XVIII. rész: A bűntudat
Ekkor odajött Kat és be is csengettek.
- Elena! Gyere ide! Beszélnem kell veled. - mondta én pedig közben reszkettem. Odasúgtam Taylor-nek hogy hátulról fedezzen ha baj történne. De nem történt semmi. Kat a szemembe nézett és azt mondta:
- Beszélhetsz Damon-nel, de azt nem mondhatod el, hogy megigéztelek.
- Köszönöm. Tényleg... Nagyon szépen köszönöm!
- Ne nekem köszönd hanem Taylor-nak. - mondta kicsit bunkó stílusban, de ez nem zavart. Nagyon boldog voltam amit ki is mutattam amikor oda szaladtam Taylor-hoz és átöleltem miközben azt kiabáltam, hogy "Köszönöm, köszönöm, köszönöm!!"
- Nincs mit! - mondta nevetve.
- Ne haragudj. Csak annyira boldog vagyok.
- Értelek. Nem kell magyarázkodnod. -mondta mosolyogva.
- Megyek megkeresem Damon-t, hogy bocsánatot kérhessek... Eléggé bunkó voltam vele.
- Menny csak. - mondta és pont becsengettek.
- Akkor majd óra után. Úgy is együtt lesz óránk. - Be is mentünk az órára de Damon nem volt ott. Gondoltam késik egy kicsit, de amikor már negyed óra is eltelt az órából tudtam,hogy nem fog bejönni. Bűntudatom volt. Mi van ha csinált valamit magával. Vagy ha egy eredeti megtámadta és megölte. Vagy ha egy vérfarkas megharapta. Nem bírtam ezt. Valamit tennem kellett.
- Tanár úr!
- Igen?
- Nagyon rosszul vagyok... Fáj a fejem a hasam és azt hiszem lázam is van.
- Akkor menj haza. Valaki elkísérjen nehogy útközben bajod essen?
- Nekem mindegy. Ha nagyon muszáj akkor Taylor segíthetne.
- Taylor segíts Elena-t hazakísérni. Messze laksz?
- Innen körülbelül fél óra.
- Akkor maradj ott és vigyázz rá. Ha már két órát kihagysz fölösleges vissza jönnöd.
- Oké. Köszönöm.
- Viszlát tanár úr! - mondtam közben rosszullétet színlelve. - Em majd hozd el délután a pótlást!
- Sziasztok.
- Oké! Majd átviszem. Hívlak előtte
- Viszlát.
- Sziasztok.
Mikor kiértünk a teremből Taylor kérdezősködött.
- Tényleg rosszul vagy? Mert ezt nem hiszem el.
- Félig igaz félig nem. Nagyon rosszul érzem magam amiért olyan bunkón viselkedtem Damon-nel és nem is jött be órára. Aggódom érte és bűntudatom is van. Tényleg rosszul érzem magam de nincs lázam és a fejem sem fáj.
- Értem. De nem hinném hogy közöd van ahhoz, hogy nem jött be órára. És amúgy is tud magára vigyázni.
- De attól még bűn tudatom és félelem érzetem is van. - mondtam remegve..
Egész délelőtt kerestük Taylor-ral. Először a suliban, aztán a környéken. De semmi.. Damon nem volt sehol.
- Taylor én komolyan aggódom. Mi van ha valami baj történt? És ha én vagyok az oka? Ha lelépett egy szó nélkül? Annyira félek! - ezt már könnyes szemmel mondtam.
- Nem kell félned! Megtaláljuk, oké? Nem lesz semmi baj. Itt vagyok. - ekkor átölelt én pedig zokogni kezdtem.
- Ne haragudj. Csak annyira boldog vagyok.
- Értelek. Nem kell magyarázkodnod. -mondta mosolyogva.
- Megyek megkeresem Damon-t, hogy bocsánatot kérhessek... Eléggé bunkó voltam vele.
- Menny csak. - mondta és pont becsengettek.
- Akkor majd óra után. Úgy is együtt lesz óránk. - Be is mentünk az órára de Damon nem volt ott. Gondoltam késik egy kicsit, de amikor már negyed óra is eltelt az órából tudtam,hogy nem fog bejönni. Bűntudatom volt. Mi van ha csinált valamit magával. Vagy ha egy eredeti megtámadta és megölte. Vagy ha egy vérfarkas megharapta. Nem bírtam ezt. Valamit tennem kellett.
- Tanár úr!
- Igen?
- Nagyon rosszul vagyok... Fáj a fejem a hasam és azt hiszem lázam is van.
- Akkor menj haza. Valaki elkísérjen nehogy útközben bajod essen?
- Nekem mindegy. Ha nagyon muszáj akkor Taylor segíthetne.
- Taylor segíts Elena-t hazakísérni. Messze laksz?
- Innen körülbelül fél óra.
- Akkor maradj ott és vigyázz rá. Ha már két órát kihagysz fölösleges vissza jönnöd.
- Oké. Köszönöm.
- Viszlát tanár úr! - mondtam közben rosszullétet színlelve. - Em majd hozd el délután a pótlást!
- Sziasztok.
- Oké! Majd átviszem. Hívlak előtte
- Viszlát.
- Sziasztok.
Mikor kiértünk a teremből Taylor kérdezősködött.
- Tényleg rosszul vagy? Mert ezt nem hiszem el.
- Félig igaz félig nem. Nagyon rosszul érzem magam amiért olyan bunkón viselkedtem Damon-nel és nem is jött be órára. Aggódom érte és bűntudatom is van. Tényleg rosszul érzem magam de nincs lázam és a fejem sem fáj.
- Értem. De nem hinném hogy közöd van ahhoz, hogy nem jött be órára. És amúgy is tud magára vigyázni.
- De attól még bűn tudatom és félelem érzetem is van. - mondtam remegve..
Egész délelőtt kerestük Taylor-ral. Először a suliban, aztán a környéken. De semmi.. Damon nem volt sehol.
- Taylor én komolyan aggódom. Mi van ha valami baj történt? És ha én vagyok az oka? Ha lelépett egy szó nélkül? Annyira félek! - ezt már könnyes szemmel mondtam.
- Nem kell félned! Megtaláljuk, oké? Nem lesz semmi baj. Itt vagyok. - ekkor átölelt én pedig zokogni kezdtem.
Ekkor éreztem. Éreztem, hogy ő is aggódik. Lehet hogy miattam és nem Damon miatt de aggódik. Ahogyan szorosan magához ölelt éreztem ahogyan levegőt veszi és ahogyan próbálja vissza fojtani az érzéseit. Úgy vette a levegőt mint aki most futotta le a maratont. Kapkodta a levegőt és próbálta visszafojtani az érzéseit.
- Te miért félsz? Miért aggódsz?
- Nem félek Elena!
- Miért tagadod? Érzem, hogy aggódsz. Éreztem ahogyan a levegőt vetted mikor átöleltél. Tudom, hogy aggódsz valami miatt!
- Miattad aggódóm! Miattad Elena, mert felemészt téged a bűntudat. Annyira félted a bátyámat, hogy ez már beteges! Tud vigyázni magára és ezerszer inkább téged féltelek, mint őt aki egy 1000 éves vámpír. Hidd el tud vigyázni magára!
- De te ezt nem érted. Tudom, hogy tud magára vigyázni de ha miattam esik baja vagy tesz valami borzalmasat akkor az örökre üldözni fog.
- Ele... - mielőtt befejezhette volna a szavába vágtam. Letöröltem a könnyeimet és mondtam:
- Menjünk keressük tovább!
- Hol keressük még?
- Nem tudom... -mondtam mikor ki fordultunk a sarkon és ekkor valami borzalmasat vettem észre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése