XXXI. rész: A gyilkosságok
Reggel mikor bekapcsoltam a TV-t a híradó egyből Mystic Falls-ot emlegette, 3 gyilkossággal.
"-Tegnap éjjel három helyen is állattámadás történt. Úgy látszik ismét visszatértek a gyilkos farkasok, bár egy szemtanú vámpírokról beszél.
- Egy vámpír volt az! Nem vagyok őrült! Mindent láttam! Vérbe lábadt szemei voltak, és könyörtelenül megölt egy ártatlan férfit. Nem vagyok őrült!
- Nyilatkozta egy férfi, aki, mint már kiderült alkohol és drogok hatása alatt állt."
Ekkor kikapcsoltam a TV-t és felhívtam Klaus-t.
- Szia! Elena vagyok.
- Szia. Még egy szívesség kéne? Imádok veled üzletelni.
- Most nem ezért hívtalak. Te ölted meg ezeket az embereket?
- Te is? Ma már David és Kat is ezzel zaklatott... Miért rám gondol egyből mindenki?
- Még kérdezed? - hallatszott egy hang a háttérben, aki valószínűleg David volt
- Szóval nem te voltál?
- Nem. Kérdezted már a te lovagodat?
- Most Damon-re célzol?
- Ki másra?
- Hát nem voltál egyértelmű. Egyébként még nem beszéltem vele.
- Akkor itt az ideje. - mondta az ördögi hangján, és lerakta a telefont. Én pedig elindultam Damon-höz. Útközben találkoztam vele, és ő is mondani akart valamit, mert mielőtt megszólalhattam volna megállított.
- Szia Elena. Éppen hozzád indultam.
- Hát ez vicces... Mert én is téged kerestelek.
- Akkor kezdd te.
- Csak azt akartam kérdezni, hogy tudsz valamit az éjjeli 'állattámadásról'?
- Te most arra célzol, hogy én voltam? Érdekes, hogy ezzel gyanúsítasz, amikor én bocsánatot akartam kérni, mert tegnap nem voltam valami kedves. Ezt a dolgot kedvesebben is el mondhattam volna. És én idióta elindultam hozzád, közölni veled, hogy sajnálom... Mikor te meg akarsz engem gyanúsítani.
- Én nem akartalak meggyanúsítani, csak kérdeztem, hogy tudsz - e róla valamit, mert nem Klaus volt az.
- Kat?
- Akkor ki?
- Én is ezt akartam megtudni. De ezek szerint te sem tudsz semmiről.
- Egyik Mikaelson sem volt?
- David az erkölcsös, és ő is egyből Klaus-hoz ment, Kat-ről tudsz, Klaus-ról szintén, Matt pedig a bál után elhagyta Mystic Falls-ot. Szóval csak Taylor maradt, vagy egy ismeretlen vámpír..
- És Em.
- Ő biztosan nem tett volna ilyet. De azért felhívom.
- Szia Elena. Hallottál a halálesetekről?
- Igen. Nem te voltál?
- Én? Elena. Ugye ez most nem komoly?!
- Klaus és a többi ősi nem volt, Damon-nel most beszéltem, és ha csak te vagy Taylor be nem valljátok, akkor egy olyan vámpír van a városban, akiről eddig nem tudtunk.
- És hamarabb meggyanúsítasz engem, mint Taylor-t? Egyáltalán miért vagy annyira biztos abban, hogy nem Damon tette?
- Nem gyanúsítalak Emily, csak próbálom kideríteni, hogy ki tette. Miért kell mindenkinek ilyen durván reagálnia? Egyébként tudom, hogy nem ő tette és kész. Nem hazudna nekem.
- Ebben meg miért vagy ennyire biztos? - kérdezte Damon. Közben bementünk hozzájuk.
- Talán hazudnál?
- Nem... De mi van ha most is hazudok? - kérdezte mosolyogva.
- Ne szórakozz már! Inkább próbáljuk kideríteni, hogy ki volt az.
- Odamegyek én is! - mondta Emily és lerakta a telefont.
- Taylor nincs itthon?
- Nincs.
- Damon beszélni akartam veled még 1 dologról.
- Miről? - kérdezte Damon kíváncsian, amikor Taylor belépett a házba.
- Taylor te voltál az? - kérdeztem dühösen, mert nagyon haragudtam rá a tegnap esti miatt, és mert érdekelt, hogy ki tette ezt.
- Micsoda? Nekem erre most nincs időm. Fáradt vagyok, és le szeretnék feküdni. - mondta Taylor és felment a szobájába.
- Állj csak meg öcsi! - mondta Damon utána és már csak egy nagy zajt hallottam. Damon betörte Taylor ajtaját. Én pedig szaladtam fel, hogy megnézzem mi történik.
- Mit művelsz? - kiabált rá Taylor.
- És ha igen, akkor mi van? - kérdezte Taylor, és felvette a már tegnapi kávét az ágy melletti polcról.
- Mi bajod van Taylor? Teljesen más vagy, mint amilyennek megismertelek.
- Nem is ismersz Elena. Én ilyen vagyok valójában.
- Nem hiszem, hogy egy olyan ember lennél, aki kihasznál, és meggyilkol másokat.
- Kit használt ki? - kérdezte Damon, aki már szinte semmit sem értett.
- Ezt akartam elmondani az előbb. Engem.
- Én használtalak ki? Te vigasztalódtál nálam.
- Mit műveltél Elena-val? Valaki elmondhatná mi történt...
- Tegnap este együtt voltunk. - mondta Taylor egy elégedett mosollyal
- Nagyon elégedett vagy igaz? - kérdeztem dühösen, és közben elég kínosan éreztem magam.
- Hát igen. - mondta mosolyogva, én pedig dühösen leindultam. A lépcső előtt állított meg Damon, aki a semmiből került elém.
- Te lefeküdtél Taylor-ral?
- Igen. Kihasznált engem, és ... - ekkor Damon közbevágott dühösen
- Ehhez két ember kell Elena. Kettő!
- Tudom. De ha te akkor nem utasítasz el olyan durván, akkor nem lettem volna annyira magam alatt. Taylor ezt kihasználva vitt ágyba.
- Elena ne mentegetőzz, és ne fogd rám ezt az egészet!
- Nem mentegetőzöm! És nem fogom rád! tudom, hogy ez az én hibám. De magamtól soha nem feküdtem volna le vele!
- Igen persze... - mondta Damon ironikusan.
- Egyáltalán miért borultál ki ennyire? Hiszen te nem szeretsz! Akkor miért zavar ez?
- Nem zavar Elena! Csak.. Taylor egy idióta, és most ismét olyan , mint régen, így pedig már nem örülnék neki ha összejönnétek.
- Ezek után szerinted összejönnék vele?
- Lefeküdtél vele Elena!
- Amit meg is bántam. - mondtam neki, és ekkor valaki kopogott az ajtón. - Kinyitom, hagyd csak! Úgy is menni készültem. - mondtam neki lehangoltan, és megfordultam.
- Szia Elena.
- Szia Em. Menjünk.
- Valami baj van?
- Elmesélem, oké?
- Rendben. Menjünk. - mondta Em, közben Damon és Taylor folytatta az egymás piszkálását, és a veszekedést.
- Csak nem féltékeny vagy? - kérdezte mosolyogva Taylor.
- Elengedtem, miattad. Önzetlen voltam, és mindent megbánva átengedtem neked Elena-t, te pedig így elszúrod, és kihasználod őt.
- Én csak megszereztem magamnak.
- Szerinted megkaptad?
- Talán nem?
- Hát ha szerinted most már a tiéd, akkor elég nagy tévedésben éled az életed. Sok sikert a lányhoz tesó! - mondta Damon, és kiment a szobából.
Eközben én mindent elmeséltem Em-nek.
- Lefeküdtél Taylor-ral?
- Igen. tudom, hogy nem kellett volna, de megtettem. Nem akartam, és Taylor kihasználta ezt az egész helyzetet.
- Sajnálom Elena.
- Én is. Most egy ideig nem akarok fiúkat tudni a közelemben.
- Megértelek. Akkor nem voltak valami jók a napjaid...
- Hát nem. - mondtam neki, és ekkor csörgött Em telefonja.
- Szia.
- Szia. Ide tudnál jönni? - kérdezte tőle Klaus.
- Most éppen Elena-val vagyok.
- Menj csak nyugodtan. Én megleszek.
- Biztos?
- Igen.
- Indulok. Hová menjek?
- Gyere a parkba. - mondta neki Klaus, és lerakta a telefont.
- Biztosan nem lesz gond ha elmegyek? - kérdezte Emily, és már Damon is itt volt.
- Nem lesz gond. Menj csak.
- Akkor sziasztok.
- Szia.
- Szia. - köszönt neki Damon is.
- Hát te? - kérdeztem.
- Csak gondoltam megnézem, hogy jól vagy - e.
- Hát a jól egy erős túlzás, de megvagyok.
- Sziasztok. - jött oda Taylor is, akinek véres volt a szája.
- Megint megöltél valakit? - kérdeztem tőle ijedten.
- Talán igen... - mondta mosolyogva.
- Miért teszed ezt?
- Látom, hogy fáj neked amit Elena-val tettem. - mondta Damon-nek vidáman Taylor
- Miért fájna neki?
- Mert szeret téged Elena.
- Tessék? - kérdeztem meglepődve, és Damon-re néztem.
- Te részeg vagy. - mondta, és ránézett Taylor-ra.
- Talán most majd átérzed amit én éreztem. - mondta dühösre váltva Taylor, és ekkor megharapta a nyakamat. Először egy szúró érzést, aztán egy hatalmas fájdalmat éreztem, ami miatt sikítottam egy nagyot. Damon ott termett, és leszedte rólam Taylor-t. Taylor egyből eltűnt, Damon pedig megitatott a vérével. Aztán magához szorított, és hazavitt. Lerakott az ágyamra, és ottmaradt velem.
- Damon?
- Igen?
- Itt maradnál velem estére? - kérdeztem, mert ezzel közelebb kerülhettem hozzá, és mert nem szívesen maradtam volna ezek után egyedül úgy, hogy Taylor-t már behívtam a házunkba egyszer.
- Köszönöm.
- Semmiért nem kell hálásnak lenned. Ha én nem vagyok, akkor Taylor nem harap meg.
- És honnan veszed ezt?
- Mindegy. Inkább beszéljünk másról.
- Rendben. Miről? - kérdeztem mosolyogva.
- Hát beszélhetünk arról is, hogy milyen jól nézek ki... De lehetsz te is a téma. - mondta mosolyogva, hogy felvidítson egy kicsit.
- Hát nem is tudom, hogy melyik az érdekesebb téma. - mondtam neki én is, színlelve, hogy vidám vagyok.
- Elena. Nem ártana ha valakinek elmondanád, hogy mi van benned. Nem fogod bírni, ha mindent magadban tartasz.
- És még is kinek mondjam el? Neked?! Téged ez úgy sem érdekel. Csak azt hinnéd, hogy gyenge vagyok.
- Ugyan már Elena! Miből gondolod, hogy nem érdekel?
- Hát rendben. Mindent elmesélek.
Kezdjük azzal, hogy mire lennél kíváncsi?
- Igazából mindenre. Hogy milyen vagy valójában, és ,hogy mi nyomja a szívedet.
- Hát. Akkor kezdem azzal, hogy én valójában egy nagyon érzékeny lány vagyok, aki eléggé könnyen beleszeret emberekbe, nagyon könnyen megsértődik, sokat sír, és nagyon sokat szenvedett már.
Az utóbbi pár nap pedig annyira borzalmas volt, hogy azt elmesélni nem tudom.
Kezdjük azzal, hogy összevesztem Emily-vel, Aztán felbukkant az állítólagos testvérem, akire miattad egyáltalán nem emlékszem. - itt láttam a bűntudatot a szemében, ezért hozzátettem, és megfogtam a kezét - De emiatt ne emészd magad!
Aztán elhagytam a nyakláncomat... Ami még most sincsen meg. Mindegy. Nem is lényeg már.
Utána Taylor megcsókolt, kétszer is.
Ezután téged megharapott, hozzáteszem miattam, Klaus... És megcsókoltalak, te pedig visszacsókoltál. Aztán elküldtél engem elég durván... Most pedig mikor reggel bekapcsoltam a TV-t.. kiderült, hogy egy számomra eddig teljesen biztonságos városban 3 embert is meggyilkolt Taylor, aztán engem is megharapott.
Röviden összefoglalva... Elegem van az életemből.
- Ilyet ne is mondj Elena! Néhány problémán tudok segíteni, ha nem ittál verbénát ismét.
- Nem ittam. Melyiken?
- Vissza tudom hozni az emlékeidet a testvéredről, és ha szeretnéd elfeledheted a mai napot is.
- A mai napot semmiképp! Emlékezni akarok arra, hogy Taylor-nak sohasem bocsájthatok meg! Emlékezni akarok, hogy mekkorát csalódtam benne, és, hogy mekkora egy szemétláda. Ezt nem akarom elfelejteni. Viszont annak örülnék ha emlékeznék a testvéremre.
- Rendben. Akkor nézz rám Elena.
Emlékezz mindenre, amit az első találkozásunkkor elfeledtettem veled.
Emlékezz a testvéredre Christian-ra, és emlékezz arra, hogy mi történt vele. De ne érezz fájdalmat miatta, és ne is magadat hibáztasd!