Damon's Love.♥

XXVI. rész: A vérfarkasharapás

(...) megjelent Taylor aki csupa vér volt, alig volt ereje, és volt egy vérfarkasharapás a nyakán. Nagyon megijedtem, és Damon-ön is látszott, hogy ideges egy kicsit. Most sem tudta elmondani amit akart.

- Taylor! Úr isten! Mi történt?

- Clyde történt. - mondta miközben ránézett Damon-re, és mutatta a kezét.

- Merre ment? Elena, te vidd el Klaus-hoz, én pedig elintézem ezt a "régi barátot".

- Ne fáradj Damon. - mondta erre Taylor. - Már elintéztem. Viszont egy kis ősi vér a hatékony fajtából nem ártana... - mondta egy kényszermosollyal az arcán.

- Most miről beszéltek? Taylor a vérfarkas harapás halálos. Találnunk kell valami módszert! És miért vigyem el Klaus-hoz?

- Elena! Ne aggódj már ennyire Taylor-ért. Klaus vére meggyógyítja a vérfarkasharapást. Taylor túl fogja élni. - ekkor felcsillant a szemem. - De akkor induljunk vissza, mielőtt még késő lenne, és hallucinálni kezdene. - siettetett Damon, de már nagyon messze voltunk a házuktól, Damon pedig csak az egyikünket tudta volna elvinni a vámpírgyorsaságával.

- Damon. Menjetek. Én majd sietek utánatok.

- Elviszlek először téged, és visszajövök Taylor-ért. Csak egy pillanat lesz az egész Elena.

- De Taylor...

- Nem fog meghalni ez alatt az 5 perc alatt, de ha tovább vacillálsz nem érünk oda időben.

- Oké,oké! Taylor megleszel?

- Megleszek, csak menjetek már. - nyögte ki Taylor, aki nagyon rossz állapotban volt.

Damon egy szempillantás alatt Kat házuk elé vitt, én pedig csengettem, hogy tudjak beszélni Klaussal, hiszen nincs veszteni valónk. David nyitott ajtót.

- Szia Elena. Hát te? Mi a baj?

- Kérni szeretnék egy szívességet. 

- Gyere be. Mi történt?

- Taylor-t megharapta egy vérfarkas. És...

- Klaus vére kéne. Hát az most nem fog menni. Elment itthonról. - ekkor megérkezett Damon Taylorral együtt.

- Szia. Klaus? Odafent van? - és Damon el akart indulni felfelé, de ekkor mondtam neki:

- Nincs itthon.

- Mi az, hogy nincs itthon?

- Egy csinos, szőke hajú lánnyal ment el. - tette hozzá David.

- Emily.

- Felőlem lehet Britney Spears, vagy Madonna is... A  lényeg, hogy szükség van Klausra. - válaszolt Damon idegesen. Ekkor már Taylor hallucinálni kezdett.

"- Christen!

(...) Clyde én sajnálom! Ne! Clyde, csak ezt ne! Christeeeeeeeeeeeeen!!!"

- Taylor! Taylor, térj magadhoz! - ekkor Taylor egy hatalmas levegőt vett.

- Khhhkk- khhöhkk - köhögött. - Mit.. mit hallottatok?

- Ki az a Christen? - kérdeztem kíváncsian, de ekkor Damon rám förmedt.

- Kit érdekel, hogy ki az a Christen? Klaus-ra van szükségünk, még hozzá most azonnal. 

- David könyörgöm! Hívd ide Klaus-t. Kérlek. Nagyon nagy szükség lenne rá. - könyörögtem neki, már könnyes szemmel.

- Jó,... Felhívom.! Egy pillanat. Megnézem mit tehetek.

   Szia Klaus. Szükségünk van rád... 5 perced van. Siess!

- Most nem érek rá.

- Klaus, ez nem vicc. Gyere ide, MOST! Klaus ne merészeld letenni a telefont!!.. Letette..

- Nem értesz te ehhez. - lépett be Kat. Előbb fel kell vezetni. Add ide azt a béna telefont.

   Niklaus. Igazán hazatolhatnád azt a nagy seggedet, mert szükség lenne a véredre.

- Szépen felvezetted. - tette hozzá Damon.

- Most nem érek rá Kat! Mondtam már David-nek is.

- De nekünk most van szükségünk rád! Ilyenkor hol van az a gondolat a fejedben, hogy "a család az első"??

- Mi történt?

- Az egyik barátodat megharapta egy vérfarkas. Szinte már a családba tartozott  1087-től 1099-ig.. 

- Milyen nagyon tragikus.

- Niklaus!
- Oké. Talán 5 perc és ott vagyok... Talán 10... De lehet, hogy minimum 20 perc kell. - mondta Klaus mosollyal az arcán. Ekkor Taylor megint hallucinálni kezdett.
"- Mit műveltél? Christen.. Ne!! Christen!" - kiabálta Taylor, aztán ismét köhögött és magához tért. Izzadt, és gyengének tűnt. Nagyon nagy szükség lett volna Klaus-ra.
- Christen? - kérdezte Klaus kíváncsian.
- Klaus kérlek! Könyörgöm neked! - kaptam ki Kat kezéből a telefont. - Óriási szükség lenne rád és meghálálnám valahogyan! Bármivel. Csak mentsd meg Taylor életét.
- 5 perc és ott vagyok. - mondta kissé idegesen, és kíváncsian, aztán letette a telefont.
- Miért segítettél? - kérdeztem érthetetlenül Kat-től.
- Miért ne segítettem volna? Taylor a barátom.
- De hiszen meg.. -  akartam neki mondani, hogy meg akarták ölni, de rájöttem, hogy ezt nem tudja, és soha nem is szabad megtudnia.
- De hiszen??
- De hiszen... meg sem kértünk.. és te.. Egyáltalán nem is kedvelsz engem egy kicsit sem. - próbáltam hárítani.
- De Damon miatt teszem.. nem miattad. És ha te Taylor-ral vagy...
- Tudom. Az neked csak jó, mert ez azt jeleni, hogy nem szeretem már Damon-t és nyugodtan veled lehet...
- Mi? Ja.. Szóval ő még nem..?
- Én még mi nem?
- Szóval... - ekkor megérkezett Klaus ami Kat-nek jól is jött, én pedig egyből nem azzal foglalkoztam amit Kat mondani akart, így nem tudtam meg, hogy már nincsenek együtt, és így azt sem tudtam meg, amit Damon már el akart mondani... Hogy szeret engem. Én pedig csak Klaus-sal és Taylor-ral foglalkoztam... Így észre sem vettem ezt az egészet.
- Klaus! - siettem oda hozzá. - De jó, hogy végre itt vagy. Már kétszer is hallucinált, és nagyon aggódom érte. Nem is tartalak fel! Gyorsan gyógyítsd meg!
- Ó, milyen romantikus.
- Klaus. Gyógyítsd meg és már itt sem vagyunk. - mondta szemrehányóan Damon.
- Előbb pihennék egy kicsit.. - mondta gúnyosan, és persze jól szórakozva Klaus.
- Klaus. Nem emlékszel mennyire jóban voltunk?! Kérlek segíts! - közbeszólt Taylor, de ekkor megint előtört egy hallucináció. -"Nem.. Nem.. Nem.!! Nem hallhatsz meg! Christen nézz rám!! Nézz a szemembe Christen!"

- Klaus kérlek! - mondtuk egyszerre Damon-nel. Már könyörögtem neki, térdelve is.

- Nevetségesek vagytok. - mondta nevetve, aztán megitatta Taylort a vérével.

- Köszönöm! - odaszaladtam és megöleltem Klaus-t. Majd egy pillanat múlva el is engedtem, és odamentem Taylor-hoz, hogy megkérdezzem jól van - e. - Taylor, minden rendben?

- Igen. Jól vagyok... - mondta Taylor, miközben a kezét fájlalta. Tudtam, hogy Damon figyel, ezért rögtön meg is csókoltam. Eszméletlen csók volt... És azt hiszem minden egyes csókunknál egyre jobban megkedvelem Taylor-t anélkül, hogy kiszeretnék Damon-ből. Teljesen összezavartam a dolgokat magam körül.. ezért beszélnem kellene Damon-nel. Meg kéne tudnia az igazat, de nem állhatok a Kat-tel való "románcuk" közé...

- Egyébként.. Ki az a Christen?

- Hosszú történet...

- De...

- Kérlek Elena. Majd valamikor elmesélem, megígérem..  Csak ne most.

- Rendben.. De szavadon foglak. - mosolyogtam rá. - Egyébként Damon te is mondani akartál valamit.

- Én... már nem is tudom. Elfelejtettem.

- Majd szólj ha eszedbe jut.

- Ömm.. Damon! Beszélhetnék veled egy pillanatra? - kérdezte Kat.

- Persze. - különvonultak és suttogva beszélgettek, ami elég gyanús volt. - Mi az?

- Miért nem mondtad el neki?

- Eddig nem volt alkalmam. Most pedig..

- Most pedig mi? Itt volt egy tökéletes lehetőség.

- De nem tehetem ezt. Nem mondhatom Elena-nak, hogy szeretem , mikor Taylor is halálosan szerelmes belé. Mindig én kaptam meg azokat a lányokat akik megtetszettek, de Taylor-ral együtt voltak. Nem fogom őt is elvenni tőle. És ha Elena vele boldog...

- Eszméletlenül idióta vagy!

- Damon indulnunk kéne.

- Megyek.

- Várj csak Elena! - szólt utánam Klaus.

- Mi az?

- A telefonba azt mondtad bármit megteszel...

- Igen... Ezt mondtam. Mit szeretnél?