Damon's Love.♥

XXVIII: rész: Damon vagy Taylor?

- Gyere utánam. - mondta Louis.

- Jaj, ne! Ezt én mégsem akarom.

- Miért?

- Itt annyi gyönyörű lány van, én elbújhatok mellettük. Inkább nem égetném be magam.

- Elena! Én esküszöm, hogy elviszlek egy pszichiáterhez ha még egyszer ilyet mondasz.

- Louis én elmegyek. Ne haragudj. - de ebben a pillanatban megjelent egy csinos, kedves, gyönyörű szimpatikus lány.

- Ő Elena?

- Igen.

- Szia. Én Chelsy vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek.  

Már nagyon sokat hallottam rólad.

- Komolyan? - kérdeztem meglepődötten, és Louis-ra néztem mosolyogva.

- Komolyan. Folyton rólad áradozott. Hogy mennyire jók lesznek a képek, és tényleg olyan gyönyörű vagy ahogyan leírt téged. 

- Hát... Köszönöm, mind a kettőtöknek.  

- Gyere mutatok ruhákat.

- Á.. Én..

- Mi az? - kérdezte. Ekkor ránéztem Louis-ra, majd vissza Chelsy-re.

- Semmi. Menjünk. - mondtam izgatottan. Chelsy gyönyörű ruhákat mutatott, és nagyon megkedveltem őt. Igazán kedves teremtés. Elkészült az első fotósorozatom is, amit holnap már haza is vihetek. Tényleg nagyon jók lettek... Nem is hittem volna, hogy ennyire jó képek is készülhetnek rólam.

- Na, hogy tetszenek? - kérdezte Chelsy

- Tényleg nagyon jók lettek. De a te segítséged nélkül nem sikerült volna.

- Én csak a munkámat végeztem.

- Igazán jó munkád van. Én is biztosan élvezném. Csak nekem nincs érzékem hozzá, és annyira nem is tudok szépen sminkelni.

- Hát igen... Nem egy egyszerű munka, de te is meg tudnál tanulni sminkelni.

- De attól még hirtelen nem lesz érzékem a ruhaválasztáshoz.

- Na igen.. Ez már nem olyan egyszerű.

- Neked nincsenek modell képeid?

- Hát nem igazán... Csak 1-2.

- Megmutatod?

- Persze. Itt hordom a táskámban az egyiket. - ekkor a táskájában kezdett turkálni majd elővette a képet - Tessék. Itt van.

- Úr isten, ez nagyon jó lett.

- Köszönöm.

- Akkor te modell is vagy?

- Hát az voltam... De inkább emellett a szakma mellett döntöttem.

- Értem.

- Ennyire összebarátkoztatok? - kérdezte Louis, félbeszakítva minket.

- Ne féltékenykedj. - tette hozzá viccesen Chelsy.

- Elena sajnos Chelsy-hez még jön egy csomó ember, és ha csak nem szeretnél segíteni...

- Értem én. A képekért akkor holnap kettőre jövök.

- Oké. Keress csak meg engem, és ha nem leszek bent akkor keresd meg Chelsy-t.

- Értem. Akkor holnap. Sziasztok.

- Szia Elena. - köszönt el Chelsy, aztán rögtön utána Louis is.

- Szia. - mondta édesen, mint mindig.

Taxit akartam fogni, amikor megállt mellettem Taylor és Damon kocsival. Taylor meg akart csókolni, de én elhúzódtam.

- Mi a baj? - kérdezte értetlenül.

- Semmi, csak most...

- Most mi Elena? Előttem nem mered megcsókolni a saját pasid? - kérdezte Damon flegmán...

Damon nem szólalt meg, csak kinyitotta a kocsiajtót és beszállt, majd kiszólt.

- Most akkor beszálltok vagy sem?

- Ja, persze. Jövünk.

- Egyébként milyenek lettek a képek? - kérdezte Taylor.

- Majd holnap meglátod. - mondtam neki rejtélyesen. Pár percen belül már a házam előtt voltunk, és midőn meglepetés... Ott állt Em.

- Ti mit keresel itt?? - kérdeztem idegesen, és Damon is mellém állt.

- Nem akar veled beszélni. Ennyire nehéz felfogni?

- Neked muszáj beleszólnod? Mindent tönkreteszel! - vágta hozzá Em, amikor már Damon vissza akart vágni, de én közbe szóltam.

- Ő tesz mindent tönkre Em? 

- Hát..Igen!

- TE nem mondtál nekem igazat, és hazudtál a szemembe ezzel a vámpír dologgal - ezt suttogva mondtam, majd a többit már eléggé hangosan. Mindenki minket nézett az utcában. - és TE mondtad azt, hogy ilyen durva dolgokat vágott a fejedhez Damon, amiből egy szó nem volt igaz, és ezért szenvedtem. Szenvedtem MIATTAD, mert ha TE nem mondod azt, akkor én sem vágtam volna Damon fejéhez azokat a durva dolgokat! TE teszel tönkre mindent Em! nem Damon. - mondtam neki, aztán kinyitottam az ajtót és bementem. Taylor utánam jött, Damon pedig csak állt, és csodálkozott, hogy miért mellette álltam ki, miért őt védtem meg...

- Tetszik a műsor? - kérdezte idegesen az embereket, akik be is mentek ezután a házukba.
- Most örülsz? A legjobb barátnőm teljesen kiborult rám, és nem valószínű, hogy megbocsát nekem.. egy hamar.

- Szerinted ez nekem jó? Te hazudozol minden félét.

- Azért mert azt akarom, hogy Elena-nak jó legyen!

- És azzal jó lesz ha megpróbálod eltaszítani tőlem, amiből úgyis te jössz ki rosszul?

- De nem örülök ha Elena közelében vagy! Te egy elmebeteg állat vagy, aki egyáltalán nem való Elena-hoz!

- De nem a pasija vagyok!

- Akkor sem szeretem ha a közelében vagy. Ő egy kedves és aranyos lány, te pedig egy veszélyes vadállat! Jobban jársz ha nem mész a közelébe! - mondta fenyegetően, és elsietett. Damon pedig bejött, hogy megnézze mi van velem.

- Hallottad? - kérdezte Damon, mert látta , hogy furcsán nézek rá.

- Igen. Jól vagy?

- Miért ne lennék?

- Azért Emily is vágott hozzád dolgokat...

- Szerinted érdekel a véleménye? Nem ő fogja megmondani, hogy kivel barátkozhatok és kivel nem...

- De.. Amikor én vágtam hozzád ilyen dolgokat akkor eléggé rossz néven vetted, és meg is sértődtél rám.

- Mert te a barátom vagy, és Emily már szinte az ellenségem. - válaszolt Damon. Nekem pedig eszembe jutott, hogy nem raktam el a rajzot amit Damon-ről készítettem. Gyorsan a kanapé fele futottam, és felkaptam a papírt, majd a mellkasomhoz szorítottam.

- Mi az? - kérdezte Damon, amitől megijedtem, hogy le fogok bukni, de sikerült egyet improvizálnom.

- A naplóm egyik lapja, ..csak sajnos kiszakadt. - mondtam úgy, hogy az egy rajzlap volt, amit Damon észre is vett.

- De hiszen az egy rajzlap... Rajzlap van a naplódba? Ami ráadásul A4-es?

- Nem mindegy, hogy mi van rajta? - förmedtem rá ijedten Damon-re - Ha nem akarom megmutatni úgy sem fogom!

- A végén még bekapsz. - mondta elhumorizálva a dolgot Damon, amivel oldotta a feszültséget is. De ekkor kikapta a kezemből  rajzot.

- Ez mi? - kérdezte Damon kíváncsian, és felénk mutatta a papírt.

- Ezt nem lett volna szabad meglátnod! - és már majdnem elkezdtem magyarázkodni amikor Taylor kimentett.

- Most oda a meglepetés... Muszáj volt elszúrnod? - improvizált Taylor, ami be is vállt.

- Milyen meglepetés?

- Elmondtam Elena-nak, hogy nemsokára itt a születésnapod, és szegény 3 órán át rajzolta neked ezt születésnapi ajándéknak. De mr. seggfej nem bírtad ki, hogy ne nézd meg, hogy mi az..

- Ezt tényleg nekem rajzoltad?

- Nem... Gondoltam Emily majd dartstáblának használja.. Szerinted?

- De most már mindegy. Elszúrtad, szóval találhat ki mást Elena.

- Sajnálom. Azt hiszem... De nem hiszem, hogy ennyire fel kéne fújni ezt a dolgot.

- Már mindegy. Tartsd meg. - mondtam már teljesen elpirulva, de megnyugodva.

- Viszont nekem mennem kell. Holnap találkozunk. Sziasztok.

- Szia. - köszöntem el Damon-től, és pár perccel miután becsukta az ajtót, megköszöntem Taylor-nak.

- Úr isten! Köszönöm szépen! Annyira gyorsan kapcsoltál, meg minden..

- Nincs mit! Te is próbáltál volna nekem segíteni.

- Mikor lesz a születés napja?

- Jövő héten.

- Akkor most már ezt is tudom. - mondtam nevetve.

- Viszont nekem is mennem kéne.

- Értem. Akkor szia. És még egyszer köszönöm. - köszöntem el Taylor-tól és már be is esteledett.
Elég sok mindent kellett leírnom a naplómba. Reggel mikor felkeltem sajnos már ismét suliba kellett mennem, ahol 100% volt, hogy találkozok Emily-vel. Hamar el is készültem, és mikor kiértem az ajtón akkor jött Damon is.

- Szia. - köszöntem rá.

- Szia.

- Taylor?

- Már a suliban. Nem jött be érted?

- Nem... De akkor ha már a 'pasim' nem volt hajlandó eljönni értem, mit szólnál ha együtt mennénk?

- Nincs akadálya. - mondta egy jellegzetes félmosollyal az arcán.

- Akkor menjünk. - mondtam boldogan. Nem tudtam, hogy mit csináljak, vagy mit mondjak neki, hogy ne bukjak le...

- Em-mel mi lesz?

- Nem tudom... Én nem fogok odamenni hozzá, az 100%... De nem hiszem, hogy megúsznám anélkül, hogy megpróbálna kibékülni velem. - amikor ezt kimondtam már Em felénk is tartott. - Na ezt nem hiszem el. - mondtam mielőtt még odaért volna hozzánk.

- Szia Elena. Beszélhetnék veled?

- Nem. Gyere Damon, menjünk.

- Elena kérlek!

- Nem bírod felfogni, hogy nem akar veled beszélni egy ideig?

- Neked muszáj mindenbe beleszólnod?

- Emily, te nem beszélhetsz így vele! Ezzel csak még jobban elásod a szememben magad.

- Most az ő pártjára állsz? Hát mondhatom szép barát vagy. Akkor légy boldog vele. Szerezd meg magadnak!

- Ez most... Damon ő nem tudja mit beszél.

- Ilyet csak úgy nem mondana.  - mondta Damon.. én pedig csak hallgattam, és nem szóltam egy szót sem. 

- Te szeretsz engem Elena?

- Damon én...

- Te szeretsz engem Elena? - kérdezte már hangosabban Damon, úgy, hogy közben megfogta a karomat.

- Azt... azt hiszem, hogy igen. - ekkor megcsókolt.

Eszméletlen csók volt, amilyen csókban még sosem volt részem. Szenvedélyes volt, csodálatos, gyengéd és romantikus. A fellegekben éreztem magam. Amikor a csók véget ért, volt pár másodpercnyi "szünet", amikor elvesztem a szemiben. Hirtelen lerántottam a fejemet, majd visszanéztem rá, és Damon mintha a gondolataimban olvasott volna:

- Akkor most Taylor-ral mi van? Ha szeretsz engem akkor mi volt ez az egész? Meg akkor az a rajz, is.. gondolom nem a szülinapomra készült.

- Elég hosszú történet, és mindjárt elkésünk a suliból...

- Talán kihagyhatsz egy napot...

- Nem tudom Damon. Taylor aggódni fog...

- Ismered a telefont? Egyébként kibír egy napot. Írj neki egy SMS-t és el van intézve.

- Rendben.

"Szia Taylor. Damon mindenre rájött, és kéri, hogy meséljem el az egész sztorit. Ma nem megyek iskolába. Sajnálom."

- Szóval mi történt?

- Kezdem a legelején. Megkérlek, hogy mivel nagyon hosszú történet, ezért ne szólj közbe.

- Nem fogok.

- Minden a bálon kezdődött. Elmondtam Taylor-nak, hogy szeretlek s a többi, és hát kicsikét részeg voltam, így jutott eszembe az a borzalmas ötlet, hogy tegyünk féltékennyé.

- És ebbe Taylor belement?

- Először nem.. illetve másodszor sem...de nem volt választása. Amikor láttam, hogy jössz akkor megcsókoltam és szegénynek muszáj volt belemennie. Utána persze rájöttem, hogy ez mekkora baromság.. de nem tudtam mit tenni. Már nem hagyhattam abba. 

A rajz pedig... az egy beteges jelenség volt nálam, hogy elkezdtelek rajzolgatni, mert bűntudatom volt, hiányoztál, és mert ...szeretlek.

- Akkor Taylor-t nem is szereted? Csak színjáték volt az egész? - kérdezte Damon, de mielőtt válaszolhattam volna hirtelen mellettem termett Taylor.

- Szia öcsi. Éppen zavarsz...

- Elena beszélhetnék veled egy pillanatra?

- Éppen beszélgetünk... Megvárnád még végigmondja?

- Damon baj lenne ha csak egy pillanatra beszélnék vele?

- Menj csak. Már úgyis csak 1 kérdésem van. - mondta Damon. Külön is vonultunk Taylor-ral és elmondta amit akart.

- Elena. Mielőtt Damon bevallana neked bármit is szeretném ha most egy szót sem szólnál.

- De Damon m...

- Elena egy szót sem! - vágott a szavaimba Taylor. - El szeretném mondani, hogy mivel ennek a színjátéknak úgy is vége, tudnod kell, hogy én beléd szerettem. Nem akartam de megtörtént. Sajnálom Elena, de én szeretlek. - ebben a pillanatban ő is megcsókolt.

Ez a csók is annyira gyengéd volt. Teljesen összezavart, és próbáltam ellökni magamtól amikor feleszméltem, hogy Damon lát.

- Taylor ne! Én... Damon-t szeretem. Te is tudod.

- És irántam semmit nem érzel? Egy kicsi vonzódást sem?

- Igen Elena. Iránta semmit nem érzel? - jött oda Damon, aki az egész beszélgetést végighallgatta, és végignézte.

- Damon én téged szeretlek!

- Értem Elena. De nem ez volt a kérdés.

- Érzel bármit is Taylor iránt, vagy sem?

(...)