XI. rész: A testvéri harcok

Taylor odaért. Nem sokkal később meg érkezett Damon is.

- Heló Damon.

- Taylor! Mit tettél Elenával?

- Én is örülök,hogy látlak.

- Mit tettél Elenával?

- Mióta is nem találkoztunk? Már vagy 500 éve.

- Igen, persze... Bla-bla-bla. MIT TETTÉL ELENÁVAL??

- Semmit. Ő küldött maga helyett.

- Mi? Miért?

- Meg igézték. És ha találkozik veled és én is ott vagyok, akkor meg kell,hogy csókoljon engem.

- Ki igézte meg? És miért?

- Azért,hogy te ne őt válaszd hanem Kat-et. És ő ezt csak azért nem bánja mert ha nem igézik meg akkor téged és őt kínozná Kat. Inkább elhagy téged,mint hogy bántson. Ez a szerelem öcsi.

- Miért kéne hinnem neked?

- Van más választásod?

Damon nem válaszolt. Csak forgatta a szemeit. Majd megszólalt:

- Úgy látszik nincs.

- Na, szóval.

- Szóval? Mit akart Elena.

- Előre is bocsánatot kérni, és elbúcsúzni.

- Nem kell búcsúzkodni. Majd én megoldom.

- Tényleg és hogy? Ahogyan az előző években? Megölöd Kat-et és újra embereket is ölsz?

- Majd kitalálok valamit.

- Ebben nem kételkedem. De nem hiszem, hogy az helyes cselekedet lesz.

- Látom te semmit nem változtál az évek során. Én viszont igen. Nem ölök embert.

- És ezt el kéne hinnem?

- Mint egy rendes öcsi?! Igen...

- Mióta vagy te rendes hozzám? 

- Én mindig rendes voltam. Neked is annak kéne lenned.

- Te meg a rendesség? Ne nevettess kérlek... Ez két külön fogalom.

- Ha nem lennék rendes már kitörtem volna a nyakad. -mondta egy félmosollyal az arcán.

- Ó, bocsánat. Neked az a rendesség ha nem bántasz embereket. El is felejtettem, hogy te csak azzal a nagy egóddal törődsz.

- Nem értem miért olyan nagy baj, hogy jól nézek ki?!

- Látod? Most is csak ennyi jött le.

- Eléggé észrevehetően irigykedsz a külsőmre...-ekkor Taylor értetlen szemekkel  nézett Damon-re. Damon folytatta.-

Jó mondjuk ez érthető is, de attól még te sem panaszkodhatsz.

- Ezt most bóknak kéne vennem, vagy megint csak magadat fényezted?

- Igazából mindkettő.

 Ekkor Taylor szemét forgatta majd ránézett Damon-re aki elmosolyodott és mondta:

- Hiányoztál tesó.

- Azok a régi szép idők. Amikor még nem voltunk vámpírok.

- És amikor már azok voltunk.

- Amikor együtt fociztunk.

- Istenem de gáz volt a ruhánk. Bár nekem az is jól állt.

- És megint az egoizmus.

- Te is lehetnél egoista. Elég sok önbizalmat ad.

- Igen és csábítást is a csajokhoz ahogy látom.

- Á, emlékszel amikor együtt csajoztunk.

- Emlékszem. Szép idők voltak azok. 

- Néha hiányoznak azok a szép idők...

- Nekem is. Szép idők voltak. De azok is véget értek amikor elvetted Kat-et akibe persze először én szerettem bele.

- Lépj már túl rajta. Hányszor kell még bocsánatot kérnem? Elhiszed, hogy sajnálom?

- Nem, nem hiszem el. Te csak magaddal törődsz és nem érdemled meg Elena-t sem. Neked nem való barátnő, mert csak az egoizmusodhoz értesz. Önző vagy és egy lánnyal aki halálosan szerelmes beléd nem lehetsz önző.

- Most megint játszod a jófiút? Mert neked olyan sok tapasztalatod van a nőkkel... Te aztán sokkal jobban megérdemled, ugye? Erre akartál kilyukadni.

- Én nem játszom a jófiút. Mind ketten tudjuk, hogy te vagy a rossz, én pedig a jó. És bár nincs sok tapasztalatom a nőkkel mégis jobban tudok bánni velük, mint te aki mindenkit kihasználsz.

- Én vagyok a "rossz fiú"? Tudod... Nem tehetek róla, hogy sehol nem bukkantál fel ezalatt az 500 évben, és nem láttad ahogyan az évek során változtam. Bár még ember vért iszom, de nem bántok embereket. Életben hagyom őket és ha kell segítek rajtuk. Megváltoztam. És kétlem, hogy jobban bánnál a nőkkel, mint én.

- Hát nekem játszhatod a jófiút... Akkor sem fogok hinni neked. Nem fogom hagyni, hogy bántsd az embereket.

- Akkor ne higgy nekem... Érdekel szerinted? Megint nem lehet feléd nyitni mert felhúzol egy falat magad köré és nem tudok beszélni a fejeddel. Valamit a fejedbe veszel és onnan azt semmi nem veri ki. Ha minden üzenetet átadtál akkor talán mehetsz is mindent elmesélni Elena-nak.

- Majd beszélünk ha lenyugodtál kicsit "mr. ego a tetőn van". 

- Elena-nak pedig mondd meg, hogy nem kell bujkálnia. Egy csókba talán nem halok bele és el tudom viselni. Tőled úgysem akarhat semmit egy ilyen csodás lány.

- Igen,tudom. Mert csak tőled akarhat. Nem is reménykedem. Úgy is visz mindent a sármod.

Damon haza, Taylor pedig hozzám indult.

X. rész: Az igézet

- Én...én...

- Elena. Kérlek.

- Taylor! Segíts! Könyörgöm!

- Elena! -és egy óriásit nevetett.-

Tudod ez ironikus. -mondta még mindig óriási mosollyal az arcán.

 Taylor volt az, aki megkért,hogy igézzelek meg.

Ekkor Taylor jelent meg Kat mögött.

- Taylor! -mondtam csodálkozva.- Miért? Miért teszed ezt velem?

- Mert büntetni akarom a bátyámat.

- De miért? Mit követett el?

- Mindig abba a lányba szeretett bele akit én szerettem.

- De ez még nem bűn!

- Ez nem. De ő mindet el is vette.

- Sajnálom Taylor. De ne rajtam állj bosszút, kérlek!!

- Sajnálom Elena. De tartozom Kat-nek. És mivel Damon úgy is téged választana ezért én így bosszút is állok rajta, és Kat-nek is törlesztem az adósságomat.

- Mit akarsz tenni?

Ekkor a szemembe nézett és azt mondta. 

- Erről a beszélgetésről nem mondasz semmit Damon-nek! 

Én közben ijedten néztem rá.

- Ha legközelebb találkozol Damon-nel elmondod neki,hogy együtt vagyunk, s majd bizonyítékként megcsókolsz engem.

Ekkor egy könnycsepp csúszott ki a szememből, és utána még vagy 1000 könnycseppet elhullajtottam.

- Szia Elena.

- Várj csak Taylor!

- Mi az Kat?

- Szórakozni akarok. Csak egy kicsit had igyak belőle!

- Jó! De ne sokat! Élve kell nekem!

Ekkor Kat felém fordult. Rám mosolygott,

s majd egy szúrást éreztem a nyakamon ami kimondhatatlanul fájt. Sikítottam egyet.

 Reggel az utcán fekve ébredtem egy harapásnyommal a nyakamon. Taylor oda jött.

- Kérlek ne! Hagyj békén, kérlek! 

- Nem akarlak bántani. Csak szeretnék neked segíteni.

- Ezt nehezen tudom elhinni, bocsi.

- Csak tartozásom volt Kat-nek és te megfelelő voltál,hogy vissza adjam azt.

- De ezzel nekem ártasz és a testvérednek! Ennyire utálod őt? És így bánsz egy emberrel ahogy velem?

- Ezt nem értheted. Ezzel Damon-t védtem. Ha nem segítek neki ebben, akkor Damon-ön vagy rajtad állna bosszút. Ezzel mindkettőtöknek szívességet tettem.

- Mit tett volna Damon-nel?

- Megkínozná. Akár éveken át kínozta volna.

- Akkor viszont köszönöm,hogy megmentetted. Bár ezzel fájdalmat okozok neki, de jobb, mintha kínoznák.

- Ebben egyet értünk. És így meg is védem és bosszút is állok rajta.

- Nem is vagy akkor olyan gonosz ember...

- Na gyere haza viszlek!

- Köszönöm.

- Nincs mit. Csak gyere. Sietnünk kell.

- Miért?

- Kat bármikor vissza jöhet.

Én csak néztem rá, meglepődötten.Majd megkérdeztem:

- Miért segítesz nekem?

- Elvégre egy érző ember vagy, aki sajnos rossz emberbe szeretett bele.

Nem válaszoltam csak néztem rá. Nem értettem miért ilyen kedves velem. Először bánt, aztán pedig a lehető legkedvesebb. Érthetetlen. 

Másnap reggel találkoztam vele mikor sétálni mentem. De reggel ittam verbénát.

- Szia Elena.

- Szia kedves, vagy gonosz Taylor?!

- Csak Taylor. De majd ha megismersz tudni fogod,hogy nem vagyok gonosz.

- Remélem. Mert nem bízom benned így,hogy még nem ismerlek.

- Majd meglátod.

- De mi van ha nem szeretnélek jobban megismerni?

- Az nagy kár. Ugyan is,hogy Damon-t ne bántsák velem kell lenned egy darabig.

Ezért mondtam,hogy szólj Damon-nek. El kellett volna utaznia messzire,hogy ne találhassa meg Kat egy hamar.

- Én szóltam neki. De nem hallgatott rám.

- Megigézhetlek,hogy mindent elmondhass Damon-nek.

- Nem tudsz. Verbénát ittam.

- Akkor majd ha kiürül a szervezetedből.

- Ne haragudj de nem bízom benned. Miért nem mondod el te magad?

- Megértelek. De ezt neked kéne elmondanod. Nekem nem fog hinni, és most perpillanat utál is engem és még jobban fog ha meglátja,hogy velem csókolózol.

- Akkor ne kelljen veled csókolóznom. Várok pár napot. Addig nem jövök ki a házból, nehogy találkozhassak Damon-nel, mert akkor meg kell,hogy csókoljalak. Utána írok egy sms-t és te megigézel,hogy ne kelljen megcsókolnom téged.

- Ez mind szép és jó, de már csak 1 napot tud Damon gondolkozni,hogy kit választ és úgy is be jön hozzád ha téged választ.

- De nem akarom megbántani. Akkor inkább elutazom.

- Megkeres és hamar meg is talál majd.

- De akkor mit tegyek?

- Majd én beszélek vele.

- Tényleg megtennéd értem?

- Igen. Megteszem.

- Akkor felhívjam telefonon?

- Igen. Hol találkozzak vele?

- Megkeresem hová mentünk elsőnek. Leírtam valahová a címet.

- Tessék itt van. A ház előtt állj.

Írok neki egy sms-t.

˝ Szia Damon, Elena vagyok. Találkoznom kell veled. Gyere oda ahol először találkoztunk együtt.
Ui.: Ne a háztetőre, hanem a ház elé. Siess: Elena.,,
 Írtam neki. Siess, nehogy ő érjen oda előbb!
- Szia Elena.
- Köszö... - mondani akartam,hogy köszönöm még egyszer, de ő elment. Talán jobb is,mert Damon ha elmegy elég hamar odajut.
Annyira félek vagy izgulok. Nem is tudom már mit érzek. Talán mindkettő. Remélem Damon mindent megért...

IX: rész: Váratlan fordulat.

Másnap reggel iskola volt. Elmentem. Mindent megbeszéltem Em-mel. Kerestem,hogy hol van Damon. Próbáltam menekülni előle de nem jött iskolába. Talán jobb is egy kicsit. Így legalább nem kell kerülnöm. 

- Borzasztóan fáj,hogy megint beleszerettem valakibe aki nem lesz velem SOHA. 

- Jaj szívem, Úgy sajnálom.

- Ez sajnos most nem segít. Tudtam,hogy ez lesz. Hogy nem szabad beleszeretnem mert nem lesz belőle semmi.

- Édesem! Ne sírj! Elmosódik a sminked.

- Leszarom a hülye sminkem!

- Drágám! Nézz rám!

  Ne sírj! Gyere a mosdóba.  Mossuk le az  arcodat!

Egész nap sírtam. És alig tudtam figyelni az órákon. Amikor a tanárok kérdezték mi a baj a felelet ez volt: Kicsit rosszul érzem magam. De nem akarok hazamenni! 

Végül a Töri tanár hazaküldött. Így otthon sírtam egész nap. Suli után átjött Emily.

- Szia!

- Szia. Gyere be.

- Jobban vagy már?

- Nem.

- Akkor most elmegyünk és iszunk egy kis Jack Daniels-t.

- Nincs kedvem menni.

- Gyere. Legalább egy kicsit hadd dobjam fel a napodat.

- Nincs kedvem, Em!

- Elena!!! Gyere már!

- Jó! Megyek.

- Na végre. De előtte megmossuk az arcodat és új sminket teszünk fel. Vízállót!

- Menjünk.

Elmentünk a bárba miután új sminket raktam fel. Iszogattunk és oda jött a bárba Damon. Meglátott. Odajött hozzám.

- Szia.

- Szia...

- Hívtalak.

- Bocsi, de szeretnék egyedül lenni ha már úgysem engem választasz.

- Épp erről szeretnék veled beszélgetni. Még van két napom eldönteni,hogy téged vagy Kat-et válasszam.

- Ő az igaz szerelmed. Válaszd őt!

- De ha én téged jobban szeretlek?

- Engem egy hete ismersz. Őt már 720 éve.

- De amikor elveszítettem őt. Egy hete ismertem.

- És mikor léptél túl rajta? Vagy talán túl sem léptél?!

- Mikor téged megismertelek. Akkor léptem túl rajta. De most,hogy újra látom.Nem tudom mi van velem. Adj egy kis időt kérlek!

- Adok. De nem fogok reménykedni,hogy újra összetörjön a szívem.

- És ha téged választalak és te addigra kiszeretsz emiatt belőlem? Akkor az én szívem törik újra össze.

- Nem fogok kiszeretni. Hidd el!

De most megyek. Em! mennyünk.

- Oké. Szia Damon.

- Sziasztok.

- Várj! Menj csak nyugodtan előre. Én beszélni szeretnék Damon-nel.

Ekkor megállított Taylor.

- Menj innen kérlek! Sikítok!

- Ne várj! Nem akarlak bántani!

- Miért kéne hinnem neked?

- Ez igaz. Semmi okod nincs rá. Csak szeretnék bocsánatot kérni!

- Köszönöm. Most engedj kérlek.

- Sírtál?

- Nem. Illetve. Igen de nem tartozik rád.

- Damon szakított veled is igaz?

- Nem tudom miért épp veled kéne ezt megbeszélnem, de felbukkant Kat.

- Ez nem jó jel! Kat mindig is gonosz és alattomos volt. De Damon ezt nem tudta. Csak egy hétig ismerte. Én ismertem. A legalattomosabb ember a világon. Ő még Damon pusztító énén is túltesz. Ne bízz benne! Figyelmeztesd Damon-t!

- Miért kéne hinnem neked?

- Nincs rá okod. De ha igazán szereted nem kockáztatsz.

És ekkor elillant. És Em is kijött. 

- Mit mondtál Damon-nek?

- Az nem lényeges. Csak beszélgettem vele.
- De ugye nem bántottad meg?
- Miért bántottam volna?
- Képes vagy rá,hogy engem védj.
- Igen. HOGY TÉGED VÉDJELEK!!
- Mindegy. Menjünk.
- Oké.
Hazamentem és vettem egy meleg fürdőt. Közben csengettek. Kiszálltam és fürdőköpenyben ajtót nyitottam. Taylor volt az. 
- Mit akarsz már megint?
- Nem beszéltél Damon-nel.
- Nem volt rá lehetőségem.
- Ott volt a bárban.
- Holnap elmegyek hozzá. Így oké?
- Talán. De ha holnap nem mész el hozzá...
- Elmegyek! -vágtam közbe.
- Ajánlom is. Szia.
- Szia.
És ekkor elillant. Most még jobban féltem, de még ennél is jobban féltettem Damon-t. Így hát felöltöztem és elmentem hozzá.
Bekopogtam és ő kikiabált.
- Ki jön ilyen későn ide?
S majd kinyitotta az ajtót.
- Ne haragudj. De beszélnem kell veled.
- Gyere be. 
- Köszi.
  Csak arról lenne szó...,hogy találkoztam a testvéreddel mikor kijöttem a bárból és mikor beültem a kádba csengetett.
- Mit mondott? Bántott? Megigézett?
- Nem. Csak azt mondta,hogy ő elég rég óta ismeri Kat-et.
- És?
- És azt mondta,hogy a legalattomosabb vámpír a világon, és,hogy még a te gyilkoló éneden is túl tesz.
- És ezt el kéne hinnem?
- Nekem Taylor mondta. És félek,hogy mellette valami bajod eshet.
- Ugyan,kérlek! Mi bajom eshetne?
- Bármi. Kérlek! Könyörgöm neked! Ne menj a közelébe. Nagyon féltelek. -ekkor egy könnycsepp jött ki a szememből. Ezt Damon is észre vette.
- Ne sírj, oké?!! Tudok vigyázni magamra. Tudom,hogy mit csinálok. Ne félts! Bízz bennem!
- Bízok benned. De meg kell értened,hogy azért aggódom ennyire érted mert szeretlek.
- Sajnálom Elena. Ez nem a te döntésed. Ne félts! Mondtam már... Tudok magamra vigyázni! Amúgy egyáltalán nem kéne hinned a testvéremnek.
- Damon, én...
- Ne mondj semmit.
- Gondold át Damon. Én hiszek a testvérednek. Egy kis részemnek elég rossz előérzete van.
- Benne nem szabad bíznod. Apropó! Mikor ittál utoljára verbénát?
- Nem tudom. Pár napja. Miért?
- Akkor azonnal menj haza és igyál!
- De miért?
- Mert így meg igézhet bármikor Taylor.
- Oké. Megyek.
- Siess!
- Sietek.
- Elkísérjelek?
- Nem kell! Inkább óvakodj Kat-től!
- Elena! Ne kezdd már megint!
- Jól van. Csak... vigyázz magadra oké?!
- Vigyázok.
- Szia Damon! Légy óvatos!
- Az leszek... -mondta a szemét forgatva.
Elindultam. Fél úton megállított Kat.
- Szia Elena. -mondta egy gúnyos mosollyal az arcán.
- Kat! Kérlek hagyj! Hadd menjek haza!
- Abban mi az élvezet?
- Kat!
- Tudod ki akarja,hogy megigézzelek Elena?
- Nem. De nem tudsz megigézni. Verbénát iszom. -próbáltam elhitetni vele, mintha még nem ürült volna ki a szervezetemből.
- Elena! Ne mondd nekem,hogy még nem ürült ki a szervezetedből! Beszélgettél Damon-nel. És hát... én mindenről értesülök.

VIII. rész: Az érzések

A tegnap esti bál valami csodálatos volt. De van valami ami miatt megbántam, hogy elmentem. Rájöttem, hogy Emily-nek igaza volt. Beleszerettem Damon-be. De nem akarok megint csalódni. Azt nem élném túl!

Damon csengetett. Most mit tegyek? Nem mondhatom el neki. De tudja, hogy itthon vagyok.

Kinyitottam.

- Szia Damon!

- Szia Elena!

- Gyere be.

- Miért vagy ilyen zavart?

- Hogy érted,hogy zavart?

- Látszik rajtad,hogy ideges vagy. És hallom ahogyan ver a szíved.

(Fenébe! Rájött. Most mit tegyek? Mit mondjak?- gondoltam magamban.)

  Csak mondd el az igazat!

- Tessék?

- Tudok gondolatokban is olvasni.

- Héj! Mássz ki a fejemből!

- De ha nem mondod el mi a baj akkor nem tudok segíteni.

- Ezen úgy sem tudsz segíteni.

- Meglepő mire képes egy 700 éves vámpír!

- De ebben nem tudsz. Szinte lehetetlen.

- De ott az a szó,hogy szinte!

- Ezt inkább hagyjuk.

- Szerintem pedig tudnék segíteni,csak nem akarod,hogy segítsek.

- ... Inkább mennyünk el valahová szórakozni.

- Oké. Menjünk.

- És most hova megyünk?

- A tóhoz.

- Á, de jó!

Megérkeztünk a tóhoz. Jól telt az idő. Minden olyan csodás volt. De ezzel csak rontottam a helyzeten. Még jobban beleszerettem Damon-be. Egyszerűen nem értem,hogy 1 hét alatt,hogyan lehet valakit megszeretni?

Ekkor Damon megkérdezte miért nézek úgy rá?

- Miért hogy nézek?

- Hát ÚGY nézel!

- De ez nem igaz! Én nem szeretlek. Én nem szerethetlek!

- Miért nem?
- Mert félek tőled! Oké?
Félek,hogy egyszer elhagysz, vagy megcsalsz ,mint a többi. Félek,hogy egyszer már nem fogsz szeretni. Félek,hogy most sem érzed azt ami én.
- Nem kell emiatt félned! 
- Talán... De leginkább félek,hogy megharapsz majd egyszer,vagy megölsz ,mint más ezreket.
- Honnan tudod,hogy megöltem ezreket?
- Taylor mondta. És ebben hiszek neki. Mert vámpír vagy. A vámpírok embereket ölnek mert ők..
- Szörnyetegek?

- Kiszámíthatatlanok! Nem vagy szörny. Neked is vannak érzéseid.

- Még sem tudsz így elfogadni. Nem szerethetsz egy kicsit sem ha ez akadályoz téged. Azt mondtad bízol bennem. De nincs így.

- De bízom benned. Csak még félek. 1 hete ismerlek.

- Gyere hazaviszlek.

- Miért?

- Nincs kedvem szórakozni. Hazamegyünk.

Az út csendesen telt. Hazaértem és ő elment. Átöltöztem, és átmentem hozzá,hogy meg tudjuk beszélni ezt az egészet.

- Szia Elena. Hát te?

- Megbeszélhetnénk ezt az egészet?

- Gyere be!

- Figyelj... Én sajnálom. Nem akartalak megbántani...Csak még furcsa nekem ez az egész helyzet. Furcsa,hogy egy vámpír a barátom és furcsa,hogy 1 hét alatt szerettem meg valakit. Ne haragudj!

- Én nem haragszom. Csak rosszul esik,hogy teljes szívemből próbálkozom,hogy bízz bennem de téged ez egyáltalán nem érdekel.

- De érdekel! Miért ne érdekelne? Érdekel csak még félek. Csak 1 hete ismerlek.Tudsz nekem egy kis időt adni?

- Persze,hogy tudok. Várni fogok rád. Ameddig csak kell.
És ebben a pillanatban kopogtak.

-Kat? -kérdezte Damon.

Hogy kerülsz te ide? De.. hiszen... meghaltál! A karjaimban.

- Szia Damon! Én is örülök,hogy látlak.

- Hogy kerülsz ide?

- Egy boszorkány az élete árán visszahozott engem.

- Így, most gondolom vissza mész hozzá. Nem fogsz rám várni.

- Elena, én..

- Ne mondj semmit. Megértem. Nem akarok a boldogságod útjába állni!

És elviharzottam arra a pusztára ahol az első együtt eltöltött közös napunk volt. Sírtam. rengetegek sírtam. Közben Damon és Kat beszélgettek.

- Ki volt ez a lány?

- Elena.

- Ő az új szerelmed?

- Valami olyasmi. De így,hogy te itt vagy minden más lett.

- Szóval engem választasz?

- Nem tudom mi lesz. Adj egy kis időt nekem, kérlek!

- Ha tényleg szeretnél nem szerettél volna belé. Válaszd őt! Neki is vannak érzései.

- De azóta eltelt 736 év. Ennyi idő alatt bárki túl tud lépni. De nekem csak most sikerült. Egész eddig gyilkoltam és szórakoztam a nőkkel. De ez most más. Most léptem túl rajtad 1 hete. De most,hogy vissza jöttél újra érzek valamit. Nem tudom,hogy melyik érzés az erősebb. Ezt kell eldöntenem.

- Oké. Kapsz tőlem 3 napot. Hármat! Nem többet! Három nap múlva visszajövök és választanod kell. El kell döntened,hogy kit szeretsz igazán. 

- Köszönöm.

- Három nap édes. -és ekkor megcsókolta majd a vámpírgyorsaságával elment.

VII. rész: A bál

Egész nap a báltermet díszítettük. Egyszerűen mesésen festett az egész. A nap végén Damon odajött hozzám,hogy megkérdezze:

- Akkor most kibékültünk? Bízol bennem?

- Én nem haragszom rád. És szerintem barátok vagyunk. De nem teljesen bízom még benned... Ne haragudj.

- Oké. Értem. Majd igyekszem. De ugye attól még eljössz velem a bálba?

- Persze. Hiszen megígértem.

- Akkor jó. Majd irigykednek az emberek rám. - mondta egy óriási mosollyal az arcán.

- Miért?

- Mert a legcsinosabb lány velem jön a bálba.

- Jajj... Ne mondj ilyeneket mert elpirulok!

- Az nem baj. Legalább lesz egy kis természetes arcpirosító azon a csinos kis "pofikádon".

- Kedves vagy. De most mennem kell. Még ruhát kell vennem.

- Oké, szia!

- Szia.

Egész délután az üzleteket jártam, hogy megtaláljam a tökéletes ruhát. Végül is sikerült. Aztán fáradtan vettem egy jó meleg fürdőt és ágyba bújtam.

És eljött a nagy nap. Ma este lesz a bál. Már annyira várom. Kicsattanok az örömtől.

Délelőtt "szépségszalont nyitottam". Arcpakolást, bőrradírt, testápolót stb. kentem magamra, hogy valahogy kinézzek a bálon. És hát eljött a várva várt pillanat. Felvettem a ruhámat és a cipőmet. Majd Damon az ajtóban állt és csengetett.

- Nyitom! -kiabáltam mikor épp a lépcsőn jöttem le.

Szia!

- ... Szia! .... Wháó, de csinos vagy! Bocsi csak elakadt a lélegzetem egy pillanatra. Nagyon dögös vagy!

- Köszi. -és elpirultam.

Odamentünk a bálra. Majd mikor megszólalt a zene Damon felkért táncolni. Mesés volt.

- Na de iszok egy pohár bort. Kérsz te is?

- Igen. Köszi.

Ekkor oda jött hozzám egy elegáns fiú.

- Szia. Taylor vagyok. Az előbb ha jól láttam Damon-nel beszélgettél igaz?

- Szia. Elena vagyok. Igen. Miért? Honnan ismered őt?

- Ő az öcsém. Jobb lenne ha vigyáznál vele.

- Miért?

- Mert ő elég szörnyű ember.

- De miért? Mit tett ami miatt ilyen szörnyű?

- Azt sajnos nem mondhatom el.

- Tudom, hogy vámpírok vagytok. Mit tett? megölte egy embert? vagy 10-et? vagy 100-at? 

- Honnan tudod?

- Elmondta. Lebukott amikor megtámadtak a vérfarkasok. Verbénát iszom. 

- Ezreket. Régen. De már elég rég találkoztunk. Azt sem tudja,hogy itt vagyok a bálon.

- Ezreket?

- Igen!

- Azt mondta hoz bort. De kimegy. Miért megy ki?

- Biztosan megint meg akar ölni néhány embert...

- Menjünk utána kérlek. A saját szememmel akarom látni,hogy megtenné-e. De kérlek mielőtt megtenné állítsd meg!

- Rendben. Menjünk.

Kimentünk de Damon nem volt sehol...

- Nincs itt! Hol van?

Ekkor megfordultam és Taylor meg akart harapni. De Damon hirtelen ott termett és ellökte őt. Majd Taylor elmenekült.

- Jól vagy? -kérdezte Damon.

- Igen. Azt hiszem. Köszönöm! -és megöleltem.

- Nincs mit.

- Bízom benned. Csak kérlek ne hagyj sosem magamra! Kérlek! Szükségem van rád!

- Ne aggódj! Itt leszek.

Olyan szorosan öleltem, mint még eddig soha senkit. Féltem, és mellette biztonságban éreztem magam. Egészen addig, amíg eszembe jutott, hogy ő is vámpír és bármikor megharaphat. Ekkor feltűnés nélkül elengedtem, hátraléptem egyet és megköszöntem, hogy megvédett. 

- Köszönöm. Hogyan hálálhatom meg?

- Ha most be jössz és táncolsz velem, hogy senki se gyanakodjon.

- Menjünk.

Táncoltam vele. Közben észrevettem,hogy Em és egy fiatalember egymásra mosolyogva táncolnak. Olyan édesek voltak.

- Mondták már,hogy milyen jól táncolsz? -kérdeztem Damon-t.

- Igen. Már elég sokan. Van gyakorlatom benne.

- Hát igen. Volt időd, mennyi év alatt is?

- 753. Idén lettem 753 éves vén gimnazista.

- Hát igen. De ahhoz képest elég jól tartod magad. -mondtam neki nevetve.

Még elbeszélgettük az estét és eléggé jól sikerült, a támadást leszámítva.

 VI. rész: A nagy készülődés.

Hazamentünk. Szokásom szerint mindent leírtam a naplómba. Olyan csodálatos nap volt. Igazán megkedveltem Damont. pedig még csak 5 napja ismerem. Azt hiszem őt is a legjobb barátaim közé sorolhatom. De még mindig nem bízom benne annyira. Elvégre vámpír. Sosem tudhatom mikor fog megharapni engem.

~*Másnap*~

- Áá,basszus elaludtam.

Gyorsan elkészültem és iskolába indultam. Ott termett mellettem Damon.

- Hát te? -kérdeztem.

- Ideköltöztem az utcába. -mondta egy széles mosollyal az arcán.

- Jajj de jó... akkor minden nap együtt jöhetünk iskolába. -mondtam ironikusan.

- Köszi. Ez jól esett...

Majd nevettem és mondtam: -Tudod, hogy csak viccelek.

- Hát még hozzá kell szoknom a humorodhoz drágám.

- Drágám?

- Akkor jobb ha azt mondom nyuszifül?

- Inkább maradok a "drágád". -mondtam nevetve.

Elbeszélgettük az utat.

- Szia! Hol voltál eddig? -kérdezte Em.

- Elaludtam. Siettem ahogy tudtam, hogy ideérjek. De nem késtem el... Akkor miért vagy ideges?

- Hahóó!! Megbeszéltük, hogy segítesz díszíteni a báltermet emlékszel?

- Ó, basszus tényleg. Holnap lesz a bál.

- Jó, hogy rájössz!
- Bocsi! Miben tudok segíteni?
- Itt vannak a lufik, és a szalagok. Tűzd fel őket szépen. Siess!
- Rendben van "parancsnok".
- Te pedig mr. hódító segíts azokat a dobozokat behozni a terembe.
- Igen is asszonyom!
- Nagyon vicces vagy.
- Tudom. Vicces,szexi,sármos... 
Ekkor Em közbevágott:
- Igen persze..és szerény is!
Kis idő múlva odajött hozzám Emily.
- Ez nagyon szép lett.
 Köszi vagy valami?
Elena?!
Hahó!
- Igen?
- Te neked hol jár az eszed?
- Bocsi gondolkoztam.
- És gondolom az új fiún...
- Tessék?
- Most is rajta jár az eszed?!
- Kin?
- Te hallod amiről beszélek? Az új fiún.
- Igen ha ennyire érdekel. Damon-ről és a tegnapi együtt töltött napról gondolkodom.

- Te együtt voltál vele tegnap?
- Igen. De csak ,mint haver.
- Aha.. Persze. 
- Most mi van? Egy lány nem haverkodhat egy pasival csak mert az szexi, vagy mi?!
- Szexi?
- ??
- Te teljesen belehabarodtál.
- Dehogy is!
- De. Lehet, hogy nekem hazudhatsz de magadnak ne hazudj legalább.
- Jó, talán egy kicsit bejön. De semmi több. Nem lehet több!
- Ezt nem te döntöd el! Ez csak úgy jön. Ha szereted nem tudsz mit tenni ellene.
- De én nem akarom szeretni őt.
- Ezt...
Ekkor közbevágtam.
- Inkább folytassuk a készülődést.
- Oké. Vidd ezt a terembe.

V. rész: Szórakozás

Felébredtem. Gondoltam meg kéne mindent beszélnem Damon-nel így hát le mentem a nappaliba. Csak egy cetlit találtam, Damon nem volt sehol. Ez állt a cetlin:
˝  Szia. Gyere a parkba. Mutatnom kell valamit. Várlak. Csók: Damon ˝
Elindultam a parkba. Mikor odaértem nézegettem hol lehet Damon. Nem volt senki a parkban. Gondoltam jól átvert és amikor megfordultam ő ott állt a mögöttem lévő fának nekidőlve. 
-  Óó, hát itt vagy. Azt hittem felültettél.
- Nem tennék olyat. Gyere velem. Mutatok valamit.
- Oké. Messze van?
- Innen tíz perc. De addig legalább tudunk beszélni.
- Igen. Gondoltam,hogy szeretnék mindent megbeszélni veled, és esélyt adni,hogy be bizonyítsd bízhatok benned.
- Köszönöm, hogy megadod a lehetőséget. Bíznod kell bennem, mert én vagyok az egyetlen aki meg tud védeni téged az öcsémen kívül.
- Ki az öcséd?
- Taylor. De nem ismered. Talán ha nem leszek ott, és meg kell téged védeni, vele is fogsz találkozni.
- Értem..
- Megérkeztünk. Gyere.
- Ez az épület az?
- Igen csak fogd meg a kezem.
- Miért?
-Csak fogd meg!
*Megfogtam* Abban a pillanatban vámpírgyorsasággal felvitt az épület tetejére.
- Ez..ez... Ez valami mesés. 
- Tudtam, hogy tetszeni fog.
- Gyönyörű. Olyan szép ez az egész. Mindent lehet látni. Az egész várost.
- Igen. Azért hoztalak ide.
- És nem fárasztó vámpírgyorsasággal felhozni ide?
- Nem. 
- Olyan mesés. A városban bárhová el tudsz jutni pár másodperc alatt.
- Hová szeretnél menni?
- Nem tudom... Talán a hegyekbe.
- Akkor fogd meg a kezem. 
Megfogtam és egy másodperc alatt már a hegyek aljától kb. 20 méterre találtam magam. A következő pillanatban már a hegyekben voltunk.
- Tetszik a látvány?
- Igen. Nagyon. -mosolyogtam és aztán ránéztem.
- Tudtam, hogy szexi, vagyok de én most a tájra gondoltam.
- Haha. nagyon vicces vagy Damon...
- Tudom. De ez hogy jön ide?
- Inkább csak maradj csendben. Nézd ezeket a gyönyörű hegyeket.
- Látok két szép hegyet is...

- Damon!
- Te mondtad, hogy nézzem a hegyeket.
- De nem erre gondoltam te idióta!
- Jól van na. Bocsi, hogy élek.
- Tudod, hogy nem így értettem.
- Mindegy. Gyere mutatok valamit.
Elvitt egy pusztára ahol sehol egy lélek. Semmi hang csak a természet csodái. Hirtelen felerősödött a szél és ahogyan álltam, olyan volt mintha repültem volna. Csodálatos érzést keltett bennem ez a nap.

IV. rész: A magyarázat

- Oké... Mindent elmesélek,csak arra kérlek hallgass meg.

- Nem! Menj innen, kérlek! -és próbáltam kifutni a szobából, de ő előttem termett.

- Várj! Beszéljük meg kérlek! Csak hallgass végig oké?

- De...

- Csak hallgass végig!

- Rendben...

- Minden ott kezdődött, hogy találkoztam egy vámpírral. Úgy, mint te velem. Nem ismertem. Nem tudtam, hogy vámpír. Egy lány volt, Kat-nek hívták. Először barátok lettünk majd egyre sűrűbben jártunk el együtt. Beleszerettem. Egyik éjjel haza fele mentem és egy farkas, mint amilyen téged is megtámadott... Egy vérfarkas nekem esett. Ő megvédett, ahogyan én téged. Én voltam az aki olyan gyorsan ott termett és lelöktem rólad. Elszaladt. Nem akartam utána menni mert nem tudtam bajod esett -e. 

- Szóval te mentettél meg?

- Igen.

- Köszönöm.

- Egyáltalán nem kell semmit megköszönnöd. Na de folytatom a történetet.

 Szóval ő is odajött megnézni lett -e valami bajom és hát elég sok vért vesztettem. Megitatott a vérével és hazavitt. Megint támadtak a farkasok és ő próbált megvédeni.. Nem tudott egyszerre 4 farkasra figyelni és így nekem esett egy. Megharapott és belém mélyesztette a karmait. Elvéreztem de mivel megittam a vérét így vámpírrá változtam. Ő miközben próbált megmenteni megharapta egy vérfarkas.

- És a vérfarkas harapás végez a vámpírokkal igaz? Vagy ez csak egy hiedelem?

- Ez igaz. Szóval mikor felkeltem ő már elég rossz állapotban volt. Egy nyulat nyomott a kezembe, hogy igyak a véréből különben meghalok. Ittam majd rögtön odafutottam hozzá, hogy megkérdezzem mi baja van. Elmondta, hogy vámpír lettem és, hogy ő meg fog halni. Nem tudtam rajta segíteni. A kezeim közt halt meg.

- Úgy sajnálom. Én..

- Nem tehetsz róla. Ez az én történetem. Így lettem vámpír.

- Én sajnállak, viszont  félek tőled.

- De ne félj. Nem foglak bántani! Bízz bennem kérlek.

- Ezt még valahogy fel kell dolgoznom. Túl sok minden ez egy napra. Kérlek hagyj egyedül.

- Oké. De nem megyek el. A nappaliban leszek ha szükség lenne rám.

- ...Oké,de csak a farkasok miatt!

- Próbálj meg aludni.

III. rész: A támadás

Másnap ismét vidáman indultam suliba.. hiszen szimpatikus az új srác és alig vártam, hogy újra találkozhassak vele. Siettem is,hogy hamar odaérjek de útközben valami farkas rám támadt.. 

Azt hittem meghalok de hirtelen eltűnt onnan... Nem értettem az egészet. Felkeltem az útról és láttam,hogy a karom tiszta vér. Rosszul voltam és próbáltam hazafele menni,de útközben összeestem. Ott feküdtem az úton és ömlött a karomból a vér. Hirtelen az új fiú volt felettem... A karjaiba vett és bevitt a házamba. Én semmit nem értettem. Sokkolt ez a dolog és nem tudtam mi történt. Nem tudtam felfogni ,hogy hogyan történhetett ez meg velem, és hogyan tűnt el olyan gyorsan az a farkas ami a semmiből bukkant fel. Azt sem értettem,hogy került oda az új fiú... De nem ezzel foglalkoztam hiszen ömlött a kezemből a vér. Nem éreztem fájdalmat. De lassan homályosan kezdtem látni.. Damon a kezét a számhoz rakta és valamit ittam..szerintem a vérét..de nem emlékszem pontosan. Elájultam és lehet,hogy ezt a részét csak álmodtam vagy képzelődtem. Mi történhetett velem?? Felébredtem.
- Damon? Itt vagy?
- Igen itt vagyok. Hogy érzed magad? 
- Furcsán.. Nem tudom mi történt...
- Hívtam orvost aki bekötözte a kezed, de te végig ájult voltál.
- Értem... És az a farkas mi volt? Te láttad?
- Milyen farkas? Az okozta a sebeidet?
- Nem láttad? Rám támadt, s majd hirtelen eltűnt...
- Nem láttam... Én akkor értem oda amikor a földön feküdtél és csupa vér volt minden. 
- Hogy kerültél oda? Mondj el mindent..tudom,hogy valami különös folyik itt..mi az?
- Csak eléd akartam jönni és megtaláltalak. Én nem tudom mi folyik itt...
- Nem hiszek neked... Valami furcsa érzés támad bennem ha rád nézek. És minden olyan különös...
- Tudod, engem is furcsa érzés telt el ha rád nézek. Mégsem mondom,hogy nem hiszek neked. Én kedvellek téged..talán ezért vagyok olyan ˝ fura ˝.
- Én is kedvellek téged..De nem viselkedek furán.

 Ja, egyébként iskolába kéne menned!
- Nem megyek...
- Miért nem?
- Ki fog rád vigyázni?
- Miért kéne rám vigyázni?
Ám ebben a pillanatban beugrott az ablakon 1 farkas aki rám akarta vetni magát de Damon villám gyorsasággal előttem termett és a földre lökte az állatot,majd verekedni kezdtek és Damon leszúrta egy konyhakéssel. Ez még jobban sokkolt. Kérdezősködni kezdtem.
- Ez meg mi a fene volt? Ki vagy te? Vagyis inkább mi vagy te?
Ekkor a szemembe nézett és ezt mondta:
- Erre az egészre nem fogsz emlékezni!
- Ez nekem nem működik...tudod hittem a vámpírokban. Olvastam róluk könyveket és verbénát iszom. Te egy vámpír vagy? -kérdeztem rémült hangon és próbáltam távolabb menni tőle.