XXXV. rész: Elena megmentése

Közben Klaus elvitte magához Emily-t, aki magához is tért még útközben, amikor Klaus a karjaiban tartotta őt. Amikor a kanapéra helyezte, észrevette, hogy eszméleténél van.

- Felébredtél. Minden rendben van?

- Nem igazán. De veled mi van? Hogyan találtál meg?

- Damon segített.

- Damon? Miért?

- Azt nem tudom... Viszont most vissza kell mennem.

- Kérlek ne hagyj itt egyedül! Matt bármikor idejöhet!

- Vigyázni fog rád David és Kat. De Damon és Elena egyedül van Matt-tel. Damon segített megmenteni az életedet. Ezzel tartozom neki.

- Elena is bajban van?

- Igen de majd én megoldom! Te csak pihenj!

- Kérlek Klaus! Könyörgöm! Mentsd meg Elena-t!

- Ígérem neked Emily! - köszönt el Klaus. Közben Matt-ből próbáltuk kiszedni a 'tervét'.

- Elmondanád végre, hogy mi a te "óriási terved"? - förmedt rá Damon.

- Na hova sietsz?

- Matt! Essünk már túl rajta! Mondd, hogy mit akarsz! - sürgettem én is, hogy minél hamarabb hazaérhessünk.

- Mennyire sürgős nektek ez az eset... - húzta az időt Matt - Elmehetsz Elena.

- Komolyan? - csodálkoztam - Hát...Akkor..Köszönöm! - kezdtem mosolyogni, amikor hirtelen közbeszólt.

- Ne olyan sietősen! - néztem rá kérdően, hogy mire céloz - Elmehetsz, cserébe Damon életét veszti.

- Micsoda? - kérdeztem hirtelen meglepődötten és Damon-re néztem. Ő egy szót sem szólt. Látszott a szemeiben a rémültség, bár próbálta álcázni. Hirtelen elgondolkodó tekintetett vett fel az arca, mintha átgondolná, hogy megéri-e. Pedig nem! Nem éri meg!

- Damon élete a tiédért cserébe.

- Nem! Azt biztos, hogy nem fogom engedni! - mondtam rémülten, és éreztem ahogyan könnyek szöknek a szemeimbe.

- Engedd el Elena-t. - szólt nyugtalan, de mégis magabiztos, halk hangon Damon. Mintha az nem érdekelte volna, hogy ÉN mit akarok.

- Nem Damon! - tiltakoztam már-már sírva.

- Elena menj haza. - szólt még mindig halk, de már kissé szomorkás hangon.

- Nem Damon! Nem akarlak elveszíteni!

Damon ismét nem szólt hozzám egy szót sem, csak elgondolkozott aztán megöleltük

egymást. Utána volt egy kis csönd és odaszólt Matt-nek.

- Mi a garancia, hogy ha engem megölsz, őt életben hagyod?

- Damon nem teheted ezt meg, értem! Nem érted meg, hogy szeretlek? - vallottam be az érzéseimet, amikor hirtelen halálérzetem támadt. Damon nagyon meglepődött rajta, és neki is könnyes lett a szeme egy pillanatra. Aztán visszatért a makacs és önző énéhez.

- Ez a csaj nem tudja befogni a száját? - kérdezte Matt, aki egész jól szórakozott a mi balsorsunkon. 

- Mi rá a garancia, hogy őt életben fogod hagyni??! - kiabált Damon már idegesen. Mielőtt Matt válaszolt volna átfutott az agyamon, hogy én jöttem ide, azzal az indokkal , hogy segíteni akarok Damon-nek. Idejöttem, és most miattam fog meghalni. Ezért cselekednem kellett.

- Nem Matt! Ölj meg engem! Kínozz! Változtass vámpírrá és haraptass meg egy vérfarkassal! Tégy velem amit csak akarsz, de Damon-t ne bántsd! Könyörgöm neked!

- Ahogyan akarod! - mondta egy hatalmas ördögi mosollyal az arcán.

- Nem, Elena! Nem! - mondta Damon, aztán a semmiből felbukkanván Klaus  kitörte a nyakát.

- Heló testvér. Csak nem közbeavatkozol?

- Nem azt akartátok, hogy Elena elmegy, Damon pedig életben marad?! Ebben segítettem nektek.

- Köszönöm Klaus. De ígérd meg, hogy minden rendben lesz vele!

- Ne aggódj. Neki nem esik baja..

- De ami téged illet. - vágott közbe Matt, és el is vitt engem valahová. Bezárt egy cellába, és megitatott a vérével, hogy ha meghalnék, tovább tudjon kínozni. Közben Damon a házuk padlóján ébredt.
- Miért vagyok még életben? - kérdezte amint felébredt, és látta, hogy csörög a telefonja.

Klaus volt az.

- Szia Damon. Tudom, hogy most utálsz meg ilyesmi, de biztosítalak róla, hogy Elena még épségben van. 

- Hogy lehet, hogy még életben vagyok? Nekem kellett volna segítened, mert én is segítettem neked! - dühöngött Damon és földhöz vágott mindent ami a keze közé került.

- Segítettem. Megmentettem az életedet. Vagy ez nem segítség?!

- Elena-ét kellett volna megmentened! - kiabált Damon idegesen.

- Nem Elena segített nekem Emily megmentésében hanem te! A te életedet kellett megmentenem. De ha neked ez nem tetszik akkor keresd meg a barátnődet egyedül!

- Te tudod, hogy hol van?

- Nem. De van egy-két tippem.

- És miért segítenél nekem?

- Megmentetted annak a lánynak az életét akinél még senkit nem szerettem jobban. Talán tartozom ennyivel.

- Most viccelsz ugye? Te meg a szerelem? - gúnyolódott Damon

- Többet tudok a szerelemről, mint képzelnéd... De ha gúnyolódsz még meggondolhatom magam. Egyébként Emily örökre meggyűlölne, hogy ha hagynám a legjobb barátnőjét meghalni.

- Szóval innen fúj a szél... - tette le Damon a telefont,és gondolkozni kezdett.

Pár másodpercre rá Klaus már az ajtóban is állt, és nem zavartatva magát bejött a házba. Váltottak néhány szót, és Damon már indulni is készült. Észrevette, hogy Klaus nem követi őt, ezért megállt. - Mi az nem jössz?

- Honnan tudnám, hogy hol keressem?

- Talán.., ha egészen véletlenül... Mondjuk lenne egy boszi ismerősünk...

- Ashley. - itt Damon helyeselt a nézésével,aztán várt néhány másodpercet.

- Mi az? Miért nem hívod fel?

- Nem lehet meg minden jött-mentnek a száma...

- Akkor megint nekem kell intézkednem...! - mérgelődött Damon - Megyek megkeresem.

- Megyünk! - vágott közbe Klaus, és elindultak. Először természetesen otthon keresték, de hiába kopogtak senki nem nyitott ajtót. Bemenni nem tudtak volna, hiszen nem voltak behívva, ezért fölösleges lett volna az ajtót berúgni, de Damon azért megtette.

- Düh levezetés? - mosolygott Klaus, de Damon egy szót sem szólt, csak tovább indultak. Elmentek Em-hez, hiszen a legjobb barátok. Emily édesanyja nyitott ajtót.

- Sziasztok. Emily nincs itthon.

- Tudom, nálunk van. Csak Ashley-t keressük, és gondoltam hátha tudja merre van. - beszélt higgadtan Klaus a szerelme édesanyjával.

- Nem láttam. Tegnap volt itt utoljára, Emily-t kereste. De nem maradt sokáig. - közölte, és a hír hallatán Damon beleütött egyet a földbe.

- Valami baj van? - kérdezte Emily anyukája, aki kicsit megijedt Damon dühkitörésén.

- Semmi, csak Damon kicsit ideges. Elnézést a viselkedéséért. - udvariaskodott Niklaus, ami már magában furcsa volt. De nem is lehetett volna rossz a hangulata, amikor annyira jól szórakozott Damon nyomorán, hogy nem tudta letörölni a vigyort az arcáról. 

- Sajnálom, hogy nem tudtam segíteni.

- Semmi gond. - köszönt el Klaus, és amint bezárult az ajtó továbbindultak. Ezúttal a bárban kezdtek el keresgélni. Amint beléptek megpillantották Ashley-t az egyik asztalnál, ahogyan Chris-el beszélgetett. Klaus mosolyogva helyet foglalt mellettük, még Damon idegesen kezdett bele a mondani valóba.

- Velük jössz, ... Most!

- Úgy érted: Ashley, a segítségedre lenne szükségünk. Velünk jönnél?!

- Nem. Úgy értem, hogy segíteni fogsz, mert Elena-t elrabolta Matt. - próbálta minél gyorsabban elmondani, hogy ne essen bajom, ezért amennyire csak tudta letömörítette a dolgot. Miközben erről beszélt a kezébe vett egy poharat, és idegességében olyan erősen megszorította, hogy azonnal összetört.

- Micsoda? - csodálkozott Chris, aki szintén ideges lett, míg Klaus arcán végig ott ült az ördögi mosolya. - Elmagyaráznád érthetőbben?

- Erre most nem érünk rá!

- Hogyan történt? - próbált higgadt maradni Ashley, de látszott rajta, hogy közel sem az.

- A részleteket majd később elmondom. Viszont most azonnal el kell végezned a keresőbűbájt, és ehhez Elena házába kell mennünk!

- Induljunk! - mondta Ashley, és Damon a házamba vitte őket. Közben Matt engem már "halálra" kínozott.

Többször is megvágott, aztán sót szórt a sebbe, ami rohadtul mart.

  Üvöltöttem a fájdalomtól. Ezek után többször ivott belőlem, aztán megitatott a  vérével, hogy tovább tudjon kínozni.

- Kérlek! Ne kínozz tovább! - könyörögtem neki, már-már félholtan a gyengeségtől.

- Még meggondolhatod magad. Neked többet a hajad szála sem görbülne a kezem által, Damon-ért cserébe. - jelent meg az ördögi mosoly az arcán ismét.

- Nem! Azt nem fogom engedni! Inkább halok meg, vagy szenvedek hátralévő életemben, minthogy Damon miattam halljon meg! - törtem ki magamból, a maradék erőmet is felhasználva.

- Vigyázz mit kívánsz! - mosolygott Matt, aztán karon lőtt. Akkorát üvöltöttem, hogy a környéken lévő madarak mind elrepültek, a kis erdei állatok mind elszaladtak, de Matt-nek ez nem volt elég... Azt akarta,hogy szenvedjek, és kínhalálban halljak meg, majd a vérétől újra felébredjek, de ezúttal vámpírként. Ezért még egy golyót belém lőtt, de azt a hasamba, ami eléggé felgyorsította az elvérzésem folyamatát.

Közben Ashley elvégezte a keresőbűbájt.

- Megvan! - kiáltott fel, aztán tartott pár másodpercnyi szünetet és gyorsan fojtatta - Egy Mystic Falls melletti kis faluban van a folyó mentén. Tudom, hogy merre van.

- Akkor mire várunk még? - lett egyre inkább dühösebb Damon.

- Ne dühöngj már az istenért! Mindenki ideges Elena eltűnése miatt, nem csak te! Mi lenne, hogy ha te is megpróbálnál egy kicsit józanabbul gondolkozni?! - tört ki magából Ashley is, aki majdnem annyira ideges volt, mint Damon.

- Nem bírod felfogni, hogy Elena-nak segítségre van szüksége, mielőtt megölné őt Matt? Ti meg csak itt nyugodtan totyogtok... Elena lehet, hogy épp ebben a percben veszti el az életét, ti pedig közben semmit sem tesztek, hogy megmentsétek őt! - lett ettől még idegesebb Damon, és kiviharzott a kocsihoz. Klaus is utána ment, aztán a többiek, a kisebb 'sokk' feldolgozása után Damon-höz siettek. Beszálltak a kocsiba, és elindultak. Ashley útközben bocsánatot kért Damon-től, és próbálta megnyugtatni.

- Sajnálom Damon. Csak mi is idegesek vagyunk Elena miatt, de amit te csinálsz már túl sok. Nyugodj meg! - mondta ki azt a mondatot Ashley, amivel csak még jobban felidegesítette Damon-t, és betörte a kocsi egyik ablakát.

- Héééé!! Ez az én kocsim te barom! Mit műveltél? - förmedt rá Damon-re Chris, aztán Klaus a lehető legjobban szórakozva válaszolt neki.

- A legrosszabb dolog amit egy ideges embernek mondhatsz az, hogy : "nyugodj meg!".

- Szerinted ez vicces?

- Miért? Szerinted nem?! - nevetett Klaus. Ezután 5-6 percig kínos, néma csend volt; csak a betört üvegen besuhanó süvítő szél hangját lehetett hallani. Ezt Ashley szakította meg, a mai napon az egyetlen "jó" hírrel.

- Megérkeztünk. - itt mindenki vett egy hatalmas levegőt - Damon-t kivéve-, aztán Ashley folytatta. - Annak a háznak a pincéjében tartja Matt Elena-t. - mutogatott, amikor én már az elvérzés határán voltam. Matt csak ült a cellával szemben, mosolyogva.

- Megmenthetlek. Csak egy szavadba kerül és Damon lesz a helyedben. - már erőm nem volt megszólalni. Éreztem ahogy a testem annyira legyengült, hogy egyik végtagom sem bírtam mozdítani.

Közben Damon elindult értem, és Ashley rántotta vissza. Damon vetett rá egy értetlen és dühös pillantást.

- Ha oda mész Matt egyből letépi a fejed. Nem tudod megmenteni Elena életét, ha makacs módon viselkedsz és megöleted magad!

- Tudok vigyázni magamra! - mondta, aztán mindenkin végignézett. Készült megfordulni, hogy elinduljon, amikor Klaus ismét közbe szólt, ezúttal viszont már nem látszott a mosoly az arcán.

- Igaza van!

- Miért? - fordult meg Damon ismét, és egyre idegesebb lett. Még senki nem látta ennyire idegesnek őt. Annyi düh volt a szemében, hogy szinte már eltakarta a bűntudatot amit érzett. Akárki ránézett megrémült tőle..., kivéve Klaus. Ő nyugodt maradt, és felajánlotta, hogy majd ő eltereli Matt figyelmét, míg ők kiszabadítják Elena-t. Azt mondta ír majd nekik egy SMS-t ha indulhatnak.

Benyitott az ajtón, és sikerült bemennie, amely nagyon furcsa volt számára. Nem volt behívva a házba, de mégis be tudott menni. Valószínűleg nem volt a háznak tulajdonosa. Belépett és a fivérét szólította.

- Matt?! 

Meg sem kínálsz egy itallal?! - fordult meg Niklaus, mert ekkora Matt a háta mögé termett.

- Ha Elena-ért jöttél akkor üres kézzel fogsz távozni...!

- Nem Elena-ért jöttem. Csak gondoltam meglátogatom az én testvéremet, aki elrabolta a szeretett szívem hölgyét. -fogalmazott költőien Klaus.

- Semmi bosszúállás? Hol a csapda?

- Segítettem volna ha utána bosszút akarnék állni? Azt majd később, amikor nem lesz ilyen jó hangulatom. - nézett ekkor rá kérdően Matt, miközben megkínálta egy itallal. Ameddig kiment a konyhába gyorsan megírta az SMS-t Damon-nek, és közben elbeszélgetett Matt-el. Ashley egy kis mágiát használva benntartotta őket a házban, ezzel Damon-nek és Chris-nek segítve. Én pedig már annyira közel álltam a halálhoz, hogy éreztem ahogyan "megbénulok", elvesztem az erőmet, elgyengülök a lehető leggyengébbé, és Damon még nem volt itt. Amikor Damon és Chris leért hirtelen, és egyszerre kiáltottak fel:

- Elena! - hallottam őket, bár már félig eszméletlen voltam. Összeszedtem a maradék erőmet, és kimondtam az utolsó szót ami azon a napon kijött a számon. A lehető legkedvesebb sót számomra, ami mindig támaszt nyújtott nekem. Ez az egy szó. Ez az egy ember.

- Damon?! - könnyebbültem meg látván, hogy ideért. Látván, hogy megmenti az életemet. De szinte már késő volt..., és eszméletemet vesztettem. Damon nagyon megijedt. Kitépte a cella ajtaját, megitatott a vérével és az ölébe helyezte a fejemet. Már szinte könnyek szöktek a szemébe, amikor átváltott ismét, és elfojtotta az érzéseit. Felkapott az ölébe és kivitt a kocsihoz, dermedt, ijedt, de mégis magabiztos, és erős tekintettel. Bár belülről felemésztette a fájdalom amit ekkor érzett, mégis türtőztette magát, és nem engedett az érzelmeinek.

- Hogy van? - kérdezősködött Ashley, aki még mindig ideges volt az állapotom miatt. Látta, hogy nem vagyok eszméletemnél.

- Túl éli. - nyugtatott meg mindenkit ezzel egy kicsit Damon, aztán írt egy SMS-t Klaus-nak. „- Elena a kocsiban van. Siess, mert indulunk.”

Vártunk néhány percet, de Klaus nem jött, így elindultunk. Ashley is be akart jönni hozzám de Damon elzavarta azzal az indokkal, hogy pihenésre van szükségem.

Chris is a szobájába ment, Damon pedig befektetett engem az ágyamba.

Már jobban voltam, de még nem tértem magamhoz. Damon mellém feküdt,én pedig a fejemet a mellére helyeztem. Damon is megpróbált pihenni.

XXXIV. rész: Egy kudarba fulladt randevú

- Mi lesz a menü? - kérdezte Klaus mosolyogva, hisz Em boldogan vállalta, hogy ő hozza az ételt.

- Én magam készítettem szendvicseket, és anya sütött pogácsát is. - válaszolta Em, szintén mosolyogva - És mi lesz az innivaló?

- Hoztam egy üveg vörösbort az 1600-as évekből, és ha mégsem akarnál alkoholt fogyasztani, vettem egy kis coca cola-t is. 

- Szuper! Mindkettőt imádom! - "ujjongott" Em, és egyből le is ültek egy padra.

- Van egy meglepetésem számodra.

- Komolyan? Mi? - kérdezte Em, izgatottan és kíváncsian.

- Ez. - mondta mosolyogva Klaus, és elővett az előttük lévő fa mögül egy becsomagolt képet, ami hatalmas volt. - Mielőtt kibontanád elmondanám, hogy imádok festeni, és most is ezt tettem. Szerintem egész jól sikerült, és remélem, hogy tetszeni fog. 

- Most már kinyithatom? - türelmetlenkedett Em.

- Igen.

- Istenem! - kiáltott fel a csodálkozástól Em. - Ez valami káprázatos... Én.. nem jutok

szóhoz...

- Örülök, hogy tetszik. Reméltem, hogy nem rontom el, hiszen emlékezetből kellett festenem.

- És ennyire jó az emlékezeted? Annyira pontosan emlékeztél minden részletre. Annyira pontosan és tökéletesen használtad az ecsetet... Köszönöm! - ekkor Em adott egy puszit Klaus arcára, Klaus legnagyobb meglepetésére. Mert bár mindenki azt hitte, hogy Emily és Niklaus egy párt alkotnak, ez közel sem volt így. Em csak barátként tekintett Klaus-ra, míg Klaus szerelmes Emily-be. Éppen ezért lepődött meg annyira amikor megpuszilta őt Em. Nem szólalt meg, csak mosolygott és talán még egy kicsit el is pirult.

- Mi ez? - kérdezte Klaus, amikor kiesett Emily táskájából egy levél. 

- Semmi! - próbálta kikapni a kezéből a levelet, de nem sikerült.

- Klaus messzebb ment egy kicsit,éppen annyira, hogy egy fa eltakarja a padot a látószögükből, aztán olvasni kezdte a levelet.

"- Kedves mikulás! Idén karácsonyra egy egyszarvút kérnék - kezdett bele az olvasásba Klaus, ami nagy nevetésbe torkollott - . Ha lehet rózsaszín színű legyen a sörénye és kék legyen a szarva." - hagyta abba az olvasást Klaus és egy jót nevettek Em-mel. 

- Ne nevess ki! Ezt még 6 éves koromban írtam! - mondta Em, aki szintén nevetett ezen a helyzeten.

Amikor már jó ideje nevetgéltek messze a padtól, az ételektől és az italoktól Klaus megpróbálta megcsókolni Em-et.

Egy őrületesen romantikus és gyengéd csókot hirtelen megzavarta Klaus telefonjának csörgése. Őt nem izgatta, de Emily-t annál inkább. Óvatosan arrébb lökte Klaus-t, és kérdezte:

- Nem veszed fel?

- Nem. Csak Damon az.

- Lehet, hogy fontos.

- De nekem te fontosabb vagy, Damon pedig kibír nélkülem egy napot..

- Te tudod. Viszont én egy kicsit megéheztem. Te hogy vagy vele?

- Én inkább szomjas vagyok, de együnk csak. - mondta mosolyogva. Kinyitotta a boros üveget és elővette a poharakat. Töltött mindkettőjüknek, és amint belekortyoltak éreztek valami furcsát ami legyengítette őket. Valaki beletett a borba nem is kevés verbénát és vasfüvet. Egyből marni kezdte a torkukat, aztán valaki fagolyókat lőtt Klausba. A pillanatnyi gyengeségét kihasználva egyből eltörte a nyakát, ameddig Em-et elhurcolta magával. Klaus telefonja folyamatosan csengett, és Damon kezdett aggódni.

- Elena szerintem valami baj történt.

- Mire gondolsz? Mi történt volna?

- Hiába hívogatom Klaus-t nem veszi fel a telefonját, pedig már reagált volna. Nincs kikapcsolva sem pedig lemerülve, mert kicsöng de nem reagál senki.

- Lehet, hogy lenémította.

- Nem vall rá. Ilyenkorra pedig már felvette volna, hogy beszóljon valamit. Megkeresem!

- Hahóó!! Ő Klaus! Tud vigyázni magára...!

- Az lehet, de még egy ősit is le lehet gyengíteni, vagy ki lehet törni a nyakát.

- Amúgy is Emily-vel randizik ha jól tudom. Nem kell aggódnod miatta...

- Akkor is felvette volna már a telefont. - mondta Damon, és elkezdte felvenni a kabátját.

- Hová mész? Nem hagyhatsz itt! Már behívtam a házamba Taylor-t.

- Igaz... Akkor te is velem jössz!

- Én! Veled biztos nem!

- Nem kell a hiszti!

- Nem is hisztizem. Nem megyek és kész.

- Oké.

- Oké? Ez könnyű volt.

- Ha te nem jössz akkor majd én viszlek. - mondta Damon határozottan és felkapott a vállára.

- Damon! Tegyél le! - kiabáltam és rugdosni, ütögetni kezdtem a vállát. - Damon! Damon!

Pár perc múlva már a parkban voltunk, és Klaus ájultan feküdt a földön. Damon gyorsan lerakott és odament Klaus-hoz.

- Fagolyók és a borban verbéna van. Emily pedig sehol sincs.

- Ez az ő karkötője! - kiáltottam fel kétségbeesetten amikor megpillantottam a fűben, és odasiettem felemelni.

- Ááhhh, Ez fájt. - ébredt fel Klaus. - Em! Hol van Emily? - dühöngött miután észrevette, hogy ő sehol sincs.

- Eltűnt. Megtaláljuk, csak Elena-t biztonságba kell helyezni.

- Mi? Én veletek megyek! Emily a barátnőm!

- Persze, hogy ott is nekiállj hisztizni?! Arra semmi szükség, és különben is veszélyes. Megígértem, hogy vigyázni fogok rád. 

- Felhívom Kat-et. Majd ő vigyázni fog rád.

- Ne, csak Kat-et ne! Akkor inkább David-et.

- Elena ne hisztizz már! - kiabált rám idegesen Damon. Én még sohasem láttam ennyire kiborultnak. De kétlem, hogy Klaus vagy Em miatt aggódott volna ennyire.

Már épp indultak volna amikor visszarántottam Damon-t és megöleltem. Közben Klaus felhívta David-et.

- Vigyázz magadra! - suttogtam a fülébe, miközben engedtem el az ölelésből.

- Em-et elrabolták, ti meg itt enyelegtek. Damon indulhatnánk? - idegeskedett Klaus.

Damon egy szót sem szólt, csak nézett egy pillanatig aztán elindult Klaus-sal. David hamar ide is ért, és elvitt a Mikaelson házba. 

- Mi történt? Klaus nem mondott semmi konkrétumot. - kérdezte David.

- Lelőtték Klaus-t, és elrabolták Emily-t.

- Már értem miért volt olyan ideges a hangja a telefonban.

- Miért?

- Klaus szerelmes Emily-be.

- Ne nevettess már! Klaus meg a szerelem?!

- Lehet, hogy hihetetlen, de látszik rajta, hogy szereti őt. Még sosem viselkedett így. - válaszolta legnagyobb megdöbbenésemre David. Ameddig mi Klaus-ról beszélgettünk Damon és Klaus eljutott egy erdő végén lévő kis barlanghoz, aminek a lejárata be volt fedve egy vasfedéllel. 

- Én elterelem a figyelmüket, te hozd ki Emily-t. - mondta Damon, Klaus pedig bólintott egyet. Damon hangosan feltépte a vasfedelet a földről és elhajította. Erre kijöttek 2-en a bent ülő 5 emberből, akiknek Damon könnyen kitörte a nyakát. A harmadik aki kijött egy vérfarkas volt és hatalmas harcot vívtak Damon-nel, amíg Klaus megölte a bent  lévő 2-t pedig. Kitépte a cella ajtaját és kiszabadította Em-et aki eszméletlen volt, ameddig Damon élet-halál harcot vívott a vérfarkassal. Mielőtt Klaus kiért sikerült kitépnie a szívét, és ezzel harapás mentesen megúszta az esetet. Már épp indulni akartak amikor megjelent Matt.

- Hová készülsz azzal a szépséggel? - kérdezte, közben engem hívott Louis.

- Szia Elena. Nagyon régen voltál nálam. Miért nem jelentkeztél? Nem szeretnéd már csinálni ezt?

- Szia Louis. De érdekel, csak annyira összejöttek a dolgok, hogy nem tudtam volna elmenni, és teljesen elfeledkeztem erről a melóról. - közben kimentem a szobából, hogy egy diszkrét beszélgetést tudjak folytatni Louis-sal.

- Értem. Akkor holnap be tudnál jönni? 

- Igen, azt hiszem. Hányra kéne mennem?

- Fél 2 - 2 fele?!

- Megoldom. 

- Akkor szia. - tette le a telefont Louis, én pedig mentem vissza a szobába. Oda akartam menni segíteni Damon-nek, ezért hazudtam.

- Akkor megoldom, hogy odajussak az erdő mellé. Szia.

- Az erdő mellé? Miért kéne odamenned? - kérdezte David, akit úgy tűnik sikerült átvernem.

- Most lenne egy fotózás, de nem tudom, hogy hogyan juthatnék oda. Louis már elindult.

- Akkor odaviszlek.

- Megtennéd? - kérdeztem boldogan, mert eddig tökéletesen alakult a tervem.

- Persze. Gyere. - ebben a pillanatban a vámpírgyorsaságával az erdő mellé vitt.

- Köszi. Akkor én itt megvárom Louis-t. Pár perc és ideérhet.

- Megvárjam veled?

- Nem szükséges. Tényleg csak pár perc, és nem is akarlak untatni.

- Rendben, akkor... Szia.

- Szia. - köszöntem el, és amikor eltűnt hangokat hallottam. Azok irányában indultam el, és közben írtam egy SMS-t Damon-nek. Le volt némítva a telefonja, és amíg Klaus és Matt veszekedése elterelte a figyelmét Matt-nek, így Damon eltudta olvasni az SMS-em. 

"- Elterelem Matt figyelmét, Klaus segítsen, te pedig vidd el Em-et." Írtam az üzenetben, amikor már Damon látószögében voltam az egyik fa mögött. Damon nem helyeselte, de én önfejű voltam, és szaladni kezdtem az erdőben. Matt egyből Damon-re nézett mosolyogva, és utánam jött. Damon gyorsan átadta Klaus-nak Em-et és ő is utánam jött. Ez volt a legrosszabb dolog amit tehettem, mert Matt elkapott és ezzel megzsarolta Damon-t.

- Elég ostoba barátnőd van. - mondta mosolyogva.

- Elena mondtam, hogy maradj távol!

- Sajnálom Damon, én segíteni akartam.

- Na ne most veszekedjetek. Az egy unalmas tevékenység ha ti csináljátok. Inkább találj ki valamit a barátnőd épségéért cserében.

- Mi lenne ha egyszer jó fej lennél, és csak úgy elengednéd?

- Abban mi lenne a szórakoztató?

- Matt, kérlek! Csak most az egyszer. Adj pár másodpercnyi előnyt! Csak néhányat! Legalább egy parányi esélyt adj a megmenekülésemre! 

- Ó nekem ettől sokkal jobb tervem van. - jelent meg egy ördögi mosoly az arcán és rám, aztán Damon-re nézett.

XXXIII. rész: Csak barátok

Mikor kiértünk a szobából vámpírgyorsasággal kivitt az épületből, nehogy valaki meglásson. Mire hazaértünk én felébredtem, és nagyon fájlaltam a harapás helyét. Ezért megkértem Damon-t, hogy tegyen a kanapéra. Nagyon dühös voltam Taylor-ra.

- Hé! Figyelj rám! Minden rendben lesz, oké?

- Damon nem! Nincs minden rendben. - mondtam kicsit gyengén, kétségbeesve. - 

Nem lesz minden rendben! Meg kell állítani Taylor-t, mert meg fog engem ölni legközelebb! - álltam fel óvatosan a kanapéról.

- Nem fog, Elena! - próbált megnyugtatni Damon. - Nem hagyom!

- Megígéred? ... Megígéred, hogy soha nem fogsz magamra hagyni? - kérdeztem, és megfogtam a kezét.

- Ígérem Elena! - mondta, aztán a kezét az arcomra téve folytatta - Vigyázni fogok rád, ameddig Taylor vissza nem kapcsolja az érzéseit.

- Köszönöm! - mondtam, aztán megöleltem. Ő pedig megsimogatta a fejemet és magához szorított.

- Minden rendben lesz! - mondta.

Itt volt pár másodpercnyi csend, és ez kezdett átmenni lassacskán kínossá. percekig csak néztünk egymásra csendben, aztán megtörtem a hallgatást.

- Köszönöm.

- Mit?

- Mindent. Megmentetted az életemet, nem is egyszer... Vigyázol rám, és bízhatok benned. Mindig mellettem állsz, és számíthatok rád a bajban. - mondtam, és ismét hagytam pár másodpercnyi szünetet, ameddig ő csak nézett rám értetlen szemekkel. - Köszönöm, Damon.

Itt vetettünk egymásra egy-egy pillantást, aztán lesütött fejjel mondtam: 

- Ebben az egészben az a vicces, ... hogy én elhatároztam valamit. Elhatároztam, hogy nem fogok foglalkozni a pasikkal, mert csak játszadoznak velem. És te sem vagy különb! - itt vetett rám egy értetlen pillantást, aztán folytattam, hogy megértse - Te sem vagy különb, mert te is ugyanúgy játszadozol velem, ahogy a többi fiú. Folyamatosan csak átversz engem. Olyan jeleket adsz, mintha szeretnél és akarnál tőlem valamit... Aztán amikor közeledtem te elhajoltál, és kikerülted a csókomat. Elutasítottál.

- Elena..

- De én nem haragszom rád. Sőt... Én még mindig ugyanúgy érzek irántad, és most szükségem van rád. 

   Épp ezért szeretnélek megkérni arra, hogy ne próbálkozz nálam, mert most egy időre nem szeretnék olyan téren férfiakkal foglalkozni.

- Miért, hogy érzel irántam?

- Csak erre szeretnélek megkérni, Damon. - kerültem ki a választ, és egy bögre teáért indultam a konyhába. - Te is kérsz inni?

- Igen. De majd én töltök magamnak. - elkezdett keresgélni, hogy hol talál poharat, és, hogy mit lehet inni.

- A hűtőben találod az üdítőket és a whiskyt, a poharat pedig a jobb szélső szekrényből tudod kivenni. - mutattam rá a szekrényre, miközben felraktam a vizet forrni.

- Köszi. - mondta, én pedig csak bólintottam egyet. A kínos csendet hirtelen és váratlanul törte meg Damon. - Elena! Én nem szórakozom veled! Én nem csak áltatlak téged, és én nekem szándékaim vannak, de feleslegesen! - kiabált Damon.

- Most mire célzol? - kérdeztem, hiszen már semmit nem értettem abból amit mondott.

- Ha elmondanám akkor csak megnehezíteném a dolgokat.. Csak, ne hidd azt, hogy én kihasznállak és becsaplak téged!!

- De hogyan higgyek neked ha nem mondod el, hogy mi van? Most is ezt csinálod. Mondd el, hogy mire céloztál, kérlek! - vittem le a hangsúlyt, a kezdetben kicsit megemelt hangomról.

- Sajnálom, Elena. - mondta ő is halkabban, mint ahogyan az előbb beszélt, illetve szinte már kiabált. - De ha elmondanám, akkor megnehezíteném a dolgokat, és te meggyűlölnél. Azt pedig nem szeretném..! - mondta miközben a két kezét az arcomra helyezte. Amikor elkezdtem hozzá hangosan beszélni egyből elkapta.

- Épp ez az amiről beszélek Damon!  Én nem tudlak meggyűlölni téged! - kiabáltam rá, pedig magamra voltam dühös emiatt. - Képtelen vagyok rá.

fogtam meg az arcát, ő várt egy picit, aztán gyengéden leemelte a kezemet. Nem értettem miért, de nem is kellett. Egyből magyarázkodni kezdett.

- Elena... Mi soha nem lehetünk egy pár. Ez... lehetetlen! - törte össze a szívemet Damon.

- De.. Miért, Damon?

- Mert én bajt hozok rád, Elena. Ha melletted vagyok baj történik veled, de egyedül sem szabad hagynom téged. Megígértem, hogy vigyázni fogok rád, de semmi több.

- Értem. Szóval egy kicsit sem kedvelsz olyan téren. Nem kellenek a kifogások csak légy egyértelmű, és ne hazudj! Köszönöm, hogy itt maradsz velem, de jobb lenne ha nem szólnánk egymáshoz sem!

- Elena... - kezdett bele a mondatába Damon, de én dühös voltam és félbeszakítottam.

- Ha ennyire nem érdemlek meg egy értelmes és igaz választ, akkor inkább vigyázhatna rám más is... Például... Klaus!

- Az igazat mondtam Elena!

- Annyira volt igaz, mint az érzéseim irántad. - mondtam neki ezt a példát, ami hazugság volt. Én úgy gondoltam, hogy Damon nem mond igazat, ezért letagadtam, hogy szerelmes vagyok belé, a lehető legegyszerűbb módon. Így azt hitte, hogy nem szeretem, és én tartottam magam a mostantól kialakult színjátékomhoz.

- Értem... Akkor szólok Klaus-nak, hogy jöjjön ide. Nem fog ingyen vigyázni rád, de majd megoldom.

 Mondta elkeseredetten Damon, én pedig felmentem a szobámba. Eltelt egy kis idő, ami alatt Em és Klaus randevúzni mentek a parkba. A helyszínt Emily választotta, Klaus pedig annyira szerelmes volt Emily-be, hogy akár egy szemétdomb tetején is találkozott volna vele.

- Szia! - mondta Klaus mosolyogva.

- Szia. - ölelte meg Em Klaus-t.

XXXII. rész: Delena

- Zavarok? - kérdezte Chris.
- Nem.. Dehogy is! Csak... Már emlékszem rád. Mindenre Chris. Mindenre. - mondtam mosolyogva, és megöleltem.
- Ugye.. Nem haragszol rám?
- Miért haragudnék? Te nem tehetsz semmiről. A piszkálások pedig tesó szokások. Nincs okom haragudni rád!
- Akkor jó. - mondta mosolyogva, és ismét megöleltük egymást - De... Hogy lehet, hogy emlékszel? Damon visszaadta az emlékeidet?
- Igen. Mindent neki köszönhetünk.
- Azért nem mindent, Elena. Ne felejtsd el, hogy ő vette el az emlékeidet is. - mondta Chris, és ránézett Damon-re.
- De már megváltozott! Nem rossz ember! Megmentette az életemet, és visszaadta az emlékeimet is. - mondtam, és átkaroltam a karját Damon-nek.
- Sajnálom, Chris! Miattam kellett elmenekülnöd, és miattam veszítetted el Elena-t is. - mondta Damon, aztán folytatta. - De most visszakaptad, és már elég sokszor bocsánatot is kértem mindenkitől. Többet nem tudok tenni. Bla-bla-bla..
- Várjatok! Mi az, hogy megmentette az életedet? Mi történt?
- Semmi... Csak... Ha Damon nincs ott, akkor Taylor megöl engem. Megharapott, és Damon szedte le rólam. Ő itatott meg a vérével, és ő vigyázott rám idáig.
- Taylor? Ez biztos?
- Mi olyan hihetetlen ebben? Taylor régen is ilyen volt, és most rajtam akar bosszút állni. Taylor volt! Ilyen is tud lenni! Nem kell így meglepődni miatta. Nem egy szentlélek! - mondta Damon dühösen.
- Szóval miattad harapta meg Elena-t! Látod, hogy csak bajt hoz ránk? - csavarta ki a szavait Chris, amiért Damon felkapta a kabátját és elindult az ajtó felé.
- Christian! - mondtam dühösen, és Damon után indultam. Becsuktam magunk mögött az ajtót és megállítottam. - Damon! Chris nem tudja miket beszél...!
- Igaza van, Elena!
- Nem... Nincs igaza! Fejezd be Damon!
- Sajnálom, Elena! De igaza van. Én csak bajt hozok rád. Miattam szenvedsz annyit.

- Damon! Te jó ember vagy. - mondtam és készültem megcsókolni őt.

Ő végighúzta a kezét a nyakamon, és a fejét a fejemhez értette gyengéden. A csókot így próbálta meg óvatosan elutasítani.

- Lehet. De rád csak bajt hozok. - válaszolt Damon, aztán megfordult és elment. Álltam még ott pár percet, amikor Chris kijött hozzám

- Elena jól vagy?

- Nem. És miattad van ez! Ha te akkor nem mondod azt, akkor Damon nem megy el. Ez az egész miattad van Chris!

- Elena kérlek ne veszekedjünk! Eddig csak bajt hozott rád! Aggódom érted!

- Ne aggódjál! Ha eddig nem aggódtál ezután sem kell. Miért kellett most feltűnnöd? Miért most? Ha eddig nem akartál velem találkozni, akkor most miért?

- Elena én...

- Ne mondj semmit! Csak... Egyedül akarok lenni. - mondtam, és felmentem a szobámba. Eközben Damon a bárba ment, és kért a legjobb whiskyből egy pohárral.

- Heló tesó! - szólt oda Taylor, aki ismét a legváratlanabb pillanatban bukkant fel.

- Mit akarsz? - válaszolt neki Damon dühösen.

- Elhagyott Elena? De szomorú... - mondta ironikusan - Most mi lesz veled?

- Nem, nem hagyott el. Tudod... Nem is tudott volna elhagyni, mert nem engedtem közel magamhoz. Nem voltunk egy pár.
- Mert idióta vagy. - rákacsintott, és leült mellé - De ezt eddig is tudtam. 
- Miattad te idióta! Ha Elena velem van, akkor úgy okozol nekem fájdalmat ha őt bántod. Így elfelejtem és megvan oldva a probléma. 
- Azt hittem ennél azért okosabb vagy.. Csak kapcsold ki az érzéseidet, mint én!
- Te kikapcsoltad az érzéseid? Azért haraptad meg Elena-t. Mert most nem érzel semmit.
- Igen. És jó buli. - mondta mosolyogva.
- Hát akkor egyedül szórakozol.
- Kössünk alkut..! 
- Én veled nem alkudozom. És ha most megbocsátasz, keresek egy olyan bárt, ahol nincsen zavaró tényező...
- Én nem mennék.

- Remek. De én nem te vagyok.

- Igazad van. Én csak mondtam, hogy a helyedben nem mennék.

- Miért? - kérdezte Damon, miközben ismét az a tipikus nézés látszódott az arcán, és szép lassan megfordult.

- Talán jobban járnál, ha kikapcsolnád az érzéseidet...

- Talán jobban járnál ha nem mondanád meg, hogy mit tegyek...

- Te tudod. - mondta mosolyogva, és elindult kifelé. Ekkor Damon megállította.

- Vagy különben mi lesz?

- Ó.. Majd meglátod.. - mondta vidáman, és elsétált. Damon ekkor elgondolkozott.

- Elena! - kilépett az ajtón, hogy beszéljen Taylor-ral, de ő már sehol nem volt. Gyorsan felhívta Elena-t. - Szia! Hol vagy?

- Mintha érdekelne... 

- Elena ez most nem vicc! Hol vagy?

- Az iskolában. Miért, mi történt?

- Először a házadnál fog keresni. Odamegyek ne mozdulj!!

- De mi történt??! - kérdeztem idegesen - Damon! Damon?!

Lerakta.

- Mit akart? - kérdezte Emily.

- Azt mondta ne mozduljak. Meg valami olyasmit hadovált, hogy először a házamnál fognak keresni...

- Ki? Vagy kik? 

- Nem tudom...

- Gondolkozz!

- Nem olyan könnyű. Azt sem mondta el, hogy mit akarnak tőlem, vagy ilyesmi.

- Hát biztosan nem báli ruhát hoznak, és szépen kisminkelnek!

- Ez most nem vicc Emily! Lehet, hogy valami nagy baj van.

- Mégis mi lenne?

- Szia Elena. - szólt oda egy hang.

- Taylor! Ne gyere közelebb!

- Mi történt? - kérdezte Em - Eddig jóban voltatok.

- Csak beszélgetni akarok Elena-val. 

- Nem Taylor! Itt nem bánthatsz!

- Mi? Valaki elmagyarázná mi történt? Mikor bántott ő téged?

- Majd elmesélem.

- Nem akarlak bántani Elena! Csak muszáj négyszemközt beszélnünk. Kérlek! Adnál nekem 5 percet?

- Te vagy az igaz?! Miattad hívott Damon!

- Talán igen. - mondta mosolyogva Taylor, és arrébb lökte Em-et. Más nem volt az udvaron, csak akik fociztak, és akik a lépcső mögött álltak, de ők nem láttak el idáig, mert mi a lépcső elején álltunk. Em gyorsan felkelt és utánam jött.

- Elena! - kiáltotta közben, de mi már az emeleten voltunk az egyik teremben, és Taylor az ajtót is eltorlaszolta. Ameddig odatolta a szekrényeket és az asztalokat, én felhívtam Damon-t, és a telefonomat elhelyeztem, hogy hallhassa a hívásomat.

- Damon segíteni fog! Eljön értem Taylor!

- Igen. Én is ebben reménykedem. - hallatszott Damon-nél a telefonba.

- Mindjárt ott vagyok Elena! Sietek! - suttogta Damon, hogy Taylor ne hallhassa, de meghallotta.

- Szia tesó! Késő! - mondta Taylor egy óriási mosollyal az arcán. Mintha Klaus-t láttam volna, aztán lerakta a telefont.

- Taylor! Taylor! - kiabált a semmiért Damon - Emily! Hol van Elena?

- Taylor bevitte valamelyik terembe. Még nem találtam meg őket. - mondta Em nyugtalanul.

- Te keresd lent, és keresem fent!

- Oké!

.. De várj! Mit tegyek ha megtalálom őket?

- Játssz velük piros-pacsit. Szerinted? 

- Komolyan kérdeztem! Én nem vagyok olyan erős, mint te vagy Taylor! Nincs esélyem ellene!

- Akkor hívj! Vagy, kiabálj! Valaki biztosan meghallja. Én pedig sietek ide.

- Rendben! - mondta idegesen Em, és elindult a termekbe. Mindenhová benézett, és Damon is így tett. Az egyik terembe nem tudott benyitni, és Elena kiabálni kezdett, amikor valaki a kilincset megmozgatta.

- Damon! Damon segíts! Itt vagyok! - kiáltotta Elena, amikor Taylor mellette termett. Damon eltolt mindent amit Taylor az ajtó elé tett. Betörte az ajtót, és Taylor egyből fenyegetni kezdte.

- Ha közelebb jössz átharapom a torkát! 

- Engedd el!

- Rendben! De előtte... - mosolygott Taylor - ... Játszok vele egy kicsit.

- Nem tenném!

- Miért? Talán nem járok jól? Jobban tetted volna ha kikapcsolod az érzéseidet.

- Oké. Győztél. Kikapcsolom, csak... Engedd el!

- Késő bánat! - mondta mosolyogva, és kiugrott velem az ablakon. Amikor földet értünk megharapott, és elszaladt. Damon egyből utánam ugrott, és elindult velem. Meglátott az egyik diák, és egyből sikítani kezdett. Mindenki körénk gyűlt, és egy valaki mentőt is hívott, így Damon nem tudott elvinni. Mindenki kérdezősködni kezdett, Damon pedig ideges volt, és ez nem segített a helyzeten. A mentő hamar meg is érkezett, és feltették a szokásos kérdéseket.

- Mi történt? - kérdezték Damon-t, miközben felraktak a hordágyra.

- Valami állat volt, de megijedtem és gyorsan elzavartam. Nem láttam pontosan,hogy mi történt.

- Még több állattámadás? - kérdezte egy riporter, és már hamarosan meg is érkezett egy egész TV stúdió. - Elmesélné mit látott pontosan?

- Nem nyilatkozom! - mondta Damon dühösen, és ő is beszállt a mentőkocsiba.

- Maga az egyik hozzátartozója? 

- A barátja vagyok. - mondta.

Pár perc múlva már a kórházban voltunk, és bevittek az egyik kórszobába. Ameddig elmentek hogy hozzanak 0 negatívos vért, addig Damon megitatott a vérével, és kivitt a szobából.