XXXIX. rész: A kezdet vége

Negyed óra csend utána Louis szólalt meg.

- Mihez lenne kedved? - kérdezte, hátha megadom magam, de én nem szóltam hozzá csak vetettem rá egy megvető pillantást.

- Azt kérdeztem mihez lenne kedved?

- Tök mindegy nem? Úgysem engednél el.

- Én valami jobbra gondoltam..

- Például?

- Oké. Kezdjünk mondjuk egy egyszerűvel. Például.... Mondjuk meg egymásról a véleményünket?

- Pffff..... Nem akarod ezt tudni..

- De.. Ha ezzel többet megtudok rólad akkor tudni akarom.

- Komolyan? Szerintem egy gátlástalan, gusztustalan, elmebeteg állat vagy aki mellé még rohadtul beteges. És szerintem neked nem ártana egy pszichiáter sem.

- *nevetés* Tényleg? De azért valld be, hogy szexinek is tartasz..!

- Szexinek? Undorodom tőled!

- Az lehet, hogy a személyiségemtől undorodsz, de a külsőm még attól tetszik neked.. - mondta én pedig csak kicsit elpirultam és megforgattam a szemeimet.

- Most te jössz! - tereltem el erről a szót

- Rendben. Szerintem egy vicces, magabiztos, aranyos, csinos, kedves lány vagy, aki kissé visszahúzódó és önbizalom hiányos , mégis magabiztos ha kell. A magad módján állsz a dolgokhoz, kedves vagy mindenkivel.. Persze ha megérdemli. Annyira ártatlan vagy, hogy mindenki képes lenne téged kihasználni, és te sajnos nem látsz át az embereken. És ezek mellet a jó és rossz tulajdonságok mellett őszinte és gyönyörű is vagy.

- Aha... Attól, hogy megpróbálsz nyalizni és hízelegni nem fogsz semmit elérni nálam semmit! Különben is átlátok rajtad.. Most is ezt teszed.

- Elena te akkor sem látsz át az embereken ha azok már kisgyermek korod óta melletted vannak. Nem vetted észre, hogy a legjobb barátnőd vámpír és azt sem, hogy folyamatosan megfigyeltelek... Nem vetted észre, hogy Damon játszik veled. Többször is megigézett, hogy felejtsd el a történteket. Ráadásul nem hízelgésből mondtam ezeket a dolgokat hanem így gondolom, mert ez az igazság.

- Micsoda? Te kémkedsz utánam?

- Igen. Kémkedtem mert tetszel nekem Elena és nem vagy biztonságban amellett a sok vámpír mellett. Ezerszer nagyobb biztonságot tudnék neked nyújtani ha engednéd.

- Szerintem se! Ráadásul miről beszélsz? Csacsogsz itt össze vissza. Mi az, hogy Damon többször is megigézett? - kérdeztem most már rohadtul idegesen és kíváncsian, hisz nem értettem mi folyik itt. Közben Klaus beengedte Damon-éket

Mi történt már megint? - kérdezte szinte már unottan Klaus miközben megitatta Damon-t a vérével. Miután Damon lenyelte megtörölte a száját és közben mindent elmondott.

- Úgy látszik új vámpírvadász érkezett a városba.

- Ráadásul fogva tartja Elena-t, ameddig nem viszünk neki egy vámpírt. - fűzte hozzá a mondatot Taylor.

- Ó ne aggódj. Megkapja azt a vámpírt. - látszott egy hatalmas mosoly az arcán.

Ameddig ők a megmentésemre próbáltak jönni én kérdezősködni kezdtem.

- Mi? Damon nem tett volna ilyet! Miért igézett volna meg?

- Nekem kéne tudnom? Kérdezd meg tőle!

- Te kémkedsz utánam...! Amúgy is. Ezt csak most találtad ki, hogy elválaszthass minket!

- Bármennyire szeretném is ezt, de Damon megtette.

- Istenem! Ezt nem.. Nem akarom elhinni! - mondtam, közben beszállt a kocsiba Damon, Taylor, Klaus és Ashley is.

- Damon te nem jöhetsz! - mondta Taylor és Ashley egészítette ki.
- Louis azt hiszi meg fogsz halni és nincs gyógyír...

- Hát akkor úgy látszik nagyot fog koppanni mert én élek és virulok.

- Nem Damon! Te itt maradsz! - parancsolt rá Taylor, de Damon hajthatatlan volt.

- Azt lesheted, hogy rád bízom Elena-t és a közelébe engedlek! - tartott a vita egy darabig és Damon végül eljött. Nem tudták lebeszélni.

Louis meghallotta az ajtócsapkodást és rájött, hogy eljöttek értem. A székkel együtt bevitt egy raktár helységbe és beragasztotta a számat, hogy ne tudjak beszélni. Mikor bezárta az ajtót és visszatolta az ajtó elé a szekrényt, Damon hirtelen berontott és mögötte rögtön ott volt Klaus és Taylor is. Ashley nem tudta tartani a vámpírtempót, ezért ő lemaradt egy kicsit.

- Hogy lehet, hogy te még életben vagy?

- Úristen! Életben vagyok? Tényleg! ...Ez egy isteni csoda! - viccelődött Damon.

- Inkább hozd ide Elena-t! Itt a vámpírod.. - mosolygott Taylor.

- Egy ősi? Egy ősit nem lehet megölni!

- Nem volt kikötés, hogy milyen legyen. Hoztunk neked egy vámpírt. Majd vele eljátszadozhatsz! Elena-t pedig azonnal engedd el! - hallatszott Taylor hangja is.

- És ha nem?
- Akkor beléd nyúlok ezzel a szép kis kezecskémmel, és kitépem a szívedet a helyéről. - fogalmazott még viszonylag "szépen" Damon.
- Most talán félnem kéne? - kérdezte Louis és egy hatalmas nagy zaj hallatszott a fal túloldaláról. Klaus leterítette Louis-t, de nem ölte meg. Addig Damon odaszaladt a falhoz és kérdezősködni kezdett.
- Elena te vagy az?!  - kérdezte kiabálva Damon. Én nem tudtam válaszolni, csak a lábammal belerúgtam a hozzám legközelebb lévő tárgyba, hogy valahogy jelezni tudjam: Itt vagyok!

Damon hirtelen mozdulattal feldöntötte az útjában álló szekrényt, ami pont az íróasztalra esett és majdnem beszakította a padlót. A mennyezetről a vakolat darabjaiban esett a szekrényre, és minden porzott az irodában. Louis fuldokolni kezdett a portól. Ashley is betoppant, ő is egyből köhögni kezdett. Elszállt a por és Damon észrevette az ajtót. Be akarta törni. 

Akkora port okozott, hogy senki nem látott egy pillanatra semmit, ami idő alatt Louis odanyúlt egy tárgyért és Klaus szívébe szúrta. Amint elszállt a por rávetette magát Damon-re, de szerencsére ekkora Ashley már itt volt. Elég erős boszorkány volt ahhoz, hogy megtudja őt bénítani, és ezt meg is valósította. Ám még volt mit tanulnia, és kevésbé tudta uralni az erejét is... Így Damon-t, Taylor-t, és Klaus-t és kín alá vonta. 

Amikor abbahagyta a mágia használatát Klaus kihúzta a szívéből az íróasztal lábát, Taylor pedig odaszaladt Louis-hoz, és a fal másik oldalához vágta. Damon betörte az ajtót, Louis pedig előkapott az ingzsebéből egy tollat amit Taylor felé dobott. Taylor elkapta azt a tollat, Klaus pedig elkezdte kínozni őt. 

Louis orrából már ömlött a vér, és a homlokán volt egy hatalmas púp. Klaus behúzott neki egyet, közben jól szórakozva, így már a jobb szemén volt egy kék monokli is.
Damon közben engem eloldozott, és leszedte a számról a tapaszt.
Én megöleltem és gondolkozni kezdtem.

- Tényleg igaz?
- Micsoda?
- Többször is megigéztél?!
- Elena te ezt honnan...?
- Szóval igen. Miért? Miért kellett megigézned? Miért felejtettél velem megint el valamit? - kérdeztem, de Damon csak kérdően nézett. Amikor bele kezdtem a mondatba félbe szakított. - Nem szere...
- Elena! Lehetne, hogy ezt ne itt beszéljük meg? - kérdezte Damon kicsit feszülten. Én nem szóltam semmit, csak szúrós szemmel néztem rá néhány másodpercig, amíg ő próbálta kerülni a szemkontaktust.

Kimentem a szobából, és megláttam Ashley-t. Odaszaladtam hozzá, megöleltem és amikor megfordultam megláttam, hogy Louis tiszta vér, és szinte már eszméletlenül fekszik a padlón.
Hirtelen ideges lettem.
- Mit műveltetek? 
- Most nem ezt akartad? Megmentettünk Elena. - elégedetlenkedett Klaus.
- Azt vártam, hogy megmentetek, és nem azt, hogy agyonvertek egy ártatlan embert.
- Akkor nem volt ilyen ártatlan mikor Damon-t kínozta nem igaz? - vetett rám egy megvető pillantást Taylor, és számára csak most kezdődött a "szórakozás". Direkt fogalmazott így, hogy Damon-nél kiváltson egy kis agressziót.
Ez így is történt..

- Most komolyan őt véded? Elena ez tényleg komoly? Akár meg is ölhetett volna! Minden barátod veszélyben van mellette. Ő egy vámpírvadász. Bármikor megölheti valamelyikünket! 
- Én senkit nem védek Damon! És tudom, hogy veszélyt jelent. Azt is tudom, hogy mit tett veled ami miatt gyűlölöm őt teljes szívemből! De egy ember sem érdemli meg, hogy összeverten feküdjön a földön.
- Értem. Szóval az ő pártját fogod?!
- Nem fogom senki pártját Damon!
- Látom..
- Ahhhjjj!!! - dühöngtem és kisétáltam az ajtón. Utánam jött közvetlenül Ashley és átkarolva mentünk kifelé. Taylor is utánunk jött, de előtte mosolygott egyet Damon-re, hogy még szarabbul érezze magát. Klaus csak megvonta a vállát és mosolyogva kiindult. Louis még eszméleténél volt és ő is csak rontott a helyzeten.
- Úgy látszik a barátnőd mégsem szeret annyira. - mondta mosolyogva és Damon belerúgott egyet. Megfogta a fejét és mondta:
- Gondolom verbéna van a szervezetedben..
- Jól  gondolod! - mosolygott még mindig.
- Akkor jól jegyezd meg! Ha egy ujjal is hozzányúlsz Elena-hoz, vagy ha csak a haja szála is meggörbül a kezed által... Én kitépem a nyelvedet, kinyomom azt a szép kis szemedet és kitépem a szívedet a helyéről! Szóval jobban jársz ha nem mész a szeretteim közelébe! - mondta Damon és utoljára belevágta a fejét a földbe. Louis csak mosolygott, ő pedig vámpírgyorsasággal utánunk jött. Beszállt a kocsiba, és természetesen ő vezetett.
Egész úton nem szóltunk semmit, Klaus pedig nem velünk jött. Taylor és Ashley is csendben volt. Az egész út kínos csendben telt, amikor Taylor kiszállt a Salvatore háznál, Ashley pedig nálunk szállt ki. Én becsaptam a kocsiajtót, Damon is kiszállt.

- Hát.. Akkor én most szerintem haza megyek. - köszönt el Ashley és megölelt engem. - Sziasztok!
- Szia. - köszöntem el és határozott lépésekkel beindultam a házba. Damon-re majdnem rácsaptam az ajtót, ő pedig eddig bírta. Megemelte a hangját, majdhogynem üvölteni kezdett velem.
- Elena mi a fene van veled? - kiabálta és közben bevágta az ajtót. Én nagyon megijedtem, és hátraléptem egy nagyot. - Elmentem veled a fotózásra, hogy megvédjelek! Mikor fogva tartottak meglőttek, többször is! Megkínoztak, legyengítettek, de én nem adtam fel! Hallucináltam és csak egy hajszálon múlt az életem. Tudod te milyen kínokat él át ilyenkor egy vámpír?! - üvöltött velem Damon és könnybe lábadt a szemem. Meglágyult iránta a szívem, de nem jutottam szóhoz. Damon most nem volt kegyes hozzám. Nem vette lejjebb a hangját mikor észrevette, hogy könnycsepp hullik le az arcomon. Nem váltott arckifejezést, csak folytatta a mondandóját. - Kockáztattam érted az életem erre te őt véded?! Mindent megtettem érted, de te még csak mellém sem álltál!

Vártam néhány másodpercet, ameddig összeszedtem a gondolataimat.
- Az nem jutott eszedbe, hogy talán én is kockáztattam az életemet érted? - szedtem össze a maradandó bátorságomat, és a könnyeimet letörölvén én is mondani kezdtem. - Az nem jutott eszedbe, hogy vajon hogyan kerülök Louis-hoz? Szerinted én nem próbáltalak megmenteni? Szerinted én nem próbáltam meg fájdalmat okozni Louis-nak annak ellenére, hogy ez nem vall rám? Mindent megtettem ami tőlem telik, de nem veretek szinte már halálra valakit ha van más módja is!
- Nem kértem Elena, hogy verjék meg! Nem én kértem, hogy csinálják ezt vele, én csak egyszer löktem arrébb! De te mégis őt véded...

- Csak a te érzéseid fontosak? Ezért igéztél meg többször is? Miért nem lehettél velem őszinte? Miért nem tudhatok mindent ami körülöttem folyik ha egyszer már átéltem azokat, Damon?
- Ne válts témát Elena!
- Miért? Mert megigézel, hogy csak azt tegyem amit te mondasz?

- Mi a fene folyik itt? Az egész ház tőletek zeng pedig max hangerőn hallgattam a metált a fülhallgatómon! Minden szót hallok. Ti csak veszekedni tudtok? 
- Chris kérlek menj a szobádba. - mondtam halk hangon. Csak állt és nézett én pedig idegesebbnél idegesebb lettem. - Most!!!
- Jól van! Nem kell kiabálnod! Csak megjegyezném.. Megmondtam! Csak a baj van vele.
- Chris mi lenne ha inkább felmennél a szobádba? Még ma ha kérhetném! - mondta Damon idegesen és Chris még egy utolsó megjegyzést fűzve felment a szobájába.
- Elena ne feltételezz rólam dolgokat!
- Talán ezt is megtiltod? Elegem van Damon!
- Akkor miért jöttél össze velem? - reagált feldúltan, aztán ezt kimondva egyből megbánta az egészet. - Elena én nem úgy...

- Menj haza Damon. - mondtam úgy, hogy millió könny csordult le az arcomon ebben a pillanatban. Úgy éreztem mintha ezer darabra tört volna a szívem. Mintha... kést szúrtak volna a gyomromba. A lehető legrosszabb érzés talán ez, amit egy lány a szerelemben érezhet.
- Elena...
- Menj haza! - mondtam halkan, és zokogva csuktam be mögötte az ajtót. Damon elkeseredetten állt az ajtóm előtt néhány percig és végig hallotta ameddig én az ajtó túloldalán zokogtam teljesen kifordulva magamból. Leültem az ajtó elé és csak sírtam. "Patakokban folytak a könnyeim".
Damon csak dühöngve ment végig az utcán amikor szembe jött egy ember. Elkezdett vele kötekedni, talán részeg is volt.
- Mi van tesa? Elhagyott a nőd vagy mi? - próbált megállni a lábán a férfi aki a legrosszabb dolgot mondta, a legrosszabbkor. Talán a legjobb kifejezés erre: "Rosszkor volt rossz helyen."  Damon ideges lett és megharapta a férfit. Nem ölte meg, csak megitta a vére nagy részét. Annyit hagyott, hogy túlélje, de nem gyógyította meg.
Reggel a híradóban hallottam, hogy egy férfi gyengén, harapással a nyakán feküdt az egyik árokban. Ha néhány perccel később érnek oda meg is halt volna. Egy hajszál választotta el a kihűléstől.

XXXVIII. rész: A vámpírvadász

- Igazán? - lepődött meg Damon és egyből fenyegetőzni kezdett. - Akkor tudod, hogy bármikor letéphetem a fejedet...

- Úgy gondolod? Én pedig vámpírvadász vagyok... - mosolygott és belenyomott feltűnés nélkül egy verbénás injekciót, ami nyomokban tartalmazott egy kis vérfarkas mérget. Damon összecsuklott, és épp akkor senki nem volt a folyosón. Bement a liftbe és lement az alagsorba, ahol csak a takarítónők szoktak lenni. Bement egy szobába ahol volt egy raktár. Oda csak neki volt kulcsa. Bezárta Damon-t, és a szellőzőn át vasfüvet juttatott be. Én odakint várakoztam negyed óráig amikor bementem és megkerestem Louis-t.

- Szia Elena. Hát te?

- Damon-t keresem.

- Még nem találkoztatok? Már egy negyed órája elment innen.

- Komolyan? Kezdek aggódni...

- Szerintem elég nagyfiú ahhoz, hogy megvédje magát. Talán csak...

- Ha most az következik, hogy nem is szeret engem,  akkor inkább bele se kezdj.

- Te tudod, Elena. 

- Mindegy. Megkeresem... Szia. - köszöntem el és hívogatni kezdtem. Louis-nak eszébe sem jutott, hogy nála van a telefon és amikor harmadjára hívtam Damon-t sikerült annyi erőt merítenie, hogy felvegye a telefont.

- Damon! Mégis hol a fenében vagy? - aggódtam miatta, de Louis amikor meglátta, hogy hívni kezdem egyből lement az alagsorba. 

- Louis... - próbálta elmondani, hogy mit tett vele Louis, de ekkor egy nagy lövést hallottam, közvetlen utána pedig egy üvöltést. 

Louis belelőtt a gyomrába egy fagolyót.

- Damon! - kiabáltam, és utána egy halk beszédet hallottam.

"- Szép próbálkozás, de elbuktál!" - mondta gúnyosan és lenyomta a telefont.

- Istenem! - lábadt könnybe a szemem. Egyből Ashley-hez siettem, közben őt is felhívtam telefonon.

- Elena. Szia.

- Ashley. Hol vagy most?

- Itthon. Miért, mi történt?

- Damon bajban van. Gyere a Salvatore birtokra. Én is odamegyek, oda lesz valami ami Damon-höz kapcsolódik. Csak egy kereső bűbáj kéne... Taxi! - kiáltottam közben és beszálltam a kocsiba.

- Rendben. Indulok.

- Hová lesz? - kérdezte a taxisofőr. 

- A régi Salvatore birtokra.

- Ááá.. Na és egy ilyen fiatal hölgy mit keres egy olyan régies, és veszélyes helyen?

- Veszélyes? Ezt mire érti?

- Tudja... A régi pletykák szerint vámpírok laknak ott.

- Ez csak história! A barátom is egy Salvatore, és higgye el...! Nem vámpír. - próbáltam tagadni, nehogy lebuktassam Damon-t és Taylor-t.

- Persze, én sem hiszek a vámpírokban, de azért még vigyázzon!

- Vigyázni fogok!

- Meg is érkeztünk.

- Tessék. Az aprót tartsa meg.

- Köszönöm.

- Viszlát! - köszöntem el, és bementem a házba. Taylor a kanapén ült és valami rock zenét hallgatott. ( zeneajánlat )

- Elena. Nem félsz? - mosolygott és elindult felém.

- Taylor szükségem van a segítségedre!

- Haha. Ez most komoly?

- Igen. Ashley még nincs itt?

- Ő is jön? Mi történt, hogy az ÉN segítségemre szorulsz?

- Damon-t elrabolták. És ha meg is találjuk... Én nem tudom őt egyedül kiszabadítani.

- Miből gondolod, hogy segíteni fogok neked?

- Damon a testvéred.

- Az lehet, de az érzéseim kivannak kapcsolva. - mosolygott.

- Taylor könyörgöm neked. - térdeltem le elé könnyes szemekkel. - Többször is megpróbáltál megölni, én mégis hozzád fordultam, megalázkodom előtted, és könyörgöm neked! Segíts megmenteni Damon-t!

- Elena nevetséges vagy! Ahhoz, hogy ezzel meghass, nem lenne szabad kikapcsolva lenni az érzéseimnek. De egye fene... Segítek az én szerető testvéremnek.

- Köszönöm! - köszöntem meg, és meg akartam ölelni, de nem bíztam benne. Inkább semmit sem csináltam. - Keresek valamit ami Damon-höz kapcsolódik. Tudsz valami ilyesmiről?

- Egy fésű??

- Tényleg, köszi. Melyik az övé?

- Ez. 

Megérkezett Ashley is végre.

- Szia Elena.

- Ashley. Végre!

- Van valami tárgy?

- Igen. Itt a fésűje.

- Akkor kezdjük. - megcsináltuk a bűbájt és kiderült, hogy éppen a stúdió alatt van.

- Az hogy lehet?? Várj csak... Louis!

- Louis?

- A lövés után hallottam egy hangot. Azt mondta "Szép próbálkozás, de elbuktál!". Nagyon ismerős hang volt... És.. Amikor Damon felvette a telefont ő is Louis nevét említette.

- Akkor most menjünk oda, mielőtt valami baj történik. - mondta Taylor, teljesen nyugodtan.

- Hahóóóó!! Már baj történt! - mondta Ashley, én pedig csak dühösen néztem rá ( Taylor-ra ).

Taylor vezetett. Amikor odaértünk én eltereltem Louis figyelmét, ameddig ők megpróbáltak lejutni az alagsorba.

- Louis! Még mindig nem tudom, hogy hol van Damon. De nagy bajban van. - mondtam könnyes szemekkel.

- Miből gondolod ezt?

- Felhívtam és egy nagy lövést hallottam, aztán egy üvöltést. Mi van ha már nem is él? - kezdtem komolyan aggódni, Damon pedig a vérfarkas méregtől hallucinálni kezdett.

- Elena?

Tényleg te vagy az? - látomásai voltak, aztán hirtelen minden eltűnt. - Nem. Nem te vagy az. - Próbálta elfogadni, hogy nem láthat többé, amikor megint látott engem.

" - Te szeretsz engem Elena?

- Damon én...

- Te szeretsz engem Elena?

- Azt... azt hiszem, hogy igen. 

 

" - emlékezett vissza az első csókunkra, miközben haldoklott.

Próbálta uralni a helyzetet.

Közben Taylor és Ashley beszálltak a liftbe és lementek az alagsorba. Minden szobába bementek, Ashley pedig egy védelmező bűbájt alkalmazott Taylor-on.

Amikor az alagsor végére értek, és bementek az utolsó szobába Ashley nagyon meglepődött.

- Itt sincs! Akkor hol a fenében van?

" Elena." Hallotta Taylor halkan.

- Itt van! Hallucinál.

- De hol?

- Ott egy ajtó. - mondta, Ashley pedig odaszaladt.

- Zárva van!

- Állj félre! - mondta Taylor, ő pedig elállt az útból. Nekifutott az ajtónak, próbálta betörni. Elsőre nem is, de másodjára sikerült. Taylor beesett az ajtóval együtt, és rögtön égetni kezdte a vasfű. Emiatt ki kellett jönnie mihamarabb a szobából. Ashley közben hívott engem, és Louis mindent hallott a beszélgetésből.
- Elena! Megtaláltuk Damon-t, de vasfűvel teli szobában van, és hallucinál is.
- Micsoda? El kell vinni Klaus-hoz...!
- Mindent megteszek, te csak... Folytasd a színjátékot...!!!
- Rendben. Megteszem ami tőlem telik.. - tettem le a telefont, és megfordultam. Már mindenki hazament, csak mi voltunk  a folyosón. Louis rájött, hogy megpróbáljuk megmenteni Damon-t, ezért erőszakhoz folyamodott. Megfogta erősen a karomat és berángatott az irodájába.
- Mit akarsz tenni?
- Próbára teszem a barátaidat.
- Louis mi a fene folyik itt?? Miért raboltad el és kínoztad meg Damon-t?
- Mert vámpírvadász vagyok.

Néztem rá kérdően.
- Jól hallottad..
- De... Miért velem? Miért pont velem? Kedveltelek. Mindig olyan kedves voltál hozzám, és... 
     Bíztam benned, Louis! Erre te így hátba szúrtál.
- Én senkit nem szúrtam hátba! Damon is csak egy fagolyót kapott.
- ...GYŰLÖLLEK!!!! - kiabáltam és sírva fakadtam.
- Az kár. Mert én kedvellek téged.
- Igazán..??! Akkor nem tetted volna ezt velem.
- Ennek nincs köze hozzád. - mosolygott rám és a székhez kötözött.
- Ez fáj!
- Igazán nem akartam. - gúnyolódott és az ajtó felé indult.
- Hová mész?
- Megnézem megvan -e még a kis barátunk. - kacsintott rám és kiment. Próbáltam utánakiabálni.
- Kérlek ne bántsd őt!! - de hiába. Nem valószínű, hogy hallotta. Közben Ashley kihozta Damon-t a szobából és Taylor-ral elindultak. Louis tőlem már elvette a telefonomat, de magánál tartotta. Ashley engem akart hívni, hogy elmondja a jó hírt de Louis vette fel, éppen amikor beért az üres, vasfűvel teli szobába.
- Elena. Megvan! Kihoztuk őt.
- Igen látom. És ha Elena épsége fontos nektek akkor hoztok egy másik vámpírt.
- Mi? Louis??
- Igen. 2 órát adok, hogy egy vámpír az alagsorban legyen.
- De..Mit..?! Letette.
- Hát ez szuper. 
- Először vigyük el Klaus-hoz, hogy meggyógyítsa Damon-t. Utána keresünk egy másik vámpírt - mondta Ashley. 
- Vagy csinálunk egyet. -mosolygott.

Közben Louis visszaért hozzám.
- Mit tettél vele? - próbáltam faggatni.
- Sikerült a tervetek.
- Akkor ez a nap sem olyan rossz... - gúnyolódtam. - Hamarosan értem is eljönnek, és te nem fogod megélni a holnapot...!
- Most viccelsz? Damon Salvatore haldoklik. Vérfarkasmérget adtam neki, ami megöli a vámpírokat.
- Te nem is tudod, hogy..? - kezdtem elmondani, hogy Klaus megmentheti, de rájöttem, hogy ha nem tudja akkor minden mást megpróbál megtenni, hogy megölje őt. Így van esélye a túlélésre.
- Mit nem tudok?
- ...Csak... azt, hogy... biztosan találnak valami megoldást.. Ismerem őket.
- Ebben az esetben nem fognak. - mosolygott rám. Én gyorsan kapcsoltam, hogy meg tudjam nekik üzenni.
- És honnan tudnák, hogy megbízhatnak benned? 
- Bizonyíték kell nekik?
- Igen. Mondjuk ha beszélhetnék vele...
- Semmi trükk!
- Hogyan tudnék trükközni ha itt vagy?
- Tessék. - nyomta a kezemben a telefonomat és a tekintetével még egyszer figyelmeztetett, hogy ne trükközzek! Taylor-t tárcsáztam.
- Louis?
- Nem. Elena.
- Elena, minden rendben?
- Nem nincs rendben, mert Taylor TUDJA, hogy Damon NEM FOG MEGGYÓGYULNI. - hangsúlyoztam ki néhány szót. 
- De Damon... - mondani akarta, hogy meggyógyul, hiszen először nem értette.
- Damon sajnos NEM FOG MEGGYÓGYULNI.
- Szóval Damon meg fog halni? Értem. 
- Érted?
- Igen. De te jól vagy?
- Eddig még igen, ahhoz képest, hogy le kell mondanom Damon-ről . - éltem bele magam a szerepbe és sírást színleltem.
- Odaadnád Louis-t?
- Persze. - mondtam és "szomorú" arccal odanyújtottam a telefont.
- Hallottad. Elena teljesen jól van... Fizikailag..
- Mégis honnan szerezzünk egy másik vámpírt? 
- Ezt úgy mondod, mintha te nem lennél az...
- Szerinted feláldozom az életemet egy lányért?
- Két órátok van. - mosolygott és letette a telefont. - Úgy látszik mégsem vagy annyira fontos nekik.
- Jól szórakozol igaz?
- Igen.. Egészen jól. - mosolygott. - De nem vagyok ennyire könyörtelen. Veled kedves vagyok, csak a helyzet hozta így. 
- Kedves... Aha. Akkor el sem tudom képzelni milyen vagy amikor dühös és könyörtelen kedvedben találnak az emberek..
- Ne is akard. - mondta és negyed óráig csak kínos csend volt. Eközben Damon Klaus háza előtt volt már. Útközben felhívták őt, hogy segítsen Damon-nek és beleegyezett. Talán tényleg annyira hálás neki, amiért megmentette Emily-t. Talán.. Tényleg olyan sokat jelent számára.

XXXVII.rész: Ki vagy te?

- Elena. Az a csók... Szóval... Nem vagyok a szavak embere.

- Tudom. Éppen ezért nem kell semmit mondanod.. Értem én.

- Nem Elena... Nem érted. Abban csókban... Abban a csókban minden benne volt amit már próbálok egy ideje elmondani neked. 

- Ez most akkor..?

- Ez most akkor azt jelenti Elena, hogy nem szórakozom veled! Komolyak a szándékaim veled kapcsolatban, és tiszták az érzelmeim is. - mondta Damon egy kis önbizalmat összekaparva. Mindent megértettem, de azért még nem voltam egészen biztos benne, hogy szeret. Nem mondta ki így nem tudhattam. De mi van ha tényleg igaz? Ha lehet végre egy kis boldogság az életemben?!

- Mondd ki végre, hogy tisztán értsem! Mondd ki, Damon!

- Szeretlek, Elena! - mondta ki és bennem elkezdtek kavarogni az érzések. A gyomrom görcsbe rándult, a szívem hevesebben vert. Az arcomon egy még bizonytalan, de őszinte mosoly jelent meg, és az érzés fokozódott. Tudnom kellett, hogy hihetek-e Damon-nek, ezért próbára tettem, poénos módon. 

- Bizonyítsd be! - mondtam neki célozva arra, hogy akarok tőle én is valamit, és ezt az egészet egy hatalmas mosollyal mondtam.

Mondtam, és Damon bizonyítékként megcsókolt, ismét.

Őrületes csók volt. Hosszú-hosszú ideig csak csókolóztunk, aztán csókolózás közben, amikor a szobámba tartottunk Chris észrevett ezért ellöktem magamtól Damon-t.

- Bocsi, csak.. tudni akartam, hogy jól vagy-e. - érdeklődött Chris egy kicsit zavartan. Természetesen én is zavarba jöttem.

- Semmi baj... - mentegetőztem - Jobban vagyok.

- Mondanám, hogy én nem zavarlak titeket, de ... hiába mentette meg az életedet, én még mindig gyűlölöm Damon-t és ez a helyzet nem tetszik nekem . - mondta Chris aki különhívott a mondandója előtt, bár feleslegesen..

- Itt vagyok és mindent hallok. - jelentette ki Damon, a szokásos hangsúlyán.

- Akkor menj be a szobába! - bunkózott Chris.

- Én örömmel befáradok, de attól még szóról szóra hallok mindent... 

- Damon befognád a pofádat? - idegeskedett Chris

- Szerintem pedig neked kéne befogni! - lettem én is ideges és ráüvöltöttem.

- Elena! Nem hiszem el, hogy őt véded...!

- Most menj a szobádba oké?

- Szóval őt választod?

- Nem választok senkit! - próbáltam kihúzni magam a veszekedésből.

- Szerintem inkább hallgass a nővéredre és húzzál be a szobádba! - Próbált engem menteni Damon, és úgy látszik hatott is, mert Chris a bezárkózott a szobába, én pedig idegesen ültem le az ágyamra.

- Damon sajnálom, hogy nem tud megbocsátani neked.
- Nem a te hibád...
- Talán... De esetleg könnyebben megbocsájtana, ha kicsit kedves lennél hozzá...
- Ugye ezt most nem komolyan gondoltad? - nézett rám, én pedig a tekintetemmel válaszoltam neki - Hiszen ő esett nekem a semmiért!
- Jó, tényleg igazad van bocsánat! - próbáltam röviden lezárni a dolgot mert csengettek. Damon lejött velem, ameddig én kinyitottam az ajtót.
- Szia Elena.
- Louis. ...
- Már vagy tízszer hívtalak...
- Ömmm... Ne haragudj. Nem vettem észre. Gyere be.
- Lesz még egyáltalán időd, vagy akár kedved eljönni a fotózásokra?? 
- Persze, hogy van kedvem.
- Akkor induljunk. 
- Na várjatok csak! Elena te nem mehetsz sehova!
- Micsoda?
- Nem akarom, hogy megint bajod essen! Nem mész sehová...!
- Mi történt? - kérdezett rá Louis - Miféle bajod esett??
- Semmi. Csak... Megtámadtak az utcán egy kis pénzért. - próbáltam nem lebuktatni magunkat.
- De ugye jól vagy?
- Igen. Damon segített.
- Akkor oké. Szóval nincs kedved eljönni?
- De van...
- Csak sajnos nem engedem.. - beszélt lekezelő hangon Louis-sal Damon.
- Akkor jöjjön a barátod is. - mondta ő is kicsit flegma hangon nekem.
Ekkor kérdően néztem Damon-re.
- Így megoldható..
- Szuper, köszönöm! - hálálkodtam, és adtam egy puszit az arcára.
Beszálltunk Louis kocsijába, és az úton Damon egy szót sem szólt.
- És... Ti ketten..? - kérdezősködött Louis.
- Neked mi közöd az egészhez? - förmedt rá Damon.
- Bocs... - lepődött meg Louis és az út hátralévő részében senki nem szólt egy szót sem. Amikor végre megérkeztünk Chelsy hirtelen "letámadt".
- Elena! Azt hittem már nem is látlak többé. - lelkendezett amitől egyből kitűnő kedvem lett.
- Ugyan! Csak nagyon elfoglalt voltam. De sokszor gondoltam rád. - mosolyogtam rá.
- Chelsy öltöztesd fel, sminkeld ki és csináld meg a haját is kérlek!
- Örömmel. - mondta. Megfogta a kezem és elindultunk amikor egy pillanatra megálltam és visszafordultam Damon-ék felé.
- Csak... Ne balhézzatok!
- Ismersz, Elena. Szoktam én balhézni? - poénkodott Damon.
- Remélem nem várod el, hogy erre válaszoljak... - mosolyogtam, aztán indultunk.
Közben Louis és Damon egy szót sem szólt, több, mint negyed óráig. Utána Louis egyből "őszinte funkcióba kapcsolt".
- Őszintén megvallva. Nem tetszik, hogy Elena közelében vagy.
- Mi van?? 
- Tudom, hogy... - mondta, amikor megjelentem és ezzel félbeszakítottam őket.
- Whááooh! Elena... Gyönyörű vagy! - csodálkozott Damon tátott szájjal.
- Köszönöm. - mosolyogtam. - Ugye nem csináltatok semmi botrányt?
- Nem. Negyed órán át meg sem szólaltunk, nyugi..
- Menjünk akkor. - szólt közbe Louis. Elindultunk mindannyian, de neki ez is fúrta az oldalát. - Damon állj! A "civilek" nem mehetnek be a fotózásokra. Te itt maradsz!
??? -  Nézett kérdően Damon.
- Hát akkor a fotózás végén. - mosolyogtam és adtam egy puszit a homlokára.
10-15 perc múlva készen is lettek a képek.
- Végre. El sem tudod képzelni mennyire unatkoztam nélküled. - kezdte Damon Louis provokálását azzal, hogy felvállalta az érzéseit irántam az egész stúdió előtt. 
- Damon... Minden oké?
- Persze. Minden rendben. Csak ..Nem szeretnék egy titkos kapcsolatot.
- Akkor ez azt jelenti, hogy mi ketten..?
- Talán nem volt egyértelmű? - mosolygott.
- Számomra nem egészen.. De akkor.. - mosolyogtam, ő pedig megcsókolt.

- Khhömmm... - próbálta jelezni Louis, hogy nem kettesben vagyunk.

- Ömmm... Akkor mi most.. - próbáltam elmondani, hogy elmegyünk, bár kissé zavarba jöttem.

- 5 - 10 perc és hazaviheted a képeket. Nem várod meg?

- De, persze.. 

- Akkor gyere.

- Gondolom én megint nem mehetek.

- Hát jól gondolod. - bunkózott Damon-nel Louis.

- Kérlek! Lehetnél vele kedvesebb is.

- Majd ha ő kedves lesz akkor én is.

- Talán kezdeményezhetnél te. Ha ő rá vársz akkor belehaltok a civakodásba...

- Ugye tudod, hogy hallak? Nem kell suttognod.. - jött utánunk Damon.

- Ha... Esetleg lenne kedved bejönni neked is a képekért... Akkor gyere utánam. - motyogta.

- Máris szebb hangnem. - kacsintott egyet, és jött velünk. Bementünk és már készen is voltak a képek.

- Elena... Nekem... Elakadt a szavam. Mint.. Valami híres színésznő, aki egyben a legjobb modell. - beszélgettünk, dicsérgették a képet. Aztán indulni akartunk.

- Menj csak előre. Mindjárt megyek én is. - mondta Damon.

- De ígérd meg, hogy nem csinálsz balhét!

- Elena!

- Ígérd meg!

- Rendben megígérem! - mondta Damon, én pedig elindultam. Megállította Louis-t és különhívta. - Folytasd!

- Mit? - mosolygott.

- Ne szórakozz velem! Mit tudsz???!

- Tudom, hogy...

         Tudom, hogy vámpír vagy!!

XXXVI. rész: Se veled, se nélküled

Amikor kinyitottam a szememet, először fel sem fogtam, hogy mi történt.

Visszahajtottam a fejemet, közben ő rám mosolygott.

Hirtelen amikor felfogtam, hogy az egész igaz volt Damon megszólalt.

- Nagyon szívesen.

- Tessék? - keltem ki az ágyból, és Damon is felkelt. Közben egyre dühösebbé vált.

- Megmentettem az életedet.

- Damon én... - próbáltam elmondani, hogy sajnálom de mérgesen közbevágott.

- Mégis mit képzeltél? Hogy megmenthetsz engem? Én már 1000 évet is éltem, te még csak 18-at! 

- De Damon nem bírod felfogni, hogy szeretlek?! Segíteni akartam! Nem hagyhattam, hogy miattam meghalj! Inkább én áldozom fel az életemet!

- Nem hiszem el, hogy hogyan lehet valaki ennyire idióta! - dühöngött Damon, én pedig csak rémülten néztem rá. Ismét könnyek szöktek a szemembe, de ezúttal még türtőztettem magam. Damon észrevette, hogy nagyon féltem tőle abban a pillanatban, ezért egy fokkal halkabban beszélt.. De még mindig kiabálva. - Hogyan hihetted, hogy megmenthetsz?

- Életben vagy nem? - próbáltam menteni a  még menthetőt. Damon meg akart szólalni amikor én kezdtem neki dühösen: - Szerinted nekem nem lehet véleményem azért mert te vámpír vagy? Nekem nem lehetnek döntéseim? Én nem lehetek önálló?!

- Én nem ezt mondtam Elena.

- De ezt jelentette!

- Nem! Nem arra céloztam, hogy nem lehetnek döntéseid! De nem velem kapcsolatban!

- És te miért hozhatsz olyan döntést, hogy feláldozod az életedet az enyémért?

- Az más... - próbált mentegetőzni, de ezúttal én álltam a sarkamra és vágtam közbe.

- Miben különbözik? Mondd meg őszintén! Miben? - Damon nem szólt egy szót sem egy darabig. Utána pedig elterelte a szót.

- Eleve baromság volt odajönnöd! Mondtam, hogy nem jöhetsz! Tudtam, hogy bajba fogsz keveredni és ettől akartalak megvédeni. - beszélt még 1 fokkal ismét hangosabban Damon.

- Miért akarsz te engem megvédeni? Szerinted nem tudok magamra vigyázni?!

- Most bizonyítottad be, hogy nem!

Itt látszott rajtam, hogy már nagyon kivagyok. Könnyekkel megtelt szemekkel hagytam faképnél Damon-t, és zárkóztam be a fürdőszobába. Már egy negyed órája voltam bent, amikor Damon aggódni kezdett, és kopogott az ajtón.

- Hagyj békén! - kiabáltam ki.

- Elena, gyere ki!

- Csak hagyj békén!

- Elena! - dörömbölt az ajtón Damon

- Hány nyelven mondjam még? Laß mich in Ruhe, Leave me alone, Szállj le rólam! Felfogtad?

- Elena figyelmeztetlek, hogy ha nem jössz ki 10 másodpercen belül, akkor betöröm az ajtót. Nem viccelek! Tíz - kilenc -

- Úgy sem mered!

- Hat - öt - négy

- Damon! - ijedtem meg amikor már háromnál tartott, de még vonakodtam, hogy megtenné.

- Kettő - egy. - ekkor beakarta törni az ajtót, de megelőztem és kinyitottam. Ott álltam vörösen izzó szempárral, könnyekkel az arcomon. Mielőtt ezt Damon észrevette volna így szólt:

- Jó döntés. - halkult el a végére, és lágyult meg a szíve látványomra. Csak néztünk egymásra... Már éppen hozzám készült szólni amikor megint elsétáltam mellette, de ezúttal a szobámba mentem aminek már nem zártam be az ajtaját.

Damon odajött hozzám, és megfogta a kezem. Felemelte az arcomat gyengéden, aztán óvatosan letörölte a könnyeimet. Ekkor a szemembe nézett.

- Ne hozz többet ilyen borzasztó helyzetbe! - mondta halkan, de határozottan, és megölelt. Egy két perc csönd után Damon leült az ágy egyik szélére, én pedig a másikra. 

- Damon.... - kezdtem bele a mondanivalómba - Megmentetted az életem... Megint. - mondtam, aztán pár másodpercnyi szünetet tartottam. - Köszönöm.

Damon egy szót sem szólt, csak csendben ült. Hallgattunk mind a ketten. Nagyon kínos csend volt, amilyen még sohasem. Teljesen felültünk az ágyra és csak egymás szemébe néztünk. Merítettem egy kis bátorságot és megfogtam a kezét.

A szemébe néztem, és ameddig csodáltam azt a gyönyörű kék szempárt, ahogyan csillog a fényben belekezdtem a mondanivalómba.

- Kérlek... Bocsáss meg! - mondtam és ismét könnyezni kezdtem.

- Elena! Megbocsátottam. Oké? Csak ne sírj! - törölte le a könnyeimet az arcomról.

- De... - álltam fel az ágyról és hátat fordítottam Damon-nek. - Nem utálsz engem?

- Butaság volt odajönnöd, még mindig így gondolom, de soha, SOHA nem tudnálak téged utálni! - jött utánam Damon. Megfordultam, és csak néztem rá. Abban a pillanatban megcsókolt.

Annyira csodálatos volt. Szenvedélyes, gyengéd, romantikus pillanat .., és azt kívántam bár sose érne véget. Amikor kinyitottam a szemem csak döbbenten néztem rá.

 - Szeretlek, Elena! - mondta én pedig annyira meghatódtam, hogy egy szó sem csúszott ki a számon. Végre, végre talán boldog lehetek. Talán tényleg... Ennyi szenvedés után végre Damon viszonozza az érzéseimet, és talán lehet közöttünk valami.
- Tetszik a műsor? - kérdezte Damon és az ajtó felé fordult. Klaus volt ott.
- Milyen romantikus. - nevetett fel.
- Mit akarsz?
- Emily látni akarja, hogy Elena tényleg épségben van-e, de nem engedtem el, csak ha vele vagyok.
- Elena! - jelent meg a szobám ajtajában Em.
- Emily! - futottunk egymás felé és megöleltük egymást.
- Jól vagy? - kérdezte Em aggódó tekintettel, bár látszott a megkönnyebbülés az arcán.
- Igen... Már semmim sem fáj.
- Nagyon buta vagy, ugye tudod?
- Nem képzelted, hogy majd nyugisan heverészek a Mikaelson házba, miközben téged kínoznak?! - vetett rám egy szokásos pillantást, és aztán rám mosolygott. Ezután hirtelen témát váltott.
- És most akkor ti ketten...?

Itt ránéztem Damon-re...aki egy szót sem szólt. Ezt úgy értelmeztem, hogy nem akar tőlem semmit sem. Ismét elfoszlott az álom, hogy mi ketten EGYÜTT boldogok lehetünk, de azért még reménykedtem. Elkeseredetten válaszoltam Emily-nek.

- Ez... Csak egy csók volt. Semmi több. - hajtottam le a fejemet, és Damon-ön látszott, hogy ez kicsit fáj neki. Bár én nem láthattam, hiszen háttal álltam neki.

- Magunkra hagynátok minket? - kérdezte Em, ezzel óvatosan célozva arra, hogy lépjenek le a többiek. Amikor kimentek a szobából egyből belevágott a közepébe. - Elena...

- Tudom, hogy nem rajongasz azért mert szeretem Damon-t, és nem szereted ha a közelemben van, de többször is megmentette az életemet, és mindig számíthatok rá. Szeretem őt Emily. - mondtam, és Damon mindent hallott odalent.

- Ha szeret miért mondta, hogy csak egy csók volt? - szórakozott jól Klaus.

- Ha ennyire vicces kedvedben vagy haza is mehetsz! - mondta, és közben próbált higgadt maradni Damon.

- Nyugalom. - mosolygott Klaus. - Inkább mondd el, hogy mi a bajod.

- Semmi. - jelentette ki Damon úgy, hogy csak annak tűnt fel, hogy hazudik aki nagyon jól ismeri őt. Klaus idetartozott.

- Szerelmi probléma. Tragikus. - fogta fel még mindig könnyedén a dolgot Klaus. Aztán komolyra fogta a szót. - Háromszor annyit éltem, mint te. Szerinted nem értek szerelmi csalódások engem is?! Nem sokszor beszéltem róla én sem. Egyszer elmondtam Matt-nek az egyik csalódásomat, és kibeszéltük a dolgot. Sokkal jobb lett.

- És most elvárod tőlem, hogy lelkizzek neked? Komolyan... Ennyire nem ismersz?

- Egyszer kipróbálhatnád. - mondta Klaus. 

Közben mi odafent beszélgettünk Em-mel.

- Nem kell lebeszélned Damon-ről. Nem fogok lemondani róla! Azt mondta, hogy... - elakartam mondani, hogy azt mondta nekem szerelmes belém, de Emily közbevágott.

- Elena! Nem akarlak lebeszélni róla!

- Tudom, tudom... Várj, mi?!

- Nem akarlak lebeszélni róla.

- Elraboltak az ufók? Vagy te is egy földönkívüli vagy? Mit tettél Emily-vel?? - lepődtem meg. És egyszerre felnevettünk.

- Szerintem jobbá teszed Damon-t, és bár nem örülök neki, de ha neked ez a döntésed, ...akkor muszáj vagyok elfogadni. Ráadásul mellette tényleg biztonságban vagy. Az életét kockáztatta a tiédért, és mindenáron meg akart menteni. Szerintem tényleg szeret téged. 

- Halálosan szerelmes vagy Elena-ba. - szórakozott még mindig Klaus.

- Ez őrültség... - mentegetőzött Damon, letagadott mindent. Illetve csak próbálta.

- Őrült-e vagy sem, ez a fajta szerelem sosem hal meg. - váltott komolyra Klaus ismét.

Damon egy szót sem szólt. Csak döbbenten nézett Klaus-ra. 

Emily ezt mind meghallotta, hiszen ő is vámpír.

- Elena... Beszélned kéne Damon-nel.

- És mégis mit mondjak neki? Szeretlek, lennél a barátom?! Nem fogok megalázkodni előtte. 

- Túl büszke vagy Elena! Ez a 21. század!

- De komolyan. Mit mondjak neki?

- Mindent. Mondd el, hogy mit érzel iránta. Mondd el, hogy neked sokat számít az a csók.

- Mi van ha elszúrom?

- Ugyan miért szúrnád el? - kérdezte, én pedig csak felhúztam a vállamat. - Biztos vagyok benne, hogy Damon is ugyan azt érzi amit te!

Megfogta a kezem és szó szerint lecibált a lépcsőn. 

- Klaus, nekünk most... Mennünk kell. - siettette Em, és megölelt engem. Közben a fülembe súgta:

- Sok szerencsét!  - és adott egy puszit az arcomra.

Elmentek, én pedig egyszerre kezdtem bele Damon-nel a beszédbe.

- Elena! - Damon!

- Kezd csak te. - mondta.

- Beszélni szeretnék veled egy számomra nagyon fontos dologról.

- Igen én is. Az a csók az előbb..

- Számodra semmit sem jelentett? És amit utána mondtál? Damon. - nem hagytam befejezni Damon mondatát, mert féltem a válasz borzalmas lesz.

- Elena. Az a csók nekem (...)