Damon's Love.♥

XXXVIII. rész: A vámpírvadász

- Igazán? - lepődött meg Damon és egyből fenyegetőzni kezdett. - Akkor tudod, hogy bármikor letéphetem a fejedet...

- Úgy gondolod? Én pedig vámpírvadász vagyok... - mosolygott és belenyomott feltűnés nélkül egy verbénás injekciót, ami nyomokban tartalmazott egy kis vérfarkas mérget. Damon összecsuklott, és épp akkor senki nem volt a folyosón. Bement a liftbe és lement az alagsorba, ahol csak a takarítónők szoktak lenni. Bement egy szobába ahol volt egy raktár. Oda csak neki volt kulcsa. Bezárta Damon-t, és a szellőzőn át vasfüvet juttatott be. Én odakint várakoztam negyed óráig amikor bementem és megkerestem Louis-t.

- Szia Elena. Hát te?

- Damon-t keresem.

- Még nem találkoztatok? Már egy negyed órája elment innen.

- Komolyan? Kezdek aggódni...

- Szerintem elég nagyfiú ahhoz, hogy megvédje magát. Talán csak...

- Ha most az következik, hogy nem is szeret engem,  akkor inkább bele se kezdj.

- Te tudod, Elena. 

- Mindegy. Megkeresem... Szia. - köszöntem el és hívogatni kezdtem. Louis-nak eszébe sem jutott, hogy nála van a telefon és amikor harmadjára hívtam Damon-t sikerült annyi erőt merítenie, hogy felvegye a telefont.

- Damon! Mégis hol a fenében vagy? - aggódtam miatta, de Louis amikor meglátta, hogy hívni kezdem egyből lement az alagsorba. 

- Louis... - próbálta elmondani, hogy mit tett vele Louis, de ekkor egy nagy lövést hallottam, közvetlen utána pedig egy üvöltést. 

Louis belelőtt a gyomrába egy fagolyót.

- Damon! - kiabáltam, és utána egy halk beszédet hallottam.

"- Szép próbálkozás, de elbuktál!" - mondta gúnyosan és lenyomta a telefont.

- Istenem! - lábadt könnybe a szemem. Egyből Ashley-hez siettem, közben őt is felhívtam telefonon.

- Elena. Szia.

- Ashley. Hol vagy most?

- Itthon. Miért, mi történt?

- Damon bajban van. Gyere a Salvatore birtokra. Én is odamegyek, oda lesz valami ami Damon-höz kapcsolódik. Csak egy kereső bűbáj kéne... Taxi! - kiáltottam közben és beszálltam a kocsiba.

- Rendben. Indulok.

- Hová lesz? - kérdezte a taxisofőr. 

- A régi Salvatore birtokra.

- Ááá.. Na és egy ilyen fiatal hölgy mit keres egy olyan régies, és veszélyes helyen?

- Veszélyes? Ezt mire érti?

- Tudja... A régi pletykák szerint vámpírok laknak ott.

- Ez csak história! A barátom is egy Salvatore, és higgye el...! Nem vámpír. - próbáltam tagadni, nehogy lebuktassam Damon-t és Taylor-t.

- Persze, én sem hiszek a vámpírokban, de azért még vigyázzon!

- Vigyázni fogok!

- Meg is érkeztünk.

- Tessék. Az aprót tartsa meg.

- Köszönöm.

- Viszlát! - köszöntem el, és bementem a házba. Taylor a kanapén ült és valami rock zenét hallgatott. ( zeneajánlat )

- Elena. Nem félsz? - mosolygott és elindult felém.

- Taylor szükségem van a segítségedre!

- Haha. Ez most komoly?

- Igen. Ashley még nincs itt?

- Ő is jön? Mi történt, hogy az ÉN segítségemre szorulsz?

- Damon-t elrabolták. És ha meg is találjuk... Én nem tudom őt egyedül kiszabadítani.

- Miből gondolod, hogy segíteni fogok neked?

- Damon a testvéred.

- Az lehet, de az érzéseim kivannak kapcsolva. - mosolygott.

- Taylor könyörgöm neked. - térdeltem le elé könnyes szemekkel. - Többször is megpróbáltál megölni, én mégis hozzád fordultam, megalázkodom előtted, és könyörgöm neked! Segíts megmenteni Damon-t!

- Elena nevetséges vagy! Ahhoz, hogy ezzel meghass, nem lenne szabad kikapcsolva lenni az érzéseimnek. De egye fene... Segítek az én szerető testvéremnek.

- Köszönöm! - köszöntem meg, és meg akartam ölelni, de nem bíztam benne. Inkább semmit sem csináltam. - Keresek valamit ami Damon-höz kapcsolódik. Tudsz valami ilyesmiről?

- Egy fésű??

- Tényleg, köszi. Melyik az övé?

- Ez. 

Megérkezett Ashley is végre.

- Szia Elena.

- Ashley. Végre!

- Van valami tárgy?

- Igen. Itt a fésűje.

- Akkor kezdjük. - megcsináltuk a bűbájt és kiderült, hogy éppen a stúdió alatt van.

- Az hogy lehet?? Várj csak... Louis!

- Louis?

- A lövés után hallottam egy hangot. Azt mondta "Szép próbálkozás, de elbuktál!". Nagyon ismerős hang volt... És.. Amikor Damon felvette a telefont ő is Louis nevét említette.

- Akkor most menjünk oda, mielőtt valami baj történik. - mondta Taylor, teljesen nyugodtan.

- Hahóóóó!! Már baj történt! - mondta Ashley, én pedig csak dühösen néztem rá ( Taylor-ra ).

Taylor vezetett. Amikor odaértünk én eltereltem Louis figyelmét, ameddig ők megpróbáltak lejutni az alagsorba.

- Louis! Még mindig nem tudom, hogy hol van Damon. De nagy bajban van. - mondtam könnyes szemekkel.

- Miből gondolod ezt?

- Felhívtam és egy nagy lövést hallottam, aztán egy üvöltést. Mi van ha már nem is él? - kezdtem komolyan aggódni, Damon pedig a vérfarkas méregtől hallucinálni kezdett.

- Elena?

Tényleg te vagy az? - látomásai voltak, aztán hirtelen minden eltűnt. - Nem. Nem te vagy az. - Próbálta elfogadni, hogy nem láthat többé, amikor megint látott engem.

" - Te szeretsz engem Elena?

- Damon én...

- Te szeretsz engem Elena?

- Azt... azt hiszem, hogy igen. 

 

" - emlékezett vissza az első csókunkra, miközben haldoklott.

Próbálta uralni a helyzetet.

Közben Taylor és Ashley beszálltak a liftbe és lementek az alagsorba. Minden szobába bementek, Ashley pedig egy védelmező bűbájt alkalmazott Taylor-on.

Amikor az alagsor végére értek, és bementek az utolsó szobába Ashley nagyon meglepődött.

- Itt sincs! Akkor hol a fenében van?

" Elena." Hallotta Taylor halkan.

- Itt van! Hallucinál.

- De hol?

- Ott egy ajtó. - mondta, Ashley pedig odaszaladt.

- Zárva van!

- Állj félre! - mondta Taylor, ő pedig elállt az útból. Nekifutott az ajtónak, próbálta betörni. Elsőre nem is, de másodjára sikerült. Taylor beesett az ajtóval együtt, és rögtön égetni kezdte a vasfű. Emiatt ki kellett jönnie mihamarabb a szobából. Ashley közben hívott engem, és Louis mindent hallott a beszélgetésből.
- Elena! Megtaláltuk Damon-t, de vasfűvel teli szobában van, és hallucinál is.
- Micsoda? El kell vinni Klaus-hoz...!
- Mindent megteszek, te csak... Folytasd a színjátékot...!!!
- Rendben. Megteszem ami tőlem telik.. - tettem le a telefont, és megfordultam. Már mindenki hazament, csak mi voltunk  a folyosón. Louis rájött, hogy megpróbáljuk megmenteni Damon-t, ezért erőszakhoz folyamodott. Megfogta erősen a karomat és berángatott az irodájába.
- Mit akarsz tenni?
- Próbára teszem a barátaidat.
- Louis mi a fene folyik itt?? Miért raboltad el és kínoztad meg Damon-t?
- Mert vámpírvadász vagyok.

Néztem rá kérdően.
- Jól hallottad..
- De... Miért velem? Miért pont velem? Kedveltelek. Mindig olyan kedves voltál hozzám, és... 
     Bíztam benned, Louis! Erre te így hátba szúrtál.
- Én senkit nem szúrtam hátba! Damon is csak egy fagolyót kapott.
- ...GYŰLÖLLEK!!!! - kiabáltam és sírva fakadtam.
- Az kár. Mert én kedvellek téged.
- Igazán..??! Akkor nem tetted volna ezt velem.
- Ennek nincs köze hozzád. - mosolygott rám és a székhez kötözött.
- Ez fáj!
- Igazán nem akartam. - gúnyolódott és az ajtó felé indult.
- Hová mész?
- Megnézem megvan -e még a kis barátunk. - kacsintott rám és kiment. Próbáltam utánakiabálni.
- Kérlek ne bántsd őt!! - de hiába. Nem valószínű, hogy hallotta. Közben Ashley kihozta Damon-t a szobából és Taylor-ral elindultak. Louis tőlem már elvette a telefonomat, de magánál tartotta. Ashley engem akart hívni, hogy elmondja a jó hírt de Louis vette fel, éppen amikor beért az üres, vasfűvel teli szobába.
- Elena. Megvan! Kihoztuk őt.
- Igen látom. És ha Elena épsége fontos nektek akkor hoztok egy másik vámpírt.
- Mi? Louis??
- Igen. 2 órát adok, hogy egy vámpír az alagsorban legyen.
- De..Mit..?! Letette.
- Hát ez szuper. 
- Először vigyük el Klaus-hoz, hogy meggyógyítsa Damon-t. Utána keresünk egy másik vámpírt - mondta Ashley. 
- Vagy csinálunk egyet. -mosolygott.

Közben Louis visszaért hozzám.
- Mit tettél vele? - próbáltam faggatni.
- Sikerült a tervetek.
- Akkor ez a nap sem olyan rossz... - gúnyolódtam. - Hamarosan értem is eljönnek, és te nem fogod megélni a holnapot...!
- Most viccelsz? Damon Salvatore haldoklik. Vérfarkasmérget adtam neki, ami megöli a vámpírokat.
- Te nem is tudod, hogy..? - kezdtem elmondani, hogy Klaus megmentheti, de rájöttem, hogy ha nem tudja akkor minden mást megpróbál megtenni, hogy megölje őt. Így van esélye a túlélésre.
- Mit nem tudok?
- ...Csak... azt, hogy... biztosan találnak valami megoldást.. Ismerem őket.
- Ebben az esetben nem fognak. - mosolygott rám. Én gyorsan kapcsoltam, hogy meg tudjam nekik üzenni.
- És honnan tudnák, hogy megbízhatnak benned? 
- Bizonyíték kell nekik?
- Igen. Mondjuk ha beszélhetnék vele...
- Semmi trükk!
- Hogyan tudnék trükközni ha itt vagy?
- Tessék. - nyomta a kezemben a telefonomat és a tekintetével még egyszer figyelmeztetett, hogy ne trükközzek! Taylor-t tárcsáztam.
- Louis?
- Nem. Elena.
- Elena, minden rendben?
- Nem nincs rendben, mert Taylor TUDJA, hogy Damon NEM FOG MEGGYÓGYULNI. - hangsúlyoztam ki néhány szót. 
- De Damon... - mondani akarta, hogy meggyógyul, hiszen először nem értette.
- Damon sajnos NEM FOG MEGGYÓGYULNI.
- Szóval Damon meg fog halni? Értem. 
- Érted?
- Igen. De te jól vagy?
- Eddig még igen, ahhoz képest, hogy le kell mondanom Damon-ről . - éltem bele magam a szerepbe és sírást színleltem.
- Odaadnád Louis-t?
- Persze. - mondtam és "szomorú" arccal odanyújtottam a telefont.
- Hallottad. Elena teljesen jól van... Fizikailag..
- Mégis honnan szerezzünk egy másik vámpírt? 
- Ezt úgy mondod, mintha te nem lennél az...
- Szerinted feláldozom az életemet egy lányért?
- Két órátok van. - mosolygott és letette a telefont. - Úgy látszik mégsem vagy annyira fontos nekik.
- Jól szórakozol igaz?
- Igen.. Egészen jól. - mosolygott. - De nem vagyok ennyire könyörtelen. Veled kedves vagyok, csak a helyzet hozta így. 
- Kedves... Aha. Akkor el sem tudom képzelni milyen vagy amikor dühös és könyörtelen kedvedben találnak az emberek..
- Ne is akard. - mondta és negyed óráig csak kínos csend volt. Eközben Damon Klaus háza előtt volt már. Útközben felhívták őt, hogy segítsen Damon-nek és beleegyezett. Talán tényleg annyira hálás neki, amiért megmentette Emily-t. Talán.. Tényleg olyan sokat jelent számára.