XX. rész: Barát vagy ellenség?

Reggel iskolába kellett volna mennem, de így nem tudtam volna elkerülni Em-et, Damon-t és Taylor-t sem. Így inkább itthon maradtam. Amikor valaki kopogott az ajtón nem tudtam, hogy ki kéne - e nyitnom. Végül kinyitottam.

- Elena! - mondta Damon én pedig próbáltam rázárni az ajtót, de nem sikerült.

- Elena kérlek! Beszélni szeretnék veled.

- De én nem szeretnék beszélni veled!

- Kérlek! Csak két percet adj!

- Kettő perc! Nem több! Na gyere már be!

- Csak bocsánatot akartam kérni a tegnapi viselkedésemért. Tényleg tiszteletben kellett volna tartanom a kérésed.

- Igen. Ahogy az egy baráthoz illik! Nem csak Em de te sem vagy valami jó barát.

- Mentségemre szóljon, hogy általában nem barátkozni akarnak velem a lányok. Ha érted mire gondolok...

- Chh...! - mondtam egy hatalmas mosollyal az arcomon. - Hogy lehet, hogy ha te itt vagy már nincs is olyan rossz kedvem?

- Mert én egy profi, szexi, ellenállhatatlan srác vagyok akinek tökéletes a humora?

- Ömm.. Szerintem pedig egy idióta seggfej vagy akinek igen jó a humora.

- Ennek az idióta seggfejnek is vannak érzései. - mondta egy félmosollyal az arcán, amire persze én is elmosolyodtam.

- Csak az a baj, hogy ez az idióta seggfej a barátom és bármily hihetetlen bírom is. - mondtam mosolyogva majd meglöktem egy picit ahogy az haverokhoz szokás.

- Áh értem. Szóval szinte lehetetlen, hogy egy ilyen csinos lány bírjon egy ilyen szexi seggfejet. - mondta humorizálva. - Értem már.

- Tudod, hogy nem így értettem. - mondtam én is egy mosollyal az arcomon.

- Tudom "hercegnő". - mondta a szokásához hívén egy fél mosollyal az arcán.

- Tudod ha már itt vagy legalább 10-15 perce a 2 helyett... Segíthetnél takarítani.

- Igazán udvarias vagy a vendéggel. Na mivel kezdjünk?

- Elmosogatok segíthetnél eltörölgetni.  - mondtam ,közben felvettem a tányérokat ő pedig a vállára csapta a rongyot.

- Hová mész?

- Eltörölgetek.

- A konyha erre van!

- Jó csak először megnézem a házadat.

- Meg még mit nem! Segítesz törölgetni! Előbb a munka utána a szórakozás!

- Milyen vendéglátó vagy? Még körbe sem vezetsz?

- Milyen faragatlan vendég vagy? Körbevezetnéd magad? Inkább segíts nekem.

- Igenis 'hercegnő'!

Jól el szórakoztunk és nevettünk egész délelőtt.

- Nincs kedved itt ebédelni? Összeüthetnénk valamit. 

- Lehet visszautasítani egy ilyen kérést? Szerintem nem.

- Akkor itt eszel?

- Csak ha jó lesz a kaja.

- Megnézem mi van itthon. Spagetti? 

- Hát akkor úgy néz ki együtt ebédelünk. -mondta mosolyogva.

Feltettem a gázra a vizet amikor csengettek.

- Kinyitnád kérlek?

- Persze. Em! Elena nem akar beszélni veled?

- És ki vagy te, hogy megmond mit akar Elena? Engedj be?

- Nem vagy valami jó barát és Elena most nem szeretne veled lenni.

- Hagyd csak majd én elintézem!

- Szólj ha segítség kell!

- Em mit keresel itt?

- Inkább mit keres itt Damon?

- Ő legalább még a barátom. Nem hazudik nekem.

- Én már nem vagyok talán a barátod? Amúgy is, mi köze hozzád? Nem enged be ide engem? Nem neked kéne erről döntened?

- Hát én úgy tudtam a legjobb barátok őszinték minden helyzetben. Még én is elmondtam a vámpírokat pedig tudtam, hogy őrültnek fogsz nézni. De arra egyáltalán nem számítottam, hogy egy természetfeletti lény vagy. És ott volt a lehetőség de te nem mondtad el.

- Tudom. Hibáztam de szeretnék bocsánatot kérni!

- És az mindent megold?

- Nem, de akkor mondd meg mit tegyek! Már mindent megpróbáltam de nem bocsájtasz meg. Akkor mondd meg, hogy mit tegyek.

- Egy kicsit hagyj egyedül.

- Nem leszel egyedül ha itt van Damon. De ha neked ő fontosabb, mint én...

- Tudod, hogy nem fontosabb, mert te vagy a legjobb barátnőm. De egy barátnő nem viselkedik így. Most szeretnék gondolkozni és néhány napot nélküled tölteni ameddig átgondolom hogyan kéne tennem.

- Akkor gondolkozz. Majd Damon segít neked! Úgy is annyira egymásba vagytok szeretve, hogy nem is csodálnám ha Kat bosszút állna rajtad Elena.

- Menj innen, oké?!! - kiabáltam és rácsaptam az ajtót. Ekkor már könnybe lábadt a szemem.

- Elena minden oké? - kérdezte Damon. Én nem tudtam válaszolni különben elsírtam volna magam, de ha nem válaszolok akkor úgy is rájön. - Elena?

- Jól vagyok! - ekkor elkezdtem sírni.

- Elena!

- Még neki áll feljebb..?! Ő az aki hazudik és titkolózik.

- Igazad van. Az ilyen nem barát. De ne sírj!

- Ezt érdemlem? Mindig engem bánt mindenki akaratán kívül is.

- Nem ezt érdemled! De ne sírj! Mindjárt kész a spagetti.

Ekkor elnevettem magam, aztán megöleltem és tovább sírtam.

- Jól van. Nyugodj meg!

Megtöröltem a szemem és odamentem a gázhoz.

- Felforrt a víz. Add ide légy szíves a tésztát. - közben csörögni kezdett a telefonom. 

- Nem veszed fel?

- Em az. Majd felveszi a hangrögzítő.

- Értem. Kész van a bolognai szósz.

- Mindjárt kész a tészta is. Addig lereszelem a sajtot. - közben a hangrögzítő bekapcsolt

- Szia Elena. Tudom, hogy bunkó és szemétláda voltam de Damon ellenem uszít! Nem vetted észre? Mindegy nem akarok veszekedni, csak bocsánatot akartam kérni még egyszer. Szerintem nem kéne bíznod Damon-ben.

Ekkor felvettem a telefont.

- Szerintem tényleg nem kéne fokoznod mert el fogsz veszíteni!

- Én csak jót akarok neked Elena! Kérlek hallgass rám.

- Most bocsánatot akartál kérni vagy még jobban magadra haragítani? Mert az utóbbi sikerült. - mondtam mérgesen és lecsaptam a telefont.

- És akkor most ki akar kit uszítani?!

- Tényleg hagyjuk ezt a témát. Nem fogok közöttetek választani.

Megebédeltünk majd Damon elment mert Em hívta, hogy segíthetne neki. Nem ez a legjobb napom...

XIX. rész: Em titka

Annyira megijedtem mikor megláttam, hogy egy halott ember fekszik előttem.

Láttam, hogy az ember csupa vér és nem lélegzik... 

- Uram isten!! - kiabáltam sírva. Borzalmas látvány volt, és a szagot is éreztem.

- Elena! Minden oké? -mondta miközben felsegített majd a testre nézett bevérzett szemekkel...

- Igen! Semmi.. Semmi bajom... Csak.. megijedtem. - mondtam közben letöröltem a könnyeimet. 

- Ez egy vámpír volt.

- Damon volt, ugye?

- Nem tudom... Bárki lehetett. - Ekkor Em bukkant fel véres szájjal.

- Em! Mi a..?

- Elena! Hadd magyarázzam meg!

- Te is? Te is vámpír vagy?

- Igen! De nem mertem elmondani! Féltem. Nem tudtam hogy fogsz reagálni.

- Damon a szerelmem és Taylor a barátom pedig vámpírok. Szerinted neked nem lennék a barátod? Kis gyerek korom óta ismerlek.

- Elena!

- Mikor? Mikor történt ez a borzalom veled? Hány napja? Hány hete? Vagy hány hónapja?

- Ami azt illeti...

- Vagy hány éve? Mondd már Em!

- A nyáron! Ameddig nyaralni voltam. Egy vámpír segített nekem megtanítani mindent.

- Milyen vámpír? - vágott közbe Taylor. - Hogy hívták?

- Azt hiszem David.

- David egy eredeti. A lelkiismeretes eredeti. Akinek van erkölcse is.

- Ő változtatott át? - kérdeztem idegesen.

- Nem. Egy másik vámpír volt. Sietett,hogy segítsen és el is törte a nyakát de hiába. Vámpír vér volt bennem és megölt az a rohadék! Nem tehetek róla Elena!

- De nem mondtad el! Meséltem neked a vámpírokról és úgy tettél mintha megőrültem volna. Akkor sem mondtad el. De még csak azt sem mondtad, hogy hiszek neked, hogy mellettem tudj állni. - ezt már sírva mondtam. - Milyen barát vagy Em? Szerinted az ilyen ember barátnak nevezhető?

- Elena! Ne haragudj! Én.. gyáva vagyok! Féltem és nem mondtam el neked az igazat mikor ott volt a lehetőségem. De Elena én sajnálom!

- Meddig akartad megtartani magadnak a kis titkodat mondd? Meddig?

- Elena! - kiabálta de én elszaladtam. Taylor utánam jött.

- Elena! Meg kell őt értened. Te mit tettél volna a helyében?

- Ha őt akarod védeni akkor menj vissza hozzá. Megkeresem EGYEDÜL Damon-t. Nincs szükségem sem rá sem rád! Csak hagyj békén oké? Egyedül akarok lenni.

- Elena!

- Csak hagyj békén! - elfutottam és közben sírtam. Damon-t próbáltam hívni. Nem vette fel. Még mindig féltem. Elmentem hozzá és bekopogtam. Vártam, vártam hátha valaki kinyitja az ajtót. De nem jött senki. Még egyszer kopogtam. Ekkor Damon kinyitotta az ajtót.

- Damon! - ekkor szorosan átöleltem.

- Elena mi a baj? - kérdezte közben szorosan ölelt. - Gyere ülj le és mesélj el mindent!

Először bocsánatot kértem aztán mindent elmeséltem. Az egész napomat. Hogy végig őt kerestem és aggódtam. Hogy bűntudatom volt, és , hogy Em teljesen összetört engem legbelül.Megölt egy embert és még csak a barátomnak sem mondhatom. Sírtam. Damon próbált vigasztalni.

- Segítsek neked? - mondta miközben letörölte a könnyeimet

- Nem! Nem akarok mindent elfelejteni! Csak azt ne! Előbb utóbb úgy is megtudtam volna.

- Elena így nagyon szenvedsz. Em nem az igaz barátod ha ilyet megtesz veled.

- Nem akarok mindent elfelejteni. - mondtam de ő a szemembe nézett és azt mondta:

- Nem emlékszel semmire a mai napon. Azt hiszed azért nem mentél iskolába mert beteg vagy.

- Damon ez nem működik! Kaptam egy nyakláncot Taylor-tól reggel. És nem hiszem el, hogy ha ezt mondom, hogy nem te akkor is azt teszed amit jónak vélsz. Később csak jobban fog fájni. Téged nem érdekel mi vagy velem, mert önző vagy! Te csak magaddal törődsz! - mondtam és kiszaladtam a házból. Hazáig szaladtam és sírtam. Egész nap zokogtam. Hazamentem és írtam a naplómba.

˝Kedves naplóm! Délelőtt nagyon bunkó voltam Damon-nel, pedig ő csak segíteni akart nekem. Nem tehettem mást, meg voltam igézve.Bocsánatot akartam kérni de nem beszélhettem Damon-nel. Délelőtt kaptam egy mesés nyakláncot Taylor-tól, amiben vasfű van, hogy ne tudjanak megigézni. Mielőtt felvettem volna Kat megigézett, hogy beszélhetek Damon-nel ami Taylor-nak köszönhető. Bementünk órára de Damon nem volt sehol. Mindenütt kerestük a nap folyamán, még az óráról is "lógtam" de Damon nem volt sehol. Amikor kifordultunk a sarkon Taylor-ral  ott volt egy halott ember és ami nem sokkal utána kiderült Em harapta meg aki nyáron vámpírrá változott. Nem mondta el nekem pedig lett volna rá lehetősége. Miért nem? Barát az ilyen? (...) Mikor Damon ajtót nyitott megöleltem majd  bocsánatot kértem a reggeli miatt. Mindent elmeséltem neki és amikor nem értette meg, hogy nem akarom elfelejteni a mai napot akkor dühös lettem. Meg akart igézni csak a nyaklánc védett meg. Rájöttem, hogy Damon önző! (...)˝ 

XVIII. rész: A bűntudat

Ekkor odajött Kat és be is csengettek.

- Elena! Gyere ide! Beszélnem kell veled. - mondta én pedig közben reszkettem. Odasúgtam Taylor-nek hogy hátulról fedezzen ha baj történne. De nem történt semmi. Kat a szemembe nézett és azt mondta:

- Beszélhetsz Damon-nel, de azt nem mondhatod el, hogy megigéztelek.

- Köszönöm. Tényleg... Nagyon szépen köszönöm!

- Ne nekem köszönd hanem Taylor-nak. - mondta kicsit bunkó stílusban, de ez nem zavart. Nagyon boldog voltam amit ki is mutattam amikor oda szaladtam Taylor-hoz és átöleltem miközben azt kiabáltam, hogy "Köszönöm, köszönöm, köszönöm!!"

- Nincs mit! - mondta nevetve.
- Ne haragudj. Csak annyira boldog vagyok. 
- Értelek. Nem kell magyarázkodnod. -mondta mosolyogva.
- Megyek megkeresem Damon-t, hogy bocsánatot kérhessek... Eléggé bunkó voltam vele.
- Menny csak. - mondta és pont becsengettek.
- Akkor majd óra után. Úgy is együtt lesz óránk. - Be is mentünk az  órára de Damon nem volt ott. Gondoltam késik egy kicsit, de amikor már negyed óra is eltelt az órából tudtam,hogy nem fog bejönni. Bűntudatom volt. Mi van ha csinált valamit magával. Vagy ha egy eredeti megtámadta és megölte. Vagy ha egy vérfarkas megharapta. Nem bírtam ezt. Valamit tennem kellett.
- Tanár úr!
- Igen?
- Nagyon rosszul vagyok... Fáj a fejem a hasam és azt hiszem lázam is van.
- Akkor menj haza. Valaki elkísérjen nehogy útközben bajod essen?
- Nekem mindegy. Ha nagyon muszáj akkor Taylor segíthetne.
- Taylor segíts Elena-t hazakísérni. Messze laksz?
- Innen körülbelül fél óra.
- Akkor maradj ott és vigyázz rá. Ha már két órát kihagysz fölösleges vissza jönnöd.
- Oké. Köszönöm.
- Viszlát tanár úr! - mondtam közben rosszullétet színlelve. - Em majd hozd el délután a pótlást!
- Sziasztok.
- Oké! Majd átviszem. Hívlak előtte
- Viszlát.
- Sziasztok.
Mikor kiértünk a teremből Taylor kérdezősködött.
- Tényleg rosszul vagy? Mert ezt nem hiszem el.
- Félig igaz félig nem. Nagyon rosszul érzem magam amiért olyan bunkón viselkedtem Damon-nel és nem is jött be órára. Aggódom érte és bűntudatom is van. Tényleg rosszul érzem magam de nincs lázam és a fejem sem fáj.
- Értem. De nem hinném hogy közöd van ahhoz, hogy nem jött be órára. És amúgy is tud magára vigyázni.
- De attól még bűn tudatom és félelem érzetem is van. - mondtam remegve.. 
Egész délelőtt kerestük Taylor-ral. Először a suliban, aztán a  környéken. De semmi.. Damon nem volt sehol. 
- Taylor én komolyan aggódom. Mi van ha valami baj történt? És ha én vagyok az oka? Ha lelépett egy szó nélkül? Annyira félek! - ezt már könnyes szemmel mondtam. 
- Nem kell félned! Megtaláljuk, oké? Nem lesz semmi baj. Itt vagyok. - ekkor átölelt én pedig zokogni kezdtem.

Ekkor éreztem. Éreztem, hogy ő is aggódik. Lehet hogy miattam és nem Damon miatt de aggódik. Ahogyan szorosan magához ölelt éreztem ahogyan levegőt veszi és ahogyan próbálja vissza fojtani az érzéseit. Úgy vette a levegőt mint aki most futotta le a maratont. Kapkodta a levegőt és próbálta visszafojtani az érzéseit.

- Te miért félsz? Miért aggódsz?

- Nem félek Elena!

- Miért tagadod? Érzem, hogy aggódsz. Éreztem ahogyan a levegőt vetted mikor átöleltél. Tudom, hogy aggódsz valami miatt!

- Miattad aggódóm! Miattad Elena, mert felemészt téged a bűntudat. Annyira félted a bátyámat, hogy ez már beteges! Tud vigyázni magára és ezerszer inkább téged féltelek, mint őt aki egy 1000 éves vámpír. Hidd el tud vigyázni magára!

- De te ezt nem érted. Tudom, hogy tud magára vigyázni de ha miattam esik baja vagy tesz valami borzalmasat akkor az örökre üldözni fog. 

- Ele... - mielőtt befejezhette volna a szavába vágtam. Letöröltem a könnyeimet és mondtam:

- Menjünk keressük tovább!

- Hol keressük még?

- Nem tudom... -mondtam mikor ki fordultunk a sarkon és ekkor valami borzalmasat vettem észre.

XVII: rész: A nyaklánc

*Másnap reggel*

Iskolába menet találkoztam Damon-nel. Mivel az utcánkban lakik ez elkerülhetetlen volt. Féltem, hogy mi lesz.

- Szia Elena!

- Szia. Ne haragudj sietnem kell. Még el kell intéznem valamit.

- Tudod... Ez úgy hangzik mintha le akarnál rázni..!

- Dehogy akarlak. Sosem akarnék ilyet szándékosan..csak sietnem kell és gondolkozni is szeretnék. Tényleg ne haragudj de szeretnék egy kicsit egyedül lenni.

- Értem. Azért majd szólj ha segíthetek.

- Szólok.

- Ebben nem lennék olyan biztos. Mondd már, hogy mi van!

- Szeretnék egyedül lenni. Ebben mi nem világos? Dolgom van. Szólni fogok ha tudsz segíteni de ebben az esetben épp ellenkezőleg van a dolog. Nem tudsz ellene mit tenni.

- Jól van! Fel fogtam. Nem kell flegmázni...

- Ne haragudj! Nem úgy gondoltam! -ekkor elindult gyorsabban... én pedig csak utána kiabáltam. - Damon! Dam ...on. - de mielőtt befejezhettem volna vámpírgyorsasággal elment. Az iskola udvaron találkoztam Em-mel és Taylor-ral.

- Sziasztok. 

- Szia.

- Szia Elena. Beszéltem Kat-tel.

- Akkor gondolom nem túl nagy sikerrel. De azért köszönöm.

- Miért?

- Reggel összefutottam Damon-nel. És hát nem értette meg, hogy nem lehetek vele így nagyon bunkó voltam vele... de még csak meg sem tudom vele beszélni. Annyira rossz ez így.

- Azt mondta még átgondolja. Szerintem ez azt jelenti, hogy holnap vagy a közel jövőben már beszélgethetsz Damon-nel. Különben ahogy őt ismerem egyből nemet mondott volna. Illetve azt is tette csak utána mondta, hogy még átgondolja.

- Remélem mert szeretnék tőle elnézést kérni. Én nem akartam lerázni...

- Akkor most tényleg igaz amit mondtál Elena? Én... én nem tudom mit higgyek. - válaszolta Em aki ugye még nem igazán hitt a történetemben.

- Igen. Halál komoly vagyok. Ilyet nem találnék ki! Kérd meg Taylor-t, hogy mutassa meg. Tudod.. Ő is egy vámpír. -suttogtam, hogy nehogy valaki meghallja.

- Jó hiszek neked... De én akkor viszont szeretnék egy kicsit egyedül lenni oké?

- Értem. Csak még egy dolog! -válaszolta Taylor, gyorsan mielőtt még Em elment volna. - Elena ezt mind a kettőtöknek mondom.

- Baj van?

- Dehogy! Csak Kat meghívott minket is bálba.. vagyis engem aztán mondta, hogy ha nagyon akarom hozhatom Elena-t is.

- Mi? Engem? Te biztosan nem csak képzelődtél?

- És akkor nekem mi dolgom van még itt.

- Egy pillanat és azt is mondom. Nem képzelődtem. Kérdeztem, hogy nem hozhatnálak - e téged is és bele ment. Ami pedig téged illet Em... Emlékszel arra a fiúra akivel a bálon táncoltál? 

- Igen. Rég hallottam felőle. Mi van vele? Eléggé nyomulós..

- Mintha te nem lennél az Em.

- Mindegy! Megkért, hogy mondjam meg, hogy ma délután négykor legyél a parkban mert beszélni szeretne veled.

- Istenem! Akkor ez azt jelent, hogy bejövök neki?

- Most már nem nyomulós?

- De..  De senki nem mondta, hogy az baj. Aranyos. Be jön nekem.

- Neked mindenki be jön... Ez nem meglepő.

- Ezt úgy mondod mintha ribanc lennék...

- Én ilyet nem mondtam.

- Viszont Elena. Szeretném ha ezt elfogadnád.

- Uram isten! Ez gyönyörű. De... Miért kapom?

- Vasfű van benne. Nem tudnak megigézni ameddig rajtad van. Csak akkor vedd fel ha már Kat megigézett!

- Köszönöm. Nagyon tetszik. De ezt nem fogadhatom el..!

- Miért? Ez egy családi örökség és én neked szeretném tovább adni. 

- Nem tudom... Nagyon tetszik.. De nem fogadhatom el. Nem érdemlem meg.

- Dehogynem! És én szeretném ha hordanád. Illik a személyiségedhez és története van ennek a nyakláncnak.

- Köszönöm szépen. - megöleltem majd megkérdem, hogy segítsen felrakni.

- Köszönöm. Nagyon kedves tőled.

- Nincs mit.

- Em mit gondolsz..? Hova lett? Az előbb még itt volt.

- Nem tudom. De szerintem kezdi elhinni amit mondtál és fél. Fél tőlem, Damon-től , Kat-től. De azt nem tudja, hogy a párja Klaus is egy eredeti. Lehet, hogy szólni kéne neki.

- Micsoda? Klaus egy eredeti?

- Igen.

- De.. Ő lesz a párja.
- Ne izgulj! Úgy láttam, hogy Klaus kedveli Emily-t. Szerintem nem fogja őt bántani.
- Én azért féltem őt. Talán nekünk sem kéne oda mennünk.
- Ne izgulj ott lesz Damon és ott leszek én is! Vigyázni fogunk rátok! Kat pedig nem bántana téged mert tudja, hogy fontos vagy Damon-nek még ha csak barátként is. Nem akarja őt elveszíteni.
- Nem tudom...
- Meglátod jól fogjuk érezni magunkat! Kérlek! Ezt az egy estét kérem tőled. Lennél a párom a bálon?
- Hát lehet neked nemet mondani?
- Nem igazán. De csak mert vámpír vagyok és bárkit meg tudok igézni. -mondta mosolyogva.

XVI. rész: Klaus visszatérése

Taylor odament Kat-hez, hogy beszéljen vele.

- Kat!

- Taylor?! 

- Beszélhetek veled?

- Csak ha gyors leszel.

- Oké. Engedd meg, hogy Elena és Damon együtt lehessenek, persze mint barátok.

- Most mi a bajod? Nem úgy volt, hogy bosszút állsz Damon-ön?

- Nem nagyobb bosszú az, hogy én mindig ott leszek Elena mellett ameddig ő csak a barátja lehet és még csak nem is nyomulhat?

- Úgy is látja Elena-t ha nem szól hozzá.

- Kérlek. Úgy is büntethetem a bátyámat, hogy egy lány ne sérüljön meg! Ártatlan... Kérlek Kat!

- Istenem. Te mindig olyan jó voltál. Én viszont nem akarom, hogy az a csitri Damon körül ugráljon...

- Legalább egy kicsit képzeld magad a helyébe!

- Minek? Én nem ő vagyok. Nem vagyok a helyében.

- Kérlek!

- Majd még meglátom. 

- Akkor ez egy igent jelent?

- Ez azt jelenti, hogy még gondolkodom rajta. Most viszont nem érek rá. Meg kell szerveznem a bált.

- Milyen bált?

- Ja, te is megvagy hívva! Klaus már visszatért David pedig holnap érkezik.

- Klaus itt van a városban?

- Már a sulibálon is itt volt. Csak akadt egy kis dolga és el kellett mennie New Yorkba. De ne izgul már itthon van. - ekkor megjelent Klaus is.

- Hallom rólam van szó. Taylor! De rég láttalak.

- Klaus! Gondolom még mindig egy pszichopata állat vagy. -mondta mosolyogva

- Emlékezz... Régen te is az voltál.

- Hát igen. Az voltam. Múlt időben.
- Most is lehetsz. Csak kapcsold ki.
- Akkor nem tudnék bosszút állni Damon-ön.
- Hallottam a bosszúdról.
- Gondolom Kat mondta.
- Szóval eljössz a bálra? -vágott közbe Kat.
- Elena is jöhet?
- Talán. Ha bár! Damon-nel jövök, együtt fogunk táncolni, Elena féltékeny lesz, nyugodtan jöhet. Mondd neki, hogy meg van hívva.
- Förtelmes vagy... De megmondom neki. Egyébként... Te kivel jössz Klaus?
- Azzal a szőke lánnyal akivel a bálon is táncoltam, azt hiszem Emily a neve.
- Elena barátnője? -kérdezte érdeklődően Taylor.
- Ki engedte meg, hogy bárkit is meghívj, Klaus?
- Az én házam is. Azt csinálok amit akarok.
- És muszáj volt azt a ribancot?
- Ha jól tudom nem neki csúszik le minden szembejövő férfi miatt a bugyija.

 Kat csak furcsa tekintettel nézett Klausra, miközben Taylor elmosolyogta magát.

- Látom Klaus te még mindig az a humoros ember vagy aki voltál...

- Te ezt viccesnek találod? -förmedt rá Kat.

- Ne mondd, hogy nem volt az hugicám!

- Jól szórakozol rajtam ugye? Mintha te nem feküdnél le kedved szerint bárkivel.

- Ha tudom, hogy ez lesz hozok popcorn-t is.

- Szerintem pedig nyugodtan távozhatsz. -válaszolta Kat.

- Kat! Nem lehet ennyire goromba egy vendéggel, aki ráadásul a barátunk is.

- Hallottad Kat! Inkább hozz valamit inni. Amíg én elbeszélgetek egy régi baráttal. 

- Whisky jó lesz? -kérdezte nagyképűen Kat. - Persze, hogy jó lesz! - válaszolta meg a saját kérdését és kiment a konyhába.

- Mesélj Klaus! Merre jártál az elmúlt öt-hatszáz évben? 

- Erre arra. Szórakoztam New Yorkban, utána elmentem New Orleansba, voltam Franciaországban. Utazgattam ide-oda.

- Hát te sem unatkoztál.

- Hát nem. -mondta mosolyogva.

- Gondolom több millió ember életét vesztette.

- Ez igaz. De nem csak miattam.

- Mire célzol?

- Hát egy kicsit magányos voltam... Átváltoztattam pár vámpírt és a szolgáimmá tettem őket. Jól el szórakoztunk.

- És mennyi is az a pár vámpír?- kérdezte Taylor miközben Kat megérkezett az itallal és csatlakozott a beszélgetéshez.

- Hát úgy 20, talán 40... -mondta Klaus mosolyogva.

- És most ezek a vámpírok itt vannak a városban? - kérdezte Kat. - Te normális vagy? Tönkre fogják tenni a bált, és megisszák az egész vérkészletet, megölik az embereket. Hogyan szórakozunk ezután?

- Nyugodj meg! Nincsenek itt, csak akkor jönnek ha hívom őket. Nem kell félned. Nem teszik tönkre a bálodat!

- Ajánlom, hogy a bálom végéig ide ne merjenek merészkedni mert ha akár egy kis vámpír lehetővé teszi a bálom kudarcát én rajtad állok bosszút Niklaus! -ekkor Kat kiviharzott a szobából.

- Szívesen mesélnék még mi történt az elmúlt 600 évben de sajnos le kell nyugtatnom a húgomat és segítenem kell a bál megszervezésében, de fel kéne keresnem Emily-t is.

- Már itt sem vagyok. Emily-nek szóljak, hogy találkoznál vele? Összehozhatok egy találkozót.

- Az jó lenne. Köszönöm haver. Holnap délután 4-kor a legyen parkban.

- Nincs mit. Értesítelek ha nem érdekelné. -és Taylor kisétált az ajtón.

XV. rész: Elena érzései

Hazamentem. Egész nap azon gondolkoztam, hogy mennyire rossz lesz elküldeni Damon-t, anélkül, hogy megmondhatnám az igazságot. Annyira rossz ez így... A nap további részét végig zokogtam amikor valaki kopogott. Nem akartam ajtót nyitni. Úgy tettem mintha nem is lennék otthon.

- Elena! -kiabált be Em az ajtón. - Tudom, hogy itthon vagy!

Ekkor benyitott az ajtón. 

- Elena! Odafent vagy? - elindult felfelé - Elena!

- Mi az? - közben gyorsan letöröltem a könnyeimet és megmostam az arcomat.

- Miért nem nyitottál ajtót?

- Ne haragudj nem hallottam. Egyedül szeretnék egy kicsit lenni.

- Te sírtál?

- Ezt meg honnan veszed?

- Látom rajtad. Előttem nem kell titkolóznod.

- Ha elmondanám, úgysem hinnél nekem.

- Miből gondolod ezt?

- Talán hiszel a vámpírokban?

- Miért te hiszel?

- Már volt dolgom velük.

- Ugye nem drogoztál?

- Erről beszéltem... Ha nem akarsz meghallgatni akkor ne tedd. Inkább csak hagyj egyedül.

- Jó.. Figyelek. Mesélj el mindent. Meghallgatlak.

- Úgysem hinnéd el és csak kiröhögnél.

- Dehogy röhögnélek ki. Mondd már!

- Egyébként is hosszú. Mesélhetném órákig.

- Van időm. Na mesélj.

Elmeséltem neki mindent ami velem ezalatt a másfél, két hét alatt történt. Az elejétől a végéig. Egyedül azt a beszélgetést nem meséltem el amit Kat megtiltott.

- De drágám. Ez...

- Tudom, hogy nem hiszel nekem. Én mindent elmondtam.. De majd bebizonyítom. Mivel Damon-nel nem beszélhetek ezért Kat-et fogom lebuktatni előtted. Felveszek mindent hangfelvételre és megmutatom. Csak, hogy elhidd amit mondok.

- Drágám nem kell bizonyítgatnod. De ez valahogy hihetetlen.. Te sem hinnéd el a helyemben. Ugyanakkor nem tudom miért találnál ki ilyen történetet és adnád elő ilyen hihetően.

- Én is ezen tanakodnék a helyedben. Megértelek. De majd bebizonyítom. Csak most hagyj egy kicsit egyedül.

- Dehogy hagylak! Ilyen állapotban? Biztos, hogy nem...!

- Nincs semmi bajom oké? Csak egy kis magányra vágyom.

- De megleszel?

- Megleszek. Ne aggódj!

- Biztos?

- Biztos!

- Akkor jó! Vigyázz magadra!

- Kikísérlek. - amikor Em kinyitotta az ajtót ott állt Taylor.

- Taylor!

- Elena szeretne kicsit egyedül lenni. -vágta rá egyből Emily.

- Csak pár szót szeretnék váltani vele. Nagyon fontos lenne.

- Gyere vissza egy kicsit később!

- Hagyd Em! Pár percbe nem halok bele.

- Akkor én nem is zavarok. Majd beszélünk. Sziasztok.

- Szia.

- Gyere be.

- Igazából aggódtam érted. Már vagy 10-szer hívtalak.

- Ne haragudj... Csak szerettem volna egy kicsit egyedül lenni.

- De minden oké?

- Persze. Illetve..Nem. De ez most lényegtelen.

- Na mesélj! Mi történt?

- Hosszú.

- Van időm.

- De nekem nincs hozzá energiám.

- Akkor csak gondolj rá.

- Rendben... - rágondoltam. Végig gondoltam ezt az egészet. Közben elsírtam magam amiért Taylor átölelt.

Én csak sírtam. Annyira borzalmas volt újra átélni ezt. Közben Taylor próbált vigasztalni.

- Jól van. Nyugodj meg. Elfeledheted mind ezt. Csak egy szavadba kerül.

- Nem akarom. Mert akkor elfelejtek mindent. Azt is amit nem szeretnék és nem élek majd teljes életet. Csak.. Annyira fáj, hogy Damon nem lehet velem még barátként sem.

- Beszéljek Kat-tel? 

- Ne! Ő egy eredeti és rád sem fog hallgatni! Még a végén neked esik bajod.

- Tudok vigyázni  magamra. Nem fog bántani. Csak bízd rám oké?

- De vigyázz magadra!

- Vigyázok. Itt hagyhatlak? Nem lesz bajod?

- Megleszek... Csak, vigyázz magadra! - és Taylor elment.

XIV. rész: Kat története

- Kezdjük azzal, hogy engem nem egy boszorkány keltett életre, mert meg sem haltam.

- Mi?

- Folytatom a legelején, hogy mindent érts.

  Még csak 17 éves voltam amikor a bátyámat megtámadta egy vérfarkas. Egy éjszaka   átváltozott vérfarkassá és lemészárolta a fél falut. Apánk nem akarta ezt végig nézni   ezért ellenszert próbált kifejleszteni. Beadta a testvéremnek és nekünk is, s végül ő és anyám is bevette, hogy véletlenül se tudjunk mi is átváltozni. A bátyám terén ez félig hatott is. Így akkor változik át várfarkassá amikor csak akar. Nincs szükség teliholdra. De ez nem egy gyógyír volt. Vámpírrá változtatta a bátyánkat és minket is.

- Akkor... Te is egy...

- Eredeti vagyok? Igen.

- Én..

- Folytatom a történetem.

  Az átváltozás nagyon rosszul sült el. Ember vért kellett innunk, hogy életben maradhassunk. Az öcsém Gabriel nem volt képes megölni egy embert sem. Így a saját életét áldozta fel. Meghalt a szemem láttára. -ezt már kicsit könnyes szemmel mondta.-

De ez még semmi sem volt. A bátyám egy gyilkológép lett. Nem tudott leállni. A szemem láttára irtotta ki a falut és gyilkolta meg a szerelmemet. Borzalmas volt mindezt átélni. Én is öltem az életben maradásomért. És ez így ment több évszázadon át. Amikor megismerkedtem Damon-nel. Ő semmiről sem tudott. De én nem tudtam leállni az ember vérrel. Életben hagytam az embereket, de megigéztem őket. Amikor megharapott egy vérfarkas elhatároztam, hogy Damon nem érdemel egy ilyen gyilkost. Elmondtam neki, hogy én egy vámpír vagyok, de azt nem tudta, hogy én az eredetiek közé tartozom. Úgy tettem mintha meghaltam volna, majd a bátyámhoz siettem,~aki hibrid~ és a vére meggyógyított. Ezek után kerültem Damon társaságát és Európába utaztam, hogy neki ne essék baja, és ne tudja, hogy egy szörnyeteg vagyok. Na ez az én történetem. Bujkálnom kellett magam miatt.

- Istenem. Én nem tudtam. Ne haragudj...

- Honnan tudtad volna? De legközelebb ne nevezz szívtelennek.

- Én.. Annyira sajnálom. Nem tudtam, hogy ennyit kellett küszködnöd és ennyi mindenen kellett keresztül menned.

- Most már tudod. És mielőtt azt mondanád, hogy szívtelen vagyok gondolj bele a történetembe. 

- Ne haragudj. De mi van a testvéreiddel?

- Niklaus itt volt Mystic Falls-ban, Matt valahol az államokban kóborol, David pedig Európában maradt.

- És a szüleid? Ők is vámpírok lettek?

- Apám és anyám is bevette az "ellenszert" szóval ők is vámpírrá változtak. De anyámnak nem tetszett amikké váltunk. Azt mondta nem kéne ilyen szörnyetegeknek lennünk. Így hát vámpír vadász lett. Niklaus-nak a család a legfontosabb, de belátta, hogy ha anyánk életben marad akkor óriási veszély fog minket fenyegetni. Így hát egy ezüst tőrrel döfte le és bezárta egy koporsóba.

- Uram isten!

- Él. Illetve, nem él... De ha kihúzzuk azt a tőrt, újra élni fog.

- És mi lett az apáddal?

- Ő is az egyik koporsóban van.

- Ő mit követett el ami miatt Niklaus koporsóba zárta?

- Meg akarta ölni Niklaus-t amiért anyánkat leszúrta. 

- És emiatt le kellett szúrni? Inkább menekültem volna el, vagy haltam volna meg, mint, hogy megöljem az anyámat és az apámat.

- Valószínűleg ha abban a helyzetben lettél volna te is ezt tetted volna...

- Soha, semmilyen körülmények között nem ölném meg egyetlen családtagomat sem.

- Te nem Niklaus vagy. 

- Szerencsére.

- Lehet, hogy a bátyám nem cselekedett helyesen, de attól még a bátyám és enyhén fogalmazva nem igazán örülök neki ha ilyeneket mondanak rá. Szóval szerintem fogd be a szádat amíg nyugodt vagyok.

- Ne haragudj. Nem akartalak megbántani. De azért véleményem csak lehet...

- Lehet. De inkább tartsd meg magadnak ha ilyen.

- Oké..rendben. Ne haragudj.

- Hányszor kérsz még bocsánatot?

- Jó abbahagyom.. Csak annyira sajnállak és a viselkedésemet is.

- De engem nem kell sajnálni.  És nem kell nyaliznod sem.

- Nem nyalizok. Csak szeretnék jóban lenni veled.

- Velem nem kell jóban lenned.

- De hiszen elmesélted a történeted, megnyitottad a szívedet előttem.

- Azért, hogy megérts és ne nevezz többet szívtelennek senkit akit nem ismersz               rendesen.

Ekkor belenézett szintén a szemembe és ezt mondta.

- Erről a beszélgetésről nem beszélsz senkinek sem!

- Nem beszélek senkinek erről a beszélgetésről.

Ekkor vámpírgyorsasággal eltűnt..

XIII. rész: Kat & Elena

- Sziasztok. - majd hevesen megcsókolta Damon-t

- Szia. Látom végül összejöttetek.

- Igen. Talán zavar?

- Dehogy zavar!

- Kat ne rendezz féltékenységi jelenetet, oké?

- Csak megkérdeztem, hogy zavarja-e. Ez már bűn?

- De miért zavarná? 

- Csak olyan jól elvoltatok az előbb.

- Én hiszek a fiú-lány barátságokban. -válaszolta Damon.

- Most mennünk kell órára Kat. Ne haragudj. -próbáltam lerázni.

- Én is az osztálytársad leszek. -vágta rá egy gúnyos mosollyal az arcán.

- Ez szuper... -mondtam úgy,hogy közben elcsuklott a hangom.

- Azért örülnék ha nem bántanád Elena-t. 

- Most az ő oldalára állsz?

- Dehogy állok! Csak a barátaimat ne bántsa senki, ne ölj és ne kínozz embereket.

- Ünneprontó.

- Csak megóvom az egykori otthonomat.

- Gyertek órára. Ezt ne most beszéljétek meg.

Órák után mikor hazaindultam (egyedül) Kat megállított az utcában.

- Várj csak Elena!

- Igen?

- Jobb lesz ha leszállsz Damon-ről!

- Most mire célzol?

- Tudod te azt jól. Egész délelőtt jól elnevetgéltetek együtt. Pedig engem választott.

- De.. Csak barátok vagyunk. Ez nem az volt aminek látszott.

- Nem vagyok hülye. Ne mondd, hogy nem jelenti azt. Te még mindig szereted Damon-t.

- Igen ez igaz.. De mi csak barátok vagyunk. Nem fogom elvenni tőled.

- Hát akkor lépj túl rajta.

- Ha az olyan könnyű lenne.

- Az is. Megigézhetlek. Csak egy szavadba kerül.

- Nem akarom ezt az érzést elfelejteni mert csodálatos. És ha még el is felejtem... Mi az esélye annak,hogy nem fog újra előtörni bennem ha Damon-nel leszek?

- Egyszerűen meg lehet oldani ezt is. Ne legyél Damon-nel.

- És ha odajön? Csak úgy egyszerűen elmegyek onnan? Ennyire semmiképpen nem lennék bunkó senkivel sem.

- Pedig az leszel.

- Mi?

Ekkor a szemembe nézett és azt monda:

- Nem leszel Damon közelében és kerülni fogod a társaságát is. Ha kérdezi miért a válasz sok dolgod van. 

- Nem leszek Damon közelében, mert sok dolgom van.

- Jó kislány. -mondta mosolyogva.

- Miért teszed ezt velem?

- Mert Damon nekem kell.

- Ő nem egy játékszer! Nem játszadozni kell vele.

- Te mondod meg mit tegyek azzal akit szeretek?

- Te szereted őt? Nem úgy látszik. Igazából... Eddig azt hittem nincs is szíved... -mondtam kicsit gúnyosan.

- Szerintem nem tudod, hogy egy vámpírral beszélgetsz..

Ekkor megfogta a nyakamat és szorítani kezdte. Már fuldokoltam amikor ezt mondta:

- Ne izgulj nem öllek meg. Damon megkért, hogy ne tegyem. Látod van szívem. Élni hagylak.

Éppen indulni akart amikor utána kiabáltam..már amennyire maradt erőm.

- Lehet, hogy van... De érzéseid nincsenek!

- Mit mondtál?

- Csak azért engedtél el mert Damon-re valamiért szükséged van. Lehet, hogy szereted... de én nem hiszek neked. Bizonyítsd be, hogy szereted Damon-t. Ha igazán szereted. Vagy ha csak egy kicsit is. Engedd, hogy szabad akaratából válasszon közöttünk, és ne azért mert fél, hogy bennem vagy benne is kárt tehetsz.

- Miről beszélsz? Miért fogadnám el az alkudat? A pasi az enyém. Engem pedig a te idióta dumád egyáltalán nem érdekel.

- Szóval ilyen vagy valójában? 

- Tudni akarod milyen vagyok valójában? Elmesélem. Minden amit eddig hallottál hazugság volt. Elmesélem a történetemet.

XII. rész: A csók és a barátság

Taylor megérkezett én pedig kíváncsian vártam,hogy mit mondd. Nem mondott egy szót sem, csak leült a kanapéra. Furcsáltam, de mivel nagy érdekelt mi volt ezért rákérdeztem.

- Na mesélj már! Mi volt?

- Megértette és mondta,hogy nem kell bujkálnod ez nem a te hibád.

- Istenem, de jó! De.. Akkor miért vagy lesújtott?

- Utána még beszélgettünk, és kezdtünk újra testvérként viselkedni. Beszélgettünk a régi időkről és arról,hogy mennyi szép, közös élményünk van.

- És ezért miért vagy letörve?

- Aztán összevesztünk, de hagyjuk is ezt. Csak el akartam mondani,hogy nem kell aggódnod megérti a helyzetet. 

- Értem. Annyira köszönöm,hogy ezt megtetted értem. Sajnálom,hogy ilyen rosszul sült el a végén.

- Nem a te hibád. Damon önző és egoista. 

Csak néztem rá..kicsit sajnáltam, de valahogy még mindig fájt,hogy nem lehetek együtt Damon-nel. Egyedül akartam maradni, de bunkóság lett volna elküldeni. Inkább nem szóltam semmit. Ekkor felállt.

- Én viszont most megyek. Szeretnék egy kicsit egyedül lenni.

- Szia. - épp kapóra jött. De nem tudom,hogy azért ment el mert olvasott a gondolataimban, vagy mert egyedül szeretett volna lenni.

Egész nap gondolkoztam rajtam, és Damon-ön. Valahányszor bele gondolok,hogy nem lehetek vele újra rám tör a sírás. Nagyon sokat sírtam. De...úgysem engem választott volna. Hiszen ezt a lányt évszázadokon át szerette...engem pedig másfél ismer. Pedig már kezdtem örülni,hogy végre egy fiú aki kedves, őszinte, megértő, megbízható, és még szimpatikus is. Bele sem merek gondolni, hogy milyen érzés lenne vele együtt lenni... Úgy is rám törne a sírás, és kár a lehetetlenen gondolkozni.

Másnap újra iskola volt. Reggel összefutottam Taylor-ral az iskola előtt.

- Szia. -mondtam kicsit érdeklődően nézve.

- Szia. -mosolygott rám.

- Hát te?

- Nem is örülsz az új osztálytársnak?

- Osztálytársak leszünk?

- Nagyon úgy néz ki.

- Ööömm. De.. Damon is az osztálytársam.

- Ne izgulj! Nem lesz balhé.

- Akkor jó. De te ugye rendben leszel?

- Persze. Emiatt ne aggódj.

Amikor ezt kimondta megjelent Damon. Kicsit paráztam, hogy mi lesz. Az igézet miatt. Ekkor még elég kevesen voltak az iskolában,így ez a jelenet nem tudott balhét kelteni. Az igézetnek megfelelően odamentem megmondani Damon-nek,hogy együtt vagyok Taylorral, majd ezt egy heves csókkal bizonyítottam. Ennyire még egy csókom sem volt szenvedélyes és lágy. A mennyekben éreztem magam. De amikor a csók véget ért elundorodtam magamtól ,hogy csókolóztam egy emberrel akit pár napja ismerek. Szeretem Damon-t és emiatt nagyon rosszul esett ez nekem. De ránéztem és láttam,hogy neki sem tetszett, sőt! Még látszott rajta, hogy rosszul is esik neki. Ettől egy pillanatra jobban éreztem magam, mert ez azt jelenti,hogy szeret. De vissza kellett térnem a valóságba. Nem lehetünk együtt Kat miatt. Ekkor odajött Emily is. 

- Elena beszélhetek veled négyszemközt?

- Megyek.

- Mi volt ez a csók?- förmedt rám.

- Istenem! Te láttad?

- Igen. Akkor most ilyen hamar túl is léptél Damon-ön? Ez nagyszerű... de nekem is hagyhatnál helyes pasikat.

- Dehogy léptem túl. Csak próbálkozom. Nyugodtan vidd...nekem nem kell! De úgysem járnál jól vele.

- Miért?

- Á.. hosszú. 

- Értem. Na de mesélj! Milyen volt a csók?

- Ahhoz képes, hogy csak pár napja ismerem... igazán heves, de egyben lágy és szenvedélyes csók volt. Ahhw.. ez volt életem legjobb csókja. Ha testvérek... Akkor Damon is ilyen jól csókolhat..?

- Damon? Megint Damon? Istenem, lépj már túl rajta! Nem akkora szám...!

- De nem tudok túllépni nem fogod fel? Annyira sármos, vicces, kedves, aranyos, megértő, helyes, szexi, ..

- Elég! Nem kell fényezned! De várj! Valamit kihagytál. bunkó!

Ezt Damon meghallotta és odajött hozzánk.

- Rólam van szó szöszi? -kérdezte Emily-től.

- Attól függ mit hallottál.

- Hát..azt..,hogy szexi és, hogy elég ne fényezd. Kihagytad, hogy bunkó. Szóval tényleg igaz egy része. Mert szexi vagyok de nem vagyok bunkó.

- Csak egoista ugye? Mr. " Szexisen bunkó"

- Nem vagyok én egoista. Igazán kedves tőled... De köztünk nem lesz semmi drága Szőkék királynője.

- Mi?? Fújj!! Közted és köztem? Na ne nevettess. Te meg én? Két külön világ. És drága? Mik ezek a becenevek "édes"?

- Azért ennyire ne tagadd,hogy jól nézzek ki, "életem".

- Na jó. Ezt inkább most hanyagoljuk Mr. én vagyok a király hódító.

- Szerintem is Szöszi királynő.

- Na most,hogy ezt megbeszéltétek mehetünk órára igaz? 

- Menjünk. De előtte négyszemközt beszélhetnék veled Elena? -kérdezte Damon amin kicsit meg is lepődtem..

- Itt vagyok. Mit szeretnél?

- Csak annyit,hogy ha már nem lehetünk együtt... legalább legyünk barátok. Én szeretnék jóban lenni veled.

- Egy kicsit bizarr lesz... De persze. Én is szeretnék a barátod lenni. -közben az járt a fejemben,hogy a barátságból általában szerelem lesz.

- Akkor menjünk órára csinos lány barátom.

- Menjünk szexi vámpír barátom.

Egymásra mosolyogtunk, és bementünk az iskolába. az órák unalmasak voltak viszont a szünetek nagyon jók. Damon-nel minden szünetben jól éreztem magam...aminek Emily kevésbe örült.

- Szerintem ennek nem lesz jó vége Elena.

- Miért? Nem lehetnek már fiú barátaim sem?

- Nem erre céloztam te is tudod.

- Hanem mire?

- Arra,hogy ebből megint egy csalódás fog kisülni. Így nem tudsz túllépni rajta Elena!

- Kérlek Emily ezt ne most.

- Lányok nem jöttök? -kiabált Damon és Taylor egyszerre

- De egy pillanat! -válaszoltam én is kiabálva - Ne csináld már Em! Nézd meg még Damon és Taylor és jól mulatnak..pedig nincsenek olyan jó viszonyban.

- Elena!

- Gyere már!

  Miről maradtunk le?

- Még semmi érdekesről. Csak egy két szuper poénomról.

Egész jól sikerült ez a nap. De a nap végén megjelent Kat amikor egyedül voltam Damon-nel és nevettem.