XIV. rész: Kat története
- Kezdjük azzal, hogy engem nem egy boszorkány keltett életre, mert meg sem haltam.
- Mi?
- Folytatom a legelején, hogy mindent érts.
Még csak 17 éves voltam amikor a bátyámat megtámadta egy vérfarkas. Egy éjszaka átváltozott vérfarkassá és lemészárolta a fél falut. Apánk nem akarta ezt végig nézni ezért ellenszert próbált kifejleszteni. Beadta a testvéremnek és nekünk is, s végül ő és anyám is bevette, hogy véletlenül se tudjunk mi is átváltozni. A bátyám terén ez félig hatott is. Így akkor változik át várfarkassá amikor csak akar. Nincs szükség teliholdra. De ez nem egy gyógyír volt. Vámpírrá változtatta a bátyánkat és minket is.
- Akkor... Te is egy...
- Eredeti vagyok? Igen.
- Én..
- Folytatom a történetem.
Az átváltozás nagyon rosszul sült el. Ember vért kellett innunk, hogy életben maradhassunk. Az öcsém Gabriel nem volt képes megölni egy embert sem. Így a saját életét áldozta fel. Meghalt a szemem láttára. -ezt már kicsit könnyes szemmel mondta.-
De ez még semmi sem volt. A bátyám egy gyilkológép lett. Nem tudott leállni. A szemem láttára irtotta ki a falut és gyilkolta meg a szerelmemet. Borzalmas volt mindezt átélni. Én is öltem az életben maradásomért. És ez így ment több évszázadon át. Amikor megismerkedtem Damon-nel. Ő semmiről sem tudott. De én nem tudtam leállni az ember vérrel. Életben hagytam az embereket, de megigéztem őket. Amikor megharapott egy vérfarkas elhatároztam, hogy Damon nem érdemel egy ilyen gyilkost. Elmondtam neki, hogy én egy vámpír vagyok, de azt nem tudta, hogy én az eredetiek közé tartozom. Úgy tettem mintha meghaltam volna, majd a bátyámhoz siettem,~aki hibrid~ és a vére meggyógyított. Ezek után kerültem Damon társaságát és Európába utaztam, hogy neki ne essék baja, és ne tudja, hogy egy szörnyeteg vagyok. Na ez az én történetem. Bujkálnom kellett magam miatt.
- Istenem. Én nem tudtam. Ne haragudj...
- Honnan tudtad volna? De legközelebb ne nevezz szívtelennek.
- Én.. Annyira sajnálom. Nem tudtam, hogy ennyit kellett küszködnöd és ennyi mindenen kellett keresztül menned.
- Most már tudod. És mielőtt azt mondanád, hogy szívtelen vagyok gondolj bele a történetembe.
- Ne haragudj. De mi van a testvéreiddel?
- Niklaus itt volt Mystic Falls-ban, Matt valahol az államokban kóborol, David pedig Európában maradt.
- És a szüleid? Ők is vámpírok lettek?
- Apám és anyám is bevette az "ellenszert" szóval ők is vámpírrá változtak. De anyámnak nem tetszett amikké váltunk. Azt mondta nem kéne ilyen szörnyetegeknek lennünk. Így hát vámpír vadász lett. Niklaus-nak a család a legfontosabb, de belátta, hogy ha anyánk életben marad akkor óriási veszély fog minket fenyegetni. Így hát egy ezüst tőrrel döfte le és bezárta egy koporsóba.
- Uram isten!
- Él. Illetve, nem él... De ha kihúzzuk azt a tőrt, újra élni fog.
- És mi lett az apáddal?
- Ő is az egyik koporsóban van.
- Ő mit követett el ami miatt Niklaus koporsóba zárta?
- Meg akarta ölni Niklaus-t amiért anyánkat leszúrta.
- És emiatt le kellett szúrni? Inkább menekültem volna el, vagy haltam volna meg, mint, hogy megöljem az anyámat és az apámat.
- Valószínűleg ha abban a helyzetben lettél volna te is ezt tetted volna...
- Soha, semmilyen körülmények között nem ölném meg egyetlen családtagomat sem.
- Te nem Niklaus vagy.
- Szerencsére.
- Lehet, hogy a bátyám nem cselekedett helyesen, de attól még a bátyám és enyhén fogalmazva nem igazán örülök neki ha ilyeneket mondanak rá. Szóval szerintem fogd be a szádat amíg nyugodt vagyok.
- Ne haragudj. Nem akartalak megbántani. De azért véleményem csak lehet...
- Lehet. De inkább tartsd meg magadnak ha ilyen.
- Oké..rendben. Ne haragudj.
- Hányszor kérsz még bocsánatot?
- Jó abbahagyom.. Csak annyira sajnállak és a viselkedésemet is.
- De engem nem kell sajnálni. És nem kell nyaliznod sem.
- Nem nyalizok. Csak szeretnék jóban lenni veled.
- Velem nem kell jóban lenned.
- De hiszen elmesélted a történeted, megnyitottad a szívedet előttem.
- Azért, hogy megérts és ne nevezz többet szívtelennek senkit akit nem ismersz rendesen.
Ekkor belenézett szintén a szemembe és ezt mondta.
- Erről a beszélgetésről nem beszélsz senkinek sem!
- Nem beszélek senkinek erről a beszélgetésről.
Ekkor vámpírgyorsasággal eltűnt..
De ez még semmi sem volt. A bátyám egy gyilkológép lett. Nem tudott leállni. A szemem láttára irtotta ki a falut és gyilkolta meg a szerelmemet. Borzalmas volt mindezt átélni. Én is öltem az életben maradásomért. És ez így ment több évszázadon át. Amikor megismerkedtem Damon-nel. Ő semmiről sem tudott. De én nem tudtam leállni az ember vérrel. Életben hagytam az embereket, de megigéztem őket. Amikor megharapott egy vérfarkas elhatároztam, hogy Damon nem érdemel egy ilyen gyilkost. Elmondtam neki, hogy én egy vámpír vagyok, de azt nem tudta, hogy én az eredetiek közé tartozom. Úgy tettem mintha meghaltam volna, majd a bátyámhoz siettem,~aki hibrid~ és a vére meggyógyított. Ezek után kerültem Damon társaságát és Európába utaztam, hogy neki ne essék baja, és ne tudja, hogy egy szörnyeteg vagyok. Na ez az én történetem. Bujkálnom kellett magam miatt.
- Istenem. Én nem tudtam. Ne haragudj...
- Honnan tudtad volna? De legközelebb ne nevezz szívtelennek.
- Én.. Annyira sajnálom. Nem tudtam, hogy ennyit kellett küszködnöd és ennyi mindenen kellett keresztül menned.
- Most már tudod. És mielőtt azt mondanád, hogy szívtelen vagyok gondolj bele a történetembe.
- Ne haragudj. De mi van a testvéreiddel?
- Niklaus itt volt Mystic Falls-ban, Matt valahol az államokban kóborol, David pedig Európában maradt.
- És a szüleid? Ők is vámpírok lettek?
- Apám és anyám is bevette az "ellenszert" szóval ők is vámpírrá változtak. De anyámnak nem tetszett amikké váltunk. Azt mondta nem kéne ilyen szörnyetegeknek lennünk. Így hát vámpír vadász lett. Niklaus-nak a család a legfontosabb, de belátta, hogy ha anyánk életben marad akkor óriási veszély fog minket fenyegetni. Így hát egy ezüst tőrrel döfte le és bezárta egy koporsóba.
- Uram isten!
- Él. Illetve, nem él... De ha kihúzzuk azt a tőrt, újra élni fog.
- És mi lett az apáddal?
- Ő is az egyik koporsóban van.
- Ő mit követett el ami miatt Niklaus koporsóba zárta?
- Meg akarta ölni Niklaus-t amiért anyánkat leszúrta.
- És emiatt le kellett szúrni? Inkább menekültem volna el, vagy haltam volna meg, mint, hogy megöljem az anyámat és az apámat.
- Valószínűleg ha abban a helyzetben lettél volna te is ezt tetted volna...
- Soha, semmilyen körülmények között nem ölném meg egyetlen családtagomat sem.
- Te nem Niklaus vagy.
- Szerencsére.
- Lehet, hogy a bátyám nem cselekedett helyesen, de attól még a bátyám és enyhén fogalmazva nem igazán örülök neki ha ilyeneket mondanak rá. Szóval szerintem fogd be a szádat amíg nyugodt vagyok.
- Ne haragudj. Nem akartalak megbántani. De azért véleményem csak lehet...
- Lehet. De inkább tartsd meg magadnak ha ilyen.
- Oké..rendben. Ne haragudj.
- Hányszor kérsz még bocsánatot?
- Jó abbahagyom.. Csak annyira sajnállak és a viselkedésemet is.
- De engem nem kell sajnálni. És nem kell nyaliznod sem.
- Nem nyalizok. Csak szeretnék jóban lenni veled.
- Velem nem kell jóban lenned.
- De hiszen elmesélted a történeted, megnyitottad a szívedet előttem.
- Azért, hogy megérts és ne nevezz többet szívtelennek senkit akit nem ismersz rendesen.
Ekkor belenézett szintén a szemembe és ezt mondta.
- Erről a beszélgetésről nem beszélsz senkinek sem!
- Nem beszélek senkinek erről a beszélgetésről.
Ekkor vámpírgyorsasággal eltűnt..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése