Damon's Love.♥

XII. rész: A csók és a barátság

Taylor megérkezett én pedig kíváncsian vártam,hogy mit mondd. Nem mondott egy szót sem, csak leült a kanapéra. Furcsáltam, de mivel nagy érdekelt mi volt ezért rákérdeztem.

- Na mesélj már! Mi volt?

- Megértette és mondta,hogy nem kell bujkálnod ez nem a te hibád.

- Istenem, de jó! De.. Akkor miért vagy lesújtott?

- Utána még beszélgettünk, és kezdtünk újra testvérként viselkedni. Beszélgettünk a régi időkről és arról,hogy mennyi szép, közös élményünk van.

- És ezért miért vagy letörve?

- Aztán összevesztünk, de hagyjuk is ezt. Csak el akartam mondani,hogy nem kell aggódnod megérti a helyzetet. 

- Értem. Annyira köszönöm,hogy ezt megtetted értem. Sajnálom,hogy ilyen rosszul sült el a végén.

- Nem a te hibád. Damon önző és egoista. 

Csak néztem rá..kicsit sajnáltam, de valahogy még mindig fájt,hogy nem lehetek együtt Damon-nel. Egyedül akartam maradni, de bunkóság lett volna elküldeni. Inkább nem szóltam semmit. Ekkor felállt.

- Én viszont most megyek. Szeretnék egy kicsit egyedül lenni.

- Szia. - épp kapóra jött. De nem tudom,hogy azért ment el mert olvasott a gondolataimban, vagy mert egyedül szeretett volna lenni.

Egész nap gondolkoztam rajtam, és Damon-ön. Valahányszor bele gondolok,hogy nem lehetek vele újra rám tör a sírás. Nagyon sokat sírtam. De...úgysem engem választott volna. Hiszen ezt a lányt évszázadokon át szerette...engem pedig másfél ismer. Pedig már kezdtem örülni,hogy végre egy fiú aki kedves, őszinte, megértő, megbízható, és még szimpatikus is. Bele sem merek gondolni, hogy milyen érzés lenne vele együtt lenni... Úgy is rám törne a sírás, és kár a lehetetlenen gondolkozni.

Másnap újra iskola volt. Reggel összefutottam Taylor-ral az iskola előtt.

- Szia. -mondtam kicsit érdeklődően nézve.

- Szia. -mosolygott rám.

- Hát te?

- Nem is örülsz az új osztálytársnak?

- Osztálytársak leszünk?

- Nagyon úgy néz ki.

- Ööömm. De.. Damon is az osztálytársam.

- Ne izgulj! Nem lesz balhé.

- Akkor jó. De te ugye rendben leszel?

- Persze. Emiatt ne aggódj.

Amikor ezt kimondta megjelent Damon. Kicsit paráztam, hogy mi lesz. Az igézet miatt. Ekkor még elég kevesen voltak az iskolában,így ez a jelenet nem tudott balhét kelteni. Az igézetnek megfelelően odamentem megmondani Damon-nek,hogy együtt vagyok Taylorral, majd ezt egy heves csókkal bizonyítottam. Ennyire még egy csókom sem volt szenvedélyes és lágy. A mennyekben éreztem magam. De amikor a csók véget ért elundorodtam magamtól ,hogy csókolóztam egy emberrel akit pár napja ismerek. Szeretem Damon-t és emiatt nagyon rosszul esett ez nekem. De ránéztem és láttam,hogy neki sem tetszett, sőt! Még látszott rajta, hogy rosszul is esik neki. Ettől egy pillanatra jobban éreztem magam, mert ez azt jelenti,hogy szeret. De vissza kellett térnem a valóságba. Nem lehetünk együtt Kat miatt. Ekkor odajött Emily is. 

- Elena beszélhetek veled négyszemközt?

- Megyek.

- Mi volt ez a csók?- förmedt rám.

- Istenem! Te láttad?

- Igen. Akkor most ilyen hamar túl is léptél Damon-ön? Ez nagyszerű... de nekem is hagyhatnál helyes pasikat.

- Dehogy léptem túl. Csak próbálkozom. Nyugodtan vidd...nekem nem kell! De úgysem járnál jól vele.

- Miért?

- Á.. hosszú. 

- Értem. Na de mesélj! Milyen volt a csók?

- Ahhoz képes, hogy csak pár napja ismerem... igazán heves, de egyben lágy és szenvedélyes csók volt. Ahhw.. ez volt életem legjobb csókja. Ha testvérek... Akkor Damon is ilyen jól csókolhat..?

- Damon? Megint Damon? Istenem, lépj már túl rajta! Nem akkora szám...!

- De nem tudok túllépni nem fogod fel? Annyira sármos, vicces, kedves, aranyos, megértő, helyes, szexi, ..

- Elég! Nem kell fényezned! De várj! Valamit kihagytál. bunkó!

Ezt Damon meghallotta és odajött hozzánk.

- Rólam van szó szöszi? -kérdezte Emily-től.

- Attól függ mit hallottál.

- Hát..azt..,hogy szexi és, hogy elég ne fényezd. Kihagytad, hogy bunkó. Szóval tényleg igaz egy része. Mert szexi vagyok de nem vagyok bunkó.

- Csak egoista ugye? Mr. " Szexisen bunkó"

- Nem vagyok én egoista. Igazán kedves tőled... De köztünk nem lesz semmi drága Szőkék királynője.

- Mi?? Fújj!! Közted és köztem? Na ne nevettess. Te meg én? Két külön világ. És drága? Mik ezek a becenevek "édes"?

- Azért ennyire ne tagadd,hogy jól nézzek ki, "életem".

- Na jó. Ezt inkább most hanyagoljuk Mr. én vagyok a király hódító.

- Szerintem is Szöszi királynő.

- Na most,hogy ezt megbeszéltétek mehetünk órára igaz? 

- Menjünk. De előtte négyszemközt beszélhetnék veled Elena? -kérdezte Damon amin kicsit meg is lepődtem..

- Itt vagyok. Mit szeretnél?

- Csak annyit,hogy ha már nem lehetünk együtt... legalább legyünk barátok. Én szeretnék jóban lenni veled.

- Egy kicsit bizarr lesz... De persze. Én is szeretnék a barátod lenni. -közben az járt a fejemben,hogy a barátságból általában szerelem lesz.

- Akkor menjünk órára csinos lány barátom.

- Menjünk szexi vámpír barátom.

Egymásra mosolyogtunk, és bementünk az iskolába. az órák unalmasak voltak viszont a szünetek nagyon jók. Damon-nel minden szünetben jól éreztem magam...aminek Emily kevésbe örült.

- Szerintem ennek nem lesz jó vége Elena.

- Miért? Nem lehetnek már fiú barátaim sem?

- Nem erre céloztam te is tudod.

- Hanem mire?

- Arra,hogy ebből megint egy csalódás fog kisülni. Így nem tudsz túllépni rajta Elena!

- Kérlek Emily ezt ne most.

- Lányok nem jöttök? -kiabált Damon és Taylor egyszerre

- De egy pillanat! -válaszoltam én is kiabálva - Ne csináld már Em! Nézd meg még Damon és Taylor és jól mulatnak..pedig nincsenek olyan jó viszonyban.

- Elena!

- Gyere már!

  Miről maradtunk le?

- Még semmi érdekesről. Csak egy két szuper poénomról.

Egész jól sikerült ez a nap. De a nap végén megjelent Kat amikor egyedül voltam Damon-nel és nevettem.