XVI. rész: Klaus visszatérése
Taylor odament Kat-hez, hogy beszéljen vele.
- Kat!
- Taylor?!
- Beszélhetek veled?
- Csak ha gyors leszel.
- Oké. Engedd meg, hogy Elena és Damon együtt lehessenek, persze mint barátok.
- Most mi a bajod? Nem úgy volt, hogy bosszút állsz Damon-ön?
- Nem nagyobb bosszú az, hogy én mindig ott leszek Elena mellett ameddig ő csak a barátja lehet és még csak nem is nyomulhat?
- Úgy is látja Elena-t ha nem szól hozzá.
- Kérlek. Úgy is büntethetem a bátyámat, hogy egy lány ne sérüljön meg! Ártatlan... Kérlek Kat!
- Istenem. Te mindig olyan jó voltál. Én viszont nem akarom, hogy az a csitri Damon körül ugráljon...
- Legalább egy kicsit képzeld magad a helyébe!
- Minek? Én nem ő vagyok. Nem vagyok a helyében.
- Kérlek!
- Majd még meglátom.
- Akkor ez egy igent jelent?
- Ez azt jelenti, hogy még gondolkodom rajta. Most viszont nem érek rá. Meg kell szerveznem a bált.
- Milyen bált?
- Ja, te is megvagy hívva! Klaus már visszatért David pedig holnap érkezik.
- Klaus itt van a városban?
- Már a sulibálon is itt volt. Csak akadt egy kis dolga és el kellett mennie New Yorkba. De ne izgul már itthon van. - ekkor megjelent Klaus is.
- Hallom rólam van szó. Taylor! De rég láttalak.
- Klaus! Gondolom még mindig egy pszichopata állat vagy. -mondta mosolyogva
- Emlékezz... Régen te is az voltál.
- Hát igen. Az voltam. Múlt időben.
- Most is lehetsz. Csak kapcsold ki.
- Akkor nem tudnék bosszút állni Damon-ön.
- Hallottam a bosszúdról.
- Gondolom Kat mondta.
- Szóval eljössz a bálra? -vágott közbe Kat.
- Elena is jöhet?
- Talán. Ha bár! Damon-nel jövök, együtt fogunk táncolni, Elena féltékeny lesz, nyugodtan jöhet. Mondd neki, hogy meg van hívva.
- Förtelmes vagy... De megmondom neki. Egyébként... Te kivel jössz Klaus?
- Azzal a szőke lánnyal akivel a bálon is táncoltam, azt hiszem Emily a neve.
- Elena barátnője? -kérdezte érdeklődően Taylor.
- Ki engedte meg, hogy bárkit is meghívj, Klaus?
- Az én házam is. Azt csinálok amit akarok.
- És muszáj volt azt a ribancot?
- Ha jól tudom nem neki csúszik le minden szembejövő férfi miatt a bugyija.
Kat csak furcsa tekintettel nézett Klausra, miközben Taylor elmosolyogta magát.
- Látom Klaus te még mindig az a humoros ember vagy aki voltál...
- Te ezt viccesnek találod? -förmedt rá Kat.
- Ne mondd, hogy nem volt az hugicám!
- Jól szórakozol rajtam ugye? Mintha te nem feküdnél le kedved szerint bárkivel.
- Ha tudom, hogy ez lesz hozok popcorn-t is.
- Szerintem pedig nyugodtan távozhatsz. -válaszolta Kat.
- Kat! Nem lehet ennyire goromba egy vendéggel, aki ráadásul a barátunk is.
- Hallottad Kat! Inkább hozz valamit inni. Amíg én elbeszélgetek egy régi baráttal.
- Whisky jó lesz? -kérdezte nagyképűen Kat. - Persze, hogy jó lesz! - válaszolta meg a saját kérdését és kiment a konyhába.
- Mesélj Klaus! Merre jártál az elmúlt öt-hatszáz évben?
- Erre arra. Szórakoztam New Yorkban, utána elmentem New Orleansba, voltam Franciaországban. Utazgattam ide-oda.
- Hát te sem unatkoztál.
- Hát nem. -mondta mosolyogva.
- Gondolom több millió ember életét vesztette.
- Ez igaz. De nem csak miattam.
- Mire célzol?
- Hát egy kicsit magányos voltam... Átváltoztattam pár vámpírt és a szolgáimmá tettem őket. Jól el szórakoztunk.
- És mennyi is az a pár vámpír?- kérdezte Taylor miközben Kat megérkezett az itallal és csatlakozott a beszélgetéshez.
- Hát úgy 20, talán 40... -mondta Klaus mosolyogva.
- És most ezek a vámpírok itt vannak a városban? - kérdezte Kat. - Te normális vagy? Tönkre fogják tenni a bált, és megisszák az egész vérkészletet, megölik az embereket. Hogyan szórakozunk ezután?
- Nyugodj meg! Nincsenek itt, csak akkor jönnek ha hívom őket. Nem kell félned. Nem teszik tönkre a bálodat!
- Ajánlom, hogy a bálom végéig ide ne merjenek merészkedni mert ha akár egy kis vámpír lehetővé teszi a bálom kudarcát én rajtad állok bosszút Niklaus! -ekkor Kat kiviharzott a szobából.
- Szívesen mesélnék még mi történt az elmúlt 600 évben de sajnos le kell nyugtatnom a húgomat és segítenem kell a bál megszervezésében, de fel kéne keresnem Emily-t is.
- Már itt sem vagyok. Emily-nek szóljak, hogy találkoznál vele? Összehozhatok egy találkozót.
- Az jó lenne. Köszönöm haver. Holnap délután 4-kor a legyen parkban.
- Nincs mit. Értesítelek ha nem érdekelné. -és Taylor kisétált az ajtón.
- Klaus! Gondolom még mindig egy pszichopata állat vagy. -mondta mosolyogva
- Most is lehetsz. Csak kapcsold ki.
- Akkor nem tudnék bosszút állni Damon-ön.
- Hallottam a bosszúdról.
- Gondolom Kat mondta.
- Szóval eljössz a bálra? -vágott közbe Kat.
- Elena is jöhet?
- Talán. Ha bár! Damon-nel jövök, együtt fogunk táncolni, Elena féltékeny lesz, nyugodtan jöhet. Mondd neki, hogy meg van hívva.
- Förtelmes vagy... De megmondom neki. Egyébként... Te kivel jössz Klaus?
- Azzal a szőke lánnyal akivel a bálon is táncoltam, azt hiszem Emily a neve.
- Elena barátnője? -kérdezte érdeklődően Taylor.
- Ki engedte meg, hogy bárkit is meghívj, Klaus?
- Az én házam is. Azt csinálok amit akarok.
- És muszáj volt azt a ribancot?
- Ha jól tudom nem neki csúszik le minden szembejövő férfi miatt a bugyija.
Kat csak furcsa tekintettel nézett Klausra, miközben Taylor elmosolyogta magát.
- Látom Klaus te még mindig az a humoros ember vagy aki voltál...
- Te ezt viccesnek találod? -förmedt rá Kat.
- Ne mondd, hogy nem volt az hugicám!
- Jól szórakozol rajtam ugye? Mintha te nem feküdnél le kedved szerint bárkivel.
- Ha tudom, hogy ez lesz hozok popcorn-t is.
- Szerintem pedig nyugodtan távozhatsz. -válaszolta Kat.
- Kat! Nem lehet ennyire goromba egy vendéggel, aki ráadásul a barátunk is.
- Hallottad Kat! Inkább hozz valamit inni. Amíg én elbeszélgetek egy régi baráttal.
- Whisky jó lesz? -kérdezte nagyképűen Kat. - Persze, hogy jó lesz! - válaszolta meg a saját kérdését és kiment a konyhába.
- Mesélj Klaus! Merre jártál az elmúlt öt-hatszáz évben?
- Erre arra. Szórakoztam New Yorkban, utána elmentem New Orleansba, voltam Franciaországban. Utazgattam ide-oda.
- Hát te sem unatkoztál.
- Hát nem. -mondta mosolyogva.
- Gondolom több millió ember életét vesztette.
- Ez igaz. De nem csak miattam.
- Mire célzol?
- Hát egy kicsit magányos voltam... Átváltoztattam pár vámpírt és a szolgáimmá tettem őket. Jól el szórakoztunk.
- És mennyi is az a pár vámpír?- kérdezte Taylor miközben Kat megérkezett az itallal és csatlakozott a beszélgetéshez.
- Hát úgy 20, talán 40... -mondta Klaus mosolyogva.
- És most ezek a vámpírok itt vannak a városban? - kérdezte Kat. - Te normális vagy? Tönkre fogják tenni a bált, és megisszák az egész vérkészletet, megölik az embereket. Hogyan szórakozunk ezután?
- Nyugodj meg! Nincsenek itt, csak akkor jönnek ha hívom őket. Nem kell félned. Nem teszik tönkre a bálodat!
- Ajánlom, hogy a bálom végéig ide ne merjenek merészkedni mert ha akár egy kis vámpír lehetővé teszi a bálom kudarcát én rajtad állok bosszút Niklaus! -ekkor Kat kiviharzott a szobából.
- Szívesen mesélnék még mi történt az elmúlt 600 évben de sajnos le kell nyugtatnom a húgomat és segítenem kell a bál megszervezésében, de fel kéne keresnem Emily-t is.
- Már itt sem vagyok. Emily-nek szóljak, hogy találkoznál vele? Összehozhatok egy találkozót.
- Az jó lenne. Köszönöm haver. Holnap délután 4-kor a legyen parkban.
- Nincs mit. Értesítelek ha nem érdekelné. -és Taylor kisétált az ajtón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése