Damon's Love.♥

XV. rész: Elena érzései

Hazamentem. Egész nap azon gondolkoztam, hogy mennyire rossz lesz elküldeni Damon-t, anélkül, hogy megmondhatnám az igazságot. Annyira rossz ez így... A nap további részét végig zokogtam amikor valaki kopogott. Nem akartam ajtót nyitni. Úgy tettem mintha nem is lennék otthon.

- Elena! -kiabált be Em az ajtón. - Tudom, hogy itthon vagy!

Ekkor benyitott az ajtón. 

- Elena! Odafent vagy? - elindult felfelé - Elena!

- Mi az? - közben gyorsan letöröltem a könnyeimet és megmostam az arcomat.

- Miért nem nyitottál ajtót?

- Ne haragudj nem hallottam. Egyedül szeretnék egy kicsit lenni.

- Te sírtál?

- Ezt meg honnan veszed?

- Látom rajtad. Előttem nem kell titkolóznod.

- Ha elmondanám, úgysem hinnél nekem.

- Miből gondolod ezt?

- Talán hiszel a vámpírokban?

- Miért te hiszel?

- Már volt dolgom velük.

- Ugye nem drogoztál?

- Erről beszéltem... Ha nem akarsz meghallgatni akkor ne tedd. Inkább csak hagyj egyedül.

- Jó.. Figyelek. Mesélj el mindent. Meghallgatlak.

- Úgysem hinnéd el és csak kiröhögnél.

- Dehogy röhögnélek ki. Mondd már!

- Egyébként is hosszú. Mesélhetném órákig.

- Van időm. Na mesélj.

Elmeséltem neki mindent ami velem ezalatt a másfél, két hét alatt történt. Az elejétől a végéig. Egyedül azt a beszélgetést nem meséltem el amit Kat megtiltott.

- De drágám. Ez...

- Tudom, hogy nem hiszel nekem. Én mindent elmondtam.. De majd bebizonyítom. Mivel Damon-nel nem beszélhetek ezért Kat-et fogom lebuktatni előtted. Felveszek mindent hangfelvételre és megmutatom. Csak, hogy elhidd amit mondok.

- Drágám nem kell bizonyítgatnod. De ez valahogy hihetetlen.. Te sem hinnéd el a helyemben. Ugyanakkor nem tudom miért találnál ki ilyen történetet és adnád elő ilyen hihetően.

- Én is ezen tanakodnék a helyedben. Megértelek. De majd bebizonyítom. Csak most hagyj egy kicsit egyedül.

- Dehogy hagylak! Ilyen állapotban? Biztos, hogy nem...!

- Nincs semmi bajom oké? Csak egy kis magányra vágyom.

- De megleszel?

- Megleszek. Ne aggódj!

- Biztos?

- Biztos!

- Akkor jó! Vigyázz magadra!

- Kikísérlek. - amikor Em kinyitotta az ajtót ott állt Taylor.

- Taylor!

- Elena szeretne kicsit egyedül lenni. -vágta rá egyből Emily.

- Csak pár szót szeretnék váltani vele. Nagyon fontos lenne.

- Gyere vissza egy kicsit később!

- Hagyd Em! Pár percbe nem halok bele.

- Akkor én nem is zavarok. Majd beszélünk. Sziasztok.

- Szia.

- Gyere be.

- Igazából aggódtam érted. Már vagy 10-szer hívtalak.

- Ne haragudj... Csak szerettem volna egy kicsit egyedül lenni.

- De minden oké?

- Persze. Illetve..Nem. De ez most lényegtelen.

- Na mesélj! Mi történt?

- Hosszú.

- Van időm.

- De nekem nincs hozzá energiám.

- Akkor csak gondolj rá.

- Rendben... - rágondoltam. Végig gondoltam ezt az egészet. Közben elsírtam magam amiért Taylor átölelt.

Én csak sírtam. Annyira borzalmas volt újra átélni ezt. Közben Taylor próbált vigasztalni.

- Jól van. Nyugodj meg. Elfeledheted mind ezt. Csak egy szavadba kerül.

- Nem akarom. Mert akkor elfelejtek mindent. Azt is amit nem szeretnék és nem élek majd teljes életet. Csak.. Annyira fáj, hogy Damon nem lehet velem még barátként sem.

- Beszéljek Kat-tel? 

- Ne! Ő egy eredeti és rád sem fog hallgatni! Még a végén neked esik bajod.

- Tudok vigyázni  magamra. Nem fog bántani. Csak bízd rám oké?

- De vigyázz magadra!

- Vigyázok. Itt hagyhatlak? Nem lesz bajod?

- Megleszek... Csak, vigyázz magadra! - és Taylor elment.