(Zeneajánlat: Birdy Skinny Love)

XXV. rész: A bál folytatódik

- Akkor megyünk táncolni? - kérdezte Taylor.

- Mint egy "pár"?

- Damon-t akarod?

- Milyen kérdés ez? Tudod, hogy igen.

- Akkor, mint egy pár. - mondta mosolyogva.

- Menjünk.

Amikor megláttam Damon-t akkor próbáltam féltékennyé tenni. 

- Várj egy picit. Beszélek Damon-nel. Mindjárt jövök. - mondtam és egy puszit adtam Taylor arcára, mert tudtam, hogy Damon lát. Oda indultam hozzá, erre ő a felment az emeletre az egyik szobába. Utána mentem, nem hagyhattam, hogy ennyire fájjon neki amit mondtam, amit csak a részegség hozott ki belőlem.

- Damon! Beszélhetnénk? - kérdeztem tőle.

- Most mondhatnám azt amit te, vagy csak simán lerázhatnálak, ugyanis semmi kedvem veled beszélni... De én nem vagyok olyan, mint egyesek, akik érzéketlenek a seggfejekkel szemben.

- Damon.. Én csak szeretném ezt megmagyarázni.

- Felfogtam. Nem kell magyarázkodnod.

- Azt nem gondoltam komolyan. Én... Csak részeg vagyok és a pia beszél  belőlem. De abban igazam van, hogy nem lehet így beszélni egy nővel, ráadásul még le is tagadod az egészet.

- De Elena! Nem fogom bevallani azt ami nem igaz!

- De mi nem igaz? Ilyet miért hazudna a legjobb barátnőm?

- Kérdezd meg tőle. Sosem bírt engem egy kicsit sem

- Mindegy.. Látom ezzel semmire nem megyek. 

Csak bocsánatot akartam kérni, amiért 

annyira 'szemét seggfej' voltam.. Sajnálom. - mondtam, megfordultam és elmentem. Damon duzzogott még egy ideig, aztán ő is lejött. Én ekkor épp táncoltam Taylor-ral. Tökéletesen időzített.

Amikor mér Taylor majdnem megcsókolt Damon közbevágott - feltételezem, ...illetve remélem - féltékenységből.

- Igazán nem szeretném megzavarni az ifjú párt... de Taylor. Beszélhetnék veled?

- Most éppen nem érek rá. A teremben lévő leggyönyörűbb lánnyal táncolok.

- Viszont táncolni tudsz 5 perccel később is.

- Én addig kimegyek az udvarra. Szívok egy kis friss levegőt. Nehogy miattam legyen harag a két testvér között. - mondtam, megpusziltam Taylor-t, és kimentem. Odakint táncoltak egy csomóan és Ashley valami fiúval volt. Nem tudom ki lehet ő.

Nagyon aranyosak voltak együtt. És a fiú is elég jó képű volt... De Ashley miért nem szólt róla? Vagy csak most ismerte meg?

* Eközben Damon és Taylor * 

- Tudom, hogy mit művelsz tesó. - mondta Damon idegesen.

- Miről beszélsz? Tudod, hogy táncolok a teremben lévő legszebb lánnyal? Nem valami nagy megállapítás. - válaszolta Taylor, mintha nem tudná, hogy miről van szó.

- Bosszút akarsz állni, ugye? - kérdezte Damon, és ennél a kérdésnél nagy kő esett le Taylor szívéről, aki azt hitte már lebuktunk ezzel a "tegyük féltékennyé Damon-t" dologgal.

- Bosszút? Miért?

- Talán mert én minden egyes barátnődnek jobban tetszettem, és mindegyik engem választott. De most úgy vágsz vissza, hogy el veszed azt a lányt aki szeretett engem, és volt nála esélyem. Ráadásul még én is ugyanúgy szeretem.

- És Kat? Vele mi van? Ő nem számít már neked? Csak úgy elmúlt a nagy szerelem..?

- Eltelt már majdnem ezer év. Szerinted nem léptem túl rajta? - mondta Damon, és aztán megfordult és elment. Kat a mellettük lévő szobában volt, és mindent hallott. Odament Damon-höz aki kiment mert egy kicsit feldühödött.

- Szia Damon.

- Szia Kat. Épp téged kerestelek.

- Beszélhetnék veled?

- Én is beszélni akartam.

- Miről?

- Be kell vallanom valamit.

- Ne fáradj... Értelek.

- Nem, nem érted.

- Ameddig nem bukkantam fel ezalatt az 1000 év alatt, azalatt beleszerettél más lányba. És már nem szeretsz. Elfelejtettél.

- Kat. Én...

- Nem kell semmit mondanod. Megértelek. A helyedben én is elfelejtettem volna egy magamfajtát.

- Én nem felejtettelek el! Még most is szeretlek... Csak.. nem úgy mint Elena-t. - mielőtt Kat válaszolhatott volna, Damon folytatta. - És.. Te egy csodálatos, gyönyörű, - ekkor megfogta az arcát. - kedves, aranyos, vicces, kicsit őrült lány vagy. - ekkor Kat elmosolyodott. - De... Már beletörődtem, hogy nem fogsz visszatérni... pedig meg sem haltál. Túlélted az egészet... Sosem fogom megérteni miért tetted, de biztosan a jó szándék vezérelt... Hiszen te nem vagy egy pszichopata gyilkos, mint Klaus. - Kat nem válaszolt, így egy darabig csend volt. Aztán Kat megszólalt.

- Miért nem mondod el Elena-nak az érzéseid? Talán még összejöhetnétek.

- Hogyan? Most Taylor-ral van együtt...

- Megtalálni valakit, egy kicsit tartósabb...

- Hiányoznak azok a régi szép idők.

- Nekem is. Szépek voltak.

- Mennyi ideig is? 1 évig voltunk együtt?

- Igen. 1 év, 2 hónap és egy fél nap.

- Elena még a legelején belém szeretett, és azt mondtam neki elveszítettelek 2-3 héttel azután, hogy megismertelek és összejöttünk. Nem akartam, hogy rosszul érezze magát.

- Ebből is látszik mennyire odafigyelsz rá. Te sosem voltál önző. Taylor teljesen másik szemszögből látja az egészet. Nem ismer úgy, ahogyan én. Harcolnod kéne Elena-ért.

- Talán igazad van. Talán.. szeret még egy kicsit.. És ha ennek meg van az esélye, akkor már megéri küzdeni érte. Megyek és megkeresem.

- Sok sikert!

- De ... Te megleszel?

- Azt hiszem. Légy boldog!

- Köszönöm.

- Damon. - szólt utána Kat, és Damon visszafordult. - Szeretlek. - egy kis csönd. Damon-nek a tipikus nézése. Majd egy kis viccet csent bele és mondta:

- Sokan mondták már. Hiába... Nem tudnak ellen állni a sármomnak.

Damon elindult, hogy megkeresse Elena-t, és elmondja neki az érzéseit. Amikor meglátta Elena nagyon meg volt rémülve. Így még várnia kellett, hogy elmondhassa neki.

- Elena mi történt? 

- Itt járt valaki és Taylor nagyon dühös volt. Verekedtek és aztán elmentek mind a ketten. Nagyon félek, hogy Taylor-nak valami baja esik.

- Ne izgulj nem esik baja. De milyen valaki? Hogy nézett ki?

- Csak pár pillanatra láttam. Biztosan vámpír volt mert csak annyit lehetett látni a verekedésből, hogy nekilökték egymást néhány fának, és ez a férfi elszaladt, Taylor pedig utána.

- Nem lesz semmi baj.

- Remélem is.

- De Elena el akartam neked mondani valamit. -ekkor idejött az egyik ősi és félbeszakította a beszélgetést.

- Damon. Milyen csinos lányt találtál magadnak. Valami baj van?

- David. Kat említette, hogy te is itt leszel... De azt kifelejtette, hogy a legrosszabb pillanatban fogsz felbukkanni , hogy üdvözölj. Épp félbeszakítottál valamit. Szóval..

- Ne is akarj lerázni. Meg szeretném ismerni ezt a csinos hölgyet, és megtudni, hogy miért van ennyire elkeseredve.

- Elena Gilbert vagyok.

- Én pedig David Mikaelson.

- Te vagy Kat testvére?

- Igen. Valami baj van?

- Nincs.. csak a barátom összeveszett valakivel és eltűnt. Szó szerint.

- Áh.. Nem Damon a barátod?

- A partnerem és a fiúm? Nem. Mi csak... barátok.. Csak barátok vagyunk.

- És hogy hívják a partneredet?

- Taylor.

- Áh.. ismétlődik a múlt. A két testvér egy lányért verseng.

- Elena-val csak barátok vagyunk. Az előbb mondta el. És éppen el akartam mondani neki valamit... szóval örülnék ha nem szennyeznéd a levegőt az ősi szájszagoddal.

- Damon! Ne legyél bunkó. Egyébként is.. Az előbb még szóba sem akartál állni velem..

- Meggyanúsítottál. 

- De hiszen te tetted! Ezt mondtad. Em nem hazudna nekem! Nem lenne rá oka!

- Inkább megyek is.. Nem zavarlak titeket. Pedig szívesen megismertelek volna Elena.

- Talán inkább hagyjuk Damon-t lenyugodni. Talán akkor rádöbben, hogy igazat kéne mondania. Addig te jobban megismerhetsz. - Damon-t ez nagyon rosszul érintette, mert Elena nem hitt neki.., Taylor-ért aggódott, ott hagyta egy idegenért és a szavaiba vágott. Azt hitte már egy kicsit sem szereti. De nem adta fel. Amikor vége lett a bálnak mindenki hazament, egyedül Damon mászkált a parkban, Elena pedig hazafelé tartott. Útközben a parkon ment keresztül, és találkozott Damon-nel.

- Szia. - köszönt Elena, de Damon nem válaszolt.

- Baj van? - Damon egy szóra sem válaszolt Elena hiába kérdezett tőle bármit.

- Hogyan teheted ezt velem Elena?

- Mit?

- Hogyan bánhatsz így velem, miközben én ... - De mielőtt befejezhette volna a mondatot megjelent Taylor aki csupa vér volt, alig volt ereje és volt egy (...)

XXIV. rész: A várva várt esemény

Reggel elkezdtem ruhát keresgélni a szekrényemben a bálra, és egész este ezen a modelles lehetőségen gondolkoztam. Találtam is egy szép ruhát. Kivasaltam, előkészítettem és cipőt is találtam. Csörgött a telefonom. 

- Szia Ashley.
- Szia Elena. Van kedved eljönni shoppingolni? 
- Lenne kedvem, de ma van a bál és készülődök. Keress magadnak egy ruhát, gyere át és együtt elkészülünk.
- Én nem vagyok meghívva. 
- De én igen. És ha azt szeretném, hogy elgyere velem, akkor el fogsz jönni és kész. Nem számít mit reagál Kat.
- Elena! Nem akarok én lenni az ünneprontó...
- Nem leszel ünneprontó! Sőt.. Te dobod fel az egész bált.
- Jól van. Akkor 1 óra múlva ott vagyok.
- Siess.
Eltelt egy óra és Ashley kopogtatott az ajtómon.
- Szia... sztok.. - fejeztem be a mondatot meglepődötten. - Gyertek be. - Ashley-vel jött Em is. - Em te mit veszel fel?
- Ezt a csinos kis darabot. - mondta mosolyogva és elővett egy földig érő, kék színű, ékszerekkel díszített gyönyörű ruhát.
- Uram isten! Ez... Gyönyörű. De ..én egy rövid ruhát választottam..
- Én pedig egy világosat. - mondta Ashley.
- Elena. Nem is mondtad, hogy hogy döntöttél ezzel a modelles dologgal kapcsolatban. - kérdezte persze izgatottan, de féltékenyen Emily.
- Nem fogadom el...
- Elena. Ne már!
- Ne is próbálj meggyőzni! - vetett rám egy "még egyszer megpróbállak meggyőzni" pillantást és belenyugodott a döntésembe. - Na készülődjünk a bálra.

- Ekkor izgatottá vált. Elég hamar készen lettünk.
- Na lányok készen álltok? - kérdezte Em.
- Persze. Csak gyere már. - kiabáltuk oda egyszerre Ashley-vel. Amikor megpillantottuk Em-et lefagytunk és szó szerint tátva maradt a szánk.
- Ennyire azért nem rossz...! - mondta kicsit dühös és félő hangon egyszerre Em.
- Mi? Dehogy is! Csak...annyira gyönyörű vagy. - mondtam neki. - A hajad ki csinálja meg?
- Ti is gyönyörűek lettetek. Reméltem Ashley bevállalja. Annyira jó hajakat tudsz csinálni. Kééérleek. - kérlelte Em.
- Rendben, megcsinálom.
- Én is mindjárt kész vagyok. Csak még megigazítom a sminkem.

Eltelt még 20 perc mire Ashley kész lett Em hajával és épp indulni készültünk amikor csengettek.

- Ki lehet az? Nem hiszem el, hogy még mindig nem tudunk elindulni. - panaszkodott Em.

- Ne izgulj hamar lerázom. - nyugtattam Em-et, akinek a haja miatt kellett ennyi időt elpocsékolni. De egy ilyen gyönyörű ruhához gyönyörű haj és smink kell. - Taylor. 

- Sziasztok. Nagyon csinosak vagytok.

- Te is jól kicsípted magad. - válaszoltam mosolyogva.

- Indulhatunk?

- Em érted nem jön Klaus? - kérdezte Taylor Em-et.

- Ő a házigazda. Nem tud eljönni értem, segíteni kell az előkészületekben.

- Igen, persze. Azért nem jön. - mondtam neki ironikusan, mert tudtam, hogy Klaus egy gyilkológép és nem örültem neki, hogy Em vele "randizik". Odaértünk, Ashley és Em előre mentek. Ashley meglátott egy ismerős arcot és odament hozzá. Em pedig csak várta, hogy Klaus megjelenjen.

Közben én is bejöttem Taylor-ral.

Nagyon jó volt ez az egész. Együtt táncoltunk Taylorral, próbáltam féltékennyé tenni Damon-t.

Taylor nagyon jól táncol.
- Kérsz valami italt? - kérdezte Taylor.
- Persze. - mondtam, de ekkor megláttam Em-et és eléggé szomorúan tartott a kert hátsó részébe. Taylor rám nézett, és a "szemével kérdezte", hogy mi lehet vele? - Megnézem. Mindjárt jövök. - mondtam a tekintetére válaszolva. Láttam, hogy a kert hátsó részében a padon ül és sír. - Em! Mi a baj?
- Semmi. - mondta és letörölte a könnyeit.
- Látom... Mi történt?
- Mi? Ez nem.. (* elgondolkodó tekintet *) Nem nagy dolog, csak most valahogy eléggé érzékenyen érintett.
- De micsoda? Mi történt?
- Klaus egy lánnyal táncolt.
- Ennyi? Már azt hittem valami nagy baj történt.
- Klaus egy lánnyal táncolt és odajött hozzám Damon. Azt mondta, hogy ha tetszenék Klaus-nak akkor velem táncolna, mert ismeri őt. Meg még elhordott engem minden lotyónak, pont-pont-pont...
- Ahogy látom mégis fontos vagy Klausnak. Nézd csak ki jön itt. - ekkor felnézett és letörölte a könnyeit. - Na én nem is zavarok. Sziasztok. - mondtam mosolyogva.

Előre mentem és megláttam Damon-t egyből neki estem.
- Mit műveltél? Hogy mondhattál ilyet egy nőnek?
- Te miről beszélsz? - értetlenkedett Damon én pedig meglöktem.

- Milyen jogon ribancozod te le Em-et és oktatod ki, amivel teljesen letörheted az önbizalmát?
- Én? Azt hiszem kevesebbet kellett volna innod.

- Te most le részegeztél?

- Talán nem vagy az?

- Hát egyáltalán nem! És le szállhatnál Em-ről is, meg rólam is.

- Elena mi bajod van? - kérdezte "meglepődötten" Damon, de én nem feleltem csak elrohantam. - Ma mindenki megbolondult? - kérdezte Taylor-hoz fordulva.

- Jobban gondold meg mit teszel. - mondta Taylor, rákacsintott Damon-re és utánam jött. 

Amikor kezdődött a közös tánc láttam Damon-t úgy táncolni Kat-tel, mintha semmi sem történt volna az előbb. Kat pedig egy szúrós tekintetett vetett rám és elfordult.

Ekkor jöttem rá, hogy ha magamnak akarom Damon-t mindent be kell vetnem. Modell leszek. Elkápráztatom a képekkel, a tekintetemmel, az alakommal, a bókjaimmal. Persze miután már megbocsátottam neki azért amit Em-mel tett. Ekkor teljesen elment a kedvem a báltól és mikor senki nem figyelt kiosontam hátul. A táskámban volt Louis névjegye és fel tudtam hívni. Borzalmasan éreztem magam a bálon és fel is hívtam, de csak a hangpostája kapcsolt.

- Szia Louis, ... Én vagyok az Elena.

Gondolkoztam, és..

 Ha még fent áll az a lehetőség, hogy modellt faragj belőlem...

Én szívesen elvállalnám. - Fejeztem be a mondatot, vártam még egy pillanatot és lenyomtam a telefonomat. Hát nem tudtam elmenni, úgyhogy leültem a hátsó padra, és gondolkoztam.

* Eközben Em-mel. * 

- Mit nézel rajtam? Talán elkenődött a sminkem? - kérdezte Em.

- Nem... Dehogy is, csak...

- Csak?

- Most még gyönyörűbb vagy, mint általában.

- Köszönöm... És.. azt mondták már, hogy mennyire gyönyörűek a szemeid?

- Még nem. - mondta Klaus nevetve.

- Úr Isten, ez de cikin hangzott! Ne haragudj. Nem akartam. - Klaus csak nevetett.

- Nem. Ne gyötörd magad, ez ..aranyos volt. - mondta nevetve.

- Nem hiszem el, hogy hogyan lehettem ennyire gáz.. - mondta Em is (már "kínjában") nevetve. Közben én megittam már egy üveg bort és odajött hozzám Taylor.

- Elena minden rendben? Már mindenhol kerestelek.

- Persze, megvagyok.

- Miért ülsz itt kint, egyedül ilyen hidegben?

- Felhívtam Louis-t, azt a producert vagy micsodát, és beleegyeztem, hogy modellt csináljon belőlem, mert magamnak akarom Damon-t. Halálosan szeretem és mindenképp féltékennyé akarom tenni.

- Chh... Elena ez nevetséges. Ettől már csak az lenne jobb, ha tettetnéd, hogy összejöttél valakivel.

- Ez... Talán nem is lenne egy rossz ötlet. - mondtam egy kicsit már részegen.

- Elena...

- De tényleg! Talán beválna. Nem lehet, hogy nem érez irántam semmit! Láttam a szemében amikor megcsókoltalak, hogy nem jó érzés neki. Akarom őt és meg is fogom szerezni. Már csak egy olyan fiú kell akiről el tudja hinni, hogy legalább 2-3 hete ismerem és ... - ekkor ránéztem Taylor-ra. Elmosolyodtam. Láttam az arcán, hogy érti miről van szó, de nem találja jónak. Ekkor kilépett az ajtón Damon, én pedig megcsókoltam Taylor-t.

A csók után volt pár másodpercnyi szünet, amikor a szemébe néztem. Eszméletlen csók volt, és ezzel mindent össze is zavartam. Fogalmam sem volt , hogy mit éreztem, de talán sikerült a tervem. Taylor meg sem szólalt, Damon vágta félbe ezt a gyönyörű pillanatot.

- Zavarok? - kérdezte.

- Hát.. épp egy gyönyörű, romantikus, és eszméletlen pillanatot szakítottál félbe... De ha már itt vagy te szemét seggfej akkor mondd el, hogy mit akarsz. - vágtam oda elég durván, ami miatt eléggé bűntudatom lett miután kiestek ezek a szavak a számon.

- Látom nem akarsz velem beszélgetni. De tudod ennek a seggfejnek is vannak érzései...

- Ne haragudj nem úgy értettem.. Nem akartalak megbántani csak.. Eléggé durva volt amit Em-mel műveltél és dühös vagyok rád...

- Áh és ez a büntetés a semmiért? Értem... Nagyon jó. - mondta ironikusan és rám kacsintott majd megfordult.

- Várj Damon. - Odaszaladtam és megfogtam a vállát. - Beszélhetnénk egy kicsit? - rám nézett, aztán Taylor-ra, majd vissza rám.

- Igazán nem szakítanám félbe még egyszer ezeket az elragadóan gyönyörű és meghitt pillanatokat. Mondta, majd megfordult és bement a házba.

- Ezt nem hiszem el. Mindent elszúrtam. Most utál és nem lesz féltékeny. Teljesen elrontottam mindent. - mondtam zokogva. 

- Elena! Nem rontottál el semmit! Én már annyiszor megbántottam Damon-t, és volt pár incidensünk is, párszor eltörtem a nyakát.. - mondta amivel egy félmosolyt csalt az arcomra. - De Damon mindig megbocsájtott. Ez Damon. Bármennyire is próbálja elnyomni magában az érzéseit, ő egy nagyon jó ember, aki bárkinek képes megbocsátani, kivéve aki azokat bántja akiket szeret.

- Remélem igazad van. Belehalnék ha megutálna. Szóval inkább lemondok Damon-ről. Legyünk csak barátok. Nem lesz nála esélyem, így pedig a közelében maradhatok.

- Elena! Az előbb még annyira lelkes voltál. Nem mondhatsz csak le így Damon-ről. Nektek közös jövőtök lehet! - mondta Taylor szenvedve, mert Damon mellé próbál terelni, amit eleve nem tart jónak. És amit még akkor nem tudtam.. Taylor belém szeretett, és ennek ellenére Damon mellé biztatott. Hiszen tudta, hogy szeretem Damon-t ,és azt is, hogy Damon is szeret engem. Talán annyira, mint még más lányt nem szeretett.

- Az előbb még nem rajongtál ennyire ezért az ötletért. Látszott az arcodon, hogy nem tartod jó ötletnek. És ez a bűntudat talán kicsit kijózanított... Ne haragudj a csók miatt. Majd kitalálok valamit amit Damon-nek mondhatunk.

- Én már ki is találtam valamit. 

- Ez szuper! Mit?

- Azt, hogy mi össze jöttünk, amitől majd rettentő féltékennyé tesszük azt a fiút, aki egyáltalán nem is szerelmes Kat-be.

- Micsoda? Miről beszélsz?

- Damon nem szereti Kat-et. Elmondtam neki a történetet. Az igazi történetét Kat-nek. Damon bosszút akar állni rajta... Egyáltalán nem szerelmes belé.

- Akkor ez... Azt jelenti, hogy... Azt jelenti, hogy van esélyem nála?

Hogy talán szeret engem és ..van nála esélyem. - mondtam, miközben már nem bánatomban, hanem örömömben sírtam. Felcsillant a szemem.., hogy talán van esélyem Damon-nél...

XXIII: rész: A felfedezés

- Kész vagy? - kérdezte sürgetően Ashley
- Egy pillanat. Mindjárt kész a hajam.

- Kölcsön kérhetem a szempillaspirálodat?

- Persze. Ott van a polcon.
- Köszi.
- Na én kész vagyok. 
- Akkor mehetünk?
- Menjünk. - Elmentünk a diszkóba és ittunk pár italt is, amikor megláttam Taylor-t. Oda akart jönni hozzám, ezért én megpróbáltam elmenni de utolért. - Taylor.
- Elena.
- Hogy-hogy nem Em-el vagy? Hiszen annyira kiálltál mellette.
- Elena, én csak bocsánatot akartam kérni.
- Miért? Nem csináltál semmit. Csak egy olyan lány mellé álltál akit még nálam is kevésbé ismersz, amivel bizonyítottad, hogy alig ismered de jobban bírod, mint engem. Szóval nem követtél el semmit...

- Elena. Hogyan bírnám jobban? Kedvellek téged, talán a kelleténél jobban is. De őt is meg kell értened.
- Hogy érted , hogy a kelleténél jobban?
- Pont úgy ahogyan mondtam. Azt hiszem megkedveltelek.
- Ez most..?
- Remélem azért lehetünk barátok.
- Barátok?
- Tudom, hogy a bátyámat szereted... Ezért szeretnék a barátod lenni.
- És honnan tudod, hogy én kedvellek-e?
- Talán kedvelsz?
- Talán... De egyébként sincs esélyem Damon-nél. Ő Kat-et szereti és vele van együtt.
- Aha..Igen.
- Talán nem?
* Egy órával ezelőtt *
- Taylor beszélnem kell veled.
- Hirtelen jó testvér lettél?

- Most nem alkalmas a humorizálás. Kat-ről van szó.
- Miért velem beszéled meg a szerelmi ügyeidet?
- Ez nem szerelmi ügy. Kiderítettem, hogy mit akarnak az ősök. Elena-t akarják, mert szükségük van a vérére. Azt még nem derítettem ki, hogy miért, de fel tudnám használni Kat-et, mint a barátnőmet. Közben azt is megtudhatnánk hogyan lehet megölni az ősieket. 
- Te semmit nem változtál. Felhasználnál egy lányt, a saját barátnődet akibe halálosan szerelmes voltál, hogy megments valakit akit 1 hónapja ismersz.
- Inkább mentek meg valakit aki ártatlan, mint együtt legyek egy olyannal aki bántani akar egy ilyen lányt.
- Te beleszerettél Elena-ba? - kérdezte ironikusan.. majd folytatta. - Ja az nem lehet. Te csak magadat szereted.
- Szerintem most el is mehetsz. Úgy látszik nem veszem hasznodat.
- Szerintem is szia.
* most *
- Taylor? Kérdeztem valamit!
- Mit is kérdeztél?
- Talán nem szereti?
- Ki?.. Ja Damon Kat-et. Persze, hogy szereti.. különben nem lennének együtt.
- Ki másról volt szó?
- Csak elkalandoztam... Bocsi.
- Észre vettem. Hol járt az eszed?
- Nem érdekes. Mit veszel fel a holnapi bálra?
- Nem megyek...
- Miért nem?
- Nincs kedvem nézni, hogy mennyire jól elvannak együtt.
- De majd jól szórakozunk mi is. Jó lesz, hidd el!
- Nem tudom...
- Elena. Kérlek!
- Jól van. Viszont most oda megyek Ashley-hez, akivel jöttem. - megfordultam, hogy odamenjek és szemben találtam magam Emily-vel. Próbáltam ki kerülni de megállatott.
- Elena! Kérlek, beszéljük ezt meg...
- Hagyj már békén! Mikor fogsz leszállni rólam?
- Soha nem fogok leszállni rólad, mert nem nyugszom bele, hogy egy ilyen barom húzás miatt tönkremenjen a barátságom azzal a lánnyal aki gyerek korom óta az egyik legjobb barátnőm!!!
- Emily..!
- Elena! Kérlek szépen. Könyörgöm, bocsáss meg! Mit tegyek még? Térdeljek le? Mert megteszem! - mondta és már készült letérdelni amikor felállítottam.
- Nem kell le térdelned! Megbocsátok, csak hagyd abba.
- Tényleg megbocsátasz? Vagy csak úgy mondod?
- Megbocsátok. És van itt valaki akinek nagyon fogsz örülni.
- Ha Ashley-re gondolsz tudom, hogy itt van. Ő hívott ide.
- Ashley! Mit műveltél?
- Ki békültetek nem igaz? - mikor ezt kimondta, egy pillanatig még morcosan néztem rá aztán mindhárman megöleltük egymást. Ekkor felbukkant Damon is, természetesen Kat-el.
- Ma mindenki ebbe a diszkóba jött? - kérdeztem feltűnés nélkül kicsit féltékenyen.
- Ez a város legjobb diszkója. Mit vártál? - kérdezte Ashley, hogy oldja a feszültséget. 
- Ti még nem ismeritek egymást. Ashley.. ő Damon és Kat, Damon ..és Kat, ő Ashley.
- Heló. 
- Szia. - mondta egyszerre Damon és Kat. Egész este buliztunk és el kellett viselnem, hogy mennyire jól el vannak együtt. Próbáltam féltékennyé tenni Damon-t de ez nem igazán sikerült. Egyszer csak odajött hozzám egy férfi.
- Szia. Beszélhetnék a hölggyel? - kérdezte és ránézett Taylorra. (Nem értem miért.)
- Miről lenne szó?
- Louis vagyok.
- Én pedig Elena.
- Örülök a találkozásnak. Én profi modelleket keresek.
- Akkor sajnálom de rossz helyen járhat. Itt egy modell sincs.
- Ez biztos?
- Igen. Ebben a diszkóban nem igazán fog találkozni modell lányokkal, sajnálom.
- És maga.. Illetve... Tegeződhetnénk?
- Persze.
- Akkor jó. Szóval te előtted elég nagy jövő áll ha rám hallgatsz és elfogadod a névjegyemet. Készíthetnénk néhány profi képet rólad. Igazi modellé tehetnélek.
- Köszönöm, de én nem ilyen lány vagyok. Egyszerű és unalmas. Nem hiszem, hogy belőlem valaha modell lenne.
- Elena ne szórakozz már! - biztatott Em.
- Nem tudom. Nem hiszem, hogy valaha élnék a lehetőséggel.
- Azért csak tedd el a névjegyem és hívj fel ha érdekelne a dolog. - mondta mosolyogva a mellékesen megjegyezve irtó helyes 20 éves körüli pasi, és a kezembe adta a névjegyét.

- Sziasztok.Remélem majd jelentkezel.Kár lenne kihagyni egy ilyen nagy lehetőséget. - mondta, majd rám kacsintott és megfordult.
- Elena! - mondta mindenki Em és közben mindenki döbbenten nézett rám, azzal, a "most mit műveltél?" nézéssel.
- Mi van?
- Ezt most komolyan kérdezed? - kérdezte még mindig azzal a nézéssel Ashley. Egyedül Kat nem nézett így rám és látszott rajta, hogy zavarja, hogy nem ő van a középpontban. Őszintén megvallva ezt egy kicsit élveztem is.
- Damon! Megyünk táncolni? - kérdezte egyből magát a középpontba terelve Kat.
- Persze. Ha megbocsátotok.
- Mikor lesz a bál? Vagy már le van fújva?
- Holnap lesz. De ezt mindenkinek elküldtem még tegnap email-ben. Vagy neked elfelejtettem volna? Ó, ezer bocsánat. - mondta gúnyos és ironikus hangon, aztán behúzta Damon-t a nézőtérre. Nem zavart. Inkább azzal törődtem, hogy valaki engem modellnek nézett. Engem.. Pont engem?! Ez feldobta az önbizalmamat, és a napomat is még jobban.

XXII. rész: Ashley

- Ashley?!

- Mi az..? Nem is örülsz?

- De persze,hogy örülök. - a nyakába ugrottam. - De te, hogy kerülsz ide? Elköltöztetek még 2 évvel ezelőtt. Azóta nem is láttalak. Hogy-hogy itt vagy? Annyi mesélni valóm van és... De bunkó vagyok. Gyere be!

- Nekem is van mesélni valóm. - mondta mosolyogva. - de kezdd te.

- Hát nem biztos, hogy hinni fogsz nekem... szóval kezd csak te.

- Biztos vagyok benne, hogy hinni fogok neked. Ha tudnád mi történt velem...

- Gyere, üljünk le és mindent elmesélek.

- Gyönyörű lettél. Nagyon sokat változtál.

- Te beszélsz? Kész nő vagy! Gyönyörű a mosolyod. Emlékszem a tanár úrnak a te mosolyod volt a kedvence. A mai napig emlegeti.

- És emlékszel arra a képre amit még az elköltözésem előtt adtál nekem emlékként?

- Istenem! Emlékszem. Borzalmasan néztem ki rajta.

- Ez nem igaz. Nagyon aranyos kép.

- Úr isten! Még mindig megvan? Ez de kedves.

- Persze, hogy megvan. De már nem lesz rá szükségem.

- Ezt, hogy érted?

- Apámhoz költözök. - mondta egy széles mosollyal az arcán.

- Vissza költözöl Mystic Falls-ba? - kérdeztem (jó értelemben) meglepődötten.

- Igen.

- Uram isten! Ááááá! - sikítoztam és ugráltam örömömben Ashley-vel. Végre egy jó hír is.

- Na de mesélj. Mi történt az elmúlt 2 évben amiről még nem tudok.

- A nagyjáról tudsz. Az elmúlt 3 hetet kell elmesélnem ami rendkívül mozgalmas volt. Nem hiszem, hogy hinni fogsz nekem, Em sem hitt. Vagyis csak tettette hisz ő is az.

- Mi? Érthetőn mondd Elena. Én nem voltam itt.

- Kezdem a legelején. Az év első tanítási napján. Jött egy új fiú. Helyes, szexi, sármos, dögös de minden emberben ott van a DE.

- És benne mi volt az?

- Először még semmi. Vicces, jó fej, kedves , kicsit egoista volt. Egyik nap amikor iskolába indultam valami rám támadott. 

- Úr isten! De ugye nem lett semmi bajod?

- Semmi komoly, mert valami vagy valaki lerántotta rólam amit akkor még nem tudtam, hogy ki volt. Ott feküdtem a földön értetlenül és véreztem. Ekkor felbukkant az új fiú, Damon és felkapott az ölébe. Megmondtam hol lakom de ő kinyitotta az ajtót és nem ment be. Mondtam neki, hogy ne álljon ott, menjen be. Csak ekkor ment és később azt is megtudtam miért.

- Miért? Neked blogot kéne írnod. Mindig abbahagyod a mondandódat a legizgalmasabb részeknél...

- Ha nem szakítanál folyton félbe akkor talán egyszerűbb lenne mesélni. Szóval. Folytatom. Bementünk és letett a kanapéra. Kérdeztem , hogy került oda, de csak kifogásokat mondott. Ekkor megint jött egy olyan állat ami megtámadott és Damon valami villám gyorsasággal előttem termett és ellökte azt az állatot. Verekedni kezdtek és leszúrta egy konyhakéssel. Nem értettem és rájöttem, hogy egy vámpír. nem csak ő az. Megjelent a testvére. - mindent elmeséltem, Ashley csak hallgatott. Elértem ahhoz a részhez, hogy elmeséljem Em is vámpír.

- Em is vámpír? Úr isten.

- Igen. Te hiszel nekem?

- Persze, hogy hiszek. Ilyet nem találnál ki.

- Em nem ezt mondta. Idiótának nézett miközben tudta, hogy mind ez igaz lehet mert ő is egy vámpír. Ráadásul teljesen beleszerettem Damon-be és ő Kat-et választotta. Holnap pedig végig kell néznem ahogy enyelegnek mert meg vagyok hívva a bálra amit Kat rendez.

- Kivel mész?

- Taylor-ral.

- Annyira sajnálom, hogy nem lehettem melletted ebben a szörnyű időszakban.. Jól vagy?

- Persze. Minden rendben. Csak...

- Csak?

- Damon Kat-el jár de ma velem ebédelt és vigasztalt amikor elküldtem Kat-et. Végig mellettem állt és nem tudom mit érez pontosan. Lehet, hogy csak a barátom akar lenni de én nem tudom mit higgyek.

- Én nem tudom mit mondhatnék...

- Talán elmesélhetnéd veled mi történt.

- Nem tudom, hogy készen állsz - e... - mondta mosolyogva.

- Ettől nem hiszem, hogy meglepőbb lesz.

- Talán még is. Megmutatom.

- Van fényképed?

- Csak figyelj.

- Ashley! Te egy...

- Boszorkány vagyok.

- Ez... Csodálatos. - mondtam mosolyogva. - De ez hogy lehetséges?

- Úgy ahogyan vannak vámpírok és vérfarkasok is.

- Igaz. De.. Hogy jöttél rá? 

- Iga...

- És mikor történt? 

- Tava...

- Milyen varázslatokat tudsz? Mindent mesélj el.

- Nehezen tudom ha folyton közbevágsz. 

- Bocsi. Csak annyira izgatott lettem. Na mesélj már! Hogy jöttél rá?

- Nem tudom.. Csak elhervadt egy virág és erősen koncentráltam mire az kinyílt. Először nem hittem el. Aztán később meggyújtottam egy gyertyát, megnyitottam a csapot, és amikor elmeséltem a mamámnak akkor ő mondta, hogy boszorkány vagyok és segített fejleszteni engem és hát... nagy az erőm.

- Mikor és hol történt?

- Még tavaly nyáron a kertünkben.

- Ez.. Annyira jó. És végre itt vagy. - mondtam olyan boldogan amilyen az elmúlt 2 hétben egyszer sem. - Hiányoztál.

- Te is nekem. - válaszolta, aztán megölelt. - Em-hez mikor megyünk?

- Te mehetsz. Én nem megyek.

- Elena! Ezt meg kéne beszélned vele.

- Szerintem pedig el tudom dönteni mit szeretnék csinálni.

- Jól van. Akkor menjünk el bulizni.

- És mi lesz Em-el? 

- Majd holnap beszélek vele is. Viszont akkor megyünk bulizni vagy sem?

- Persze, hogy megyünk. Csak még kiöltözünk és kisminkeljük magunkat. Hátha lesz egy-két helyes fiú. - mondtam kacéran, mosolyogva.

XXI. rész: Damon & Kat

- Damon! Végre ideértél! Nem sokat segítettél a bálom szervezésében...

- Én is örülök,hogy látlak. - mondta aztán megcsókolta Kat-et.

- Egész nap csókolnálak.. tudod. De már majdnem készen áll a bál ami holnap este lesz. Segítened kéne.
- Muszáj ilyen ünneprontónak lenned? 
- Ezért hívtalak ide. Mit vártál? Hogy majd végig az ágyban leszünk?
- Nem muszáj az ágyban. Nekem jó az asztalon is. Csinálhatjuk a kanapén vagy a szőnyegen. Nekem mindegy.
- Seggfej vagy! 
- Már mondták...
- Inkább segíts takarítani. Klaus kicsit ünnepelt...
- Miért?
- Jól sikerült a randija.
- Jó neki. Én még csak nem is randizom.
- Tudod, hogy most a bál szervezésével foglalkoztam... Majd ha lezajlott a bál randizhatunk.
- Persze, értem én. Adj egy szemetes zacskót vagy valamit, ha azt akarod, hogy segítsek.
- Tessék. - és a kezébe nyomott egy szemeteszsákot.
- Mi ez a sok üveg? Ennyit még én sem iszok. - amikor ezt kimondta megjelent a lépcső tetején Emily.
- Emily? Te meg mi a..
- Szia Damon.
- Látom jól telt az estétek. - közbevágott Kat.
- Jól látod hugicám, csak nem tudod az egész történetet. Eljöttünk hozzám inni, de egy vérfarkas megtámadta Em-et. A tetemét már eltüntettem de az üvegekre nem jutott időm. Én pedig csak adtam neki a véremből és pihend az ágyamban egy kicsit.
- Most, hogy jól van elmehet.

- Megyek. Úgy látom nem kedvelik a társaságomat.
- Vagy segíthetsz takarítani is.
- Kösz, inkább kihagynám. Amit téged illet, még egyszer köszönöm. - adott Klaus-nak egy puszit az arcára és elköszönt. - Sziasztok.
- Szia. - becsukta az ajtót aztán folytatta. - Lehetnél kedvesebb is a vendégekkel. Ezért nincs egy barátod sem. 
- Úgy látszik Elena legjobb barátnőjét választottad. Kétlem, hogy csak úgy pihengetett az ágyadban.
- Én úriember vagyok Damon. Ne magadból indulj ki.
- Én is az vagyok. Miből gondolod, hogy nem?
- Te úriember? - vágott közbe ismét Kat. - Mikor idejöttél az első dolgod az volt, hogy megpróbálj ágyba vinni.
- De te a barátnőm vagy. Nem kell udvariasnak lennem veled. Te anélkül is velem vagy...
- Ó milyen kedves. Más lányokkal udvarias vagy de a saját barátnőddel nem?
- Na ezt a vitát végig kell néznem.

Folytassátok csak! Mintha itt sem lennék.

- Damon.
- Pakolj édes. Ne a szád járjon! Sosem leszünk kész.
- Ez alól ne akarj kibújni. Úgy viselkedsz mintha nem is szeretnél már.

- Szeretlek! Mindig is szerettelek téged. - ekkor Damon megcsókolta Kat-et. - Miért ne szeretnélek?
- Nem tudom, de olyan furcsán viselkedsz. Tényleg olyan dolgokat teszel amitől azt hiszem már nem szeretsz.
- Én is össze vagyok zavarodva Kat, de téged választottalak. Téged szeretlek, oké?
- Milyen romantikus. Azt hiszem én ide nem kellek.
- Klaus?
- Igen?
- Húzz el innen vagy segíts takarítani!!
- Sziasztok.
- Klaus! Te hagytad itt ezt a mocskot. Takarítsd el! - de Klaus fogta magát és elment mosolyogva. - Nem meglepő viselkedés tőle...
- Ti mindig így rendezitek a dolgokat? Elsétáltok ha nincs kedvetek megbeszélni?! 

Eközben nálam valaki kopogott az ajtón.
- Nyitom! Kiabáltam.
- Szia Elena.