Damon's Love.♥

XXII. rész: Ashley

- Ashley?!

- Mi az..? Nem is örülsz?

- De persze,hogy örülök. - a nyakába ugrottam. - De te, hogy kerülsz ide? Elköltöztetek még 2 évvel ezelőtt. Azóta nem is láttalak. Hogy-hogy itt vagy? Annyi mesélni valóm van és... De bunkó vagyok. Gyere be!

- Nekem is van mesélni valóm. - mondta mosolyogva. - de kezdd te.

- Hát nem biztos, hogy hinni fogsz nekem... szóval kezd csak te.

- Biztos vagyok benne, hogy hinni fogok neked. Ha tudnád mi történt velem...

- Gyere, üljünk le és mindent elmesélek.

- Gyönyörű lettél. Nagyon sokat változtál.

- Te beszélsz? Kész nő vagy! Gyönyörű a mosolyod. Emlékszem a tanár úrnak a te mosolyod volt a kedvence. A mai napig emlegeti.

- És emlékszel arra a képre amit még az elköltözésem előtt adtál nekem emlékként?

- Istenem! Emlékszem. Borzalmasan néztem ki rajta.

- Ez nem igaz. Nagyon aranyos kép.

- Úr isten! Még mindig megvan? Ez de kedves.

- Persze, hogy megvan. De már nem lesz rá szükségem.

- Ezt, hogy érted?

- Apámhoz költözök. - mondta egy széles mosollyal az arcán.

- Vissza költözöl Mystic Falls-ba? - kérdeztem (jó értelemben) meglepődötten.

- Igen.

- Uram isten! Ááááá! - sikítoztam és ugráltam örömömben Ashley-vel. Végre egy jó hír is.

- Na de mesélj. Mi történt az elmúlt 2 évben amiről még nem tudok.

- A nagyjáról tudsz. Az elmúlt 3 hetet kell elmesélnem ami rendkívül mozgalmas volt. Nem hiszem, hogy hinni fogsz nekem, Em sem hitt. Vagyis csak tettette hisz ő is az.

- Mi? Érthetőn mondd Elena. Én nem voltam itt.

- Kezdem a legelején. Az év első tanítási napján. Jött egy új fiú. Helyes, szexi, sármos, dögös de minden emberben ott van a DE.

- És benne mi volt az?

- Először még semmi. Vicces, jó fej, kedves , kicsit egoista volt. Egyik nap amikor iskolába indultam valami rám támadott. 

- Úr isten! De ugye nem lett semmi bajod?

- Semmi komoly, mert valami vagy valaki lerántotta rólam amit akkor még nem tudtam, hogy ki volt. Ott feküdtem a földön értetlenül és véreztem. Ekkor felbukkant az új fiú, Damon és felkapott az ölébe. Megmondtam hol lakom de ő kinyitotta az ajtót és nem ment be. Mondtam neki, hogy ne álljon ott, menjen be. Csak ekkor ment és később azt is megtudtam miért.

- Miért? Neked blogot kéne írnod. Mindig abbahagyod a mondandódat a legizgalmasabb részeknél...

- Ha nem szakítanál folyton félbe akkor talán egyszerűbb lenne mesélni. Szóval. Folytatom. Bementünk és letett a kanapéra. Kérdeztem , hogy került oda, de csak kifogásokat mondott. Ekkor megint jött egy olyan állat ami megtámadott és Damon valami villám gyorsasággal előttem termett és ellökte azt az állatot. Verekedni kezdtek és leszúrta egy konyhakéssel. Nem értettem és rájöttem, hogy egy vámpír. nem csak ő az. Megjelent a testvére. - mindent elmeséltem, Ashley csak hallgatott. Elértem ahhoz a részhez, hogy elmeséljem Em is vámpír.

- Em is vámpír? Úr isten.

- Igen. Te hiszel nekem?

- Persze, hogy hiszek. Ilyet nem találnál ki.

- Em nem ezt mondta. Idiótának nézett miközben tudta, hogy mind ez igaz lehet mert ő is egy vámpír. Ráadásul teljesen beleszerettem Damon-be és ő Kat-et választotta. Holnap pedig végig kell néznem ahogy enyelegnek mert meg vagyok hívva a bálra amit Kat rendez.

- Kivel mész?

- Taylor-ral.

- Annyira sajnálom, hogy nem lehettem melletted ebben a szörnyű időszakban.. Jól vagy?

- Persze. Minden rendben. Csak...

- Csak?

- Damon Kat-el jár de ma velem ebédelt és vigasztalt amikor elküldtem Kat-et. Végig mellettem állt és nem tudom mit érez pontosan. Lehet, hogy csak a barátom akar lenni de én nem tudom mit higgyek.

- Én nem tudom mit mondhatnék...

- Talán elmesélhetnéd veled mi történt.

- Nem tudom, hogy készen állsz - e... - mondta mosolyogva.

- Ettől nem hiszem, hogy meglepőbb lesz.

- Talán még is. Megmutatom.

- Van fényképed?

- Csak figyelj.

- Ashley! Te egy...

- Boszorkány vagyok.

- Ez... Csodálatos. - mondtam mosolyogva. - De ez hogy lehetséges?

- Úgy ahogyan vannak vámpírok és vérfarkasok is.

- Igaz. De.. Hogy jöttél rá? 

- Iga...

- És mikor történt? 

- Tava...

- Milyen varázslatokat tudsz? Mindent mesélj el.

- Nehezen tudom ha folyton közbevágsz. 

- Bocsi. Csak annyira izgatott lettem. Na mesélj már! Hogy jöttél rá?

- Nem tudom.. Csak elhervadt egy virág és erősen koncentráltam mire az kinyílt. Először nem hittem el. Aztán később meggyújtottam egy gyertyát, megnyitottam a csapot, és amikor elmeséltem a mamámnak akkor ő mondta, hogy boszorkány vagyok és segített fejleszteni engem és hát... nagy az erőm.

- Mikor és hol történt?

- Még tavaly nyáron a kertünkben.

- Ez.. Annyira jó. És végre itt vagy. - mondtam olyan boldogan amilyen az elmúlt 2 hétben egyszer sem. - Hiányoztál.

- Te is nekem. - válaszolta, aztán megölelt. - Em-hez mikor megyünk?

- Te mehetsz. Én nem megyek.

- Elena! Ezt meg kéne beszélned vele.

- Szerintem pedig el tudom dönteni mit szeretnék csinálni.

- Jól van. Akkor menjünk el bulizni.

- És mi lesz Em-el? 

- Majd holnap beszélek vele is. Viszont akkor megyünk bulizni vagy sem?

- Persze, hogy megyünk. Csak még kiöltözünk és kisminkeljük magunkat. Hátha lesz egy-két helyes fiú. - mondtam kacéran, mosolyogva.