Damon's Love.♥

Sziasztok :) Íme elérkeztünk az Utolsó epizódhoz. Fáj kimondani, hogy többé nem írhatom ezt a blogot, ugyanis nagyon szerettem. De sajnos ezt már fölöslegesen húznám tovább, esetleg csak megutálnátok, azt pedig nem szeretném. A Trailer kint van a blogon!:D 

/ Felhasználtam benne a Hoobstank - The Reason két versszakát átdolgozva!/

Hát akkor Jó olvasást! ♥

L. rész: Happy End

- Jó reggel gyönyörűség! - Szólt hozzám még mindig csukott szemmel Damon.

- Jó reggelt. - Leheltem egy puszit a szájára. Ő szorosan magához ölelt, majd egymás felé fordultunk. Oly' sok idő múltan először végre boldogok voltunk. Együtt. És ez csodálatos érzés.

* Taylor *

Egész este egy szemhunyásnyit sem aludtam, hiszen hallottam Elena és Damon kibékülését, vagy annak megünneplését. Általában az ember ilyenkor elundorodik, de én inkább elszomorodtam. Túl kell lépnem Elena-n, mert ez így nem helyes.

Megbabonáz, megőrjít. S emiatt gyenge vagyok, tétova. Szomorúság tölti ki a testem.

Nem vágyom semmi másra, csakis Elena csókjaira, ölelésére, szeretetére. De ez nem valósulhat meg! Végre boldog. És ez látszott is rajta amikor reggel lejött fehérneműben és egy köntösben, miközben Damon-nel nevettek.

- Szia Taylor. - Mosolygott rám, miközben beletúrt kócos hajába.

- Sziasztok! - Viszonoztam kedvességét, ám az én arcomon nem ült mosoly.

- Baj van? - Kérdezte és aggódóan tekintett rám. Szememmel köntösét figyeltem, ami lecsúszott vállán, s melltartója ezáltal kilátszott. Ő zavarta húzta vissza azt, majd megráztam a fejem.

- Nem nincs. Csak nem tudtam aludni este. - emeltem fel a szemöldökömet, és csaltam egy hamis mosolyt az arcomra. Egyszerre néztek össze Damon-nel és mindketten szájukba harapva kuncogtak az orruk alatt. Én egy bögre kávé kíséretében sétáltam fel a szobámba. Hallottam Elena és Damon hosszas "turbékolását" és ez iszonyúan zavart. Kiviharzottam a házból, olyan gyorsan, hogy még az ajtót is elfelejtettem becsukni magam mögött. Kezem zsebembe helyezve, arcom a lábaim lépését követve sétáltam éppen egy park felé, amikor megláttam Louis-t egy padon ülve.

Minden Akkor történt pillanatra visszaemlékeztem. Elöntött a düh. Tetteimet ebben a pillanatban nem gondoltam át. Mögötte termettem és eltörtem a nyakát.

Elé sétáltam, ekkor már tudtam mit teszek. Kezemmel felemeltem a fejét.

Nem Louis volt. Rettentően hasonlított rá, de nem ő volt az.

- Istenem! - Mondtam halkan amikor felfogtam, hogy egy ártatlan embert öltem meg.

Ekkor lépteket hallottam magam mögött. Felálltam, megfordultam. Most egy könnyező szempárral találtam szemben magam. - Louis. - mondtam halkan, kétségbeesetten, s tekintetem nem bírtam levenni az arcán végigfolyó könnyzáporról.

- Megölted a bátyámat! - mondta mérgesen és letört egy faágat. - Megölted az egyetlen bányámat! - kiáltotta könnyel megtelt szemekkel és őrült módjára kezdett rohanni felém. Elugrottam. Ekkor a zsebébe nyúlt.

- Sajnálom. Én azt hittem, hogy .. - akartam mondani, hogy azt hittem ő az, de ez mennyivel segítene a helyzetemen? A ránézett a kezében heverő fadarabra, majd elém dobta azt. Lenéztem, felvettem és felemeltem fejemet. Ám ebben a pillanatban hatalmas erővel hasított belém valami. Valami ami elterelte gondolataimat Elena-ról. Valami ami hatalmas fájdalmat okozott. Összecsuklottam, s amit szemeim lecsukása előtt láttam, az Louis bosszúálló arca volt amint kihúzz vállamból egy tűt.

- Életet életért! - Mondta és elsétált. Hirtelen sötétség váltotta fel a gondolatomba égő borzasztó arckifejezést, s ettől a perctől fogva semmit sem hallottam.

* Ashley *

Chris-szel indultam el sétálni a mai nap legelején, amikor mindketten rettentően boldogok voltunk.

Beszélgettünk kettőnkről és a közös jövőnket tervezgettük.

Ám ekkor felvetettem egy őt kissé érzékenyen érintő témát.

- Beszélned kéne Elena-val, Chris.

- Ashley! Kérlek bele se fogj! - Mondta határozott hangon.

- De ő a testvéred Chris. ... - szakított félbe a mondandóm közepén.

- Ashley!

- Csak hallgass meg! Aztán eldöntheted, hogy mit teszel. Csak ... Hallgass meg! - Mondtam ő pedig felhúzta vállát, s elfordította a fejét. - Elena a testvéred. És el sem tudod képzelni mennyit szenvedett ez alatt az elmúlt 1 hónap alatt. Sírt, sőt zokogott, dühöngött. Nem tudja feldolgozni, hogy ennyire utálod őt.

- De én nem utálom! - fordította felém a fejét és ökölbe szorította a kezét.

- Igen, én tudom. De Elena nem. Talán neki kéne elmondanod. - mondtam és még ebben a pillanatban Chris telefonja csörögni kezdett.

- Emlegetett szamár ... - jelentette ki. Szemeimmel mutattam neki, hogy vegye fel és ő ezt tette. - Elena.

- Chris. Szóba állsz velem! - hallatszott a telefonból Elena megkönnyebbült hangja.

- Igen. Haza tudnál jönni megbeszélni a dolgokat?

- Máris ott vagyok! - mosolyodtam el Elena örömteli hangján. Chris adott egy puszit az arcomra, majd a telefont kinyomva elköszönt tőlem, s elindult. Tovább sétáltam amikor Taylor élettelen testét láttam a parkban heverni. Odaszaladtam. Pulzusa volt, ám mintha haldokolna. Egyből Damon-t tárcsáztam.

- Gyerünk, vedd fel! Vedd már fel! - mondogattam, de csak a hangposta kapcsolt. Elvégeztem egy védő bűbájt, bár nem tudom, hogy ez így utólag is működik-e. Senki nem tudna ilyenkor segíteni, csak is egy Ősi. És szerencsémre Kat éppen erre járt.

- Szent isten mi történt? - Kérdezte mikor látta aggódó tekintetem és Taylor-t, aki szinte már holtan feküdt. 

- Nem tudom. Hol van Klaus? Talán ő tud segíteni! - mondtam ijedten. Azonnal elmentünk a Mikaelson házba és Taylor-t az ágyra fektettük. Klaus megitatta a vérével, bár ha vérfarkas méreg lenne a szervezetében akkor nem ájultan feküdne. 

Lehet még valami.

* Damon *

Végre minden tökéletes. Elena az enyém és egy fergeteges éjszakát töltöttünk el együtt. 

Elkísértem az öccséhez, én az ajtóban álltam meg, míg ők leültek a kanapéra.

- Damon, most te is gyere ide! Amit mondani akarok rád is tartozik. - szólt Chris se nem mérges, se nem kedves hangon. Meglepett. Most nem éreztem gyűlöletet a hangjában, s szemei is természetesen követték közeledésemet.

Odasétáltam, kérdő tekintettel figyeltem szavaira. 

- Kérlek most engedjétek, hogy végigmondjam amit akarok, és ne szóljatok közbe! - mondta halk hangon, s egymásra néztünk Elena-val, majd egyszerre bólintottunk. - Köszönöm. - mondta alig hallhatóan. - Elena. Tudom, hogy azt hiszed, hogy utállak téged. De ez nincs így. - itt látszott Elena-n, hogy szemei könnyben vannak, s tekintete fel alá cikázott a zavartságtól. - Nem utálom ami vagy! Nem utállak!

 Sosem tudnálak utálni, hiszen te vagy a nővérem! És én szeretlek téged. Bármit megbocsájtok neked. Nem akarlak elveszíteni! - mondta Chris és a nővéréhez sétált. Elena arcán végiggördült egy könnycsepp a meghatódottságtól, ám még visszatartott minden érzelmet ami próbált előtörni belőle. - És mivel fontos nekem a boldogságod... Nem fogok ellenkezni. Elfogadom, bár nem örülök - pillantott rám -, hogy Damon-nel együtt vagytok. És szeretném ha nagyon boldogok lennétek együtt! - hatott meg engem is utolsó két mondata.

A testvérpár egymás nyakába borult, s Elena engedte, hogy érzelmei eluralkodjanak rajta. Örömkönnyei záporként hullottak öccse vállára. 

- Annyira szeretlek, Christian! - mondta könnyeit letörölve, s adott egy puszit az arcára. Elena telefonja csörögni kezdett. Bal kezét mellkasára helyezve mély levegőt vett, majd felvette a telefont. - Igen? 

- Elena! Damon ott van? Már vagy százszor hívtam, hagytam neki üzenetet és Kat is próbálta őt elérni. - hallatszott Ashley ideges hangja.

- Igen itt, de... Valami baj van? - kérdezte döbbent arccal.

- Ezt inkább személyesen mondanám el. Gyertek a Mikaelson házba.

- Rendben. - tette le a telefont és rám nézett. Hirtelen rettentő rossz előérzetem támadt. - Chris nem baj ha mi most..? - mutatott maga mögé, miközben lassú léptekkel indult az ajtó felé.

- Nem. Menjetek csak! - mondta kedvesen. 

Furcsa, most még velem is kedves volt, bár még mindig távolságtartó. Nem is várok többet. Elég, hogy elfogadta az Elena-val való kapcsolatomat. Ez már boldoggá tesz.

Ám most, hogy végre minden tökéletesen alakulna, itt állunk a Mikaelson ház kapujában, s csak arra várunk, hogy besétáljunk, és megtudjuk azt a borzalmas dolgot - legalábbis a megérzésem szerint felfoghatatlanul rossz hír lesz - .

Emily állt az ajtóban, könnyes arccal nézett rám. Odasiettem, s Emily sírástól vizes karját ragadtan meg. (Valószínűleg oda törölte könnyeit)

- Mi történt? - kérdeztem, s a díványra pillantottam. Taylor feküdt ott. Emily egy szót sem szólt, én odarohantam, Elena pedig végig a nyomomban volt. - Mi történt? - ragadtam meg Ashley-t idegesen, akinek a száján alig jöttek ki szavak a kisebb-nagyobb sokktól.

- Taylor haldoklik. Nem tudunk rajta segíteni. - mondta ki elcsukló hangon, majd fejét lesütve mutatta ki együttérzését. Szemeim megteltek könnyel, térdre borultam. Még sosem sírtam amióta vámpír vagyok. Elena szorosan magához ölelt, ő szemei is nedvessé váltak. Felálltam. Dühöngeni kezdtem. Üvöltöttem, mindent összetörtem ami a kezeim köze került. Elena zokogott a látványtól, Klaus fogott le.

- Nem! Nem hagyhatjuk meghalni! NEM! - üvöltöttem torkom szakadtából. Sokkot kaptam. Most, hogy végre minden jól alakul, elveszítem a testvérem. Az egyetlen élő rokonomat. Az egyetlen embert aki Elena-n kívül igazán közel áll hozzám.

Ezt nem hagyhatom! 

Éreztem ahogy hirtelen minden emlék előtör bennem. A jók, s rosszak egyaránt. Éreztem ahogyan minden egyes porcikám felperzselődik, ahogyan mindenki megszűnik létezni aki körülöttem áll. David és Klaus együtt próbáltak lenyugtatni, Elena üvöltött a szenvedéstől, Emily sem bírta ezt sírás nélkül. Ashley könnyben úszó szemekkel figyelt engem mozdulatlanul. Foltokat láttam a sós pataktól, 'mi arcomon folyt végig.

Összeroppantam.

*Elena*

A hír hallatán szívem összeszorult, nem tudtam nyelni. Damon dühkitörést kapott, s mindent porrá zúzott. Üvöltött, csapkodott, sírt. Még sosem láttam ilyennek. S már a hír hallatán kifolyt a könnycsatornámban lévő kis ér, ám amikor Damon-t láttam, vízesésként zúdult ki belőlem az összes vízmolekula. Sosem sírtam még így. Akkor sem amikor elveszítettem őt.

És az, hogy így láttam, akkora fájdalmat okozott, mint amit még egyszer sem éreztem. Elvesztettem a testvérem - még akkor -, meghaltak a szüleim, és még ebben az évben a nénikém is. Összetörtem, de nem annyira, mint ahogyan most Damon. Taylor még életben van, mégis úgy dühöng mintha a kezei között halt volna meg.

Klaus rám vetítette tekintetét, s látszott a meghökkentség a szemeiben. Úgy csinált, mintha zavarná ahogyan szenvedek. Emily-be ölelve bámultam Damon-t, majd egy hirtelen mozdulattal Klaus eltörte a nyakát. Borzalmas volt. Tudom, hogy újra fel fog ébredni, és azt is, hogy ez kevésbé fájt, mint amit Ashley szájából hallott, de rettenetes érzés fogott el.

Klaus lefektette Damon-t a másik kanapéra, majd magához ölelte Emily-t. S én zokogtam egyedül állva. Klaus idesétált, s kedvesen megsimogatta a vállam. Arcom mellkasára helyeztem, s ott folytattam a sírást, míg ő szabad kezével simogatta a hajam, hogy megnyugodjak egy kicsit. Hátrébb lépett egyet, s kezével felemelte fejemet. Mélyen a szemembe nézett.

- Ne, Klaus! - rántottam el a fejem.

- Nem feledtetem el veled, ha nem akarod. De kérlek azt engedd meg, hogy rávegyelek ne szenvedj!

- Nem. Köszönöm, hogy segíteni akarsz, de ha megigézel nem tudok száz százalékosan Damon mellett állni, s nem tudom átérezni fájdalmát. 

- Ahogy akarod. - lépett még egyet hátra, s átkarolta Emily-t. Ashley odajött hozzám, s megölelt, tekintetem Taylor mozdulatlan testét figyelte.

Ash rám nézett, s kérdően figyelte ahogyan próbálok kérdezni tőle valamit.

- ...Me-Meddig bírja ...még? - dadogtam.

- Nem tudom. Sosem találkoztam még ilyesfajta méreggel. Utána néztem az interneten, és ez a Lamia veneno mortifero. Ez egy vámpírokra halálos méreg. Nem találtam még meg eddig az ellenszerét, és ha meg is találom, addigra lehet, hogy túl késő.

- Nincs mire várnunk Ashley! - förmedtem rá - Azonnal kezdjünk el kutakodni boszorkányoknál akik árulják ezt, mindent tudjuk meg mielőtt tényleg késő lenne! - parancsoltam rá, s böngészni kezdtem. 

- Megvan! - kiáltottam már 5 perc kutakodás után.

Találtam egy rejtett oldalt. Egy legendás nőről szól, aki egy Land of magic nevű boltban dolgozik itt, Mystic Falls egyik eldugott sikátorában.

Azonnal odasiettem Ashley-vel és Kat is velünk jött vésztartalékként. Ő ment be elsőnek a boltba.

- Jó napot! Miben segíthetek? - kérdezte egy hosszú, göndör hajú, szó szerint szürke szemű néger boszorkány.

- Csak nézelődök. - terelte el a szót, közben minden egyes dolgot szemügyre vett. Mi pedig beléptünk.

- Sziasztok. Tudok valamiben segíteni? - kérdezte rekedtes öreg hangján.

- Igen. Én Elena vagyok. Maga Enna Buchanan?

- Én volnék. Mi okból kerestetek fel?

- Lamia veneno mortifero. Mond valamit ez magának? - tettem fel a kérdést.

- Mit akartok tőlem? - nyitotta nagyra a szemeit a méreg neve hallatán.

- Semmi rosszat nem akarunk. Csak könyörgöm, ha tudja az ellenszerét segítsen nekem! A barátom haldoklik. - mondtam kérlelően és könnyben úszó szemekkel.

- Menjetek ki! - emelte fel a hangját. Kat résen volt, s egyből előtte termett.

- Adja ide az ellenszert, különben innen nem fog élve kisétálni! - mordult rá idegesen.

- Sajnálom, de nekem nincs ellenszerem. - mondta halkan. Kat arrébb lökte.

- Ne ilyen durván! - kiáltott rá Ashley.

- Akkor mondja meg hogyan készíthetnénk el!

- Nagyon bonyolult dolog, és egyedül nem vagyok rá képes. Kellene hozzá még egy erős boszorkány.

- Szerencsére én itt vagyok! - szólalt meg Ashley is.

Ijedt arcot vágva válszolt.

- Szükség lesz vasfűre, halandóvérre, egy Ausztrál lángfa virágára, és valamire ami az áldozathoz köthető.

- Mégis honnan a fenéből szerezzünk Ausztrál lángfa virágot novemberben? - háborodott fel Kat.

- Van egy ismerősöm. Nelly. Neki biztosan van a boltjában.

- És azt is megmondja hol találjuk? - kérdeztem idegesen. - Bocsánat, de bármikor meghalhat.

- Angel Wings, Brantley alley egyetlen boszorkányboltja. 

- De az 43 mérföldre van innen! - idegeskedett Ash is.

- Én sietnék vissza a helyetekben! - mondta nyugodt hangon, mosolyogva Enna. 

Ekkor Kat hirtelen kitörte a nyakát. Nem volt időm felfogni a sokkot, hiszen siettünk.

- Mos ki segít?? - förmedtem Kat-re, aki felhúzta a vállát. Ashley visszament, ő nem tud olyan gyorsan jönni. Mi Kat-el igyekeztünk minél hamarabb odaérni. Ő ellopott egy kocsit, engem pedig most ez izgatott a legkevésbé.

- Mi van? - vette fel Kat a telefont ami már 1 perce csörgött.

- Megvan már? - idegeskedett Klaus - Alig tudjuk féken tartani Damon-t.

- Éppen Angel Wings-be tartunk. Sietünk ahogy tudunk, ne idegesíts te is! - csapta le a telefont és beletaposott a gázba. 

Ha nem vámpír lennék halálfélelmem lett volna, és így vámpírként ha nem Damon-ért és Taylor-ért csinálnánk, még élveztem is volna ahogy a tető nélküli sportkocsin keresztül hajamat tépi a szél. 

De akkor ideges voltam és mielőbb oda akartam érni. A nagyjából 1 órás útból lefaragtunk bő fél órát úgy száguldottunk végig az úton. Hirtelen fékezett Kat, s az öv szinte levágta a karom.

- Aaaa! Idióta! - üvöltöttem rá, ő pedig csak felhúzta a vállát. Gyorsan regenerálódtam, s bementünk Nelly-hez.

- Élnézést te vagy Nelly? - kérdeztem egy fiatal lányt aki a pult másik oldalán állt.

- Nem. Én a lánya vagyok. - mondta miközben a véres vállamat figyelte.

- Én vagyok Nelly. - jött ki egy 30 év körüli szőke, egyenes hajú, csinos nő. - Segíthetek valamiben?

- Enna küldött.

- Enna? Volt mersze ideküldeni titeket?

- Talán nem vagytok jóban?  - kérdezte Kat, most viszont nem volt flegma.

- Hát szépen megalázott.

- Mindegy is. Mi azért jöttünk mert szeretnénk venni az Ausztrál lángfa virágából. - válaszolta.

- Minek az nektek? - lepődött meg, s sima homlokán megjelent néhány halvány ránc.

- Mi köze hozzá? Adja ide és mi már itt sem vagyunk! - sürgette Katerina. - ő vállat vont, s elindult a raktár felé. Ezt nem hagyhattam. Ő az egyetlen esélyünk, és sietnünk kell vissza mielőtt még késő lenne.

- A barátom haldoklik. Az ellenszerhez kellene. - fordult még és meglepődve figyelt - Nagyon kevés időnk van és még meg kell csinálnunk!

- Gyertek hátra. Együtt megcsináljuk ha ennyire sürgős. - szólt határozottan és kedvesen.

- De kell hozzá még egy boszorkány nem? A mi boszorkányunk Mystic Falls-ban van.

- Itt a lányom, és én nagyon erős vagyok. A  Lamia veneno mortifero van a szervezetében?

- Igen. Honnan tudja?

- Csak ennek a méregnek az ellenszeréhez kell Lángfavirág. Itt minden megvan. Kivéve a halandóvért és valamit ami a barátotokhoz köthet.

- Ez nem gond! - mosolyodott el Kat, és néhány pillanat múlva egy kitört nyakú járókelővel tért vissza. 

- Istenem! - üvöltöttem rá. - A kezemre fújtam reggel a parfümjét. - figyelt meglepődötten Kat. - Nagyon jó illata van, ne bámulj!

 Nelly bólintott, s elvégzett valami varázslatot, ami a halandóvért felgyújtotta, s ezzel felforralta.

 Igazán kedves volt, s segített elkészíteni a bájitalt, ami nagyon gyorsan meg is volt.

- Remélem időben visszaértek. Sok sikert! - köszönt el, és mi már az autóban is ültünk.

Egyből visszaszáguldottunk Mystic Falls-ba, és amilyen gyorsan csak lehetett odaértünk a Mikaelson birtokra.

Pillanatok alatt Taylor mellett termettem, s megitattam a bájitallal.

Vasfű volt benne, égetni kellett volna a torkát, de ő mozdulatlanul feküdt.

Elkéstünk? Az nem lehet. Klaus elengedte Damon-t aki odarohant hozzám.

- Nem működik! Miért nem működik?! - üvöltött teljes torkából, s felborított egy széket. Ismét megtelt a szemem könnyel, s ugyanez elmondható volt Damon-ről.

- Túl késő! - mondta Ashley szinte hallhatatlanul.

Ekkor Taylor hirtelen felült az ágyon, Damon odarohant, és megölelte őt.

Évszázadok óta nem ölelték meg egymást, ám most Damon magához szorította.

- Damon?! - kérdezte meglepődötten Taylor. Ő elengedte, s ekkor én is odarohantam megölelni őt. Majd utánam Emily, Ashley és Kat is megölelte. - Mi történt ameddig aludtam? - mosolyodott el.

- Taylor, te haldokoltál. Egy hajszálon múlt az életed. - mondtam neki.

- De Elena megmentett. - mondta Damon, s adott egy puszit az arcomra. Kimentünk a szobából, hogy csak Damon és Taylor legyenek bent. Együtt beszélgettek egy teljes órán át. Valószínűleg nosztalgiáztak a múltról, vagy elmondták egymásnak az érzéseiket, talán mindkettő.

Ezután elmentünk a Salvatore birtokra, mindannyian.

Kibontottunk 2 üveg pezsgőt, 3 üveg bort és 1 üveg whiskyt. Taylor addig a szobájában volt, majd egy hatalmas bőrönddel a kezében jelent meg.

- Hová készülsz? - kérdeztem meglepődötten. - Hiszen most akarjuk megünnepelni azt, hogy élsz. Illetve hát, amennyire egy vámpír tud élni. - mosolyogtam rá.

- Egy időre elutazom.

- De miért? - kérdeztem döbbenten, mire ő közelebb lépett.

- Sajnálom, hogy bántottalak, ezzel minden nap együtt kell élnem. És minden fájdalmat, minden rosszat amin keresztülmentél, bárcsak el tudtam volna tüntetni, és azzá válni, aki letörölné minden könnyed!

- De én nem haragszom Taylor! Nem kell elmenned! Lehetünk barátok.

- Ez nem ilyen egyszerű, Elena. Nem vagyok tökéletes ember. Sosem akartam ezt tenni veled! És el kell mondanom, mielőtt elmegyek, csak... azt akarom, hogy tudd...: Szeretlek! - adott egy puszit a homlokomra, majd kiviharzott a házból. Egy cetlit hagyott mindössze maga után.

- Damon látni fogjuk még egymást, amint túlléptem Elena-n. Hiányozni fogsz bátyó! - olvastam fel a levelet, majd Damon-re néztem. Mindenki döbbenten figyelt engem. - Sajnálom!

*Damon*

Taylor bevallotta, hogy beleszeretett az én igaz szerelmembe, s aztán eltűnt.

- Sajnálom. - mondta Elena miután felolvasta a cetlit amit Taylor szándékosan "ejtett el".

- Talán így lesz neki a legjobb. - mondtam halk hangon, szomorúan. Most, hogy Taylor él, megszerettem volna ezt ünnepelni. Eltölteni egy tökéletes estét vele. Mert bár néha úgy teszünk mintha utálnánk egymást, ő a testvérem. És azt hiszem a mai nap erről szólt. A testvéri szeretetről.

Egy kis borozgatás után mindenki elment, s egyedül maradtam Elena-val.

Megnyugodtam. Taylor túlélte, és ha szüksége lesz rám, visszajön. Ha pedig nekem lesz szükségem rá meg fogom találni őt.

- Elena, én... Sajnálom.

- Micsodát?

- Idegbetegként viselkedtem, és teljesen rád ijesztettem.

- Semmi gond. Az egyetlen rokonod veszítetted volna el. Így legalább tudom, hogy Taylor megölésével nem foglak fenyegetni. - nevettünk fel egyszerre.

Közelebb léptem hozzá. Éreztem, hogy úrrá lett rajtam a vágy. Megfogtam a derekát, az ajkaink szenvedélyesen egymáshoz értek. Heves csókolózásba kezdtünk, s végre, most már teljesen boldogok voltunk.