XLII. rész: Élve vagy halva
- Elena! Elena térj magadhoz! - próbált felkelteni Chris. Meglátta a gyógyszeres dobozt az ágyamon, és volt mellette még pár szem altatót is. Hívta a mentőket.
- Nyugodj meg, Elena! Minden rendben lesz! - nyugtatta ezzel magát. fel is vették a telefont. - Jó napot! Egy mentőt szeretnék kérni a Sunlight Street 31. szám alá. Siessenek, eszméletlen állapotban van!
Chris nagyon megijedt. Ashley-t hívta először.
- Ashley! Elena eszméletlen. Begyógyszerezte magát.
- Tessék? hívtad a mentőket?
- Igen. Gyere be a kórházba, oké?
- Ott leszek!
- Várj!
- Igen?
- Hívd fel Emily-t kérlek!
- Rendben. - tette le a telefont.
A mentők hamar megérkeztek.
- Mi történt?
- Nem tudom. Azelőtt értem haza mielőtt a magukat hívtam. Csak ezt az üres altatós dobozt találtam és néhány maradék gyógyszerszemet az ágyon.
- Tudja mennyit vett be?
- Sajnos nem. Már nem sok, olyan 10-12 szem lehetett benne. Viszont alig pár szemet találtam.
- Ugye tudja, hogy ebből a fajtából 3- 4 szem is halálos lehet? Imádkozzon, hogy időben érkezett! - mondta a mentős és berakta a kocsiba.
- Magukkal mehetek?
- Maga a hozzátartozója?
- Az öccse vagyok.
- Szálljon be! - mondta. Néhány perc alatt már a kórházban is voltam, és siettek az orvosok.
- Most mit csinálnak vele? - kérdezte a nővért aki sietett az orvos után.
- Kimossák a gyomrát. Kérem üljön le, és várjon türelmesen. Most sajnos nem tud mást tenni. - javasolta a kedves kis ápolónő. Chris leült, és hamarosan Ashley is megérkezett.
- Chris!
- Ashley!
- Lehet már tudni valamit?
- Még nem. Most vitték el kimosni a gyomrát. De nem kecsegtetett túl sok jóval a mentős.
- Mi történt? És mit mondott?
- Elena begyógyszerezte magát.
- Micsoda?
- Én sem értettem. De azt mondta a mentős, hogy abból az altatóból 3- 4 szem is halálos lehet, ő pedig körülbelül 8-9 szemet vehetett be.
- Istenem! - rémült meg még jobban Ashley.
- Emily-vel beszéltél?
- Nem veszi fel a telefonját. - mondta Ashley. Fél órán át várakoztak, ez idő alatt kimosták a gyomrom, és elvégeztek mindenféle vizsgálatot. 1 óra múlva bevittek a szobámba, de még nem lehetett bemenni hozzám.
- Doktornő! - szólt oda Ashley.
- Lehet már tudni valamit? - kérdezte Chris.
- Még nem. Nagyon sok altatót bevett. 6 pirulát találtunk, de valószínű, hogy már szívódott fel belőle. Még időben érkezett, de sajnos nagyon sok tablettát szedett be. Nem tudok semmi biztatót mondani. Sajnálom.
- Köszönjük. - mondta Ashley. Chris és ő leültek és magukba zuhanva várakoztak. Emily hívni kezdte Ashley-t, amint észrevette, hogy hívta őt.
- Ash! Miért kerestél?
- Emily! Mi a fenének neked a telefon?!
- Nyugalom! Mi történt?
- Elena túladagolta magát. Kórházban van életveszélyes állapotban.
- Micsoda? Azonnal odamegyek! Klaus ugye el tudsz vinni? - hallatszott ez is a telefonban.
- Siess, Em!
- Sietek! - mondta idegesen. Klaus elhozta őt is a kórházba, és be is kísérte. Emily gyorsan rohant ide. Megölelte Ashley-t.
- Hogy van? Bementetek már hozzá? Van valami hír?
- Semmit nem tudunk még. Az orvos nem engedett be, és egyenlőre csak annyit mondott, hogy ekkora adag altató nagyon veszélyes. 3-4 szem is életveszélyt okozhat, és ő minimum hatot bevett.
- Úristen! Nem! Ezt nem hiszem el! - idegeskedett Emily. Végre ismét jött a doktor.
- Elnézést! Be lehet már menni hozzá?
- Igen, de egyszerre maximum 2 ember lehet bent.
- Akkor bemegyünk először mi Ashley-vel, aztán ti is bejöhettek.
- Menjetek.
Chris lépett be először az ajtón,
és rögtön mellém is ült. Megfogta a kezemet, és megsimogatta az arcomat.
- Elena! Miért tetted ezt? Annyira buta vagy! - mondta. Ashley átölelte Chris-t, és szomorúan tekintett rám. Bent voltak egy darabig, aztán bejött a ápolónő.
- Még el kell végeznünk néhány vizsgálatot.
Addig fáradjanak ki kérem!
- De ő a t.. - kezdte Chris, aztán Ashley elhallgattatta.
- Rendben van. - mondta. Kimentünk és leültünk Emily-ék mellé.
- Mennyi vizsgálatot fognak még elvégezni rajta?
- Próbálják megmenteni, Emily.
- Oké, de ez a rész már talán fölösleges.
- Most semmi sem fölösleges.
- Lehet. De én is be akarok menni.
- Beszéltetek már a Salvatore testvérekkel? - kérdezte Klaus.
- Nem. - szólt Chris.
- Akkor felhívom én Damon-t. - mondta Em, és telefonálni kezdett.
- Nem vagyunk akkora puszipajtások, hogy folyton engem hívogass. - szólt bele Damon.
- Szia, Damon. Ide tudsz jönni?
- Nem.
- Azt sem tudod mi történt!
- De nem fogok miattad odamenni.
- Nem miattam. Elena miatt.
- Miatta meg végképp nem. Viszlát szöszi!
- Damon ne!
- Mit akarsz?
- Elena begyógyszerezte magát. Életveszélyes állapotban fekszik a kórházban. Nem biztos, hogy meg tudják menteni. Kérlek gyere ide!
- Tessék?
- Jól hallottad! Kérlek!
- Miért van mindig ez?
- Jól hallottad! Kérlek!
- Miért van mindig ez?
- Micsoda?
- Elena összetöri a szívem, aztán élet-halál helyzetbe kerül és én gondolkodás nélkül szaladok, hogy megmentsem. Kicsit monoton az életem.
- Mert szereted őt, Damon. És ő is szeret téged.
- Na ez az ami hazugság. Ma mondta nekem, hogy nem szeret.
- Az nem lehet. Tegnap beszéltem vele, és ki akart békülni veled.
- Tessék? Ma még nálam is volt, de el kellett rohannom. Amikor hazaért ott voltam nála és már csak annyit mondott, hogy azt hiszi nem szeret.
- De én ezt nem értem! Ez lehetetlen, Damon. Kérlek gyere ide, ezt ne telefonon beszéljük meg.
- Talán jobb lenne ha most nem mennék oda.
- Damon, kérlek! Elena-nak szüksége van rád, még ha valamiért az ellenkezőjét is mondta. - mondta Em, Damon pedig kinyomta a telefont.
- Na jön? - kérdezte Chris.
- Nem tudom. Beszéltem vele de nem mondta, hogy idejön. Ugyanakkor azt sem, hogy nem jön.
- Ez egyértelmű Emily. Nem fog jönni. - mondta Ashley Damon-t lekezelő hangon. Hallatszott a beszédjén, hogy utálja őt. Nem teljes szívéből, de utálja. Nem szereti ahogy velem bánik, és nem becsüli nagyra őt. Tudja, hogy szeretjük egymást, csak ezért fogadta el őt. Mert én vagyok a legjobb barátnője, és nem csak a boldogságomat nézi, de az érdekeimet is. És Damon meg tudja őt védeni. Biztonságot tud neki nyújtani. Csak egy kis nyugalom kellett volna ehhez. Talán messzire kellett volna innen menniük, ahol senki nem találja meg őket. Akkor lehet, hogy nagyon boldogok lennének most. ~ futott át a gondolat Ashley agyán.
- Igen, tudom. - mondta Em kicsit elkeseredett hangon. Én még mindig aludtam. Már több óra is eltelt mióta Chris behozott a kórházba, és nem tértem magamhoz. Közben álmodtam.
"- Damon!
- Szia.
- Annyira sajnálom. Nem tudtam elmondani az igazságot.
- Semmi baj, Elena.
- Én szeretlek téged! Annyira szeretlek! De Taylor megigézett. Most azt hiszem, hogy nem vagyok szerelmes beléd.
- Tudom, Elena. Nyugodj meg! Itt vagyok melletted. Senki nem tud minket többé elválasztani.
- De Taylor megigézett eng...
- Sssss! Csak maradj csöndben. - mondta és átölelt. A fejem a mellkasára volt hajtva, és hirtelen egy gyönyörű-szép virágos réten találtuk magunkat.
- Hogy kerültem ide?
- Álmodsz, Elena. Most, hogy haldokolsz isten megadja neked az örömöt az életedben. Itt minden megvalósul amire a szíved legmélyén vágysz.
- Igazad van. Ott a folyó és a kis faház. Mellette pedig..tábortűz van?
- Igen, Elena. Mindenki téged ünnepel. Emily, Ashley, Chris, Taylor és még Louis is eljött.
- Louis? De ő..
- Megjavult. Mert te ezt is szeretted volna, Elena. Béke van mindenhol. Eljött Klaus is, nem csak miattad, hanem mert Emily-vel házastársak. Chris és Ashley pedig még mindig együtt vannak. Taylor összejött Chelsy-vel, és most ő is itt van.
- Chelsy? Bár igaz lenne. Bár tényleg ennyire szép lenne az életem.
- Ennyire szép lehet, Elena. Csak még várnod kell rá. Én addig itt leszek veled. - mondta Damon, és megöleltük egymást. A fejem a vállára hajtottam, az álmom pedig véget ért."
- Az előbb egy Damon nevű fiatalembert emlegetett a páciens. Javaslom, hogy menjen be hozzá. Talán jót fog tenni neki, vagy legalább békére lelhet.
- Magához tért? - kérdezte Chris izgatottan.
- Nem, csak álmodott.
- De ez jó jel, nem?
- Nem tudom. Ezt a doktornőtől kéne megkérdezniük. - mondta az ápolónő és elment.
- Damon?! - kérdezte Em.
- Igen. És Elena-nak bármennyire is jót tenne ez, Damon nem jön el. - mondta Ashley, és Damon megjelent.
- Vagy talán mégis. Nem vagyok annyira szívtelen, mint amennyire gondolnátok. - szólt közbe Damon. - Elena hogy van?
- Damon! Eljöttél. - örvendett fel egy pillanatra Emily.
- Bármennyire is törte össze a szívemet Elena, én még attól mindig ugyanúgy szeretem őt. Nem fogom ölbe tett kézzel végignézni, ahogy meghal.
- Az ápolónő szerint téged emlegetett álmában. Talán jót tenne neki ha bemennél hozzá. - mondta Chris, Damon pedig bejött.
Leült az ágyamra, és megfogta a kezem.
- Itt vagyok, Elena. Miért tetted ezt? Miattam?
Annyira sajnálom, Elena. Nem akartam annyira bevadulni. De ha miattam tetted, akkor mi okod volt rá? Az ijedtségtől senki nem akar öngyilkos lenni.
Te akartál velem szakítani, Te mondtad, hogy nem szeretsz már.
A bűntudat vezetett ide?
Vagy talán hazudtál nekem?
Nem értem, Elena. Kérlek ne halj meg! Kérlek éld túl ezt a helyzetet! Könyörgöm neked, hogy tarts ki! Ha szeretnéd örökre elhagylak téged, békét lelhetsz nélkülem. Csak ne halj meg, Elena! - mondta Damon.
Bejött a doktor nő.
- Maga az egyik hozzátartozója?
- Mondhatjuk úgy is. A barátja vagyok. Illetve csak voltam, vagy nem is tudom. Ma szakítottunk véglegesen.
- Értem. Maga Damon Salvatore?
- Igen.
- Szóval ezért volt annyira ismerős nekem.
- Talán találkoztunk már valahol?
- Nem. De hallottam már magáról.
- Inkább el se mondja, hogy miket.
- Kérem, nem tegezhetnénk egymást?
- De, persze.
- Egyébként csak jót hallottam rólad.
- Ez meglepő.
- Valóban? - kérdezte, Damon pedig a tekintetével válaszolt. - Elena épp az imént álmodott veled.
- Igen, már mondták a ...
- A?
- Hát mondanám, hogy a barátaim, de nem azok szóval...
- Értem. A híres, nevezetes Damon Salvatore-nak nincsenek barátai?
- Talán inkább foglalkozz Elena-val.
- Elena alszik, és még egy darabig aludni is fog. Isteni csoda kell, hogy ezt túl élje.
- Szóval semmi jóval nem tudsz szolgálni?
- Sajnos nem. 1 a 100-hoz az esélye, hogy túléli. Sajnálom. Nagyon akarnia kell azt, hogy életben maradjon. Másképp nem lehetséges.
- Értem.
- Később visszajövök. Vigyázz rá, és beszélj hozzá! Hátha ez erőt ad neki a küzdéshez. Próbálj meg beférkőzni a fejébe.
- Megpróbálok. - mondta Damon. tudta, hogy ez lehetséges, hiszen vámpír.
Amint kiment a doktornő Damon belemászott a fejembe.
"- Elena.
- Damon?
- Igen.
- Megint álmodom?
- Itt vagyok, Elena. Küzdened kell! Csak így maradhatsz életben.
- Miért küzdjek? Az álmaimban minden annyira csodálatos. Annyira jól éreztem magam az előbb. Minden teljesült amire vágytam.
- Elena, esküszöm mindent megteszek neked! Bármit kérhetsz, én megteszem, de küzdened kell!
- Nincs miért, Damon.
- Tényleg? - kérdezte és megcsókolt engem. Bár mindezt Damon a gondolataimban tette, de nagyon valósnak tűnt.
- De Damon.. - mondtam miután elengedett a csókból.
- Elena, kérlek. Ha nem is miattam, de legalább a barátaid és Chris miatt küzdj!
- Damon ha küzdeni akarnék nem vettem volna be a gyógyszereket. Itt minden annyira gyönyörű és csodálatos.
- Elena, kérlek! Nézd meg a többieket. - mondta és megmutatta mi történik éppen.
~- Ha Elena meghal én nem bírom ki! Bele fogok betegedni! - mondta Chris.
- Elena nem fog meghalni! Küzdeni fog, Chris. Fontos vagy neki. Nem fogja ezt tenni veled! - próbálta nyugtatni Ashley.
- Nem! Elena nem halhat meg! Én nem bírom nélküle. Annyi mindenben segített. Annyit buliztunk, vagy éppen sírtunk együtt. Nem lehet ennek így vége. - mondta Em már-már sírva.~
- Damon...
- Elena senki nem bírja nélküled! Mindenkinek szüksége van rád! Megmentettelek, kétszer is. Ha nem lennél fontos nem tettem volna meg. Taylor segített neked megmenteni engem. Miattad vagyok életben! Miattad kapcsolta vissza az érzéseit.
- Damon Taylor nem..
- Elena! Muszáj küzdened! Miattam, a családod miatt. A barátaid miatt. Mindenki szeret a városban. Tudod mennyi embernek okoznál így bűntudatot aki egy kicsit megbántott? Elena túl fiatal vagy ahhoz, hogy meghalj! És nem fogom megengedni ezt!
- Damon nem dönthetsz helyettem! Nem fogok küzdeni.
- Sajnálom, Elena. Akkor muszáj leszek ehhez folyamodni.
- Mihez?
- Küzdj Elena, különben örök életedre gyűlölni fogsz engem!"
Damon "kimászott a fejemből", és bejött a doktornő.
- Remélem sikerrel jártál, Damon.
- Én is, Doktor ..?
- Elizabeth.
De szólíts csak Liz-nek.
- Szép név.
- Köszönöm. De most megkérnélek, hogy menj haza a többiekkel együtt. Karantén van a kórházban, és jobban tennétek ha nem kapnátok el. Másképp nem tudtok támaszt nyújtani Elena-nak.
- Nem fogom itt hagyni!
- A többiekkel is beszéltem már. Addig hozhatnátok neki reggelre néhány ruhát és egy kis gyümölcsöt, hátha magához tér.
- Látsz rá esélyt?
- Nem sokat. De talán ez a pozitív felfogás segíteni fog.
- Én biztos vagyok benne, hogy fel fog ébredni!
- A többiek is legyenek ennyire optimisták. De ne bízzátok el magatokat, mert úgy nagyobb lesz a csalódás ha esetleg mégis...
- De nem fog!
- A többiekkel már beszéltem. Jó lenne ha összeülnétek, és megbeszélnétek a dolgokat, Együtt!
- De holnap mindenképp itt leszek reggel.
- Úgy legyen. - mondta Liz, és elköszöntek egymástól.
- Gyertek, mennünk kell.
- Nem! Én nem fogom itt hagyni Elena-t!
- Chris! Csak úgy tudsz neki segíteni ha most nem betegszel le! Muszáj lesz estére hazamennünk.
- Nem!! - idegeskedett Chris!
- Tényleg az lesz a legjobb ha most hazamegyünk! Ott megbeszéljük ezt a dolgot, Chris. - adott igazat Damon-nek Ashley.
- Menjünk. - helyeselt Em is.
Bementek hozzánk és leültek a kanapéra.
- Azt mondta a doki, hogy pakoljunk el neki ruhákat. Lát esélyt a gyógyulásra.
- Nekünk nem egészen ezt mondta.
- Hát én nem szoktam hazudni. - mondta Damon.
- Jó, akkor én összepakolok néhány ruhát. - szólt Em. - Addig ti bontsatok meg egy üveg whisky-t, vagy valamit.
- Rendben. - szólt Chris és elővett egy üveg Manx Spirit-et.
Közben Em felment Elena szobájában, és meglátta a káoszt. Mintha atombomba sújtotta területre ment volna. Felvett egy kiömlött pezsgősüveget, és feltette a sminkes asztalra. Meglátta a levelet és olvasni kezdte. Bekönnyezett, szinte már sírt.
Mellkasához szorította a búcsúlevelemet, és leindult az emeletről. Mindenki ott volt. Ittak és beszélgettek.
- Nem pakoltad össze Elena ruháit? - kérdezte Chris.
- Elena még búcsúlevelet is írt.
- Tessék?
- Az íróasztalán találtam. Nem olvastam el csak az első két sort. Már így is majdnem elsírtam magam. Nem olvasná fel valaki? - kérdezte Em, és Taylor nyitott be az ajtón.
- Mégis mikor akartátok elmondani nekem, hogy Elena kórházban fekszik?
- Sajnálom Taylor, de te többször s megpróbáltad megölni őt. Mit gondoltál? Hogy majd te leszel az első akit felhívok?
- Hát nem pont így gondoltam, de... Á igazad van. Én sem hívtam volna fel magam. De ez nem indok.
- Taylor! Most nincs időn viccelődésre, vagy éppen szórakozásra. Elena életveszélyben van, és az imént találtam meg a búcsúlevelét.
- A búcsúlevelét?
- Igen. És vagy ülj le a seggedre, vagy távozz.
- Jól van!
- Ki olvassa fel? - kérdezte Chris, de senki nem szólalt meg.
- Jó, akkor én felolvasom. - mondta Ashley, és kivette Emily kezéből a levelet.
Vett egy mély lélegzetet, majd olvasni kezdte.
"Drága öcsém!
Először hozzád szólnék. - itt Chris kicsit szomorúan nézett. Vett egy mély lélegzetet, hogy erős tudjon maradni, majd bólintott, hogy Ashley olvashatja tovább. - Nagyon sajnálom, hogy így alakult. Nem akartam ezt tenni veled, de nem látok más lehetőséget. Meg kell tennem. Tudnod kell, hogy te nem tettél velem semmi rosszat, ha esetleg mégis - talán régebben - , akkor amiatt ne legyen bűntudatod!
Rád sosem tudnék haragudni, és mindig megbocsájtok neked! Nagyon vigyázz magadra, és vigyázzatok egymásra Ashley-vel is! - Ashley is vett még egy mély lélegzetet. -
Ashley! - E név hallatán kicsit kétségbeesett, és bekönnyezett. Folytatta az olvasást. -
Ha már szóba kerültél hozzád szólok másodjára. Annyira szeretlek téged, és tudom, hogy nagyon erős vagy! A legjobb barát. Megbízható, vicces, segítőkész, bolondos. Annyira fogsz hiányozni! Vigyázz Chris-re, és nyújtsatok egymásnak támaszt! - olvasta sírva. -
Emily!
Ha már a legjobb barátoknál járunk... Te vagy a másik legmegbízhatóbb ember akit ismerek. Bár néha összevesztünk, és hazudtunk egymásnak, végül mindig kibékültünk.
Nem tudok sokáig haragudni rád. Emlékszem, bármi bajom volt, te a bárba vittél engem. Mindig segítettél nekem. Sőt még egy olyan párbeszédet is játszottál Ashley-vel ahol alkoholistának tünteted fel magad, csak , hogy jobb kedvem legyen. - mosolygott e szavak hallatán a már síró Emily, és letörölte a mosolyt az arcáról.
- Nagyon fogsz hiányozni. Te is vigyázz magadra! - olvasta a levelet sírva Ashley,
és átadta Chris-nek, aki próbált erős maradni. Nem sírt, de könnyek szöktek a szemébe. Olvasni kezdte hát ő is.
Damon! - nézett Damon-re, aki bólintott, hogy olvashat.
Soha nem felejtelek el! Annyira szerettelek, és nem tudom mi történt. Úgy elmondanák mindent. De nem lehet, sajnálom! Ígéretet tettem. Bár azt hiszem nem szeretlek, a szívem talán még mindig mást sugall. Annyiszor megmentettél, annyiszor vigyáztál rám; óvtál és szerettél. Mindent megtettél értem. Sajnálom, hogy ennek így kellett történnie. Annyira sajnálom, hogy összetörtem a szívedet! Remélem megbocsájtasz egyszer nekem! Ne legyen bűntudatod, ez nem a te hibád!
Taylor! - fordult most felé Chris.
Azt hittem visszakapcsoltad az érzéseid. Tévedtem. Remélem amikor visszakapcsolod mindent jóvá teszel Damon-nek. Én megbocsájtottam. Tudom, jó ember vagy a szíved mélyén, csak te sem a legjobb napjaidat éled most meg. Ezért talán részben én vagyok a felelős.
Elbúcsúzom hát tőletek! Legyetek nagyon boldogok! Bocsássátok ezt meg nekem, és ne legyen bűntudatotok! Szeretlek titeket!
- Tessék? Ma még nálam is volt, de el kellett rohannom. Amikor hazaért ott voltam nála és már csak annyit mondott, hogy azt hiszi nem szeret.
- De én ezt nem értem! Ez lehetetlen, Damon. Kérlek gyere ide, ezt ne telefonon beszéljük meg.
- Talán jobb lenne ha most nem mennék oda.
- Damon, kérlek! Elena-nak szüksége van rád, még ha valamiért az ellenkezőjét is mondta. - mondta Em, Damon pedig kinyomta a telefont.
- Na jön? - kérdezte Chris.
- Nem tudom. Beszéltem vele de nem mondta, hogy idejön. Ugyanakkor azt sem, hogy nem jön.
- Ez egyértelmű Emily. Nem fog jönni. - mondta Ashley Damon-t lekezelő hangon. Hallatszott a beszédjén, hogy utálja őt. Nem teljes szívéből, de utálja. Nem szereti ahogy velem bánik, és nem becsüli nagyra őt. Tudja, hogy szeretjük egymást, csak ezért fogadta el őt. Mert én vagyok a legjobb barátnője, és nem csak a boldogságomat nézi, de az érdekeimet is. És Damon meg tudja őt védeni. Biztonságot tud neki nyújtani. Csak egy kis nyugalom kellett volna ehhez. Talán messzire kellett volna innen menniük, ahol senki nem találja meg őket. Akkor lehet, hogy nagyon boldogok lennének most. ~ futott át a gondolat Ashley agyán.
- Igen, tudom. - mondta Em kicsit elkeseredett hangon. Én még mindig aludtam. Már több óra is eltelt mióta Chris behozott a kórházba, és nem tértem magamhoz. Közben álmodtam.
"- Damon!
- Szia.
- Annyira sajnálom. Nem tudtam elmondani az igazságot.
- Semmi baj, Elena.
- Én szeretlek téged! Annyira szeretlek! De Taylor megigézett. Most azt hiszem, hogy nem vagyok szerelmes beléd.
- Tudom, Elena. Nyugodj meg! Itt vagyok melletted. Senki nem tud minket többé elválasztani.
- De Taylor megigézett eng...
- Sssss! Csak maradj csöndben. - mondta és átölelt. A fejem a mellkasára volt hajtva, és hirtelen egy gyönyörű-szép virágos réten találtuk magunkat.
- Hogy kerültem ide?
- Álmodsz, Elena. Most, hogy haldokolsz isten megadja neked az örömöt az életedben. Itt minden megvalósul amire a szíved legmélyén vágysz.
- Igazad van. Ott a folyó és a kis faház. Mellette pedig..tábortűz van?
- Igen, Elena. Mindenki téged ünnepel. Emily, Ashley, Chris, Taylor és még Louis is eljött.
- Louis? De ő..
- Megjavult. Mert te ezt is szeretted volna, Elena. Béke van mindenhol. Eljött Klaus is, nem csak miattad, hanem mert Emily-vel házastársak. Chris és Ashley pedig még mindig együtt vannak. Taylor összejött Chelsy-vel, és most ő is itt van.
- Chelsy? Bár igaz lenne. Bár tényleg ennyire szép lenne az életem.
- Ennyire szép lehet, Elena. Csak még várnod kell rá. Én addig itt leszek veled. - mondta Damon, és megöleltük egymást. A fejem a vállára hajtottam, az álmom pedig véget ért."
- Az előbb egy Damon nevű fiatalembert emlegetett a páciens. Javaslom, hogy menjen be hozzá. Talán jót fog tenni neki, vagy legalább békére lelhet.
- Magához tért? - kérdezte Chris izgatottan.
- Nem, csak álmodott.
- De ez jó jel, nem?
- Nem tudom. Ezt a doktornőtől kéne megkérdezniük. - mondta az ápolónő és elment.
- Damon?! - kérdezte Em.
- Igen. És Elena-nak bármennyire is jót tenne ez, Damon nem jön el. - mondta Ashley, és Damon megjelent.
- Vagy talán mégis. Nem vagyok annyira szívtelen, mint amennyire gondolnátok. - szólt közbe Damon. - Elena hogy van?
- Damon! Eljöttél. - örvendett fel egy pillanatra Emily.
- Bármennyire is törte össze a szívemet Elena, én még attól mindig ugyanúgy szeretem őt. Nem fogom ölbe tett kézzel végignézni, ahogy meghal.
- Az ápolónő szerint téged emlegetett álmában. Talán jót tenne neki ha bemennél hozzá. - mondta Chris, Damon pedig bejött.
Leült az ágyamra, és megfogta a kezem.
- Itt vagyok, Elena. Miért tetted ezt? Miattam?
Annyira sajnálom, Elena. Nem akartam annyira bevadulni. De ha miattam tetted, akkor mi okod volt rá? Az ijedtségtől senki nem akar öngyilkos lenni.
Te akartál velem szakítani, Te mondtad, hogy nem szeretsz már.
A bűntudat vezetett ide?
Vagy talán hazudtál nekem?
Nem értem, Elena. Kérlek ne halj meg! Kérlek éld túl ezt a helyzetet! Könyörgöm neked, hogy tarts ki! Ha szeretnéd örökre elhagylak téged, békét lelhetsz nélkülem. Csak ne halj meg, Elena! - mondta Damon.
Bejött a doktor nő.
- Maga az egyik hozzátartozója?
- Mondhatjuk úgy is. A barátja vagyok. Illetve csak voltam, vagy nem is tudom. Ma szakítottunk véglegesen.
- Értem. Maga Damon Salvatore?
- Igen.
- Szóval ezért volt annyira ismerős nekem.
- Talán találkoztunk már valahol?
- Nem. De hallottam már magáról.
- Inkább el se mondja, hogy miket.
- Kérem, nem tegezhetnénk egymást?
- De, persze.
- Egyébként csak jót hallottam rólad.
- Ez meglepő.
- Valóban? - kérdezte, Damon pedig a tekintetével válaszolt. - Elena épp az imént álmodott veled.
- Igen, már mondták a ...
- A?
- Hát mondanám, hogy a barátaim, de nem azok szóval...
- Értem. A híres, nevezetes Damon Salvatore-nak nincsenek barátai?
- Talán inkább foglalkozz Elena-val.
- Elena alszik, és még egy darabig aludni is fog. Isteni csoda kell, hogy ezt túl élje.
- Szóval semmi jóval nem tudsz szolgálni?
- Sajnos nem. 1 a 100-hoz az esélye, hogy túléli. Sajnálom. Nagyon akarnia kell azt, hogy életben maradjon. Másképp nem lehetséges.
- Értem.
- Később visszajövök. Vigyázz rá, és beszélj hozzá! Hátha ez erőt ad neki a küzdéshez. Próbálj meg beférkőzni a fejébe.
- Megpróbálok. - mondta Damon. tudta, hogy ez lehetséges, hiszen vámpír.
Amint kiment a doktornő Damon belemászott a fejembe.
"- Elena.
- Damon?
- Igen.
- Megint álmodom?
- Itt vagyok, Elena. Küzdened kell! Csak így maradhatsz életben.
- Miért küzdjek? Az álmaimban minden annyira csodálatos. Annyira jól éreztem magam az előbb. Minden teljesült amire vágytam.
- Elena, esküszöm mindent megteszek neked! Bármit kérhetsz, én megteszem, de küzdened kell!
- Nincs miért, Damon.
- Tényleg? - kérdezte és megcsókolt engem. Bár mindezt Damon a gondolataimban tette, de nagyon valósnak tűnt.
- De Damon.. - mondtam miután elengedett a csókból.
- Elena, kérlek. Ha nem is miattam, de legalább a barátaid és Chris miatt küzdj!
- Damon ha küzdeni akarnék nem vettem volna be a gyógyszereket. Itt minden annyira gyönyörű és csodálatos.
- Elena, kérlek! Nézd meg a többieket. - mondta és megmutatta mi történik éppen.
~- Ha Elena meghal én nem bírom ki! Bele fogok betegedni! - mondta Chris.
- Elena nem fog meghalni! Küzdeni fog, Chris. Fontos vagy neki. Nem fogja ezt tenni veled! - próbálta nyugtatni Ashley.
- Nem! Elena nem halhat meg! Én nem bírom nélküle. Annyi mindenben segített. Annyit buliztunk, vagy éppen sírtunk együtt. Nem lehet ennek így vége. - mondta Em már-már sírva.~
- Damon...
- Elena senki nem bírja nélküled! Mindenkinek szüksége van rád! Megmentettelek, kétszer is. Ha nem lennél fontos nem tettem volna meg. Taylor segített neked megmenteni engem. Miattad vagyok életben! Miattad kapcsolta vissza az érzéseit.
- Damon Taylor nem..
- Elena! Muszáj küzdened! Miattam, a családod miatt. A barátaid miatt. Mindenki szeret a városban. Tudod mennyi embernek okoznál így bűntudatot aki egy kicsit megbántott? Elena túl fiatal vagy ahhoz, hogy meghalj! És nem fogom megengedni ezt!
- Damon nem dönthetsz helyettem! Nem fogok küzdeni.
- Sajnálom, Elena. Akkor muszáj leszek ehhez folyamodni.
- Mihez?
- Küzdj Elena, különben örök életedre gyűlölni fogsz engem!"
Damon "kimászott a fejemből", és bejött a doktornő.
- Remélem sikerrel jártál, Damon.
- Én is, Doktor ..?
- Elizabeth.
- Szép név.
- Köszönöm. De most megkérnélek, hogy menj haza a többiekkel együtt. Karantén van a kórházban, és jobban tennétek ha nem kapnátok el. Másképp nem tudtok támaszt nyújtani Elena-nak.
- Nem fogom itt hagyni!
- A többiekkel is beszéltem már. Addig hozhatnátok neki reggelre néhány ruhát és egy kis gyümölcsöt, hátha magához tér.
- Látsz rá esélyt?
- Nem sokat. De talán ez a pozitív felfogás segíteni fog.
- Én biztos vagyok benne, hogy fel fog ébredni!
- A többiek is legyenek ennyire optimisták. De ne bízzátok el magatokat, mert úgy nagyobb lesz a csalódás ha esetleg mégis...
- De nem fog!
- A többiekkel már beszéltem. Jó lenne ha összeülnétek, és megbeszélnétek a dolgokat, Együtt!
- De holnap mindenképp itt leszek reggel.
- Úgy legyen. - mondta Liz, és elköszöntek egymástól.
- Gyertek, mennünk kell.
- Nem! Én nem fogom itt hagyni Elena-t!
- Chris! Csak úgy tudsz neki segíteni ha most nem betegszel le! Muszáj lesz estére hazamennünk.
- Nem!! - idegeskedett Chris!
- Tényleg az lesz a legjobb ha most hazamegyünk! Ott megbeszéljük ezt a dolgot, Chris. - adott igazat Damon-nek Ashley.
- Menjünk. - helyeselt Em is.
Bementek hozzánk és leültek a kanapéra.
- Azt mondta a doki, hogy pakoljunk el neki ruhákat. Lát esélyt a gyógyulásra.
- Nekünk nem egészen ezt mondta.
- Hát én nem szoktam hazudni. - mondta Damon.
- Jó, akkor én összepakolok néhány ruhát. - szólt Em. - Addig ti bontsatok meg egy üveg whisky-t, vagy valamit.
- Rendben. - szólt Chris és elővett egy üveg Manx Spirit-et.
Közben Em felment Elena szobájában, és meglátta a káoszt. Mintha atombomba sújtotta területre ment volna. Felvett egy kiömlött pezsgősüveget, és feltette a sminkes asztalra. Meglátta a levelet és olvasni kezdte. Bekönnyezett, szinte már sírt.
Mellkasához szorította a búcsúlevelemet, és leindult az emeletről. Mindenki ott volt. Ittak és beszélgettek.
- Nem pakoltad össze Elena ruháit? - kérdezte Chris.
- Elena még búcsúlevelet is írt.
- Tessék?
- Az íróasztalán találtam. Nem olvastam el csak az első két sort. Már így is majdnem elsírtam magam. Nem olvasná fel valaki? - kérdezte Em, és Taylor nyitott be az ajtón.
- Mégis mikor akartátok elmondani nekem, hogy Elena kórházban fekszik?
- Sajnálom Taylor, de te többször s megpróbáltad megölni őt. Mit gondoltál? Hogy majd te leszel az első akit felhívok?
- Hát nem pont így gondoltam, de... Á igazad van. Én sem hívtam volna fel magam. De ez nem indok.
- Taylor! Most nincs időn viccelődésre, vagy éppen szórakozásra. Elena életveszélyben van, és az imént találtam meg a búcsúlevelét.
- A búcsúlevelét?
- Igen. És vagy ülj le a seggedre, vagy távozz.
- Jól van!
- Ki olvassa fel? - kérdezte Chris, de senki nem szólalt meg.
- Jó, akkor én felolvasom. - mondta Ashley, és kivette Emily kezéből a levelet.
Vett egy mély lélegzetet, majd olvasni kezdte.
"Drága öcsém!
Először hozzád szólnék. - itt Chris kicsit szomorúan nézett. Vett egy mély lélegzetet, hogy erős tudjon maradni, majd bólintott, hogy Ashley olvashatja tovább. - Nagyon sajnálom, hogy így alakult. Nem akartam ezt tenni veled, de nem látok más lehetőséget. Meg kell tennem. Tudnod kell, hogy te nem tettél velem semmi rosszat, ha esetleg mégis - talán régebben - , akkor amiatt ne legyen bűntudatod!
Ha már szóba kerültél hozzád szólok másodjára. Annyira szeretlek téged, és tudom, hogy nagyon erős vagy! A legjobb barát. Megbízható, vicces, segítőkész, bolondos. Annyira fogsz hiányozni! Vigyázz Chris-re, és nyújtsatok egymásnak támaszt! - olvasta sírva. -
Emily!
Ha már a legjobb barátoknál járunk... Te vagy a másik legmegbízhatóbb ember akit ismerek. Bár néha összevesztünk, és hazudtunk egymásnak, végül mindig kibékültünk.
Damon! - nézett Damon-re, aki bólintott, hogy olvashat.
Soha nem felejtelek el! Annyira szerettelek, és nem tudom mi történt. Úgy elmondanák mindent. De nem lehet, sajnálom! Ígéretet tettem. Bár azt hiszem nem szeretlek, a szívem talán még mindig mást sugall. Annyiszor megmentettél, annyiszor vigyáztál rám; óvtál és szerettél. Mindent megtettél értem. Sajnálom, hogy ennek így kellett történnie. Annyira sajnálom, hogy összetörtem a szívedet! Remélem megbocsájtasz egyszer nekem! Ne legyen bűntudatod, ez nem a te hibád!
Taylor! - fordult most felé Chris.
Azt hittem visszakapcsoltad az érzéseid. Tévedtem. Remélem amikor visszakapcsolod mindent jóvá teszel Damon-nek. Én megbocsájtottam. Tudom, jó ember vagy a szíved mélyén, csak te sem a legjobb napjaidat éled most meg. Ezért talán részben én vagyok a felelős.
Elbúcsúzom hát tőletek! Legyetek nagyon boldogok! Bocsássátok ezt meg nekem, és ne legyen bűntudatotok! Szeretlek titeket!
Elena
Fejezte be a levél olvasását Chris, és végignézett mindenkin. Ashley és Emily sírt, Damon szeme könnyes volt. Klaus csendben ült, és egy szót sem szólt. Talán kicsit ő is meg volt hatódva - bár ez nehezen elképzelhető. Letette az asztalra a levelet, és megcsörrent a vezetékes telefon.
- Hagyd csak, felveszem! - mondta Damon.
- Jó estét! Chris Gilbert-tel szeretnék beszélni. Doktor Elizabeth Willson vagyok.
- Itt Damon Salvatore. Liz miért telefonálsz ilyen későn?
- Sajnálom, Damon. Elena meghalt. Próbáltuk újraéleszteni, de nem jártunk sikerrel. Sajnálom. Örökre elaltatta magát.
- Hagyd csak, felveszem! - mondta Damon.
- Jó estét! Chris Gilbert-tel szeretnék beszélni. Doktor Elizabeth Willson vagyok.
- Itt Damon Salvatore. Liz miért telefonálsz ilyen későn?
- Sajnálom, Damon. Elena meghalt. Próbáltuk újraéleszteni, de nem jártunk sikerrel. Sajnálom. Örökre elaltatta magát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése