Damon's Love.♥

XL. rész rész: Részegség

- Ezt nem hiszem el. Megint Taylor volt az?
- Micsoda? - hallotta meg Chris éppen amikor lejött a lépcsőn.
- Vámpírtámadás. Majdnem meghalt egy ember. De miért hagyta volna életben? Valami üzenet?
- Tőlem kérdezed? Én nem tudom.
- Mikor lesz végre egy kis nyugalom?
- Ha vámpírokkal barátkozol?? Soha..! - mondta és rám nézett. Én csak megforgattam a szemeimet. - Ha érdekel, hogy tényleg Taylor volt-e miért nem mész el hozzá?
- A Salvatore házba? Hogy találkozzak Damon-nel?? Kösz, inkább nem...
- Ennyire összevesztetek?
- Hát eléggé. - mondtam úgy, hogy próbáltam visszatartani a sírást. - Mit kérsz reggelire? - kérdeztem, hiszen én is éppen enni készültem.
- Hát mi van itthon?
- Nem nagy a választék. Ma kéne elmenni bevásárolni.
- Rám ne nézz...!
- Jó. Akkor majd elmegyek én.. De addig is. Van itthon tojás. Mit szólnál egy kis bundás kenyérhez egy bögre forró teával?
- Szuper lesz!
- Akkor jó. - mosolyogtam rá. - Holnap suli. 
- Ezzel nem mondtál nagy újdonságot. Hétfőn általában iskola van.
- Nem azért mondtam. Damon az osztálytársam emlékszel? Annyira rossz lesz vele találkozni. Nem tudom mit mondhatnék neki.
- Semmit! Hagyd a fenébe! Megérdemelné..
- Chris! 
- Ennyire komoly?
- Igen.
- Akkor meg? Beszéljétek meg és kész.
- Nem segítene az sem igaz?
- Miért ne segítene? Általában a felnőttek így oldják meg a gondokat. 18 éves vagy Elena.
- Akkor miért akarod, hogy beszéljek vele? Nem szereted Damon-t.
- De te igen. - mondta Chris és elindult felfelé a lépcsőn. Annyira furcsa érzést keltett bennem amikor ezeket a szavakat kimondta, hogy azt nem lehet mondatba foglalni. - Szólj ha kész a kaja. - tette hozzá amikor már a lépcső tetején járt, és rám mosolygott.
Nekiláttam az ételnek amikor csengettek.
- Emily! Ashley! Gyertek be.
- Szia Elena! Mondta Ashley, hogy tegnap veszekedtetek Damon-nel... Jól vagy?
- Igen. Jól vagyok. - mondtam, titkolva, hogy nagyon nagy a baj.
Sosem tudtam hazudni ha valami érzelmi problémám volt. Az utóbbi időben egy-két dolgot persze sikeresen eltitkoltam az emberek előtt, de most akkora súly nehezedett a szívemre, hogy muszáj lett volna valakivel megbeszélnem.
Nem akartam őket ezzel untatni, de a barátok meghallgatják egymást. El is hitték volna, hogy nincs baj... De elsírtam magam.
Emily átölelt és a vállán sírtam néhány percig.
- Mi történt?
- Lehet, hogy szakítottunk. Nem tudom pontosan.
- Mi az, hogy nem tudod? - kérdezte Em, amikor Ashley a pillantásával üzente neki : "Légy tapintattal te idióta!" - Nagyon sajnálom, Elena. Tényleg!
- Sosincs szerencsém. Én senkinek nem vagyok elég jó. - zokogtam.
- Elena! Damon halálosan szerelmes beléd, és Taylor is. Minden fiú beléd volt szerelmes mert annyira kedves, vicces, megbízható, megértő és szerethető lány vagy. Annyira nagylelkű, és annyira vidám. Mi történt ezzel a lánnyal, hogy így el van keseredve? Minden utca végén találnál magadnak egy jó pasit.
- De nekem nem kell más! Csak Damon. Ez itt a probléma!
- Akkor miért nem békültök ki? Ha annyira szereted biztosan megtudjátok beszélni.
- Az lehet, hogy én mindennél jobban szeretem... De nem biztos, hogy ez az érzés kölcsönös.
- Elena! 100% - ig biztos vagyok benne, hogy az!
- Hát én ezt erősen kétlem! Ha tényleg... Ha csak feleannyira is szeretne, mint én őt, akkor nem mondta volna azt.
- Micsodát?
- Hogy nem kellett volna összejönnünk.
- Ezt mondta? - csodálkozott Ashley és Emily egyszerre.
- Hát nem ezekkel a szavakkal, ... de ez volt a lényeg.
- Lehet, hogy csak félreértetted. - próbált megnyugtatni Ashley.
- Nem hiszem, hogy egy ilyen dolgot félre lehet érteni. - mondtam és nekiláttam a kenyér készítéséhez. - Ti is kértek?
- Nem. Viszont ha van valami innivalótok?
- Igen most csinálom a teát.
- Ilyenkor akarsz teát inni?
- Mikor igyak? Egyébként Chris is teát iszik.
- Segítek megcsinálni, ajánlotta fel Ashley.
- Köszönöm.
- Én meg addig keresek valami piát. - mondta Em és mindenhol turkálni kezdett.
- Ha lenne már megittam volna. Ma megyek el bevásárolni.
- Hát ez szuper.
- Kész a tea! - szólt oda Ashley.
- Szuper. Akkor felviszem Chris-nek és jövök is le. Szolgáljátok ki magatokat. - mondtam és tálcával a kezemben elindultam felfelé a lépcsőn. Bekopogtam Chris-hez és leraktam az asztalra a tálcát. Nem vette észre, hangosan hallgatta a zenét az MP 4-én.
Leindultam és én is raktam egy tálcára néhány kenyeret, öntöttem magamnak egy bögre teát és az asztalra raktam.
- Biztos nem kértek ti is?
- Nem. Én egy kis BlackBerry-re vágyom.
- Emily! Te mindig csak az italra tudsz gondolni? - kérdezte Ashley kicsit viccelődve, hátha jobb kedvem lesz.
- Ezt úgy mondod mintha alkoholista lennék. - förmedt fel, és egyszerre nevetni kezdtek. Viccesnek találtam a dolgot, de valahogy nem tudtam nevetni.
Mindketten rám néztek aztán egymásra, hogy mit tegyenek. Beleharaptam kettőt a kenyérbe, ittam 3-4 korty teát és pakolni kezdtem.
- Elena! Ne legyél már ennyire levert!!
- Sajnálom, hogy nem ugrálok örömömben Emily...
- Nem úgy gondoltam.
- Persze, tudom... Csak... Most nincs jó kedvem.
- Akkor el kell mennünk a bárba! Itt úgysincs semmi italnak nevezhető...
- Nincs kedvem Emily.

- Hát majd most megjön! Gyere szépen, felöltözöl, aztán együtt elmegyünk a bárba. - erőszakoskodott Em, és bármennyire próbáltam ellen állni rábeszéltek és 10-15 perc múlva már a bár előtt is voltunk. Leültünk egy asztalhoz és mindenkinek rendelt egy pohár Cosmopoliton-t.

- Tényleg koktélt akarsz ilyenkor inni? - kérdezte Ashley.
- Nem akarok alkoholistának tűnni... Ez is megteszi nem?
- Nekem mindegy, csak ne veszekedjetek. - mondtam. Amikor kihozták az italt megittuk, elbeszélgettük az időt. Próbáltak felvidítani, de elég komor kedvemben voltam. Elég sokat ittam, és hát ez egy idő után meg is látszott rajtam. Ebben a pillanatban toppant be Klaus az ajtón. Én nem láttam, hiszen háttal ültem neki, de Em rögtön észrevette. Próbálta jelezni, hogy most ne jöjjön ide, de nem hallgatott rá.
- Sziasztok. - köszönt Klaus, aztán meglátott engem.
- Szia! - próbáltam kimondani, amikor már annyira részeg voltam, hogy alig jöttek a szavak a számra.
- Úúúhh.. Hát őt meg mi lelte? -  nevetett Klaus.
- Szerelmi bánat. Azt hiszi Damon nem szereti őt.
- Ááá.. - mosolygott.
- Talán haza kéne vinnünk. - mondta Ashley.
- Ugyan már!
- De nekem lassan mennem kell és nem akarom rátok bízni. Majd én hazaviszem.
- Menj csak nyugodtan haza. Megoldom.
- Nem gondolod, hogy rád bízom?! - mondta Ashley amikor Em egy kérdő, kissé sértődött pillantást vetett rá.
- Maradok még és kész!  - mondtam és odamentem a bárpulthoz. 
Klaus kapott egy SMS-t.
- Nekem sajnos mennem kell mielőtt megöli Kat David-et...
- Menj csak. Szia. - adott egy puszit az arcára és odajött hozzám. Kérni akartam egy italt amikor Em közbevágott.
- Mi is menni készülünk. - szólt oda, és ránézett a pincérnőre.
- Én még nem akarok menni. - mondtam és próbáltam ellökni magamtól, de még a saját lábamon sem tudtam megállni.
Emily nem tudta, hogy mit csináljon. Egyedül nem bírt velem, de Klaus nem tudott segíteni. Taylor-ban nem bízott. Felhívta David-et.
- Szia David!
- Szia Emily.
- Tudnál nekem segíteni?
- Miben?
- Haza kéne vinni Elena-t, de én nem bírok vele. Elena! Fejezd már be! - kiabált rám és próbált elrángatni egy pártól akik az évfordulójukat ünnepelték ma. - Elnézést kérek! A barátnőm csak... Most van túl .. illetve még nincs túl a szakításán.
- Semmi gond. - nézett megértően, és kedvesen a bal oldalon ülő hölgy.
- Sajnálom. Tényleg segítenék, de most nem tudok odamenni.Családi vészhelyzet van.
- Semmi gond. Azért köszi... Majd, megoldom valahogy.
- Damon-t próbáltad hívni?
- Miatta részegedett le Elena.
- Értem. Akkor nem tudom mit kéne tenni...
- Mindegy, azért köszi. Szia.
- Szia.
- Soha ne bízz a férfiakban! Csak kihasználnak! - mondtam alkoholtól bűzlő lehelettel egy idegen lánynak, már-már sírva; aztán továbbmentem.
- Elena! Rosszabb vagy, mint egy kisgyerek!
- És akkor most el fogsz fenekelni? - pimaszkodtam.
- Ülj már le erre a székre, és maradj nyugton ameddig telefonálok! - mondta, én pedig megforgattam a szemem. Em tárcsázni kezdett.
- Mit akarsz?
- Hidd el én sem örülök, hogy a te segítségedet kérem! Pláne ebben az ügyben. - mondta Damon-nek lekezelő és kissé zavart hangon.
- Miféle ügyben?
- Elena teljesen lerészegedett és nem bírok vele. Kérlek! Segíts hazavinni őt!
- Nem hiszem, hogy örülne ha én vinném haza..
- Hidd el én sem, de... Szeret téged és te is szereted őt! Nem te voltál az első akit megkértem, de senki nem ér rá. 
- 5 perc és ott vagyok. - mondta Damon, Em pedig kinyomta a telefont.
- Elena. Kimegyek a WC-re. Megígéred, hogy nem lesz balhé, vagy a kezemhez bilincseljelek és velem jössz?
- Ne aggódj már annyit! Nem lesz semmi baj!
- Biztos? Inkább gyere te is!
- Biztos. Ígérem! - mondtam. Em elindult és megkérte a pultos lányt - Elizabeth-et- , hogy tartson szemmel. Elment a mosdóba, közben a pultos lány fél szemével engem figyelt. 
Egy pillanatra elfordult amíg csinált egy koktélt. Ez idő alatt egy férfi nyomulni kezdett rám.
- Szia édeske!
- Szia. - köszöntem vissza. A férfi látta, hogy részeg vagyok, ezért "könnyű esetként" kezelt. Bár már kezdtem kicsit kijózanodni.
Elkezdte csókolgatni a nyakam, és fogdosni kezdte a derekam. Én próbáltam ellökni magamtól. 
- Hagyjon békén! Nekem van egy szerelmem! Hagyjon már! - "kiabáltam". Em kijött a mosdóból és odaindult, hogy segítsen. Ám Damon megelőzte. Látta ahogyan ellenkeztem, és hallotta amiket mondtam. Arrébb lökte a férfit, majd hozzám fordult. 
- Jól vagy?
- Azt hiszem. - mondtam kicsit meglepődötten. Damon ezen mondat hallatán odafordult a férfihoz és a falnak nyomta. Nagyon dühös volt, ölni tudott volna a puszta tekintetével. Betörte az orrát és még egyszer nekilökte a falnak.
- Megragadott és elindultunk. Emily eléggé meglepődött, kissé talán ijedt is volt.
- Minden oké? - kérdezte tőlem miközben Damon betuszkolt a kocsiba.
- Jól vagyok. - mondtam kicsit kijózanodva, de még mindig részegen.
- Csak 5 percig kellett volna rá vigyáznod. Öt percig!
- Sajnálom. WC-re kellett mennem.
- Ezért hagytad ott a totál részeg barátnődet egy perverzekkel telt helyen?
- Befejeznétek? - mondtam kicsit idegesen. - Rohadtul fáj a fejem. 
Damon egész úton egy szót sem szólt hozzám.
Végre megérkeztünk.
Hulla fáradtan, erőmet vesztve szálltam ki a kocsiból. Alig bírtam állni a lábamon. Émelyegtem, és szédültem. Emily kinyitotta az ajtót, Damon pedig segített felmenni az emeletre.
-Tudok járni a lábamon! - bunkóztam vele.
Befeküdtem az ágyba, és betakaróztam. Emily a szobaajtóban állt, és Damon-t várta. Csendben lejöttek az emeletről és Damon leült a kanapéra. Em leült mellé.
- Damon beszélned kéne Elena-val. - kezdte a beszélgetést.
- Alszik.
- Nem most azonnal te idióta!
- Miért akarod, hogy beszéljek vele? Te utálsz engem.
- Igen. Ez igaz, de Elena szeret. - mondta, Damon pedig csak bambult maga elé. Gondolkozott. - Damon, kérlek! Beszélj Elena-val, és béküljetek ki mert nagyon maga alatt van. Azt hiszi nem szereted, és nem meri megtenni az első lépést. Kérlek beszélj vele!
- Mindenképp beszéltem volna vele ha már itt vagyok.
- Köszönöm! - mondta Em és a zsebébe nyúlt. Elővette a telefonját. Az édesanyja hívta, de lerakta mire felvehette volna. - Damon, nekem mennem kéne.
- Menj csak!
- Kérlek.. Maradj itt Elena-val és beszélj vele ha felébred!
- Nem fogom egyedül hagyni, nem kell aggódnod miatta. - mondta, Em pedig csak bólintott rá egyet, és kinyitotta az ajtót. Egy pillanatra megállt, és visszanézett Damon-re.
- Damon!
- Igen?
- Hatalmasat nőttél a szememben. Csak... Gondoltam jobb ha tudod, hogy... Megérdemled Elena-t, és ..., szüksége van rád! Kérlek ne hagyd őt cserben! - fejezte be a  mondatot, és nézett rá kérően néhány pillanatig. Lehajtotta a fejét, de nem elkapta. Csak szépen, lassan lenézett a földre, majd vissza Damon-re. Becsukta maga mögött az ajtót, és minden teljesen elcsendesedett. Chris nem volt itthon, az utcán egy autó sem járt. Csak az egyik ablak résnyire nyitott helyén süvített be gyengéden a szél.
Damon ült egy darabig a kanapén, magába szállva nézett ki a fejéből. Csak ült egy órán át és gondolkozott.
Nem bírta tovább. Úgy gondolta italra van szüksége, ezért keresgélni kezdett. Mindent átkutatott. Épp a hűtőben keresgélt amikor Chris hazaért.
- Te meg..?
- Végre. Vettél valami piát is? Ebben a házban egy korty alkohol sincs.
- Mit keresel itt?
- A nővéred hulla részegre itta magát és én hoztam haza. - mondta miközben elkezdett turkálni a bevásárlószatyorban.
- Micsoda?
- Jól hallottad.
- De jól van?
- Igen, jól van. Mi baja lenne? Hiszen akkor nem piát keresnék.
- Ki tudja..?!
- Ugye tudod, hogy ha olyan kedvemben találsz, akkor most kitépném a szívedet a helyéről?!
- Miért is?
- Velem ne bukózz, öcsi! Megölhetlek. Bármikor. - mondta mosolyogva.
- Nem tennéd meg!
- Biztos vagy benne?
- Igen. Szereted Elena-t. És ha megölnél, őt örökre elveszítenéd.
- De ha nem bocsájt meg, akkor megöllek. - fenyegette meg, és rákacsintott Chris-re. - Végre! Jobb Whisky-t nem találtál?
- Ha nem tetszik vegyél magadnak! - mondta és kikapta Damon kezéből az üveget.
- A semminél azért több. - rántotta meg a vállát és felkapott egy poharat, és visszavette az üveget.
Leült a kanapéra, és bekapcsolta a TV-t. Chris mellé ült, és bármily hihetetlen... Együtt nézték a TV-t. Damon vízfolyást hallott, ezért feljött az emeletre.
Hallotta a fürdőből kiszűrődő The Fray - Never say never című kedvenc dalomat, és a vízcsobogást. Ha szomorú, ideges vagy éppen zavarodott vagyok, akkor a kedvenc zenémet hallgatva állok a hideg zuhany alatt. Damon éppen ennek lett tanúja.
Kopogott az ajtómon, én pedig a zene miatt nem hallottam meg. Vonakodott néhány percig az ajtó előtt állva, aztán mégis csak be jött a fürdőszobába. Épp ekkor lett vége a zenének, így meghallottam az ajtónyikorgást. Óvatosan, lassan nyitott be, először csak résnyire nyitotta az ajtót. Amikor már bent állt meglátta, hogy a zuhanyzóban állok.

Semmit nem láthatott volna, hiszen nem áttetsző a zuhanyzó. Kicsit homályosítva van az oldala, műanyagból készült. Csak az alakomat láthatta, semmi többet.

- Chris te vagy az? Ideadnád a törölközőt? - kérdeztem, de nem nyitottam ki a zuhanyzó ajtaját.

- Nem talált. - mondta kicsit vicces hangon Damon, hátha kicsit tudja oldani a feszültséget kettőnk között.
- Damon?
- Igen. Itt a törölköző. - tartotta a zuhanyzó elé. Elvettem tőle, és még a zuhanyzóban magam köré csavartam. Kijöttem a zuhanyzóból és csak néztünk egymásra. Egyikünk sem szólt egy szót sem néhány percig. Lehajtottam a fejem, kicsit elpirultam, aztán újra felnéztem rá. Damon indította a beszélgetést.
- Elena, én sajnálom! Nem úgy gondoltam, csak.. Ideges voltam.
- Igen, én is ideges voltam. Mégsem mondtam, hogy nem kellett volna összejönnünk.
- Én nem ezt mondtam Elena!
- Hanem mit?
- Nem értelek téged. Ha valami rossz dolgot teszek te egyből nekem támadsz. Megigéztelek, kétszer. De még mielőtt összejöttünk volna. Próbállak megóvni téged, Elena!
- De nem így kell megóvnod, Damon! Én sem turkálok a fejedben. Én sem törlöm ki a gondolataidat, én sem felejtetem el veled amire emlékezni akarsz. Minden emlék amit kitörölsz eltűnik. De érzem az ürességet. Érzem, hogy nem teljes az elmém, Damon.
- Sajnálom! Tényleg.
- Én is. Hidd el! - mondtam, és otthagytam.