Damon's Love.♥

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy ennyire későn hoztam az új részt, de nem nagyon volt időm semmire.:/ Viszont most már készen van, úgyhogy jó olvasást!

XLV. rész: Hogyan lehet valaki "jó" vámpír?!

"- Várj! Nem maradnál estére? - tettem fel a kérdést minden bátorságomat összeszedve, mire ő egy bólintással, és egy széles, meggyőző mosollyal felelt."

- Akkor én... Még gyorsan elmegyek zuhanyozni. - mondtam egy kisebb mosollyal az arcomon, amit halványpiros pír borított az előző kérdésem miatt. Ő bólintott egyet, én pedig elindultam a fürdőszoba felé. Útközben összefutottam Chris-sel, aki elkezdett "bombázni" a kérdéseivel.

- Mit keres itt Damon? Tudod, hogy utálom. Miatta vagy egy ... - gondolom mondani akarta, hogy egy szörnyeteg, de elcsuklott a hangja amikor látta az arckifejezésemet. Szörnyen szomorú voltam amiért a saját testvérem utálja egy részemet. Ezt nem tudtam megemészteni. Ugyanakkor haragot is éreztem, amiért Damon-t hibáztatja. Tényleg ő változtatott át, de valamiért kötelességemnek éreztem, hogy megvédjem őt. Hiszen ő is ezt tenné velem. 

- Damon a barátom. Segít nekem túl lenni ezen az egész helyzeten, Christian! Tudom, hogy utálod azt a szörnyeteget amivé váltam, de talán jobb lenne ha megpróbálnád elfogadni, mintsem Damon-t hibáztatni a történtekért. - mondtam neki szomorúan, és bezárkóztam a fürdőszobába. Damon természetesen mindent hallott. 

*Damon*

Annyira jól esett, hogy Elena kiállt mellettem. Oly' boldoggá tett ezzel.

Viszont az már kevésbé tetszett amit Christian mondott neki. Teljesen megsértette vele őt. Hallottam a szavaiból. Ezt viszont nekem nem volt szabad hagynom!

Chris be akart menni a szobájába, ám én rögvest az ajtóban termettem, elállva az útját.

- Takarodj innen! - mondta idegesen. Lehetett látni az arckifejezésén, hogy mennyire gyűlöl. Lehetett ugyanezt érzékelni a hangsúlyán is. Én megpróbáltam beszélni a fejével, kisebb-nagyobb sikerrel.

- Elena nem lett szörnyeteg! Nem kell vele így bánnod, és megtiltom, hogy érzékeltesd vele, akár egy picit is, hogy mennyire nem szereted ezt az énét! Gyűlölj engem! Vess meg, üss meg ha attól jobban érzed magad. De Elena érzései most felerősödtek, és még jobban érzi a szomorúságot, valamit a dühöt és a haragot is. NE bántsd meg őt! - nyomtam meg a "ne" szócskát, hogy óvatosan, de érzékeltessem vele mennyire rossz az amit tesz. Kicsit talán hatott Volna... Ha nem én vagyok az aki ezt mondja neki.

Christian természetesen nem hallgat rám. Hiszen gyűlöl engem. 

- Miért tenném azt amit mondasz? Nem vagy a főnököm! - próbált beférkőzni az ajtón, de én nem engedtem.

- A nővéred érdekében tedd! Ne azért mert én mondtam. - tettem hozzá, ő pedig kicsit elgondolkodóan nézett, ám még mindig látni lehetett a gyűlöletet a szemeiben. Beengedtem a szobába, és gyorsan becsapta maga mögött az ajtót. Én álltam ott, egy-két pillanatig, amikor kinyílt egy kis résnyire a fürdőszoba ajtó.

*Elena - néhány perccel korábban*

Csak álltam a fürdőszoba ajtóban, éppen megfordultam volna amikor hallottam ahogyan Damon és Chris beszélni kezdenek.

Természetesen mindent hallottam. Tisztán.

Annyira jól esett, hogy Damon megvédett. Nem hiába szeretem annyira. Mindent megtesz a boldogságom érdekében. Ő az egyedüli aki megérti a helyzetemet. Ő az aki végig mellettem áll, mindig, mindenkor, mindenben. Százszázalékosan megbízom benne. 

Hallottam az ajtócsapódást, gondoltam , hogy Chris volt az. Annyira gyűlöli Damon-t. De miért? Neki semmit nem ártott.

Kinyitottam az ajtót, hogy egy kis résen lássam, Chris elment-e. Amint megpillantottam, hogy csak Damon áll ott, teljesen kitártam a fürdőszobaajtót, és néztem rá kedves tekintettel.

- Köszönöm, hogy megvédtél. - mosolyogtam rá.

- Csak azt tettem amit te. - mondta édes hangon, rám kacsintott, majd bement a szobába. Én becsuktam a fürdőajtót, és beszálltam a zuhanyzóba. Most nem hallgattam zenét. Próbáltam összerakni az érzéseimet. Hisz' olyan jó lenne most egy szál törölközőben odaszaladni Damon-höz, és megcsókolni őt. Olyan jó lenne behívni magammal zuhanyozni. De mi Most csak barátok vagyunk.
Fél óra alatt lezuhanyoztam, majd egy törölközőt csavartam a testem köré, és bementem a szobámba. Damon az ágyon ült. Kicsit elpirulva elővettem a pizsamámat és egy bugyit a fiókomból, majd a tekintetemmel kizavartam Őt a szobából. Felöltöztem, addig ő is gyorsan lezuhanyzott.
Belépett a szobába, adott egy puszit a homlokomra, majd ezt mondta:
- Jó éjt! - és elindult kifelé.
- Hová mész? - kérdeztem kicsit meglepődötten. Azt hittem el akar menni. Megígérte, hogy itt marad. Nem mehet el!
- A kanapéra. Hiszen mi most csak barátok vagyunk.
- Az mindegy. - mosolyogtam. - Úgy nem érzem magam biztonságban. - hajtottam le a fejem. - Nem aludnál itt a szobámban? - kérdeztem, majd az ágyra néztem, és vissza rá.
- Itt maradjak? - mosolygott rám. 
- Igen az jó lenne. - mondtam és lefeküdtünk az ágyra. Egymással szemben. Néztük egymást egy ideig, amikor ő a hátára fordult. Látszott rajta, hogy gondolkodik. Feküdt egy darabig. Én elaludtam. Reggel amikor felébredtem Damon-re volt hajtva a fejem, és átkaroltam őt.

*Damon*

Este nagyon sokáig gondolkoztam. Elena hamar elaludt, ám látszott rajta, hogy nagyon álmatlan. Elég sokat forgolódott. Amikor utoljára megfordult a fejét a mellemre hajtotta, és a karját is a testemre tette. Annyira édesen aludt.

Amikor felébredt rám nézett, majd visszahajtotta a fejét, és kérdezte:

- Mióta fekszem így?

- Hát elég régóta. Előtte sokat forgolódtál. Úgy látszik a testem megnyugtat. - poénkodtam. - Csak a nyálad ne folyattad volna rám..

- Tessék? - kapta fel a fejét.

- Nyugi, csak vicceltem! - mosolyogtam rá, amire ő is elmosolyodott.

- Szemét! - vágta hozzám nevetve a kispárnáját.

Mindketten nevettünk egy kicsit, aztán felültünk az ágyra. Ekkor csengettek.

- Hagyd csak, majd én. - mosolyogtam rá, és pár pillanat múlva már az ajtóban álltam.

Ashley volt az. Talált egy bűbájt amivel tud napfénygyűrűt készíteni Elena-nak. Beengedtem, és együtt felmentünk az emeletre.

Nagyon gyorsan megvolt az egész.

- Ennyi? - kérdezte Elena.

*Elena*

- Ennyi? - kérdeztem meglepődötten.

- Igen. - mosolygott rám. - Viszont most mennem kéne. Chris-el találkozom a parkban. - mutatta a kezével, hogy indulnia kéne.

- Oké, menj csak! - helyeseltem és egy nagy mosolyt irányítottam felé.

Ashley elment, én meg felvettem az ujjamra a gyűrűt, és óvatosan széthúztam a függönyt, hogy kipróbáljam működik-e.

Működött. Annyira örültem. Mosolyogtam, és a most már nyitott ablakba álltam. Hallottam a madarak csicsergését, a szellő suhogását, a tücskök ciripelését. Mindent sokkal hangosabban hallottam, mint általában. Annyira megnyugtató volt hallgatni a természet "zaját".

Megkértem Damon-t, hogy vigyen el engem, és tanítson meg mindent amit tudnom kell a vámpírokról.. Illetve magamról.

Elvitt az erdőbe. Az állatok hangjai, a szellő suttogása, a növények éneke egy megnyugtató zenévé olvadt össze.

- Először is. A vámpírok sokkal jobban hallanak, mint az átlagemberek.

- Igen. Ezt észrevettem. - mosolyogtam rá.

- Rendben. Másodszor. A vámpírgyorsaságot meg kell tanulni. Csak akkor tudod használni tanulás nélkül, ha túlságosan túlteng benned valami érzelem. A te esetedben a düh, az éhség, és a gyűlölet volt az. - én bólintottam. - Harmadszor. A vámpírok nem bírják a vasfüvet és a verbénát. Mindkettő ugyanúgy hat rá. Marni kezdi a testet és iszonyú fájdalmat okoz.

Negyedszer, a vámpírok meg tudnak igézni embereket, ha azok nem isznak vasfüvet.
- Értem. - bólintottam.
Hosszas ideig az erdőben voltunk. Élveztük a vámpírhallást, és Damon fokozatosan megtanította nekem a vámpírgyorsaságot. Eleinte nem ment a legjobban, de gyorsan tanultam. Vicces volt. Egyszer nekimentem egy fának. Damon-nel egyszerre nevettünk fel, miután megbizonyosodott róla, hogy nincs bajom.
Hamar besötétedett, hiszen november volt.
6 órakor áthívtam Emily-t és Ashley-t, hogy aludjanak itt. Damon haza ment, a lányok pedig csengettek.
Beengedtem őket, és felmentünk a szobába.
Hosszasan nevetgéltünk, filmeket néztünk, zenét hallgattunk. Aztán szóba jöttek a pasik.
Emily áradozott Klaus-ról. Elmondta, hogy mennyire szereti őt. Elmondta a jó tulajdonságait, a rosszakat és pár bizalmas infót is, amire kevésbé voltam kíváncsi... Például azt, hogy nagyon jó az ágyban.
Ashley nem túl sokat mondott Chris-ről, talán kínosnak találta a társaságom miatt.
Aztán Damon jött szóba.
- Elena! - győzködött Emily, hogy mondjak valamit.
- De mit mondjak?
- Hát.. Mit érzel iránta? - kérdezte Ashley. Én pedig hosszas megfogalmazásba kezdtem.
- Mindig arra vágyom,hogy vele lehessek,a jó illatával,azzal a mosollyal, az aranyos szemével, a jó testével, a viccelődéseivel. Amikor néha hadar, amikor zavarban van és gyorsan beszél. A kicsi perverzségével. - tettem hozzá.
Amikor meglátom a szívem kihagy egy ütemet, a gyomrom görcsbe rándul és mosolygok, akkor is ha meghallom.. mindig ő jár a fejemben...
És talán napról-napra egyre jobban szeretem. - mondtam ki ezeket a szavakat, és mindenkinek elakadt a szava. Csak Em száján jött ki egy mondat: "- Istenem, de megható."
- Ez az igaz szerelem. - mondta Ashley. - Talán ki kéne békülnöd vele, Elena.
- Lehet. De még nem rendeztem el magamban minden érzést. Ezeken kívül még érzek mérhetetlen dühöt amiért vámpírrá változtatott. Érzek hatalmas nagy haragot amiért oly' sokszor megigézett engem, és érzek egy kis csalódást is amiért sosem gondol rám, csak is magára. Annyira önző, de én még így is halálosan szeretem őt. És ez rossz. Sosem gondol bele, hogy mennyire - finoman fogalmazva - szar nekem, amikor helyettem hozza meg a döntéseket. Amikor a hátam mögött tervez el dolgokat, és hajt is végre. Ezt nem olyan könnyű megbocsájtani. 
Egy szörnyetegek csinált belőlem. Egy gyilkológéppé változtatott. Utálom ezt az énem.
- Elena! Mi itt vagyunk, hogy segítsünk. Damon is segít neked. Ma is épp ezt tette. Nem leszel gyilkológép! Ráadásul... A szavaidból kiszűrve, inkább magadra haragszol, mintsem Damon-re. - vádaskodott Em.
- Igen! Igazad van! Magamat utálom! Gyűlölöm amivé váltam, és magamat hibáztatom. Nem szeretném, hogy Christian gyűlöljön engem, de ezt mégsem tudom elkerülni. Nem tudok jó példát mutatni neki, pedig én vagyok az idősebb, nekem kell gondoskodnom róla! És úgy, hogy egy szörnyeteg, egy hasfelmetsző vagyok... Ez lehetetlen.
- De nem vagy az, Elena! - próbált nyugtatni Em, és átölelt engem.
Jól esett. Tényleg. De valahogy úgy éreztem ettől többre van szükségem.
Beszélgettünk még egy kicsit, végén eltereltem a témát. Fent voltunk éjfélig, aztán lefeküdtünk aludni. 
Hogy vicces legyen a dolog hárman aludtunk egy ágyban. Reggel kopogtak az ajtón, és ahogy Em ezt meghallotta félálmában fordult egyet, és lendületből lerúgott az ágyról.

Felriadtam, kómásan néztem az ajtó felé. Damon volt az.
Nevetett rajtunk, én pedig összekapartam magam. 

*Damon*

Reggel gondoltam átmegyek Elena-hoz, el is indultam. Hamar a házuk előtt találtam magam. Kopogtam az ajtón, majd rögtön utána benyitottam. Hatalmas koppanást hallottam. Felmentem az emeletre, és Elena szobája ajtajában álltam meg. 

Hirtelen felnevettem, amikor megpillantottam Emily-t, amint kényelmesen szétterülve alszik, és Elena-t, aki a földről próbál felkelni. Elena kómás arccal nézett rám, én pedig csak nevettem. Emily felriadt a nevetésemre, és elkiáltotta magát. "Damon! Ahhhhjjjj!!" - Mi az? Csak nem felébresztettelek? - kérdeztem viccesen, ő pedig a fejére húzta a párnát.

- Igen. És ő pedig engem. - mondta Ashley, és belebújt a macis papucsába. Elena elment megmosni az arcát, és Ashley is csatlakozott. Én leültem Em mellé az ágyra, és felemeltem a melltartóját.

- Ne merészeld! - szólalt meg egy hang, és Em felnézett.

- Nocsak. Te nem alszol? - mosolyogtam rá, ő pedig kikapta a kezemből a türkizkék színű, felül csipkés , középen masnival díszített melltartóját.

Elena felöltözött, és Ash is elkészült. Emily dühében kiviharzott a szobából, és negyed óráig ki sem jött a fürdőből. Elena kérdezősködni kezdett.

*Elena*

Bementünk  a szobába, Em pedig beviharzott a fürdőbe. Csak a hideg fuvallatot hagyta maga mögött. Bementünk a szobába és Damon furcsán viselkedett. Néztem rá, kicsit oldalra biccentettem a fejem, de ő csak megrántotta a vállát, és egy titokzatos mosoly foglalt helyet az arcán.

Nem igazán érdekelt, hogy mi van. Ashley nagyon hamar lelépett. Azzal az indokkal, hogy az apukája hívta. De hisz' nem is csörgött a telefon..

Érdekes.

Hirtelen Klaus kopogott az ajtómon.

- Hát te? - kérdeztem meglepődötten amikor megpillantottam.

- Neked is szia. - lépett be a házba. - Emily?

- A fürdőben. Már 20 perce bent van. Sok sikert a kirángatásához! - kacsintottam rá és elindultam a konyha felé. Töltöttem magamnak egy pohár vizet, és közben megkérdeztem Damon-t:

- Mi lesz a mai program?

- Igézésre tanítalak. De addig is... Ne a vizet idd! Itt van ez! - dobott oda nekem egy tasak vért. A vér leesett a pultra, a pohár pedig kicsúszott a kezemből. Valahogy nem kaptam érte, de szerencsére Damon megfogta.

Adtam neki egy puszit az arcára, majd megittam az utolsó csepp vért is.

Felkaptam a táskámat, és elindultunk. Útközben jött egy ember. Megállítottuk.

- Most nézz jó mélyen a szemébe, és kérdezd meg, hogy iszik-e vasfüvet. - mondta Damon.

Belenéztem a szemébe, a pupilláim tágulni kezdtek. Megkérdeztem, a válasz nem volt.

Még mélyebben a gyönyörű kék szemibe néztem, majd azt mondtam "Erre a találkozásra nem fogsz emlékezni." és eltűntünk Damon-nel. Mondta, hogy teszteljük, ezért hirtelen mögötte termettünk. 

- Elnézést! - szólítottam meg. - Találkoztunk mi már? 

- Nem hinném. Aaron vagyok. Csak most költöztem ide.

- Elena Gilbert. Örülök, hogy megismertelek. Nekem most mennem kell. Sok sikert Mystic Falls megismeréséhez! - köszöntem el, és elsétáltunk. Befordultunk egy sarkon. Damon megdicsért, és elismerte, hogy tehetséges vagyok.

Egész délelőttöm azzal telt, hogy embereket igéztem meg, bár volt aki vasfüvet ivott... Délben kicsit megéheztem, ezért elmentünk Mystic Falls legjobb éttermébe.

Én sült lazacot rendeltem, Damon is azt ette velem. Mellé rendeltünk pezsgőt, hogy meg tudjuk ünnepelni ezt. Közben beszélgettünk, nevetgéltünk. Jól szórakoztunk. Megigézte a pincért, hogy ne kelljen fizetnünk. Nagyon furcsa volt, hogy jól szórakoztam ezen. Általában nem szórakozom mások életével. De ez most tetszett.
Megettük a halat, és megittuk a pezsgőt is.
 Elindultunk haza felé. Útközben összefutottunk Taylor-ral. Ő vetett ránk egy féltékeny, de dühös pillantást, majd ott termett mellettem.

*Taylor*

Éppen hazafelé tartottam, amikor megpillantottam Elena-t és Damon-t nevetve hazafelé sétálni. Egyből elfogott a féltékenység és a düh Damon iránt. Bár még senki nem tudja, de most tényleg visszakapcsoltam az érzéseimet, és rettentő bűntudatot érzek amiért Elena-t többször is megpróbáltam megölni. És amiért meghalt, nos az is az én hibám. Megigéztem, amiért összeveszett Damon-nel. Ő pedig ezért gyógyszerezte be magát. Tehát én tehetek róla. És ezt az érzést nem tudom elviselni.

A gondolat, hogy miattam ment tönkre az élete, a gondolat, hogy miattam vesztette el élete szerelmét - azaz Damon-t - felemészt engem.

Csak egy módon könnyíthettem ezen. Beszélnem kellett Vele.

Amint észrevette, hogy őket nézem lefagyott a mosoly az arcukról. Elindultam feléjük. Kicsit messze voltam, ezért a vámpírgyorsaságomat használtam.

Ott termettem Elena mellet, és a fülébe súgtam - mellékesen megjegyzem fölöslegesen, hiszen Damon a vámpírlét előnyeinek köszönhetően mindent hallott.. -: Beszélnem kell veled. Most tényleg őszinte leszek.

- Nem, Taylor! Én már nem bízok benned, és nem fogok félrevonulni, hogy netalántán szíven szúrj egy karóval.

- Elena ez most komoly! Visszakapcsoltam az érzéseimet.

- Igen. Úgy, mint a múltkor ugye? - válaszolt bunkón Damon, és eltűntek.

Nem hiszem el!

Túl késő! Már nem tudok beszélni vele. Nem fog hinni nekem. Túl sokszor hazudtam. Túl sokszor bántottam meg, túl sokszor ártottam neki.

Rettenetesen fáj, hogy nem kérhetek bocsánatot, mert nem hallgat meg. Rettenetesen fáj, hogy nem mondhatom meg neki: Miattam volt az egész. Rettenetesen fáj, hogy szeretem őt, de Ő teljes szívéből gyűlöl engem. És ez elképzelhetetlenül fáj.

*Damon*

Hazaértünk. Elena elég zaklatott volt, nem is tudtam vele beszélni mert egyből beszaladt a fürdőszobába. Álltam a lépcső alján amikor vízfolyást kezdtem hallani. Benyitottam a fürdőbe. A második ilyen eset. Elena zuhanyzik.

Elfelejtettem, hogy Elena vámpír, már sokkal több mindent hall.

- Damon? Te vagy az?- kérdezte úgy, hogy nem nyitotta ki a zuhanyzó ajtaját.

- Igen, én. Csak tudni akartam, hogy jól vagy-e, de nem is zavarlak tovább. - mondtam miközben tekintetemet nem tudtam levenni a homályosan látszódó zuhanyzó oldalán lévő "képről". Elena annyira gyönyörű. Bár csak foltokat láttam, de azon látszott, hogy gyönyörű alakja van, és gyönyörű hosszú barna haja. Vékony, de a szépséges módon. 

Becsuktam magam mögött a fürdő ajtót, nem akartam zavarba hozni őt.

Vártam 10-15 percet, addig kibontottam egy üveg whiskyt. Elena ugyan abban a ruhában jött ki a fürdőből, és odajött hozzám.

- Tudod mit? - kérdezte - Nem érdekel Taylor. Inkább élnék ma egy üveg Jack Daniels-nek.