Damon's Love.♥

II. rész: A nagy találkozás

..mielőtt befejezhettem volna a mondatot, oda lépett mellém és Emily mellé az új fiú. Rám mosolygott és nem tudtam ellenállni a sármos mosolyának... Beletúrtam a hajamba és én is rámosolyogtam.

- Sziasztok csajok. Damon vagyok.

- Szia. Én meg Emily. De hívj csak nyugodtan Em-nek. 

- Szia. - mondtam egy furcsa mosollyal az arcomon.

- Nem tudjátok, hogy hol az osztályom? Még új vagyok.

- De. Mi leszünk az osztálytársaid. -feleltem óriási mosollyal az arcomon.

- Ó, de jó. Két csinos lány is az osztály társam lesz.

Mi csak mosolyogtunk. Ám amikor ezt kimondta becsengettek.

- Gyere megmutatom hol lesz óránk.

- Oké, kösz. -mondta majd rám mosolygott.

- Erre gyere. Tesink lesz.

 Ott a ti öltözőtök.

- Köszi.

- Nincs mit. -majd mosolyogtam és bementem a női öltözőbe.

- Mi volt ez?? -érdeklődött Emily.

- Micsoda?

- Ez az arckifejezés...

- Milyen arckifejezés? -értetlenkedtem.

- Hát ez! Mosolyogsz és vidám vagy. Úgy néztél arra a srácra..

- Már az is baj ha vidám vagyok?

- Dehogy is baj. Én csak örülök neki.

- Egyébként mire célzol? Hogy néztem?

- Hát ÚGY!

- Mi? Dehogy is. Hisz csak most ismertem meg...

- Mindegy kezdődik az óra. Menjünk.

Egész órán szemeztünk egymással... Igazán jól kezdődött ez a nap. Óra végén odajött hozzám és különhívott.

- Ööö... (nem mutatkoztam be és így a nevemet próbálta megtudakolni.)

- Elena.

- Elena! Beszélhetnék veled négy szemközt?

- Persze. -majd rátekintettem Em-re akinek az arcán ott volt az a huncut mosoly.

Különvonultunk majd kérdeztem:

- Miről lenne szó?

- Csak azt szeretném megkérdezni, hogy lennél -e a párom a sulibálon. Nem ismerek senkit és te elbűvöltél engem.

- Hát.. -dadogtam egy kicsit hiszen zavarban voltam.

 Persze. Szívesen, már ha ez nem egy randi.

- Oké. Akkor nem egy randi lesz... De miért?

- Tudod elég sokat csalódtam már a férfiakban, és téged sem ismerlek még túlságosan. Inkább csak barátokra vágyom.

- Értem. Akkor ezt azt jelenti, hogy lehetünk barátok? -ekkor egy széles mosoly bukkant fel az arcán.

- Persze. Most viszont menjünk órára. -és mosolyogva ránéztem.

Suli után hazamentem és ezt mind leírtam a naplómba.