Damon's Love.♥

VII. rész: A bál

Egész nap a báltermet díszítettük. Egyszerűen mesésen festett az egész. A nap végén Damon odajött hozzám,hogy megkérdezze:

- Akkor most kibékültünk? Bízol bennem?

- Én nem haragszom rád. És szerintem barátok vagyunk. De nem teljesen bízom még benned... Ne haragudj.

- Oké. Értem. Majd igyekszem. De ugye attól még eljössz velem a bálba?

- Persze. Hiszen megígértem.

- Akkor jó. Majd irigykednek az emberek rám. - mondta egy óriási mosollyal az arcán.

- Miért?

- Mert a legcsinosabb lány velem jön a bálba.

- Jajj... Ne mondj ilyeneket mert elpirulok!

- Az nem baj. Legalább lesz egy kis természetes arcpirosító azon a csinos kis "pofikádon".

- Kedves vagy. De most mennem kell. Még ruhát kell vennem.

- Oké, szia!

- Szia.

Egész délután az üzleteket jártam, hogy megtaláljam a tökéletes ruhát. Végül is sikerült. Aztán fáradtan vettem egy jó meleg fürdőt és ágyba bújtam.

És eljött a nagy nap. Ma este lesz a bál. Már annyira várom. Kicsattanok az örömtől.

Délelőtt "szépségszalont nyitottam". Arcpakolást, bőrradírt, testápolót stb. kentem magamra, hogy valahogy kinézzek a bálon. És hát eljött a várva várt pillanat. Felvettem a ruhámat és a cipőmet. Majd Damon az ajtóban állt és csengetett.

- Nyitom! -kiabáltam mikor épp a lépcsőn jöttem le.

Szia!

- ... Szia! .... Wháó, de csinos vagy! Bocsi csak elakadt a lélegzetem egy pillanatra. Nagyon dögös vagy!

- Köszi. -és elpirultam.

Odamentünk a bálra. Majd mikor megszólalt a zene Damon felkért táncolni. Mesés volt.

- Na de iszok egy pohár bort. Kérsz te is?

- Igen. Köszi.

Ekkor oda jött hozzám egy elegáns fiú.

- Szia. Taylor vagyok. Az előbb ha jól láttam Damon-nel beszélgettél igaz?

- Szia. Elena vagyok. Igen. Miért? Honnan ismered őt?

- Ő az öcsém. Jobb lenne ha vigyáznál vele.

- Miért?

- Mert ő elég szörnyű ember.

- De miért? Mit tett ami miatt ilyen szörnyű?

- Azt sajnos nem mondhatom el.

- Tudom, hogy vámpírok vagytok. Mit tett? megölte egy embert? vagy 10-et? vagy 100-at?

- Honnan tudod?

- Elmondta. Lebukott amikor megtámadtak a vérfarkasok. Verbénát iszom.

- Ezreket. Régen. De már elég rég találkoztunk. Azt sem tudja,hogy itt vagyok a bálon.

- Ezreket?

- Igen!

- Azt mondta hoz bort. De kimegy. Miért megy ki?

- Biztosan megint meg akar ölni néhány embert...

- Menjünk utána kérlek. A saját szememmel akarom látni,hogy megtenné-e. De kérlek mielőtt megtenné állítsd meg!

- Rendben. Menjünk.

Kimentünk de Damon nem volt sehol...

- Nincs itt! Hol van?

Ekkor megfordultam és Taylor meg akart harapni. De Damon hirtelen ott termett és ellökte őt. Majd Taylor elmenekült.

- Jól vagy? -kérdezte Damon.

- Igen. Azt hiszem. Köszönöm! -és megöleltem.

- Nincs mit.

- Bízom benned. Csak kérlek ne hagyj sosem magamra! Kérlek! Szükségem van rád!

- Ne aggódj! Itt leszek.

Olyan szorosan öleltem, mint még eddig soha senkit. Féltem, és mellette biztonságban éreztem magam. Egészen addig, amíg eszembe jutott, hogy ő is vámpír és bármikor megharaphat. Ekkor feltűnés nélkül elengedtem, hátraléptem egyet és megköszöntem, hogy megvédett.

- Köszönöm. Hogyan hálálhatom meg?

- Ha most be jössz és táncolsz velem, hogy senki se gyanakodjon.

- Menjünk.

Táncoltam vele. Közben észrevettem,hogy Em és egy fiatalember egymásra mosolyogva táncolnak. Olyan édesek voltak.

- Mondták már,hogy milyen jól táncolsz? -kérdeztem Damon-t.