V. rész: Szórakozás
Felébredtem. Gondoltam meg kéne mindent beszélnem Damon-nel így hát le mentem a nappaliba. Csak egy cetlit találtam, Damon nem volt sehol. Ez állt a cetlin:
˝ Szia. Gyere a parkba. Mutatnom kell valamit. Várlak. Csók: Damon ˝
Elindultam a parkba. Mikor odaértem nézegettem hol lehet Damon. Nem volt senki a parkban. Gondoltam jól átvert és amikor megfordultam ő ott állt a mögöttem lévő fának nekidőlve.
- Óó, hát itt vagy. Azt hittem felültettél.
- Nem tennék olyat. Gyere velem. Mutatok valamit.
- Oké. Messze van?
- Innen tíz perc. De addig legalább tudunk beszélni.
- Igen. Gondoltam,hogy szeretnék mindent megbeszélni veled, és esélyt adni,hogy be bizonyítsd bízhatok benned.
- Köszönöm, hogy megadod a lehetőséget. Bíznod kell bennem, mert én vagyok az egyetlen aki meg tud védeni téged az öcsémen kívül.
- Ki az öcséd?
- Taylor. De nem ismered. Talán ha nem leszek ott, és meg kell téged védeni, vele is fogsz találkozni.
- Értem..
- Megérkeztünk. Gyere.
- Ez az épület az?
- Igen csak fogd meg a kezem.
- Miért?
-Csak fogd meg!
*Megfogtam* Abban a pillanatban vámpírgyorsasággal felvitt az épület tetejére.
- Ez..ez... Ez valami mesés.
- Tudtam, hogy tetszeni fog.
- Gyönyörű. Olyan szép ez az egész. Mindent lehet látni. Az egész várost.
- Igen. Azért hoztalak ide.
- És nem fárasztó vámpírgyorsasággal felhozni ide?
- Nem.
- Olyan mesés. A városban bárhová el tudsz jutni pár másodperc alatt.
- Hová szeretnél menni?
- Nem tudom... Talán a hegyekbe.
- Akkor fogd meg a kezem.
Megfogtam és egy másodperc alatt már a hegyek aljától kb. 20 méterre találtam magam. A következő pillanatban már a hegyekben voltunk.
- Tetszik a látvány?
- Igen. Nagyon. -mosolyogtam és aztán ránéztem.
- Tudtam, hogy szexi, vagyok de én most a tájra gondoltam.
- Haha. nagyon vicces vagy Damon...
- Tudom. De ez hogy jön ide?
- Inkább csak maradj csendben. Nézd ezeket a gyönyörű hegyeket.
- Látok két szép hegyet is...
- Damon!
- Te mondtad, hogy nézzem a hegyeket.
- De nem erre gondoltam te idióta!
- Jól van na. Bocsi, hogy élek.
- Tudod, hogy nem így értettem.
- Mindegy. Gyere mutatok valamit.
Elvitt egy pusztára ahol sehol egy lélek. Semmi hang csak a természet csodái. Hirtelen felerősödött a szél és ahogyan álltam, olyan volt mintha repültem volna. Csodálatos érzést keltett bennem ez a nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése