Damon's Love.♥

IX: rész: Váratlan fordulat.

Másnap reggel iskola volt. Elmentem. Mindent megbeszéltem Em-mel. Kerestem,hogy hol van Damon. Próbáltam menekülni előle de nem jött iskolába. Talán jobb is egy kicsit. Így legalább nem kell kerülnöm. 

- Borzasztóan fáj,hogy megint beleszerettem valakibe aki nem lesz velem SOHA. 

- Jaj szívem, Úgy sajnálom.

- Ez sajnos most nem segít. Tudtam,hogy ez lesz. Hogy nem szabad beleszeretnem mert nem lesz belőle semmi.

- Édesem! Ne sírj! Elmosódik a sminked.

- Leszarom a hülye sminkem!

- Drágám! Nézz rám!

  Ne sírj! Gyere a mosdóba.  Mossuk le az  arcodat!

Egész nap sírtam. És alig tudtam figyelni az órákon. Amikor a tanárok kérdezték mi a baj a felelet ez volt: Kicsit rosszul érzem magam. De nem akarok hazamenni! 

Végül a Töri tanár hazaküldött. Így otthon sírtam egész nap. Suli után átjött Emily.

- Szia!

- Szia. Gyere be.

- Jobban vagy már?

- Nem.

- Akkor most elmegyünk és iszunk egy kis Jack Daniels-t.

- Nincs kedvem menni.

- Gyere. Legalább egy kicsit hadd dobjam fel a napodat.

- Nincs kedvem, Em!

- Elena!!! Gyere már!

- Jó! Megyek.

- Na végre. De előtte megmossuk az arcodat és új sminket teszünk fel. Vízállót!

- Menjünk.

Elmentünk a bárba miután új sminket raktam fel. Iszogattunk és oda jött a bárba Damon. Meglátott. Odajött hozzám.

- Szia.

- Szia...

- Hívtalak.

- Bocsi, de szeretnék egyedül lenni ha már úgysem engem választasz.

- Épp erről szeretnék veled beszélgetni. Még van két napom eldönteni,hogy téged vagy Kat-et válasszam.

- Ő az igaz szerelmed. Válaszd őt!

- De ha én téged jobban szeretlek?

- Engem egy hete ismersz. Őt már 720 éve.

- De amikor elveszítettem őt. Egy hete ismertem.

- És mikor léptél túl rajta? Vagy talán túl sem léptél?!

- Mikor téged megismertelek. Akkor léptem túl rajta. De most,hogy újra látom.Nem tudom mi van velem. Adj egy kis időt kérlek!

- Adok. De nem fogok reménykedni,hogy újra összetörjön a szívem.

- És ha téged választalak és te addigra kiszeretsz emiatt belőlem? Akkor az én szívem törik újra össze.

- Nem fogok kiszeretni. Hidd el!

De most megyek. Em! mennyünk.

- Oké. Szia Damon.

- Sziasztok.

- Várj! Menj csak nyugodtan előre. Én beszélni szeretnék Damon-nel.

Ekkor megállított Taylor.

- Menj innen kérlek! Sikítok!

- Ne várj! Nem akarlak bántani!

- Miért kéne hinnem neked?

- Ez igaz. Semmi okod nincs rá. Csak szeretnék bocsánatot kérni!

- Köszönöm. Most engedj kérlek.

- Sírtál?

- Nem. Illetve. Igen de nem tartozik rád.

- Damon szakított veled is igaz?

- Nem tudom miért épp veled kéne ezt megbeszélnem, de felbukkant Kat.

- Ez nem jó jel! Kat mindig is gonosz és alattomos volt. De Damon ezt nem tudta. Csak egy hétig ismerte. Én ismertem. A legalattomosabb ember a világon. Ő még Damon pusztító énén is túltesz. Ne bízz benne! Figyelmeztesd Damon-t!

- Miért kéne hinnem neked?

- Nincs rá okod. De ha igazán szereted nem kockáztatsz.

És ekkor elillant. És Em is kijött. 

- Mit mondtál Damon-nek?

- Az nem lényeges. Csak beszélgettem vele.
- De ugye nem bántottad meg?
- Miért bántottam volna?
- Képes vagy rá,hogy engem védj.
- Igen. HOGY TÉGED VÉDJELEK!!
- Mindegy. Menjünk.
- Oké.
Hazamentem és vettem egy meleg fürdőt. Közben csengettek. Kiszálltam és fürdőköpenyben ajtót nyitottam. Taylor volt az. 
- Mit akarsz már megint?
- Nem beszéltél Damon-nel.
- Nem volt rá lehetőségem.
- Ott volt a bárban.
- Holnap elmegyek hozzá. Így oké?
- Talán. De ha holnap nem mész el hozzá...
- Elmegyek! -vágtam közbe.
- Ajánlom is. Szia.
- Szia.
És ekkor elillant. Most még jobban féltem, de még ennél is jobban féltettem Damon-t. Így hát felöltöztem és elmentem hozzá.
Bekopogtam és ő kikiabált.
- Ki jön ilyen későn ide?
S majd kinyitotta az ajtót.
- Ne haragudj. De beszélnem kell veled.
- Gyere be. 
- Köszi.
  Csak arról lenne szó...,hogy találkoztam a testvéreddel mikor kijöttem a bárból és mikor beültem a kádba csengetett.
- Mit mondott? Bántott? Megigézett?
- Nem. Csak azt mondta,hogy ő elég rég óta ismeri Kat-et.
- És?
- És azt mondta,hogy a legalattomosabb vámpír a világon, és,hogy még a te gyilkoló éneden is túl tesz.
- És ezt el kéne hinnem?
- Nekem Taylor mondta. És félek,hogy mellette valami bajod eshet.
- Ugyan,kérlek! Mi bajom eshetne?
- Bármi. Kérlek! Könyörgöm neked! Ne menj a közelébe. Nagyon féltelek. -ekkor egy könnycsepp jött ki a szememből. Ezt Damon is észre vette.
- Ne sírj, oké?!! Tudok vigyázni magamra. Tudom,hogy mit csinálok. Ne félts! Bízz bennem!
- Bízok benned. De meg kell értened,hogy azért aggódom ennyire érted mert szeretlek.
- Sajnálom Elena. Ez nem a te döntésed. Ne félts! Mondtam már... Tudok magamra vigyázni! Amúgy egyáltalán nem kéne hinned a testvéremnek.
- Damon, én...
- Ne mondj semmit.
- Gondold át Damon. Én hiszek a testvérednek. Egy kis részemnek elég rossz előérzete van.
- Benne nem szabad bíznod. Apropó! Mikor ittál utoljára verbénát?
- Nem tudom. Pár napja. Miért?
- Akkor azonnal menj haza és igyál!
- De miért?
- Mert így meg igézhet bármikor Taylor.
- Oké. Megyek.
- Siess!
- Sietek.
- Elkísérjelek?
- Nem kell! Inkább óvakodj Kat-től!
- Elena! Ne kezdd már megint!
- Jól van. Csak... vigyázz magadra oké?!
- Vigyázok.
- Szia Damon! Légy óvatos!
- Az leszek... -mondta a szemét forgatva.
Elindultam. Fél úton megállított Kat.
- Szia Elena. -mondta egy gúnyos mosollyal az arcán.
- Kat! Kérlek hagyj! Hadd menjek haza!
- Abban mi az élvezet?
- Kat!
- Tudod ki akarja,hogy megigézzelek Elena?
- Nem. De nem tudsz megigézni. Verbénát iszom. -próbáltam elhitetni vele, mintha még nem ürült volna ki a szervezetemből.
- Elena! Ne mondd nekem,hogy még nem ürült ki a szervezetedből! Beszélgettél Damon-nel. És hát... én mindenről értesülök.