11/27/2013

XXIV. rész: A várva várt esemény


Reggel elkezdtem ruhát keresgélni a szekrényemben a bálra, és egész este ezen a modelles lehetőségen gondolkoztam. Találtam is egy szép ruhát. Kivasaltam, előkészítettem és cipőt is találtam. Csörgött a telefonom. 

- Szia Ashley.
- Szia Elena. Van kedved eljönni shoppingolni? 
- Lenne kedvem, de ma van a bál és készülődök. Keress magadnak egy ruhát, gyere át és együtt elkészülünk.
- Én nem vagyok meghívva. 
- De én igen. És ha azt szeretném, hogy elgyere velem, akkor el fogsz jönni és kész. Nem számít mit reagál Kat.
- Elena! Nem akarok én lenni az ünneprontó...
- Nem leszel ünneprontó! Sőt.. Te dobod fel az egész bált.
- Jól van. Akkor 1 óra múlva ott vagyok.
- Siess.
Eltelt egy óra és Ashley kopogtatott az ajtómon.
- Szia... sztok.. - fejeztem be a mondatot meglepődötten. - Gyertek be. - Ashley-vel jött Em is. - Em te mit veszel fel?
- Ezt a csinos kis darabot. - mondta mosolyogva és elővett egy földig érő, kék színű, ékszerekkel díszített gyönyörű ruhát.
- Uram isten! Ez... Gyönyörű. De ..én egy rövid ruhát választottam..
- Én pedig egy világosat. - mondta Ashley.
- Elena. Nem is mondtad, hogy hogy döntöttél ezzel a modelles dologgal kapcsolatban. - kérdezte persze izgatottan, de féltékenyen Emily.
- Nem fogadom el...
- Elena. Ne már!
- Ne is próbálj meggyőzni! - vetett rám egy "még egyszer megpróbállak meggyőzni" pillantást és belenyugodott a döntésembe. - Na készülődjünk a bálra.

- Ekkor izgatottá vált. Elég hamar készen lettünk.
- Na lányok készen álltok? - kérdezte Em.
- Persze. Csak gyere már. - kiabáltuk oda egyszerre Ashley-vel. Amikor megpillantottuk Em-et lefagytunk és szó szerint tátva maradt a szánk.
- Ennyire azért nem rossz...! - mondta kicsit dühös és félő hangon egyszerre Em.
- Mi? Dehogy is! Csak...annyira gyönyörű vagy. - mondtam neki. - A hajad ki csinálja meg?
- Ti is gyönyörűek lettetek. Reméltem Ashley bevállalja. Annyira jó hajakat tudsz csinálni. Kééérleek. - kérlelte Em.
- Rendben, megcsinálom.
- Én is mindjárt kész vagyok. Csak még megigazítom a sminkem.
Eltelt még 20 perc mire Ashley kész lett Em hajával és épp indulni készültünk amikor csengettek.
- Ki lehet az? Nem hiszem el, hogy még mindig nem tudunk elindulni. - panaszkodott Em.
- Ne izgulj hamar lerázom. - nyugtattam Em-et, akinek a haja miatt kellett ennyi időt elpocsékolni. De egy ilyen gyönyörű ruhához gyönyörű haj és smink kell. - Taylor. 
- Sziasztok. Nagyon csinosak vagytok.
- Te is jól kicsípted magad. - válaszoltam mosolyogva.
- Indulhatunk?
- Em érted nem jön Klaus? - kérdezte Taylor Em-et.
- Ő a házigazda. Nem tud eljönni értem, segíteni kell az előkészületekben.
- Igen, persze. Azért nem jön. - mondtam neki ironikusan, mert tudtam, hogy Klaus egy gyilkológép és nem örültem neki, hogy Em vele "randizik". Odaértünk, Ashley és Em előre mentek. Ashley meglátott egy ismerős arcot és odament hozzá. Em pedig csak várta, hogy Klaus megjelenjen.
Közben én is bejöttem Taylor-ral.

Nagyon jó volt ez az egész. Együtt táncoltunk Taylorral, próbáltam féltékennyé tenni Damon-t.








Taylor nagyon jól táncol.
- Kérsz valami italt? - kérdezte Taylor.
- Persze. - mondtam, de ekkor megláttam Em-et és eléggé szomorúan tartott a kert hátsó részébe. Taylor rám nézett, és a "szemével kérdezte", hogy mi lehet vele? - Megnézem. Mindjárt jövök. - mondtam a tekintetére válaszolva. Láttam, hogy a kert hátsó részében a padon ül és sír. - Em! Mi a baj?
- Semmi. - mondta és letörölte a könnyeit.
- Látom... Mi történt?
- Mi? Ez nem.. (* elgondolkodó tekintet *) Nem nagy dolog, csak most valahogy eléggé érzékenyen érintett.
- De micsoda? Mi történt?
- Klaus egy lánnyal táncolt.
- Ennyi? Már azt hittem valami nagy baj történt.
- Klaus egy lánnyal táncolt és odajött hozzám Damon. Azt mondta, hogy ha tetszenék Klaus-nak akkor velem táncolna, mert ismeri őt. Meg még elhordott engem minden lotyónak, pont-pont-pont...
- Ahogy látom mégis fontos vagy Klausnak. Nézd csak ki jön itt. - ekkor felnézett és letörölte a könnyeit. - Na én nem is zavarok. Sziasztok. - mondtam mosolyogva.

Előre mentem és megláttam Damon-t egyből neki estem.
- Mit műveltél? Hogy mondhattál ilyet egy nőnek?
- Te miről beszélsz? - értetlenkedett Damon én pedig meglöktem.

- Milyen jogon ribancozod te le Em-et és oktatod ki, amivel teljesen letörheted az önbizalmát?
- Én? Azt hiszem kevesebbet kellett volna innod.

- Te most le részegeztél?
- Talán nem vagy az?
- Hát egyáltalán nem! És le szállhatnál Em-ről is, meg rólam is.
- Elena mi bajod van? - kérdezte "meglepődötten" Damon, de én nem feleltem csak elrohantam. - Ma mindenki megbolondult? - kérdezte Taylor-hoz fordulva.
- Jobban gondold meg mit teszel. - mondta Taylor, rákacsintott Damon-re és utánam jött. 
Amikor kezdődött a közös tánc láttam Damon-t úgy táncolni Kat-tel, mintha semmi sem történt volna az előbb. Kat pedig egy szúrós tekintetett vetett rám és elfordult.

Ekkor jöttem rá, hogy ha magamnak akarom Damon-t mindent be kell vetnem. Modell leszek. Elkápráztatom a képekkel, a tekintetemmel, az alakommal, a bókjaimmal. Persze miután már megbocsátottam neki azért amit Em-mel tett. Ekkor teljesen elment a kedvem a báltól és mikor senki nem figyelt kiosontam hátul. A táskámban volt Louis névjegye és fel tudtam hívni. Borzalmasan éreztem magam a bálon és fel is hívtam, de csak a hangpostája kapcsolt.

- Szia Louis, ... Én vagyok az Elena.

Gondolkoztam, és..
 Ha még fent áll az a lehetőség, hogy modellt faragj belőlem...
Én szívesen elvállalnám. - Fejeztem be a mondatot, vártam még egy pillanatot és lenyomtam a telefonomat. Hát nem tudtam elmenni, úgyhogy leültem a hátsó padra, és gondolkoztam.
* Eközben Em-mel. * 

- Mit nézel rajtam? Talán elkenődött a sminkem? - kérdezte Em.
- Nem... Dehogy is, csak...
- Csak?
- Most még gyönyörűbb vagy, mint általában.
- Köszönöm... És.. azt mondták már, hogy mennyire gyönyörűek a szemeid?
- Még nem. - mondta Klaus nevetve.
- Úr Isten, ez de cikin hangzott! Ne haragudj. Nem akartam. - Klaus csak nevetett.
- Nem. Ne gyötörd magad, ez ..aranyos volt. - mondta nevetve.
- Nem hiszem el, hogy hogyan lehettem ennyire gáz.. - mondta Em is (már "kínjában") nevetve. Közben én megittam már egy üveg bort és odajött hozzám Taylor.
- Elena minden rendben? Már mindenhol kerestelek.
- Persze, megvagyok.
- Miért ülsz itt kint, egyedül ilyen hidegben?
- Felhívtam Louis-t, azt a producert vagy micsodát, és beleegyeztem, hogy modellt csináljon belőlem, mert magamnak akarom Damon-t. Halálosan szeretem és mindenképp féltékennyé akarom tenni.
- Chh... Elena ez nevetséges. Ettől már csak az lenne jobb, ha tettetnéd, hogy összejöttél valakivel.
- Ez... Talán nem is lenne egy rossz ötlet. - mondtam egy kicsit már részegen.
- Elena...
- De tényleg! Talán beválna. Nem lehet, hogy nem érez irántam semmit! Láttam a szemében amikor megcsókoltalak, hogy nem jó érzés neki. Akarom őt és meg is fogom szerezni. Már csak egy olyan fiú kell akiről el tudja hinni, hogy legalább 2-3 hete ismerem és ... - ekkor ránéztem Taylor-ra. Elmosolyodtam. Láttam az arcán, hogy érti miről van szó, de nem találja jónak. Ekkor kilépett az ajtón Damon, én pedig megcsókoltam Taylor-t.
A csók után volt pár másodpercnyi szünet, amikor a szemébe néztem. Eszméletlen csók volt, és ezzel mindent össze is zavartam. Fogalmam sem volt , hogy mit éreztem, de talán sikerült a tervem. Taylor meg sem szólalt, Damon vágta félbe ezt a gyönyörű pillanatot.
- Zavarok? - kérdezte.
- Hát.. épp egy gyönyörű, romantikus, és eszméletlen pillanatot szakítottál félbe... De ha már itt vagy te szemét seggfej akkor mondd el, hogy mit akarsz. - vágtam oda elég durván, ami miatt eléggé bűntudatom lett miután kiestek ezek a szavak a számon.
- Látom nem akarsz velem beszélgetni. De tudod ennek a seggfejnek is vannak érzései...
- Ne haragudj nem úgy értettem.. Nem akartalak megbántani csak.. Eléggé durva volt amit Em-mel műveltél és dühös vagyok rád...
- Áh és ez a büntetés a semmiért? Értem... Nagyon jó. - mondta ironikusan és rám kacsintott majd megfordult.
- Várj Damon. - Odaszaladtam és megfogtam a vállát. - Beszélhetnénk egy kicsit? - rám nézett, aztán Taylor-ra, majd vissza rám.
- Igazán nem szakítanám félbe még egyszer ezeket az elragadóan gyönyörű és meghitt pillanatokat. Mondta, majd megfordult és bement a házba.
- Ezt nem hiszem el. Mindent elszúrtam. Most utál és nem lesz féltékeny. Teljesen elrontottam mindent. - mondtam zokogva. 
- Elena! Nem rontottál el semmit! Én már annyiszor megbántottam Damon-t, és volt pár incidensünk is, párszor eltörtem a nyakát.. - mondta amivel egy félmosolyt csalt az arcomra. - De Damon mindig megbocsájtott. Ez Damon. Bármennyire is próbálja elnyomni magában az érzéseit, ő egy nagyon jó ember, aki bárkinek képes megbocsátani, kivéve aki azokat bántja akiket szeret.
- Remélem igazad van. Belehalnék ha megutálna. Szóval inkább lemondok Damon-ről. Legyünk csak barátok. Nem lesz nála esélyem, így pedig a közelében maradhatok.
- Elena! Az előbb még annyira lelkes voltál. Nem mondhatsz csak le így Damon-ről. Nektek közös jövőtök lehet! - mondta Taylor szenvedve, mert Damon mellé próbál terelni, amit eleve nem tart jónak. És amit még akkor nem tudtam.. Taylor belém szeretett, és ennek ellenére Damon mellé biztatott. Hiszen tudta, hogy szeretem Damon-t ,és azt is, hogy Damon is szeret engem. Talán annyira, mint még más lányt nem szeretett.
- Az előbb még nem rajongtál ennyire ezért az ötletért. Látszott az arcodon, hogy nem tartod jó ötletnek. És ez a bűntudat talán kicsit kijózanított... Ne haragudj a csók miatt. Majd kitalálok valamit amit Damon-nek mondhatunk.
- Én már ki is találtam valamit. 
- Ez szuper! Mit?
- Azt, hogy mi össze jöttünk, amitől majd rettentő féltékennyé tesszük azt a fiút, aki egyáltalán nem is szerelmes Kat-be.
- Micsoda? Miről beszélsz?
- Damon nem szereti Kat-et. Elmondtam neki a történetet. Az igazi történetét Kat-nek. Damon bosszút akar állni rajta... Egyáltalán nem szerelmes belé.
- Akkor ez... Azt jelenti, hogy... Azt jelenti, hogy van esélyem nála?
Hogy talán szeret engem és ..van nála esélyem. - mondtam, miközben már nem bánatomban, hanem örömömben sírtam. Felcsillant a szemem.., hogy talán van esélyem Damon-nél...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése