XIX. rész: Em titka
Annyira megijedtem mikor megláttam, hogy egy halott ember fekszik előttem.
Láttam, hogy az ember csupa vér és nem lélegzik...
- Uram isten!! - kiabáltam sírva. Borzalmas látvány volt, és a szagot is éreztem.
- Elena! Minden oké? -mondta miközben felsegített majd a testre nézett bevérzett szemekkel...
- Igen! Semmi.. Semmi bajom... Csak.. megijedtem. - mondtam közben letöröltem a könnyeimet.
- Ez egy vámpír volt.
- Damon volt, ugye?
- Nem tudom... Bárki lehetett. - Ekkor Em bukkant fel véres szájjal.
- Em! Mi a..?
- Elena! Hadd magyarázzam meg!
- Te is? Te is vámpír vagy?
- Igen! De nem mertem elmondani! Féltem. Nem tudtam hogy fogsz reagálni.
- Damon a szerelmem és Taylor a barátom pedig vámpírok. Szerinted neked nem lennék a barátod? Kis gyerek korom óta ismerlek.
- Elena!
- Mikor? Mikor történt ez a borzalom veled? Hány napja? Hány hete? Vagy hány hónapja?
- Ami azt illeti...
- Vagy hány éve? Mondd már Em!
- A nyáron! Ameddig nyaralni voltam. Egy vámpír segített nekem megtanítani mindent.
- Milyen vámpír? - vágott közbe Taylor. - Hogy hívták?
- Azt hiszem David.
- David egy eredeti. A lelkiismeretes eredeti. Akinek van erkölcse is.
- Ő változtatott át? - kérdeztem idegesen.
- Nem. Egy másik vámpír volt. Sietett,hogy segítsen és el is törte a nyakát de hiába. Vámpír vér volt bennem és megölt az a rohadék! Nem tehetek róla Elena!
- De nem mondtad el! Meséltem neked a vámpírokról és úgy tettél mintha megőrültem volna. Akkor sem mondtad el. De még csak azt sem mondtad, hogy hiszek neked, hogy mellettem tudj állni. - ezt már sírva mondtam. - Milyen barát vagy Em? Szerinted az ilyen ember barátnak nevezhető?
- Elena! Ne haragudj! Én.. gyáva vagyok! Féltem és nem mondtam el neked az igazat mikor ott volt a lehetőségem. De Elena én sajnálom!
- Meddig akartad megtartani magadnak a kis titkodat mondd? Meddig?
- Elena! - kiabálta de én elszaladtam. Taylor utánam jött.
- Elena! Meg kell őt értened. Te mit tettél volna a helyében?
- Ha őt akarod védeni akkor menj vissza hozzá. Megkeresem EGYEDÜL Damon-t. Nincs szükségem sem rá sem rád! Csak hagyj békén oké? Egyedül akarok lenni.
- Elena!
- Csak hagyj békén! - elfutottam és közben sírtam. Damon-t próbáltam hívni. Nem vette fel. Még mindig féltem. Elmentem hozzá és bekopogtam. Vártam, vártam hátha valaki kinyitja az ajtót. De nem jött senki. Még egyszer kopogtam. Ekkor Damon kinyitotta az ajtót.
- Damon! - ekkor szorosan átöleltem.
- Elena mi a baj? - kérdezte közben szorosan ölelt. - Gyere ülj le és mesélj el mindent!
Először bocsánatot kértem aztán mindent elmeséltem. Az egész napomat. Hogy végig őt kerestem és aggódtam. Hogy bűntudatom volt, és , hogy Em teljesen összetört engem legbelül.Megölt egy embert és még csak a barátomnak sem mondhatom. Sírtam. Damon próbált vigasztalni.
- Segítsek neked? - mondta miközben letörölte a könnyeimet
- Nem! Nem akarok mindent elfelejteni! Csak azt ne! Előbb utóbb úgy is megtudtam volna.
- Elena így nagyon szenvedsz. Em nem az igaz barátod ha ilyet megtesz veled.
- Nem akarok mindent elfelejteni. - mondtam de ő a szemembe nézett és azt mondta:
- Nem emlékszel semmire a mai napon. Azt hiszed azért nem mentél iskolába mert beteg vagy.
- Damon ez nem működik! Kaptam egy nyakláncot Taylor-tól reggel. És nem hiszem el, hogy ha ezt mondom, hogy nem te akkor is azt teszed amit jónak vélsz. Később csak jobban fog fájni. Téged nem érdekel mi vagy velem, mert önző vagy! Te csak magaddal törődsz! - mondtam és kiszaladtam a házból. Hazáig szaladtam és sírtam. Egész nap zokogtam. Hazamentem és írtam a naplómba.
˝Kedves naplóm! Délelőtt nagyon bunkó voltam Damon-nel, pedig ő csak segíteni akart nekem. Nem tehettem mást, meg voltam igézve.Bocsánatot akartam kérni de nem beszélhettem Damon-nel. Délelőtt kaptam egy mesés nyakláncot Taylor-tól, amiben vasfű van, hogy ne tudjanak megigézni. Mielőtt felvettem volna Kat megigézett, hogy beszélhetek Damon-nel ami Taylor-nak köszönhető. Bementünk órára de Damon nem volt sehol. Mindenütt kerestük a nap folyamán, még az óráról is "lógtam" de Damon nem volt sehol. Amikor kifordultunk a sarkon Taylor-ral ott volt egy halott ember és ami nem sokkal utána kiderült Em harapta meg aki nyáron vámpírrá változott. Nem mondta el nekem pedig lett volna rá lehetősége. Miért nem? Barát az ilyen? (...) Mikor Damon ajtót nyitott megöleltem majd bocsánatot kértem a reggeli miatt. Mindent elmeséltem neki és amikor nem értette meg, hogy nem akarom elfelejteni a mai napot akkor dühös lettem. Meg akart igézni csak a nyaklánc védett meg. Rájöttem, hogy Damon önző! (...)˝
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése