Damon's Love.♥

XXXVII.rész: Ki vagy te?

- Elena. Az a csók... Szóval... Nem vagyok a szavak embere.

- Tudom. Éppen ezért nem kell semmit mondanod.. Értem én.

- Nem Elena... Nem érted. Abban csókban... Abban a csókban minden benne volt amit már próbálok egy ideje elmondani neked. 

- Ez most akkor..?

- Ez most akkor azt jelenti Elena, hogy nem szórakozom veled! Komolyak a szándékaim veled kapcsolatban, és tiszták az érzelmeim is. - mondta Damon egy kis önbizalmat összekaparva. Mindent megértettem, de azért még nem voltam egészen biztos benne, hogy szeret. Nem mondta ki így nem tudhattam. De mi van ha tényleg igaz? Ha lehet végre egy kis boldogság az életemben?!

- Mondd ki végre, hogy tisztán értsem! Mondd ki, Damon!

- Szeretlek, Elena! - mondta ki és bennem elkezdtek kavarogni az érzések. A gyomrom görcsbe rándult, a szívem hevesebben vert. Az arcomon egy még bizonytalan, de őszinte mosoly jelent meg, és az érzés fokozódott. Tudnom kellett, hogy hihetek-e Damon-nek, ezért próbára tettem, poénos módon. 

- Bizonyítsd be! - mondtam neki célozva arra, hogy akarok tőle én is valamit, és ezt az egészet egy hatalmas mosollyal mondtam.

Mondtam, és Damon bizonyítékként megcsókolt, ismét.

Őrületes csók volt. Hosszú-hosszú ideig csak csókolóztunk, aztán csókolózás közben, amikor a szobámba tartottunk Chris észrevett ezért ellöktem magamtól Damon-t.

- Bocsi, csak.. tudni akartam, hogy jól vagy-e. - érdeklődött Chris egy kicsit zavartan. Természetesen én is zavarba jöttem.

- Semmi baj... - mentegetőztem - Jobban vagyok.

- Mondanám, hogy én nem zavarlak titeket, de ... hiába mentette meg az életedet, én még mindig gyűlölöm Damon-t és ez a helyzet nem tetszik nekem . - mondta Chris aki különhívott a mondandója előtt, bár feleslegesen..

- Itt vagyok és mindent hallok. - jelentette ki Damon, a szokásos hangsúlyán.

- Akkor menj be a szobába! - bunkózott Chris.

- Én örömmel befáradok, de attól még szóról szóra hallok mindent... 

- Damon befognád a pofádat? - idegeskedett Chris

- Szerintem pedig neked kéne befogni! - lettem én is ideges és ráüvöltöttem.

- Elena! Nem hiszem el, hogy őt véded...!

- Most menj a szobádba oké?

- Szóval őt választod?

- Nem választok senkit! - próbáltam kihúzni magam a veszekedésből.

- Szerintem inkább hallgass a nővéredre és húzzál be a szobádba! - Próbált engem menteni Damon, és úgy látszik hatott is, mert Chris a bezárkózott a szobába, én pedig idegesen ültem le az ágyamra.

- Damon sajnálom, hogy nem tud megbocsátani neked.
- Nem a te hibád...
- Talán... De esetleg könnyebben megbocsájtana, ha kicsit kedves lennél hozzá...
- Ugye ezt most nem komolyan gondoltad? - nézett rám, én pedig a tekintetemmel válaszoltam neki - Hiszen ő esett nekem a semmiért!
- Jó, tényleg igazad van bocsánat! - próbáltam röviden lezárni a dolgot mert csengettek. Damon lejött velem, ameddig én kinyitottam az ajtót.
- Szia Elena.
- Louis. ...
- Már vagy tízszer hívtalak...
- Ömmm... Ne haragudj. Nem vettem észre. Gyere be.
- Lesz még egyáltalán időd, vagy akár kedved eljönni a fotózásokra?? 
- Persze, hogy van kedvem.
- Akkor induljunk. 
- Na várjatok csak! Elena te nem mehetsz sehova!
- Micsoda?
- Nem akarom, hogy megint bajod essen! Nem mész sehová...!
- Mi történt? - kérdezett rá Louis - Miféle bajod esett??
- Semmi. Csak... Megtámadtak az utcán egy kis pénzért. - próbáltam nem lebuktatni magunkat.
- De ugye jól vagy?
- Igen. Damon segített.
- Akkor oké. Szóval nincs kedved eljönni?
- De van...
- Csak sajnos nem engedem.. - beszélt lekezelő hangon Louis-sal Damon.
- Akkor jöjjön a barátod is. - mondta ő is kicsit flegma hangon nekem.
Ekkor kérdően néztem Damon-re.
- Így megoldható..
- Szuper, köszönöm! - hálálkodtam, és adtam egy puszit az arcára.
Beszálltunk Louis kocsijába, és az úton Damon egy szót sem szólt.
- És... Ti ketten..? - kérdezősködött Louis.
- Neked mi közöd az egészhez? - förmedt rá Damon.
- Bocs... - lepődött meg Louis és az út hátralévő részében senki nem szólt egy szót sem. Amikor végre megérkeztünk Chelsy hirtelen "letámadt".
- Elena! Azt hittem már nem is látlak többé. - lelkendezett amitől egyből kitűnő kedvem lett.
- Ugyan! Csak nagyon elfoglalt voltam. De sokszor gondoltam rád. - mosolyogtam rá.
- Chelsy öltöztesd fel, sminkeld ki és csináld meg a haját is kérlek!
- Örömmel. - mondta. Megfogta a kezem és elindultunk amikor egy pillanatra megálltam és visszafordultam Damon-ék felé.
- Csak... Ne balhézzatok!
- Ismersz, Elena. Szoktam én balhézni? - poénkodott Damon.
- Remélem nem várod el, hogy erre válaszoljak... - mosolyogtam, aztán indultunk.
Közben Louis és Damon egy szót sem szólt, több, mint negyed óráig. Utána Louis egyből "őszinte funkcióba kapcsolt".
- Őszintén megvallva. Nem tetszik, hogy Elena közelében vagy.
- Mi van?? 
- Tudom, hogy... - mondta, amikor megjelentem és ezzel félbeszakítottam őket.
- Whááooh! Elena... Gyönyörű vagy! - csodálkozott Damon tátott szájjal.
- Köszönöm. - mosolyogtam. - Ugye nem csináltatok semmi botrányt?
- Nem. Negyed órán át meg sem szólaltunk, nyugi..
- Menjünk akkor. - szólt közbe Louis. Elindultunk mindannyian, de neki ez is fúrta az oldalát. - Damon állj! A "civilek" nem mehetnek be a fotózásokra. Te itt maradsz!
??? -  Nézett kérdően Damon.
- Hát akkor a fotózás végén. - mosolyogtam és adtam egy puszit a homlokára.
10-15 perc múlva készen is lettek a képek.
- Végre. El sem tudod képzelni mennyire unatkoztam nélküled. - kezdte Damon Louis provokálását azzal, hogy felvállalta az érzéseit irántam az egész stúdió előtt. 
- Damon... Minden oké?
- Persze. Minden rendben. Csak ..Nem szeretnék egy titkos kapcsolatot.
- Akkor ez azt jelenti, hogy mi ketten..?
- Talán nem volt egyértelmű? - mosolygott.
- Számomra nem egészen.. De akkor.. - mosolyogtam, ő pedig megcsókolt.

- Khhömmm... - próbálta jelezni Louis, hogy nem kettesben vagyunk.

- Ömmm... Akkor mi most.. - próbáltam elmondani, hogy elmegyünk, bár kissé zavarba jöttem.

- 5 - 10 perc és hazaviheted a képeket. Nem várod meg?

- De, persze.. 

- Akkor gyere.

- Gondolom én megint nem mehetek.

- Hát jól gondolod. - bunkózott Damon-nel Louis.

- Kérlek! Lehetnél vele kedvesebb is.

- Majd ha ő kedves lesz akkor én is.

- Talán kezdeményezhetnél te. Ha ő rá vársz akkor belehaltok a civakodásba...

- Ugye tudod, hogy hallak? Nem kell suttognod.. - jött utánunk Damon.

- Ha... Esetleg lenne kedved bejönni neked is a képekért... Akkor gyere utánam. - motyogta.

- Máris szebb hangnem. - kacsintott egyet, és jött velünk. Bementünk és már készen is voltak a képek.

- Elena... Nekem... Elakadt a szavam. Mint.. Valami híres színésznő, aki egyben a legjobb modell. - beszélgettünk, dicsérgették a képet. Aztán indulni akartunk.

- Menj csak előre. Mindjárt megyek én is. - mondta Damon.

- De ígérd meg, hogy nem csinálsz balhét!

- Elena!

- Ígérd meg!

- Rendben megígérem! - mondta Damon, én pedig elindultam. Megállította Louis-t és különhívta. - Folytasd!

- Mit? - mosolygott.

- Ne szórakozz velem! Mit tudsz???!

- Tudom, hogy...

         Tudom, hogy vámpír vagy!!