XXXIV. rész: Egy kudarba fulladt randevú
- Mi lesz a menü? - kérdezte Klaus mosolyogva, hisz Em boldogan vállalta, hogy ő hozza az ételt.
- Én magam készítettem szendvicseket, és anya sütött pogácsát is. - válaszolta Em, szintén mosolyogva - És mi lesz az innivaló?
- Hoztam egy üveg vörösbort az 1600-as évekből, és ha mégsem akarnál alkoholt fogyasztani, vettem egy kis coca cola-t is.
- Szuper! Mindkettőt imádom! - "ujjongott" Em, és egyből le is ültek egy padra.
- Van egy meglepetésem számodra.
- Komolyan? Mi? - kérdezte Em, izgatottan és kíváncsian.
- Ez. - mondta mosolyogva Klaus, és elővett az előttük lévő fa mögül egy becsomagolt képet, ami hatalmas volt. - Mielőtt kibontanád elmondanám, hogy imádok festeni, és most is ezt tettem. Szerintem egész jól sikerült, és remélem, hogy tetszeni fog.
- Most már kinyithatom? - türelmetlenkedett Em.
- Igen.
- Istenem! - kiáltott fel a csodálkozástól Em. - Ez valami káprázatos... Én.. nem jutok
szóhoz...
- Örülök, hogy tetszik. Reméltem, hogy nem rontom el, hiszen emlékezetből kellett festenem.
- És ennyire jó az emlékezeted? Annyira pontosan emlékeztél minden részletre. Annyira pontosan és tökéletesen használtad az ecsetet... Köszönöm! - ekkor Em adott egy puszit Klaus arcára, Klaus legnagyobb meglepetésére. Mert bár mindenki azt hitte, hogy Emily és Niklaus egy párt alkotnak, ez közel sem volt így. Em csak barátként tekintett Klaus-ra, míg Klaus szerelmes Emily-be. Éppen ezért lepődött meg annyira amikor megpuszilta őt Em. Nem szólalt meg, csak mosolygott és talán még egy kicsit el is pirult.
- Mi ez? - kérdezte Klaus, amikor kiesett Emily táskájából egy levél.
- Semmi! - próbálta kikapni a kezéből a levelet, de nem sikerült.
- Klaus messzebb ment egy kicsit,éppen annyira, hogy egy fa eltakarja a padot a látószögükből, aztán olvasni kezdte a levelet.
"- Kedves mikulás! Idén karácsonyra egy egyszarvút kérnék - kezdett bele az olvasásba Klaus, ami nagy nevetésbe torkollott - . Ha lehet rózsaszín színű legyen a sörénye és kék legyen a szarva." - hagyta abba az olvasást Klaus és egy jót nevettek Em-mel.
- Ne nevess ki! Ezt még 6 éves koromban írtam! - mondta Em, aki szintén nevetett ezen a helyzeten.
Amikor már jó ideje nevetgéltek messze a padtól, az ételektől és az italoktól Klaus megpróbálta megcsókolni Em-et.
Egy őrületesen romantikus és gyengéd csókot hirtelen megzavarta Klaus telefonjának csörgése. Őt nem izgatta, de Emily-t annál inkább. Óvatosan arrébb lökte Klaus-t, és kérdezte:
- Nem veszed fel?
- Nem. Csak Damon az.
- Lehet, hogy fontos.
- De nekem te fontosabb vagy, Damon pedig kibír nélkülem egy napot..
- Te tudod. Viszont én egy kicsit megéheztem. Te hogy vagy vele?
- Én inkább szomjas vagyok, de együnk csak. - mondta mosolyogva. Kinyitotta a boros üveget és elővette a poharakat. Töltött mindkettőjüknek, és amint belekortyoltak éreztek valami furcsát ami legyengítette őket. Valaki beletett a borba nem is kevés verbénát és vasfüvet. Egyből marni kezdte a torkukat, aztán valaki fagolyókat lőtt Klausba. A pillanatnyi gyengeségét kihasználva egyből eltörte a nyakát, ameddig Em-et elhurcolta magával. Klaus telefonja folyamatosan csengett, és Damon kezdett aggódni.
- Elena szerintem valami baj történt.
- Mire gondolsz? Mi történt volna?
- Hiába hívogatom Klaus-t nem veszi fel a telefonját, pedig már reagált volna. Nincs kikapcsolva sem pedig lemerülve, mert kicsöng de nem reagál senki.
- Lehet, hogy lenémította.
- Nem vall rá. Ilyenkorra pedig már felvette volna, hogy beszóljon valamit. Megkeresem!
- Hahóó!! Ő Klaus! Tud vigyázni magára...!
- Az lehet, de még egy ősit is le lehet gyengíteni, vagy ki lehet törni a nyakát.
- Amúgy is Emily-vel randizik ha jól tudom. Nem kell aggódnod miatta...
- Akkor is felvette volna már a telefont. - mondta Damon, és elkezdte felvenni a kabátját.
- Hová mész? Nem hagyhatsz itt! Már behívtam a házamba Taylor-t.
- Igaz... Akkor te is velem jössz!
- Én! Veled biztos nem!
- Nem kell a hiszti!
- Nem is hisztizem. Nem megyek és kész.
- Oké.
- Oké? Ez könnyű volt.
- Ha te nem jössz akkor majd én viszlek. - mondta Damon határozottan és felkapott a vállára.
- Damon! Tegyél le! - kiabáltam és rugdosni, ütögetni kezdtem a vállát. - Damon! Damon!
Pár perc múlva már a parkban voltunk, és Klaus ájultan feküdt a földön. Damon gyorsan lerakott és odament Klaus-hoz.
- Fagolyók és a borban verbéna van. Emily pedig sehol sincs.
- Ez az ő karkötője! - kiáltottam fel kétségbeesetten amikor megpillantottam a fűben, és odasiettem felemelni.
- Ááhhh, Ez fájt. - ébredt fel Klaus. - Em! Hol van Emily? - dühöngött miután észrevette, hogy ő sehol sincs.
- Eltűnt. Megtaláljuk, csak Elena-t biztonságba kell helyezni.
- Mi? Én veletek megyek! Emily a barátnőm!
- Persze, hogy ott is nekiállj hisztizni?! Arra semmi szükség, és különben is veszélyes. Megígértem, hogy vigyázni fogok rád.
- Felhívom Kat-et. Majd ő vigyázni fog rád.
- Ne, csak Kat-et ne! Akkor inkább David-et.
- Elena ne hisztizz már! - kiabált rám idegesen Damon. Én még sohasem láttam ennyire kiborultnak. De kétlem, hogy Klaus vagy Em miatt aggódott volna ennyire.
Már épp indultak volna amikor visszarántottam Damon-t és megöleltem. Közben Klaus felhívta David-et.
- Vigyázz magadra! - suttogtam a fülébe, miközben engedtem el az ölelésből.
- Em-et elrabolták, ti meg itt enyelegtek. Damon indulhatnánk? - idegeskedett Klaus.
Damon egy szót sem szólt, csak nézett egy pillanatig aztán elindult Klaus-sal. David hamar ide is ért, és elvitt a Mikaelson házba.
- Mi történt? Klaus nem mondott semmi konkrétumot. - kérdezte David.
- Lelőtték Klaus-t, és elrabolták Emily-t.
- Már értem miért volt olyan ideges a hangja a telefonban.
- Miért?
- Klaus szerelmes Emily-be.
- Ne nevettess már! Klaus meg a szerelem?!
- Lehet, hogy hihetetlen, de látszik rajta, hogy szereti őt. Még sosem viselkedett így. - válaszolta legnagyobb megdöbbenésemre David. Ameddig mi Klaus-ról beszélgettünk Damon és Klaus eljutott egy erdő végén lévő kis barlanghoz, aminek a lejárata be volt fedve egy vasfedéllel.
- Én elterelem a figyelmüket, te hozd ki Emily-t. - mondta Damon, Klaus pedig bólintott egyet. Damon hangosan feltépte a vasfedelet a földről és elhajította. Erre kijöttek 2-en a bent ülő 5 emberből, akiknek Damon könnyen kitörte a nyakát. A harmadik aki kijött egy vérfarkas volt és hatalmas harcot vívtak Damon-nel, amíg Klaus megölte a bent lévő 2-t pedig. Kitépte a cella ajtaját és kiszabadította Em-et aki eszméletlen volt, ameddig Damon élet-halál harcot vívott a vérfarkassal. Mielőtt Klaus kiért sikerült kitépnie a szívét, és ezzel harapás mentesen megúszta az esetet. Már épp indulni akartak amikor megjelent Matt.
- Hová készülsz azzal a szépséggel? - kérdezte, közben engem hívott Louis.
- Szia Elena. Nagyon régen voltál nálam. Miért nem jelentkeztél? Nem szeretnéd már csinálni ezt?
- Szia Louis. De érdekel, csak annyira összejöttek a dolgok, hogy nem tudtam volna elmenni, és teljesen elfeledkeztem erről a melóról. - közben kimentem a szobából, hogy egy diszkrét beszélgetést tudjak folytatni Louis-sal.
- Értem. Akkor holnap be tudnál jönni?
- Igen, azt hiszem. Hányra kéne mennem?
- Fél 2 - 2 fele?!
- Megoldom.
- Akkor szia. - tette le a telefont Louis, én pedig mentem vissza a szobába. Oda akartam menni segíteni Damon-nek, ezért hazudtam.
- Akkor megoldom, hogy odajussak az erdő mellé. Szia.
- Az erdő mellé? Miért kéne odamenned? - kérdezte David, akit úgy tűnik sikerült átvernem.
- Most lenne egy fotózás, de nem tudom, hogy hogyan juthatnék oda. Louis már elindult.
- Akkor odaviszlek.
- Megtennéd? - kérdeztem boldogan, mert eddig tökéletesen alakult a tervem.
- Persze. Gyere. - ebben a pillanatban a vámpírgyorsaságával az erdő mellé vitt.
- Köszi. Akkor én itt megvárom Louis-t. Pár perc és ideérhet.
- Megvárjam veled?
- Nem szükséges. Tényleg csak pár perc, és nem is akarlak untatni.
- Rendben, akkor... Szia.
- Szia. - köszöntem el, és amikor eltűnt hangokat hallottam. Azok irányában indultam el, és közben írtam egy SMS-t Damon-nek. Le volt némítva a telefonja, és amíg Klaus és Matt veszekedése elterelte a figyelmét Matt-nek, így Damon eltudta olvasni az SMS-em.
"- Elterelem Matt figyelmét, Klaus segítsen, te pedig vidd el Em-et." Írtam az üzenetben, amikor már Damon látószögében voltam az egyik fa mögött. Damon nem helyeselte, de én önfejű voltam, és szaladni kezdtem az erdőben. Matt egyből Damon-re nézett mosolyogva, és utánam jött. Damon gyorsan átadta Klaus-nak Em-et és ő is utánam jött. Ez volt a legrosszabb dolog amit tehettem, mert Matt elkapott és ezzel megzsarolta Damon-t.
- Elég ostoba barátnőd van. - mondta mosolyogva.
- Elena mondtam, hogy maradj távol!
- Sajnálom Damon, én segíteni akartam.
- Na ne most veszekedjetek. Az egy unalmas tevékenység ha ti csináljátok. Inkább találj ki valamit a barátnőd épségéért cserében.
- Mi lenne ha egyszer jó fej lennél, és csak úgy elengednéd?
- Abban mi lenne a szórakoztató?
- Matt, kérlek! Csak most az egyszer. Adj pár másodpercnyi előnyt! Csak néhányat! Legalább egy parányi esélyt adj a megmenekülésemre!
- Ó nekem ettől sokkal jobb tervem van. - jelent meg egy ördögi mosoly az arcán és rám, aztán Damon-re nézett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése