XXXIII. rész: Csak barátok
Mikor kiértünk a szobából vámpírgyorsasággal kivitt az épületből, nehogy valaki meglásson. Mire hazaértünk én felébredtem, és nagyon fájlaltam a harapás helyét. Ezért megkértem Damon-t, hogy tegyen a kanapéra. Nagyon dühös voltam Taylor-ra.
- Hé! Figyelj rám! Minden rendben lesz, oké?
- Damon nem! Nincs minden rendben. - mondtam kicsit gyengén, kétségbeesve. -
Nem lesz minden rendben! Meg kell állítani Taylor-t, mert meg fog engem ölni legközelebb! - álltam fel óvatosan a kanapéról.
- Nem fog, Elena! - próbált megnyugtatni Damon. - Nem hagyom!
- Megígéred? ... Megígéred, hogy soha nem fogsz magamra hagyni? - kérdeztem, és megfogtam a kezét.
- Ígérem Elena! - mondta, aztán a kezét az arcomra téve folytatta - Vigyázni fogok rád, ameddig Taylor vissza nem kapcsolja az érzéseit.
- Köszönöm! - mondtam, aztán megöleltem. Ő pedig megsimogatta a fejemet és magához szorított.
- Minden rendben lesz! - mondta.
Itt volt pár másodpercnyi csend, és ez kezdett átmenni lassacskán kínossá. percekig csak néztünk egymásra csendben, aztán megtörtem a hallgatást.
- Köszönöm.
- Mit?
- Mindent. Megmentetted az életemet, nem is egyszer... Vigyázol rám, és bízhatok benned. Mindig mellettem állsz, és számíthatok rád a bajban. - mondtam, és ismét hagytam pár másodpercnyi szünetet, ameddig ő csak nézett rám értetlen szemekkel. - Köszönöm, Damon.
Itt vetettünk egymásra egy-egy pillantást, aztán lesütött fejjel mondtam:
- Ebben az egészben az a vicces, ... hogy én elhatároztam valamit. Elhatároztam, hogy nem fogok foglalkozni a pasikkal, mert csak játszadoznak velem. És te sem vagy különb! - itt vetett rám egy értetlen pillantást, aztán folytattam, hogy megértse - Te sem vagy különb, mert te is ugyanúgy játszadozol velem, ahogy a többi fiú. Folyamatosan csak átversz engem. Olyan jeleket adsz, mintha szeretnél és akarnál tőlem valamit... Aztán amikor közeledtem te elhajoltál, és kikerülted a csókomat. Elutasítottál.
- Elena..
- De én nem haragszom rád. Sőt... Én még mindig ugyanúgy érzek irántad, és most szükségem van rád.
Épp ezért szeretnélek megkérni arra, hogy ne próbálkozz nálam, mert most egy időre nem szeretnék olyan téren férfiakkal foglalkozni.
- Miért, hogy érzel irántam?
- Csak erre szeretnélek megkérni, Damon. - kerültem ki a választ, és egy bögre teáért indultam a konyhába. - Te is kérsz inni?
- Igen. De majd én töltök magamnak. - elkezdett keresgélni, hogy hol talál poharat, és, hogy mit lehet inni.
- A hűtőben találod az üdítőket és a whiskyt, a poharat pedig a jobb szélső szekrényből tudod kivenni. - mutattam rá a szekrényre, miközben felraktam a vizet forrni.
- Köszi. - mondta, én pedig csak bólintottam egyet. A kínos csendet hirtelen és váratlanul törte meg Damon. - Elena! Én nem szórakozom veled! Én nem csak áltatlak téged, és én nekem szándékaim vannak, de feleslegesen! - kiabált Damon.
- Most mire célzol? - kérdeztem, hiszen már semmit nem értettem abból amit mondott.
- Ha elmondanám akkor csak megnehezíteném a dolgokat.. Csak, ne hidd azt, hogy én kihasznállak és becsaplak téged!!
- De hogyan higgyek neked ha nem mondod el, hogy mi van? Most is ezt csinálod. Mondd el, hogy mire céloztál, kérlek! - vittem le a hangsúlyt, a kezdetben kicsit megemelt hangomról.
- Sajnálom, Elena. - mondta ő is halkabban, mint ahogyan az előbb beszélt, illetve szinte már kiabált. - De ha elmondanám, akkor megnehezíteném a dolgokat, és te meggyűlölnél. Azt pedig nem szeretném..! - mondta miközben a két kezét az arcomra helyezte. Amikor elkezdtem hozzá hangosan beszélni egyből elkapta.
- Épp ez az amiről beszélek Damon! Én nem tudlak meggyűlölni téged! - kiabáltam rá, pedig magamra voltam dühös emiatt. - Képtelen vagyok rá.
fogtam meg az arcát, ő várt egy picit, aztán gyengéden leemelte a kezemet. Nem értettem miért, de nem is kellett. Egyből magyarázkodni kezdett.
- Elena... Mi soha nem lehetünk egy pár. Ez... lehetetlen! - törte össze a szívemet Damon.
- De.. Miért, Damon?
- Mert én bajt hozok rád, Elena. Ha melletted vagyok baj történik veled, de egyedül sem szabad hagynom téged. Megígértem, hogy vigyázni fogok rád, de semmi több.
- Értem. Szóval egy kicsit sem kedvelsz olyan téren. Nem kellenek a kifogások csak légy egyértelmű, és ne hazudj! Köszönöm, hogy itt maradsz velem, de jobb lenne ha nem szólnánk egymáshoz sem!
- Elena... - kezdett bele a mondatába Damon, de én dühös voltam és félbeszakítottam.
- Ha ennyire nem érdemlek meg egy értelmes és igaz választ, akkor inkább vigyázhatna rám más is... Például... Klaus!
- Az igazat mondtam Elena!
- Annyira volt igaz, mint az érzéseim irántad. - mondtam neki ezt a példát, ami hazugság volt. Én úgy gondoltam, hogy Damon nem mond igazat, ezért letagadtam, hogy szerelmes vagyok belé, a lehető legegyszerűbb módon. Így azt hitte, hogy nem szeretem, és én tartottam magam a mostantól kialakult színjátékomhoz.
- Értem... Akkor szólok Klaus-nak, hogy jöjjön ide. Nem fog ingyen vigyázni rád, de majd megoldom.
- Szia! - mondta Klaus mosolyogva.
- Szia. - ölelte meg Em Klaus-t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése