XXIX. rész: Az eltitkolt testvér
- Elena érzel valamit iránta? - kérdezte Damon kicsit idegesen, és megfogta a vállamat.
- Számít ez, hogyha téged szeretlek?
- Igen számít Elena.
- Nem tudom, hogy azért van -e mert megcsókolt... De van valami érzésem Taylor-ral kapcsolatban. Azt nem tudom megmondani, hogy mi, és azt sem tudom megmondani, hogy ez jó vagy rossz érzés-e... Viszont azt tudom, hogy téged szeretlek Damon! Amióta csak ismerlek.
- Elena! Tudom, hogy érzel irántam valamit! Érzem a csókjaidból. - szakított minket félbe Taylor.
- Sajnálom Elena. - mondta Damon, és egy puszit adott a homlokomra, aztán elindult.
- Mit? Damon! Kérlek ne csináld ezt! Most mi a baj?
- Nem tehetem ezt Taylor-ral. Mindig megszereztem azokat a lányokat akiknek tetszett, és akik neki tetszettek. Nem tehetem megint ezt vele. Ő szeret téged.
- És te nem? Ha nem akkor miért csókoltál meg? Egyáltalán minek csináltad akkor ezt az egészet? - kérdeztem , már sírva. De Damon nem válaszolt. Csak hallgatott. Megölelt és elment. A földre estem, és zokogtam. Nem értettem, hogy miért teszi ezt velem. - Ha úgysem akart velem összejönni miért csókolt meg? Miért játszadozik velem? - kérdeztem Taylor-tól, miközben próbáltam letörölni a könnyeimet. Fölösleges volt, hiszen a sírást nem tudtam abbahagyni. - Miért?
- Miért kellene? - értetlenkedtem - Soha nem láttalak, ne haragudj.
- Chris.. Damon volt az. Úgy gondoltam, hogy ezt jó lenne együtt megbeszélni, és erről még neked sem szóltam. - szólt Christian-hoz Ashley.
- Most már igazán elmondhatná valaki, hogy miről van szó.
- Elena... Én a testvéred vagyok. - jelentette ki Chris óriási megdöbbenésemre.
- Micsoda? Ez már kezd nagyon rossz viccé fajulni Ashley.. Nekem nincsen testvérem. Sohasem volt. És mit csinált Damon?
- Ő törölte ki az emlékeidet Chris-el kapcsolatban.
- Szerintem nem kéne tovább maradnotok. Remélem majd másnapra kijózanodtok..
- Elena nem vagyunk részegek! - mondta Christian, és a táskájában kezdett el turkálni.
- Mit keresel? - kérdeztem.
- Ezt. - és ekkor a legnagyobb megdöbbenésemre elővett egy képet amin ketten vagyunk.
- Sajnálom!
- Az én hibám.. Nem a tiéd!
- Kérsz egy italt?
- Igen.
- Hozok valamit. - kinyitottam a hűtőt és soroltam: - van jeges tea, kóla, gyümölcslé, és azt hiszem főztem ma már le teát és kávét is.
- Most komolyan... Valami erősebb nincs?
- Hány éves is vagy?
- Egy évvel vagyok fiatalabb nálad..
- Akkor 17. Hát.. van itthon vörösbor és whisky.
- Megteszi a bor. - mondta szinte gondolkodás nélkül. Töltöttem mindkettőnknek 1-1 pohárral, és leültem mellé beszélgetni. - Szóval van egy 17 éves öcsém, aki most hirtelen felbukkant a semmiből, és ráadásul még alkoholista is. - próbáltam poénkodni, majd egyszerre felnevettünk. - Mesélj magadról. Mert akkor te több mindent tudsz rólam, mint én rólad.
- Igen. Mire vagy kíváncsi?
- Mindenre.
- Hát a kedvenc színem a fekete, rocker vagyok, de nem az őrült módon! - mondta egy mosollyal az arcán - a kutyákat szeretem jobban, Ashley-ről tudsz, mit mondjak még?
- Milyen voltál? Milyen voltál mielőtt eltűntél?
- Egy idióta voltam, aki állandóan piszkált téged. Mindig cikiztelek, és eléggé csúnyán viselkedtem veled. De többé nem lesz így! Soha többé nem hagylak el, és vigyázni fogok rád!
- Számít ez, hogyha téged szeretlek?
- Igen számít Elena.
- Nem tudom, hogy azért van -e mert megcsókolt... De van valami érzésem Taylor-ral kapcsolatban. Azt nem tudom megmondani, hogy mi, és azt sem tudom megmondani, hogy ez jó vagy rossz érzés-e... Viszont azt tudom, hogy téged szeretlek Damon! Amióta csak ismerlek.
- Elena! Tudom, hogy érzel irántam valamit! Érzem a csókjaidból. - szakított minket félbe Taylor.
- Sajnálom Elena. - mondta Damon, és egy puszit adott a homlokomra, aztán elindult.
- Mit? Damon! Kérlek ne csináld ezt! Most mi a baj?
- Nem tehetem ezt Taylor-ral. Mindig megszereztem azokat a lányokat akiknek tetszett, és akik neki tetszettek. Nem tehetem megint ezt vele. Ő szeret téged.
- És te nem? Ha nem akkor miért csókoltál meg? Egyáltalán minek csináltad akkor ezt az egészet? - kérdeztem , már sírva. De Damon nem válaszolt. Csak hallgatott. Megölelt és elment. A földre estem, és zokogtam. Nem értettem, hogy miért teszi ezt velem. - Ha úgysem akart velem összejönni miért csókolt meg? Miért játszadozik velem? - kérdeztem Taylor-tól, miközben próbáltam letörölni a könnyeimet. Fölösleges volt, hiszen a sírást nem tudtam abbahagyni. - Miért?
Megölelt, és próbált nyugtatni. Taylor hazavitt, és ott maradt velem ameddig meg nem nyugodtam. Amikor elment, épp akkor állt az ajtóban Ashley azzal a fiúval, akivel a bálon táncolt.
- Sziasztok. Gyertek be.
- Szia. Christian vagyok.
- Elena.
- Tudom.
- Ashley mesélt rólam?
- Nem kellett... Anélkül is tudtam rólad.
- Ezt... Hogy érted?
- Elena... Inkább ülünk le, oké?
- De miért? Mi történt?
- Nem emlékszel rám igaz?- Miért kellene? - értetlenkedtem - Soha nem láttalak, ne haragudj.
- Chris.. Damon volt az. Úgy gondoltam, hogy ezt jó lenne együtt megbeszélni, és erről még neked sem szóltam. - szólt Christian-hoz Ashley.
- Most már igazán elmondhatná valaki, hogy miről van szó.
- Elena... Én a testvéred vagyok. - jelentette ki Chris óriási megdöbbenésemre.
- Micsoda? Ez már kezd nagyon rossz viccé fajulni Ashley.. Nekem nincsen testvérem. Sohasem volt. És mit csinált Damon?
- Ő törölte ki az emlékeidet Chris-el kapcsolatban.
- Szerintem nem kéne tovább maradnotok. Remélem majd másnapra kijózanodtok..
- Elena nem vagyunk részegek! - mondta Christian, és a táskájában kezdett el turkálni.
- Mit keresel? - kérdeztem.
- Ezt. - és ekkor a legnagyobb megdöbbenésemre elővett egy képet amin ketten vagyunk.
- De... Ez.. Lehetetlen!
- Nem az Elena. 13 éves koromban bulizni mentem, és az egyik 18 éves "barátom" vezetett visszafelé. Eléggé részeg volt, és eltévedtünk. A legnagyobb tragédia az volt, hogy nekiütköztünk egy fának, miközben odanyomott a kocsi egy ártatlan embert. Megijedtem. Az az ártatlan kislány előttem halt szörnyet. A szemem láttára. Olyan messzire menekültem attól a helytől amilyenre csak tudtam. Sokkot kaptam, és az utat sem tudtam merre találnék haza. Féltem, hogy ha hazajövök ti büntetni és utálni fogtok. Így nem jöttem haza. Aki az autót vezette... Az a férfi törölte ki az emlékeidet velem kapcsolatban. Már nem emlékszem hogyan nézett ki, és a neve sem rémlik... De én azóta nem tértem vissza. Ashley odaköltözött ahol én laktam nevelőszülőknél.. Csak egy házzal arrébb. Én kértem meg, hogy ne szóljon rólam senkinek. Az ő emlékeit is ki akarták törölni, de mivel Ashley boszorkány... Ezért tudott ellene tenni valamit. Szóval a lényeg, hogy: Te a nővérem vagy Elena!
- Én... Ez annyira hihető történet.. És a kép is bizonyíték, de nem emlékszem rád, és arra a férfire sem. Semmit nem értek. Ashley miről beszéltek?
- Az a férfi Damon volt. Az a Damon, akibe annyira szerelmes vagy. Nagyon rég megismert téged.
- Nem. Ha elütött volna egy kislányt, akkor meg tudja gyógyítani. Meg gyógyította volna! Nem hagyta volna meghalni!
- Sajnálom Elena. De Damon nem olyan, mint amilyennek megismerted.
- Nem! Az nem lehet! Damon jó ember! Amióta itt van, még nem ölt meg senkit! - próbáltam elhitetni magammal, hogy Damon nem tett volna soha ilyet, de ekkor csöngettek. - Egy pillanat. - mondtam, és az ajtó felé siettem, hogy megnézzem ki az. Klaus.
- Szia Elena.
- Ne haragudj de ez nem épp a legmegfelelőbb pillanat. - próbáltam jelezni, hogy tűnjön el, és rá akartam csukni az ajtót; de nem hagyta.
- Elena tartozol nekem! Ezt ne feledd el! Megvan, hogy mit kell megtenned.
- Rendben, megteszem, csak most menj el. - mondtam neki, de a bal kezemben tartottam a képet, amit észre is vett.
- Felbukkant az elveszett testvér?
- Te miről beszélsz? Honnan tudsz erről az egészről? - faggattam Klaus-t, mert nem értettem, hogy hogyan jön ő is a képbe.
- Hát ahhoz, hogy el tudjam mesélni... Tudnom kell, hogy mennyit tudsz. ÉS be kéne jönnöm a házba is.
- Gyere be.... Tudom, hogy ő a testvérem volt, és azt is tudom, hogy hogyan tűnt el.. és azt is, hogy állítólag Damon vette el az emlékeimet.
- Szóval nagyjából mindent tudsz.
- Igen. Nagyjából. Kivéve, hogy hogyan jössz te a képbe és,hogy Damon miért nem segített volna ennek az ártatlan kislánynak. Elég gyorsan cselekedett volna. Hiszen vámpír! Segített volna neki!
- Elena! Te egyáltalán nem ismered Damon-t. - mondta Klaus mosolyogva - Damon régen egy vadállat volt, aki mindenkit könyörtelenül megölt, vagy csak szimplán végignézte a halálukat. Megkérték, hogy törölje ki az emlékeidet, és cserébe rakjon másokat. Mivel imádott megigézni másokat, élvezte is, hogy egy egész város emlékeit kell kitörölnie.
- Nem... Én ezt nem hiszem el!
- Pedig így történt. Talán már megváltozott. Már nem ilyen. De a jelei még megtalálhatóak, ha rendesen koncentrálsz rá.
- Akkor... Ezért próbálta meg úgy megoldani a problémámat, hogy meg akart igézni. Ezt nem hiszem el... Nem akarom elhinni!
- Te tudod mit hiszel... Én csak elmondtam Damon milyen volt.
- És te hogy jössz a képbe?
- Taylor Damon testvére.. Ezt te is tudod. És erről az esetről Taylor is tudott, akivel régen legjobb barátok voltunk.
- Erről Taylor is tudott?????
- Igen. És ő mesélt nekem róla.
- Nekem ennyi elég erre a napra. Menjetek el!
- Elena.
- Kérlek menjetek el! Egyedül Christian maradjon! Sok mindent kell megbeszélnünk.
- Szia Elena. - köszönt el Ashley, aki már ki is ment az ajtón. Eközben Klaus meg sem mozdult.
- Klaus! Ez rád is vonatkozott.
- Emlékszel miért jöttem?
- Ja, persze. Mondd gyorsan, hogy mit akarsz... És menj!
- Békülj ki Emily-vel!
- Jó vicc! Na mit szeretnél?
- Komolyan mondtam Elena! Annyira maga alatt van amiért összevesztetek...
- Klaus tudod, hogy nem fogok kibékülni vele! Menj már.. és gondolkozz másik kérésen.
- Akkor visszajövök délután... De tartozol nekem Elena! Nem mondhatsz nemet! - mondta idegesen, és becsapta maga után az ajtót
- Elena... Te nem félsz tőle? - kérdezte Christian
- Persze, hogy félek... De nem bántana.
- Honnan tudod? Miért vagy benne ennyire biztos? Hiszen ő egy ősi!
- Ha engem bánt akkor Emily-t elfelejtheti egy életre. Várj! Te tudsz az ősiekről..?
- Igen.. A barátnőm egy boszorkány. - mondta mosolyogva
- Annyira szeretnék rád emlékezni! De nem megy! - tértem rá egyből a lényegre - Sajnálom!
- Nem kell sajnálnod! Én sajnálom! Sajnálom, hogy gyáva voltam és elfutottam. Sajnálom, hogy egyedül hagytalak téged anyáékkal.
- Nem haragszom.
- És ők hol vannak? Mikor érnek haza?
- Annyira sajnálom Christian...
- Mit?
- Anya és apa.. Ők már.. Ők már meghaltak.
- Micsoda? - kérdezte könnyes szemekkel - Mi történt?
- Bennégtek egy házban. Meghaltak Chris.
- Nem! Az nem lehet! - mondta idegesen, én pedig megöleltem.
- Sajnálom!
- Az én hibám.. Nem a tiéd!
- Kérsz egy italt?
- Igen.
- Hozok valamit. - kinyitottam a hűtőt és soroltam: - van jeges tea, kóla, gyümölcslé, és azt hiszem főztem ma már le teát és kávét is.
- Most komolyan... Valami erősebb nincs?
- Hány éves is vagy?
- Egy évvel vagyok fiatalabb nálad..
- Akkor 17. Hát.. van itthon vörösbor és whisky.
- Megteszi a bor. - mondta szinte gondolkodás nélkül. Töltöttem mindkettőnknek 1-1 pohárral, és leültem mellé beszélgetni. - Szóval van egy 17 éves öcsém, aki most hirtelen felbukkant a semmiből, és ráadásul még alkoholista is. - próbáltam poénkodni, majd egyszerre felnevettünk. - Mesélj magadról. Mert akkor te több mindent tudsz rólam, mint én rólad.
- Igen. Mire vagy kíváncsi?
- Mindenre.
- Hát a kedvenc színem a fekete, rocker vagyok, de nem az őrült módon! - mondta egy mosollyal az arcán - a kutyákat szeretem jobban, Ashley-ről tudsz, mit mondjak még?
- Milyen voltál? Milyen voltál mielőtt eltűntél?
- Egy idióta voltam, aki állandóan piszkált téged. Mindig cikiztelek, és eléggé csúnyán viselkedtem veled. De többé nem lesz így! Soha többé nem hagylak el, és vigyázni fogok rád!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése