Damon's Love.♥

XXX. rész: Csókokban elmerülve

- Akkor most ...hová költözöl? Ashley-hez, vagy ide hozzám? Esetleg egy barátodhoz? Hogyan lesz?

- Hát.. Igazából arra gondoltam, hogy hazajövök. De ha te még nem állsz készen, akkor megoldom valahogy.

- Nyugodtan jöhetsz ide. Legalább jobban megismerjük egymást. Holnapra másoltatok egy kulcsot.

- Rendben. Akkor elmegyek a cuccaimért.

- Vidd a kulcsot is, mert nekem viszont el kell mennem a fotóstúdióba, utána pedig beugrok Damon-höz és Taylor-hoz megbeszélni ezt az egész mai napot.

- Oké. Akkor este találkozunk. Melyik lesz a szobám?

- Hát.. Gondolom az amelyik volt. Illetve bármelyik lehet, csak az enyém nem. De úgy is felismered. - mondtam mosolyogva.

- Persze. Akkor este.

- Igen. Szia. - mondtam és megöleltem. Gyorsan hívtam egy taxit az utca végére, ameddig olyan 5 perc az út, és mire odaértem rá 1-2 percre a taxi is megérkezett. A stúdióig kocsival 10 perc volt az út, és így késtem is egy kicsit. 

- Jó napot! Louis-hoz jöttem.

- Rendben. Mondja a nevét kérem.

- Elena Gilbert.

- Igen. Mondta, hogy egy Elena nevű hölgy jön hozzá kettőre. Egy kicsit elkésett. Siessen. A 2. emeleten forduljon balra, és menjen végig a folyosón. Az utolsó ajtó szemben mr. Louis irodája. Ott keresse.

- Köszönöm. - köszöntem meg a nőnek, és már siettem is fel az emeletre. Próbáltam kecsesen menni, hiszen ez egy modellekkel foglalkozó helység tele gyönyörű, csinos, és kecses nőkkel, vonzó és szexi férfiakkal. Itt szinte mindenki tudja az illemet. Én teljesen különb személyiség vagyok. Amikor az utolsó lépcsőn felléptem megbotlottam, és meglöktem egy embert. Elég durván reagált.

- Nem tudsz odafigyelni te szerencsétlen?

- Ne haragudj véletlen volt.

- Sokra megyek a bocsánatkéréseddel. - mondta flegmán ez a srác, és felhajtott fejjel elment.

- Hát akkor szia... - mondtam utána és már siettem is Louis-hoz. Kopogtam az ajtaján, és ki is szólt egy hang.

- Jöjjön be!

- Jó napot! Szia Louis. Bocsi a késésért, csak volt egy kis elintéznivalóm, és a taxi is elég lassú volt.

- Semmi gond! Gyere csak. Idekészítettem a képeidet. Meg akarod nézni őket?

- Hát a gépen már láttam, így azért mégis csak más. Persze. Ha nem zavarok.

- Ugyan már! Kit zavarnál? Hadd mutassam be a titkáromat Allen Johnson-t, és az egyik modellemet Daniel Turner-t. 

- Elena Gilbert. - mondtam és kezet fogtam mind a kettőjükkel. Hát... ha a kinézet alapján lennék szerelmes, akkor Damon-nek akadnának vetélytársai... De olyan szexi, mint ő meg akkor sem volt.

- Itt vannak a képek!

- Köszönöm. - mondtam, és ekkor a kezembe adta a képeket. Nem néztük még meg, hogy így "nagyobb kiadásban" milyenek, csak felajánlotta, hogy kikísér.

- Kikísérjelek?

- Csak ha nem okoz problémát?

- Ugyan már. Menjünk! - mondta mosolyogva, és kinyitotta nekem az ajtót - Egyébként miért gondoltad meg magad?

- Hát.. El akartam csábítani egy fiút... De most már mindegy.

- Miért? Ne mondd ezt. Ezekkel a képekkel megmutatod neki a szépségedet.

- Á, nem az a baj... Mert csókolóztunk... De a testvére is szerelmes belém és ezért nem is akart összejönni velem, vagy.. Legalábbis ez volt az indok. Bonyolult.

- Hát ha nem akar összejönni veled, akkor egy idióta.

- Kedves vagy. - mondtam mosolyogva, és már az ajtóban is álltam.

- Nem akarod megnézni a képeket? 

- De persze. Van még időd megnézni velem? - kérdeztem.

- Még van 5 percem. Na nézzük.

- Ez egész jó lett.

- Igen. De ez jobb! - mutatott rá a képre úgy, mintha átkarolta volna a vállamat. Ekkor valahogyan odakerült Damon a kocsijával.

- Hát te meg? - kérdeztem csodálkozva, és Louis elvette a kezét a vállamról.

- Erre jártam. Örülök, hogy hamar túlléptél.

- Te miről beszélsz? Csak mutatta, hogy melyik kép tetszik neki a legjobban. Egyébként épp hozzátok tartottam. Elvihetnél már akkor, ha úgy is arra megyünk.

- Mondtam egy szóval is, hogy arra megyek? - kérdezte Damon, és vetettem rá egy flegma pillantást, és mielőtt megszólaltam volna folytatta - Szállj be!

- Szia Louis. Köszönöm a képeket!

- Szia Elena. Vigyázz magadra! - mondta, és szúrós tekintettel Damon-re nézett, aztán vissza rám.

- Megmutatod a képeket? - kérdezte Damon, miközben már indult is a kocsival.

- Vezetés közben? Már az is veszélyes ha te vezetsz.. Még adjak a kezedbe képeket is? Azzal csak elvonnám a figyelmedet. - vágtam hozzá humorizálva, mert rettentően rossz állapotban voltam miatta, és legszívesebben bőgtem volna.

- Vicces lány vagy.

- Tudom. Taylor otthon van?

- Ha nincs ló jó a szamár is.. Mielőtt eljöttem, otthon volt.

- Damon jobban tennéd ha befognád a szádat, mert nem ugrándoztam örömömben mikor elutasítottál, és nem azért akarok Taylor-hoz menni, hogy ha már veled nem jött össze akkor vele hátha sikerül, hanem azért mert beszélnem kell veletek. Örülnék, hogy ha nem tennél úgy, mintha semmi sem történt volna délelőtt.

- Ajjaj! Valami durvát tehettem ha ennyire dühös vagy rám.

- Téged még valamennyire megértelek, de nem ugrálok örömömben, viszont Taylor-tól nem ezt vártam volna...
- Láthatnám a képeket akkor vagy majd ha Taylor is ott lesz?
- Végül is... Miattad készültek. Most már látom, hogy feleslegesen, de ezt akkor még nem tudhattam.
- Miattam?
- Nem mindegy?! Tessék.

- Ú... Ezek nagyon jók lettek! - mondta Damon mosolyogva.

- Köszönöm. Melyik lett a legjobb?

- Nem tudom. Mind nagyon jó lett. De szerintem a kutyás lett a legjobb.

- Nekem is az tetszik a legjobban. - mondtam mosolyogva. - Tudod... Idegesít, hogy nem tudok rád haragudni. Annyira szemét voltál, és csak úgy ott hagytál engem... Csak játszottál velem. De én nem tudok rád haragudni. Valahogy... Jóban szeretnék lenni veled.

- Nem tehetek róla, hogy ennyire szexi vagyok.

- Más sem kell nekem csak egy szexi seggfej... - mondtam flegmán, mert Damon már megint nem vett komolyan. Ekkor megérkeztünk, kiszálltam a kocsiból és előre mentem.

- Szia Elena! - köszönt rám Taylor, én pedig nem válaszoltam csak becsuktam az ajtót.

- Szia Taylor....

- Baj van?

- Hát beszélnem kell veled... Mert nem ezt vártam volna. Tényleg azt hittem, hogy te más vagy, mint Damon! Azt hittem őszinte vagy velem, és mindent elmondasz...

- Mi történt?

- Christian történt.

- Christian? A testvéred Christian?

- Nahát.. Akkor igaz. Mindenről tudtál, és még sem szóltál egy szót sem.

- Talán hittél volna nekem?

- Miért fontos ez? Jogom van tudni ha van egy testvérem! Te semmit sem mondtál, pedig én mindent elmondtam neked! A kezdetben egyáltalán nem bíztam benned, és féltem tőled... Mostanra pedig minden titkomat tudod! Te mégsem voltál hozzám őszinte. Miért?

- Elena nekem nem volt jogom ezt elmondani neked! Ha meg kellett tudnod, hogy van egy testvéred, akkor azt neki kellett személyesen elmondania. Nekem nincs jogom hozzá.

- Nem ezt vártam volna tőled. - kiabáltam Taylor-ral és bejött Damon is.

- Folytassátok csak nyugodtan. - mondta Damon a jellegzetes félmosolyával.

- Ebben neked is van egy kevés szereped nem gondolod? Te már láttál engem 4 évvel ezelőtt, kitörölted az emlékeimet, elütöttél egy ártatlan kislányt akinek még nem is segítettél, és ráadásul miattad tűnt el a testvérem, akinek most kedve támadt hazatoppanni!

- Sajnálom Elena. Azóta már változtam! Nem ugyanaz a Damon vagyok, aki akkor voltam.

- Az lehet... De miattad vesztettem el a testvéremet, és még csak megemlíteni sem próbáltad, hogy már találkoztunk. Az első alkalommal éreztem valami szorongást mikor megpillantottalak. És délelőtt megcsókoltál. Megcsókoltál, aztán elmentél. Ennyit jelentek neked? - kérdeztem könnyes szemmel. - Miért játszadozol velem Damon?

- Én nem játszok veled! Bár meg nem történté tehetném azt a csókot.

- Szerencsémre, hogy kaptam Taylortól ezt a nyakláncot, különben már megigéztél volna, ismét! - mondtam félig sírva, de dühösen, és a nyakláncomhoz nyúltam. - A nyakláncom! Elvesztettem! Hol van a nyakláncom?

- Elena. Hol jártál? - kérdezte Taylor.

- Hát... A képekért mentem el, Damon hozott kocsival,

- Akkor én megnézem a kocsit, te addig nézz körül a ház előtt, Damon te pedig menj el arra a helyre ahol Elena dolgozik.

- Mystic Falls-i Modellképző Akadémia vagy mi... De mindegy. - tettem hozzá, hogy hitelesebbnek tűnjön.

- Mindegy! Megnézem a kocsit. Ti is menjetek.

- Oké. - mondta Damon. Amikor Taylor kiment az ajtón rám nézett és elindult felém. - Elena...

- Ne Damon! Ne tedd ezt velem! Nem akarok ismét próbálkozni nálad, mikor te csak játszol velem! Kérlek ne tedd!

- Tudnod kell, hogy én nagyon szeretlek, de nem akarok neked fájdalmat okozni.

- Damon. Nem okoz fájdalmat! Akkor ne érdekeljen Taylor! Most ne! Most rám gondolj!

- Szeretlek Elena!

- Akkor miért nem lehetünk együtt? - kérdeztem de Damon nem válaszolt, csak megcsókolt.

- Megint ennyi az egész igaz? - kérdeztem a csók után, amit gondolom búcsúcsóknak szánt.

- Nézz rám Elena. Felejtsd el amit délelőtt mondtam neked, felejtsd el a délelőtti csókot. Csak azért nem voltál iskolába, mert migréned volt. A mostani beszélgetésünkre sem fogsz emlékezni, se a csókra, se arra, hogy megigéztelek. - itt tartott pár másodpercnyi szünetet, és folytatta: - Viszlát Elena.

- Kérlek ne..! - mondtam neki, közvetlenül az igézés után, és hirtelen semmire sem emlékeztem. Damon eltűnt, én pedig nem értettem semmit.

- Megtaláltad? - kérdezte Taylor, aki jött be az ajtón.

- Mit?

- A nyakláncodat.

- Nem... Itt a házban nincs.

- A ház előtt?

- Ott még nem néztem. Damon hova ment?

- Abba a Modellképző akármibe...

- Akadémia! Mi olyan nehéz benne?

- Lényegtelen. Gyere nézzük meg a ház előtt.

- Nem érdekes Taylor. Felesleges. - mondtam neki könnyes szemmel.

- Mi a baj Elena? Történt valami? Damon mondott valamit?

- Semmit. Damon nem mondott semmit. Feleslegesen töröm magam, mert Damon-t ez nem érdekli... Nem szeret engem. 

- Elena. Nézz rám! - mondta, és a kezével gyengéden megfogta az államat, s majd lassan felemelte, hogy a szemeimbe tudjon nézni. Annyira közel kerültünk egymáshoz, és Taylor az egyik leggyengébb pillanatomban kapott el,ezt kihasználva megcsókolt.

Megcsókolt, de nem szeretem őt. Nem szeretem, viszont a csók annyira gyengéd, annyira érzéki volt. Ezzel a csókkal még közelebb kerültem Taylor-hoz. Viszont éreztem, hogy volt ennél már volt sokkal jobb csókom is - amit Damon-től kaptam - , de mégsem emlékeztem rá. Amint feleszméltem a csók végén, zavarba jöttem, és lesütöttem a tekintetemet.

- Taylor, én sajnálom.

- Nem. Az én hibám. De ebben minden érzelem benne volt Elena. Érzem, hogy van valami köztünk.

- Igaz Taylor. Érzek valamit irántad, de a Damon iránt táplált érzéseim százszor erősebbek. Nem tudom kiverni a fejemből Damon-t, hiába kezdelek megszeretni téged is.

- Majd én segítek kiverni a fejedből Elena! - mondta Taylor, és ekkor ismét megcsókolt. Megcsókolt, én pedig ellöktem magamtól és felpofoztam.

- Sajnálom Elena. Csak segíteni akartam...

- Azzal ha akarata ellenére megcsókolod? - kérdezte Damon, aki végignézte az utolsó csókot az ajtóból. - Nem veszed észre, hogy én kellek neki?

- Damon. Nekem mi közöd van ahhoz, hogy mit csinálok és mit nem? - kérdezte Taylor Damon-től. - Egyébként is. Te lökted el magadtól.

- Nyugi. Nem szólok bele a szerelmi dolgaidba. Csak gondoltam szólok, hogy ott nem volt a nyaklánc.

- Értem. - mondtam elkeseredve - Mindegy. Azért köszönöm. Én viszont megyek. Sziasztok. - köszöntem el, és siettem haza. Mikor be akartam csukni az ajtót magam után, megláttam Klaus-t.