Damon's Love.♥

XXVII. rész: A szerelem kézművessége

- Hát talán nem csak egy dolgot kéne megtenned. - mondta Klaus mosolyogva.

- Jól van. Megígértem, hogy bármit megteszek. Csak mondd már.

- Elena én megvárlak a kocsiban. - mondta Taylor.

- Rendben. Szóval... Akkor?

- Hát az első, hogy beszélj Em-el, és magyarázd meg neki, hogy miért kellett eljönnöm, és otthagynom a randi közepén.

- Rendben... Mi a 2.?

- Hát tudod.. ráférne a házra egy-kis takarítás így a nagy bál után.

- Most elvárod, hogy takarítónő legyek?

- Klaus ne szórakozz már Elena-val! Hagyd szegényt elmenni ha nincs semmi amit ki tudnál találni.

- Hová lett a humorod Damon? Szerinted ilyet kérnék egy hölgytől? Még halasztom ezt a dolgot.. Később nagy hasznomra lehet.

- Akkor most csak Em-mel kell beszélnem? Ennyi?

- Igen. De még 1 szívességgel jössz nekem, ezt ne feledd el!

- Nem fogom. Szia Klaus. És még egyszer köszönöm.

- Majd meghálálod. - mondta Klaus egy ördögi mosollyal az arcán. Beültünk a kocsiba, Taylor és én hátra, Damon pedig vezetett.

- Annyira jó, hogy túlélted. Nem tudom mire mennék nélküled. - mondtam Taylor-nak.

- Milyen romantikus...

- Damon nem kell bunkónak lenned.

- Ó én nem vagyok bunkó. Csak megjegyeztem, hogy milyen romantikusak vagytok. Ironikusan...
- Attól, hogy te még nem vagy egy romantikus alkat, Elena még az, és nekem tetszik, hogy ki meri mutatni. Nem folytja magába úgy az érzéseit ahogyan te, aki még azt sem meri megmondani valakinek, hogy szereti...
- Kérlek ne veszekedjetek. Utálom mikor veszekedtek. Mert mindkettőtöknek igaza szokott lenni, egy részről.. és nem tudom, hogy ki mellé álljak.
- Talán a pasid mellé kéne... Még a végén azt hiszem, hogy engem szeretsz.
- Mi?? - kérdeztem rémülten.

- Vicceltem Elena. Aki így nekem támad, az úgy sem szerethet. Ne félj nem fogok senkinek ilyeneket híresztelni.

- Emiatt nem is aggódtam.
- Viszont nem vagyok köteles hozzátok szólni, úgyhogy csak menjünk haza szépen, csendben... - mondta Damon idegesen.
- Damon kérlek, ne duzzogj már! - kérleltem, hogy szóljon hozzánk, de nem tette. - Nagyon gyerekes vagy. Ugye tudod? - most sem válaszolt - Akkor jó... -mondtam neki szemrehányóan. Hamar haza is értünk és már csak a 'pihe-puha ágyikó' várt rám.

*Elena szempontja*

Reggel , mikor felkeltem... Valahogy még erősebbé vált ez az érzés, hogy Damon-t szeretem. El kezdtem rajzolgatni.. és valahogy egy szexi Damon lett belőle. Nem ez az első rajzom. Már egy tucat van belőle, csak kidobtam őket. Nem akartam, hogy meglássák, és a szobámban lévő kuka (valamint a szobám is) tele van összegyűrt papírfecnikkel, amin Damon képmásai vannak.



* Taylor szempontja*

Reggel , mikor felkeltem... Valahogy még erősebbé vált az az érzés, hogy szeretem Elena-t. El kezdtem festegetni, és egy gyönyörű Elena lett belőle... Annyira valósághű lett, hogy elrejtettem, nehogy Damon észrevegye, és rájöjjön, hogy én is beleszerettem. Elrejtettem oda, ahol Damon biztosan nem fogja megtalálni, oda ahol már nagyon régen járt.

"Elena:" Miután kész lettem a rajzzal, megcsörrent a telefonom. Csak a számot írta ki, de eléggé ismerős volt. Felvettem, közben a rajzot leraktam a kanapéra.
- Haló?
- Szia. Elena-val beszélek?
- Igen.
- Én vagyok az Louis. Megkaptam a hívásodat. Örülök , hogy így döntöttél.
- Akkor.. Ez azt jelenti, hogy megkapom az állást?
- Igen. Gyere be ma délután és készítünk egy-két fotót, próbaképpen. - mondta, és közben csengettek. Kinyitottam az ajtót, Em volt az, mutattam neki, hogy jöjjön be.
- Köszönöm. 
- Nincs mit. Na de sietek.
- Akkor nem tartalak fel. Szia.
- Délután érted megyek. 
- Oké, köszi. - már majdnem leraktam amikor szólt.
- Gyorsan elmondhatnád a címedet.
-  Ja persze! Te nem tudod még, hogy hol lakom. Mondom is. - mondtam feleszmélve és egy picit nevetve is, hogy ezt elfelejtettem. - Sunlight street 43.
- Sun ..light street 43. Értem, köszi.
- Én köszönöm. Szia.
- Szia. - mondta édesen elköszönve.
- Délután érted megyek.... Elmondhatnád a címedet. - próbálta mókásan utánozni a hangját Em.
- Fejezd be.
- Ez mi? - vette észre Em a rajzomat, amit a kanapén hagytam.
- Semmi. Próbáltam kikapni a kezéből..de sajnos nem sikerült és így meglátta.
- Elena...! Ez most mi? - kérdezte Em csalódottan.
- Semmi.. Én csak... Nem is tudom. Nem érdekes.
- Nem érdekes? Nem érdekes, Elena?! Mikor veszed észre, hogy egyáltalán nem érdeklődik irántad és , hogy egy picit sem illetek össze?
- És mikor fogod elfogadni, hogy nem tudok túllépni Damon-ön? Mikor fogsz úgy viselkedni, mint egy barát aki a barátnője mellett áll?!
- Szóval ennyit ért az a sok erőfeszítésem.. Még hazudnom is kelle... - ekkor abbahagyta a mondandóját, ijedten rám nézett, és távozni készült. - El is felejtettem... Ma kéne találkoznom... öö.. Klaus-sal.
- Mi? Kinek kellett hazudnod? Mit hazudtál?
- Elena..
- Em! Mondd már!!
- Egy feltétellel... Ha megígéred, hogy nem leszel dühös..
- Mondd már!
- Nem mondtam igazat.. Amikor sírtam. Damon nem mondta nekem azokat.. Illetve, nem Damon mondta nekem azokat.
- Micsoda? Em! Úgy ráförmedtem. Leszidtam, és rohadtul szemét voltam vele. Olyan dolgokat vágtam a fejéhez ami amúgy is túlzás lett volna... De így most még jobban bűntudatom van.
- Elena...
- Tudod mit? Menjél csak el. "Klaus-sal van találkozód" Nekem pedig Damon-nel kell beszélnem. 
- Elena, én csak jót akartam. 
- Azzal, hogy elválasztasz attól akit a világon a legjobban szeretek? Te vagy a legjobb barát a világon... - mondtam neki ironikusan, 
- Egyébként ne haragudj Klaus-ra... Miattam jött el a randitokról, mert nekem kellett segítenie, hogy Taylor életben maradhasson.
- Mi? Mi történt?
- Kérdezd meg a többieket! Nekem nem hiányzik a társaságod. - kiküldtem, felkaptam a táskámat és Damon-höz indultam.

Hamar oda is értem, és elég gyorsan ajtót is nyitott.

- Szia Damon!
- Elena... Gyere be. - mondta még kedvesen, de meglepődve... aztán hozzátette sértődötten: - Tudhatnám, hogy mit szeretnél egy magamfajta seggfejtől?

- Damon ne kezd megint, kérlek szépen! Már mondtam, hogy azt nem úgy gondoltam.!
- Csak mondd, hogy miért jöttél.
- Bocsánatot szeretnék kérni.
- Kicsit pontosabban.
- Tévedtem.
- Ami azt illeti, hogy nekem volt igazam? Na már kezd tetszeni a dolog... de még most sem tudom, hogy mire értetted.
- Igazad volt Em-mel kapcsolatban... Hazudott nekem.. És szeretnék bocsánatot kérni amiért nem hittem neked.
- Ennyivel szerinted el van intézve? - mondta Damon szexisen, de dühösen.

Aztán hozzátette: - Viszont értékelem a belátásodat. Csak ennyit akartál?
A képzeleteimben már meg akart csókolni... De sajnos vissza kellett térnem a valóságba. - Nem az zavar a legfőképp, hogy nem hittél nekem... Hanem, hogy ok nélkül nekem támadtál és elég durva dolgokat vágtál a fejemhez. -kezdte a veszekedést Damon, amit persze én sem hagytam szó nélkül.
- Mit tegyek még szerinted, hogy meg tudj bocsájtani? Annyiszor bocsánatot kértem már. Beismertem, hogy hibáztam, és amikor ezt megtudtam egyből hozzád jöttem, hogy bocsánatot kérhessek. De nem számít az egész, mert TE mr. durci... Nem tudsz megbocsátani nekem. Hibáztam, és azokért a szavakért amiket hozzád vágtam nagyon bűntudatom lett. Sajnálom, de már nem tudok mit tenni.
- Elena! Ne kezdj el hisztizni, mert akkor a végén még nekem kell bocsánatot kérnem...
- Nem hisztizek!! De gondolj már bele...! - folytattam, és már az egész ház tőlünk zengett. Még egy negyed órán át vitatkoztunk amikor eszembe jutott, hogy el kell mennem a fotózásra. - Mennem kell.
- Persze lépj csak le...
- Ha annyira érdekel a fotózásra megyek, nem lerázni akarlak.
- Fotózásra? 
- Igen...
- Ááá! Elfogadtad annak a producer pasinak az ajánlatát?!
- Igen. Meg jött hozzá a kedvem.
- Értem. Akkor menj haza Elena!

- Értem. Én.. Sajnálom Damon. Annyira sajnálom, de ha te már nem akarsz a barátom lenni, akkor ez ellen nem tehetek semmit.

Szia. - köszöntem el tőle lehangoltan, amikor megszólalt.
- Elena nem fogsz elveszíteni! Mi.. barátok maradunk. - mondta, miközben megfogta az arcom. Annyira romantikus pillanat volt, hogy nem néztem a szemébe. Ha belenéztem volna, biztosan megcsókolom, és ezzel ellökném magamtól.
- Akkor nem haragszol? - kérdeztem kicsit jobb kedvűen.
- Nem. - mondta egy félmosollyal az arcán - Na siess, nehogy lekésd a fotózást.
- Értem jön Louis, csak haza kell mennem. Fel is hívom, hogy mit vegyek fel. Szia Damon.
- Szia. - köszönt el Damon, én pedig már vettem is elő a telefonomat, hogy felhívhassam Louis-t.
- Szia Louis. Elena vagyok.
- Szia. Most szállok be a kocsiba. 5 perc és ott vagyok.
- Ja oké.. Csak azt akartam kérdezni, hogy ruhát milyet vegyek fel? Vagy hogyan lesz?
- Á. Majd Chelsy segít neked a ruhaválasztásban. Nem kell hoznod, van a szalonban bőven.
- Értem. Köszi. - pár perc múlva hazaértem, és meg is érkezett Louis is.
- Szia Elena. - mondta miközben kiszállt a kocsiból, hogy kinyissa nekem a másik ajtót. - Te itt kint vártál engem? - tette hozzá, rögtön utána.

- Nem, csak az egyik barátomtól jövök. - mondtam neki. Beültünk a kocsiba és egy gyönyörű épület előtt álltunk meg. Amikor bementünk, és megpillantottam azt a sok csinos embert... Elállt a lélegzetem.